Barthezz blogja

Zeneajánló: Joris Voorn @ SQ Klub (december 2009)

Barthezz | 2010.02.20. 18:44 | kategória: zeneajánló

Nem terveztem mostanában új bejegyzést feltenni, de egy olyan szinten additív mix birtokába jutottam, hogy egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne osszam meg veletek! :-) Minőségi, 5 órányi tömény progresszív muzsika, aminek kötelezően a zenei gyűjteményében a helye a műfaj minden szerelmesének! ^^

Tavaly nyáron már bemutattam blogom keretében egyik nagy kedvenc előadómat, James Zabielát, akinek aktuális albuma került terítékre éppen (jó hír, hogy hamarosan érkezik a Renaissance – The Masters Series legújabb része, szintén a brit DJ-etalon tolmácsolásában ^^). Most pedig másik favoritomat, Joris Voorn-t mutatnám be számotokra, akinek nevével - bevallom őszintén -, én is még csak tavaly nyáron ismerkedtem meg a Dosem – Beach Kisses-hez elkészített zseniálisan sikerült remixe révén. Ezek után viszont már sorra fedeztem fel aktuális slágereit és mixeit, ami alapján bátran kijelenthetem: az egyik legjobbja jelenleg a világ DJ-szakmájának!

Térjünk hát a holland DJ által jegyzett, tavaly decemberben rögzített mixre, mely a bejegyzés apropóját adta! A felvétel nem kevesebb, mint 5 órás terjedelmű, ami szinte egyedülállónak számít manapság, hiszen még a legelismertebb DJ-k sem szoktak 3-4 óránál hosszabb ideig egyfolytában pörgetni. Az igazi csemege azonban mégsem ez, hanem az a sajátos és egyedi hangzásvilág, amit Joris Voorn megteremt szettjeiben. A modern progressive és minimal alapokat ugyanis tökéletesen ötvözi egyfajta retro-stílussal, a 90-es évek végét, valamint a 2000-es évek elejét jellemző funk és pump house hangzásával. Ennek stílusjegyében születtek már Joris Voorn legújabb saját szerzeményei is, a We’re All Clean, a Sweep The Floor, illetve a Chase The Mouse is, melyek természetesen mind helyet kaptak az 5 órás mixen, s minden bizonnyal a leendő zenei trendet is ez a fajta progressive-minimal/retro stílus fogja jellemezni (amit persze valljunk be őszintén, nem is bánunk, hiszen kezd lassan a könyökünkön kijönni az elcsépelt elektro és a kissé dallamtalan zúzda-progi is).
A mix Joris Voorn saját track-jei mellett természetesen más erősen jegyzett előadók aktuális húzózenéit is felvonultatja, mint pl. a Stimming - Melodica-ját, az Oxia – Whole Life-ját, Dennis Ferrer – Hey Hey-jét, vagy éppen Dubfire – Ribcage-ét, mely a Silicon Soul 2006-os etalonjával, a 3 AM-mel hallható egy egyedülálló mash-up változatban. Ezen kívül pedig – a teljesség igénye nélkül – további olyan neves előadók is helyet kaptak, mint Paul Kalkbrenner, Robert Babicz, John Digweed, District One, vagy éppen DJ Madskillz, miközben olyan klasszikusok is felcsendülnek, mint Jay Dee - Plastic Dreams-e, avagy Eddie Amador - House Music-jának acapella-változata.

Joris Voorn mixe tehát egyszerűen zseniális lett, s én hetek óta nem bírok leszokni róla. Azoknak is bátran tudom ajánlani, akik monotonsága és kevesebb dallamossága miatt eddig kerülték a progresszívebb stílusokat, a mix ugyanis teljesen újfajta, dallamosabb, a már említett retro-irányba nyitja meg a progressive és a minimal house műfaját, persze azért 1-2 odacsapósabb felvételt sem mellőzve! ;-)

És íme, az említett 5 órás szett, mely 2 részletben tölthető le a SoundCloud oldaláról:

Joris Voorn @ SQ Klub (december 2009) part 1 & part 2

Tracklist:

(egy-két helyen kissé pontatlan és hiányos ugyan, de ez a legjobb, amit sikerült fellelnem hozzá)

Part 1

[000]
[004]
[008] Super Flu - Lyla Sucks Lemon
[012] Stimming - Melodica
...
[030] Dosem - Beach Kisses (Joris Voorn Remix)
[036] Gamal Kabar - The Pressure
[041] Joris Voorn - Sweep The Floor vs. Eddie Amador - House Music (Acapella)
[045] Julien Chaptal - Mamdaye
[052] Joris Voorn - Many Reasons
...
[065] Ronan Portela - Beat Up
[067] Joris Voorn - Incident (ID Remix)
...
[089] Undo & Vicknoise - Submarino (Paul Kalkbrenner Remix)
[094] Pan-Pot - Face To Face
[100]
[103] DJ Madskillz - Kliniek
[107] Joris Voorn - We're All Clean
[113]
[116] Jay Dee - Plastic Dreams
...
[133] Patrice Bäumel & Nuno Dos Santos - Neon One
[136] Stereotyp - Keepin Me (Fauna Flash Remix)
[139]

Part 2

[000] Oxia - Whole Life
[002] Gui Boratto - Arquipelago
[005] Marco Carola - Avalanche
[008] Robert Babicz - Dark Flower (Joris Voorn Magnolia Remix) vs. Eddie Amador - House Music (Acapella)
[014]
[018] Paul Kalkbrenner & Moob - Bpitch Control vs. Sacha Funke - The Fortune Cookie Symphony (Acapella)
[021] Tigerskin - Peter's Secret Weapon
...
[035] Dennis Ferrer - Hey Hey (DF's Attention Vocal Mix)
[040] Dubfire – Ribcage vs. Silicon Soul – 3 AM
...
[048] John Digweed & Nick Muir – Aquatonic
[051] DJ Madskillz - Surface
[058] Guy Gerber - Stoppage Time (Reshuffle Remix)
...
[074] Samuel L Session - Can You Relate (ID Remix)
...
[086] Joris Voorn - Chase The Mouse
...
[101] Alex Celler - La Palma (DJ Madskillz Remix)
[102] + Plastikman - Spastik (Loop) [repeated till 120]
[104] Rejected - Let's Go Juno (District One Aka Bart Skils & Anton Pieete Remix)
[109] Sneaker Pimps?
[111] + Mr. Scruff - Get A Move On !
[114] Lil Louis - French Kiss
[120] Laurent Garnier - Crispy Bacon
[122] Paperclip People - Throw
[123] + DBX - Losing Control
[126] Ame - Rej
[129] Audion - Mouth To Mouth
[137] Slam - This World (Wighnomy Bros And Robag Wruhme Bukkelflippers Remix)
[144]
[148] James Holden - A Break In The Clouds


(Külön köszönet KoKonak, aki a Music Club topicban a mixet a figyelmembe ajánlotta!)

Utolsó módosítás: 2010.02.26. 14:17

Zeneajánló: Deadmau5 – For Lack Of A Better Name (2009)

Barthezz | 2009.10.27. 15:33 | kategória: zeneajánló

Blogom zeneajánló rovatát éppen 1 éve kezdtem Deadmau5 Random Album Title nevet viselő első szerzői albumának bemutatásával. Most, 1 év elteltével pedig meg is érkezett a második Deadmau5 LP, mely folytatva a „nem adunk címet” hagyományt, a For Lack Of A Better Name („Jobb név híján”) elnevezést kapta. Nézzük hát, hogyan vizsgázott nálam!

A világ legismertebb "döglött egere", a semmiből azonnal a DJMag toplista előkelő 11. helyére berobbant kanadai DJ, Joel Zimmerman idén sem hagyta abba a slágergyártást, s az elmúlt időszakban is számtalan olyan remixet és új felvételt kaptunk tőle, melyet a világ klubjaiban szinte mindenhol előszeretettel pörgetnek a DJ-k, mindenki megtalálva a stílusának leginkább megfelelő hangulatú zenét közöttük. A rengeteg megjelent EP és remix után mindannyian várva vártuk tehát az új szerzői albumot, mely szeptember végén meg is érkezett a boltok polcaira, s jelentem, sikerült túlszárnyalnia a tavalyi albumot, s egy még egységesebb, zeneileg még összetettebb munkát kaptunk kézhez általa!

Hasonlóan a Random Album Title-höz, a For Lack Of A Better Name is 2 féle változatban került kiadásra, az albumon helyet foglaló 10 felvétel ugyanis különálló trackekként, illetve egységes mix formájában is megvásárolható. Míg előbbi inkább a DJ-k számára jelent előnyös megoldást, otthoni hallgatásra az utóbbi változatot javaslom, hiszen az összemixelés által jóval egységesebb képet alkot a 10 felvétel, ráadásul a szóló változaton nem szereplő 1-2 igen hangulatos átvezetés is helyet kapott a mixen.

A tavalyi bemutatómhoz hasonlóan itt is végigmennék az album egyes trackjein, s külön-külön értékelném őket!


1. FML

Deadmau5 nem teketóriázott sokat, s már az album nyitányában belecsapott egyenesen a sűrűjébe! Az FML nem más ugyanis, mint egy kőkemény progressive electro zúzda, kissé már-már betegesen brutálisra sikeredett részekkel. Szerintem igen jól eltalált kezdése a 65 perces mixnek, a többi trackhez viszonyítva pedig 8/10-et adnék rá.

youtube link: Deadmau5 – FML

2. Moar Ghosts 'N' Whatever

A Random Album Title-ről anno erősen hiányoltam Deadmau5 akkori legújabb húzóslágerét, a Ghosts 'N' Stuff-ot, mely kicsit megkésve ugyan, de 2 féle változatában is megérkezett a 2. albumra. A Moar Ghosts 'N' Whatever az eredeti zene átdolgozott, kissé kommerszebb hangzású electro változata, mely tulajdonképpen felvezeti a jól ismert verziót az albumon. Az FML zúzdája után tehát némi lazítás következik most, ám az album egységét így sem töri meg a zene, s a populárisabb hangzása ellenére sem lett rossz darab! 8/10

youtube link: Deadmau5 – Moar Ghosts 'N' Whatever

3. Ghosts 'N' Stuff (feat. Rob Swire)

Az album legismertebb, s egyben húzófelvétele, az eredeti Ghost ’N’ Stuff is átesett az elmúlt hónapokban egy kisebb feltupírozáson, a jól ismert zenei alap ugyanis ötvözésre került a világszerte népszerű DnB együttes, a Pendulum frontemberének, Rob Swire-nek vokáljával, s egy videoklip is elkészült ehhez a változathoz. A vokál meglepően jól passzol a már ismert alaphoz, ennek ellenére véleményem szerint az 1 évvel ezelőtt berobbant instrumentális változat jobb volt, s a vokál révén a populárisabb irányba indult el a zene. Így tehát 10 pont helyett 9/10.

youtube link: Deadmau5 feat. Rob Swire – Ghosts 'N' Stuff

4. Hi Friend!

Az MC Flipside-dal közösen elkövetett Hi Friend! nem mai darab már, tavaly nyár környékén jelent meg az EP, s az előző albumról hiányoltam is eme felvételt. Most azonban azt mondom, mégsem a legjobb ötlet volt az új albumon szerepeltetni, hiszen míg 1 évvel ezelőtt imádtam ezt a zenét, mára kissé megkopott, s az FLG-re emlékeztető „electro-funk-os” hangzása kilóg némileg az album egységéből. Azért természetesen továbbra sem rossz darab, de az előző albumon lett volna inkább a helye. 7/10

youtube link: Deadmau5 feat. MC Flipside – Hi Friend!

5. Bot

Nos, az 5. tracktől kezdődően ismét megindul az album nyitózenéje által felvezetett progis vonal, s ez a hangzás most már kitart egészen az album végéig! Az igazi zenei csemegék tehát innentől következnek! :-) A Bot-ot már jól ismerhetjük egyébként Deadmau5 egyik tavaszi EP-jéről, s egy igencsak ütős minimal / prog. house felvételt hozott össze általa! 9/10

youtube link: Deadmau5 – Bot

6. Word Problems

A Word Problems szintén tavasszal debütált az egyik Deadmau5 EP-n, s már akkor nagy kedvencem lett a felvétel. Igazi monoton, beteges kis zúzda, kőkemény progressive house a javából! Az album legjobb felvétele a Strobe mellett, így hát egyértelműen 10/10.

youtube link: Deadmau5 – Word Problems

7. Soma

Az előző 2 zenéhez képest némileg gyengébbre sikerült prog. house darab, akusztikus kiállással és a montoton zúzás váltakozásával. Így sem rossz zene különben, az album második felén helyet foglaló trackekhez képest azonban csak 7/10.

youtube link: Deadmau5 – Soma

8. Lack Of A Better Name

Az album névadó zenéje, mely szintén a prog. house stílusú trackek sorát gazdagítja, némi minimalos beütéssel karöltve. Nem lett rossz, s egész jó kis monoton - némileg lightosabb - veretés, a java azonban még csak a következő 2 felvétel során érkezik! Így tehát 8/10.

youtube link: Deadmau5 – Lack Of A Better Name

9. The 16th Hour

A mix végéhez közeledve megérkezett Deadmau5 jól ismert trance-es vonala is, mely azonban alapos megújuláson esett keresztül a korábbi elszállósabb stílusú zenéihez képest. A The 16th Hour egy igen profin összerakott, energikus darab lett, egy gyönyörű, dallamos kiállással felvértezve. A Word Problems és a Strobe után nekem ez a 3. kedvencem az albumról. 9/10

youtube link: Deadmau5 – The 16th Hour

10. Strobe

A legvégére tartogatta Deadmau5 az album legnagyobb durranását, a Strobe című felvételt, mely korábbi EP-in még nem szerepelt, így a For Lack Of A Better Name-en debütált. A Strobe egy elképesztően jó tech-trance darab, melyet ráadásul egy fülbemászó, több mint 3 perces akusztikus rész vezet fel. Tiestonak már most szinte minden szettjében egyik alapzenének számít, így könnyen hasonló sikereket érhet el ez a felvétel a jövőben, mint másfél - 2 évvel ezelőtt a Not Exactly! 10/10

youtube link: Deadmau5 – Strobe


A 10 track értékelésének végére érve azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, hogy egy elképesztően jó albumot hozott össze Deadmau5, melynek ott a helye mindenkinek a gyűjteményében, aki a stílust kedveli! Az 1 évvel ezelőtti Random Album Title-höz képest egy még kiforrottabb összeállítást kaptunk kézhez, s míg ott elsősorban az ismertebb felvételeken, s a populárisabb hangzáson volt a hangsúly (az sem volt rossz persze!), addig a For Lack Of A Better Name már egy jóval progresszívebb hangzásvilágot jelenít meg. Egyetlen track-et hiányoltam mindössze róla, a tavasszal debütált Clockwork Helvetic Nerds által elkészített remixét, de ez legyen az album legnagyobb hibája. ;-)

Utolsó módosítás: 2009.10.27. 21:44

Zeneajánló: James Zabiela - Renaissance - The Masters Series Part 12

Barthezz | 2009.08.18. 18:28 | kategória: zeneajánló

Holnap lesz a Műjégen, a Városligeti tónál az idei nyár általam leginkább várt partyja, ahol egyszerre lép fel a progressive műfaj világszinten talán három legelismertebb képviselője, Sasha, John Digweed és James Zabiela. (Update: a party összefoglalóját a bejegyzés 10-es, 13-as és 19-es számú kommentjében olvashatjátok el.) Ennek apropóján úgy döntöttem, Zeneajánló rovatom soron következő epizódjában James Zabiela legújabb mixalbumáról tartanék egy rövid kis bemutatót!

Zabiela nevére jómagam 3 éve figyeltem fel először, mikor is kezeim közé került a 2006. novemberében tett magyarországi Events Hall-os látogatásáról készült 4 órás live felvétel. Ekkoriban kezdtem el a progresszívebb zenei irányzatok felé elmozdulni, s egyszerűen megszólalni nem tudtam a 4 óra végighallgatása után, annyira profi módon összerakott, mondhatni tökéletes DJ szetthez volt szerencsém, eszement zúzásokkal és effektekkel! Aztán nem sokkal rá egyik haverom megdobott még egy James Zabiela mix-szel, mely a 2006-os Organzza Weekend-en készült, s abban is olyan exkluzív electro felvételek sorakoztak végig, melyeket nem sűrűn hallhat az ember egy átlag buliban. Ekkor döntöttem el, hogy egyszer el kell jutnom nekem is Zabielára, hogy élőben tombolhassak végig egy ilyen szettet. Hát holnap erre is végre sor kerül ^^, bár a 2006-os hangzást, amibe anno beleszerettem, sajnos már nem hallgathatom újra egy idei szett folyamán.

A jellegzetes, hosszú szőke hajáról ismert James Zabiela éppen néhány napja, augusztus 7-én ünnepelte 30. születésnapját, s 2000-2001 óta van jelen az elektronikus zenei életben. A világsikert tehát meglehetősen fiatalon, húszas éveinek derekán már elérte. Sokan tartják - s tartom jómagam is - őt a világ legtechnikásabb DJ-jének, egyszerűen nincs más ember rajta kívül, aki ennyire játszi könnyedséggel képes hihetetlen dolgokat művelni a lemezjátszóval. A szettjei során lejátszott trackeket rendre számtalan effekttel színesíti ki, s olyan scratcheléseket, kitekeréseket vág le közben, hogy a buli végéig a földön marad a közönség álla! Bármely zenét képes úgy lejátszani, mintha egy teljesen felturbózott, remixelt változatát hallanánk, s ilyen keverésekre nem sok DJ képes élőben! A vérében van az elektronikus zene!

A bevezető után pedig térjünk rá a bejegyzés témáját képező mixalbumra, mely a Renaissance - The Masters Series Part 12 nevet viseli, s idén februárban jelent meg. A Renaissance - The Masters Series, mint az az elnevezéséből is látszik, egy mixalbum-sorozat, melynek minden egyes részének elkészítésére egy-egy világszinten erősen jegyzett DJ-t kérnek fel. Olyan nevek működtek közre a korábbi részek elkészítésénél, mint Dave Seamen, Satoshi Tomiie, vagy Hernan Cattaneo, s így kapta meg a 12. rész elkészítésének jogát James Zabiela is, aki rögtön egy 2 CD-s összeállítással ajándékozott meg bennünket!

Az 1. korongon kaptak helyet a lassabb, chill-outosabb zenék, melyek tökéletes kikapcsolódást képesek nyújtani a nap bármely szakában. Kissé elvont hangzású (természetesen jó értelemben értve :-) ), kellemes, lágy dallamok jellemzik, helyenként tört ütemű zenei alappal vegyítve, majd az album végén egy tökéletes átvezetéssel szinte észrevétlenül felpörög a válogatás, s két felvétel erejéig átcsap drum and bass-be, s teljesen a tetőfokára hág ezáltal a 72 perces mix által nyújtott élmény! Az ekkor hallható Quivver - Chasin’ A Feeling-et külön kiemelném, mert egyszerűen óriási felvétel lett. Jómagam nem szoktam DnB-t hallgatni, de ez a zene egyszerűen tökéletes! Zabiela tehát igencsak eltalálta a megfelelő track-eket és azok sorrendjét!
Ezen első CD-t egyébként azok számára is ajánlanám, akiktől távolabb áll a minimal és electro műfaja (vagy másként fogalmazva nem hallgatnak „tucc-tucc” zenéket ;-) ), itt ugyanis tényleg nem a pörgésről van szó, hanem igen kellemes, ellazító, dallamos track-ekről.

A mixalbum 2. CD-je már a Zabielától jól megszokott electro, progressive house, és minimal stílusjegyében készült, megfelelő zúzásokkal és odacsapásokkal, miközben helyenként kellemes kiállások törik meg a monoton ütemet. Nekem a Renaissance ezen második része is igen bejön, s garantáltan nem fog csalódni senki sem, akinek eddig tetszett a Zabiela által képviselt zenei stílus! Hozzá kell azonban tenni, hogy Zabiela 2-3 évvel ezelőtti mixei véleményem szerint energikusabbak, pörgősebbek voltak, s mostanra – nyilván magának a zenei stílusirányzatoknak a változásával egyetemben – némileg lelassult a zenéje, s a mixeinek lendülete. A válogatás így is szinte tökéletes lett (1-2 kevésbé bejövősebb track-et leszámítva), azonban a már említett korábbi évek szettjeinek és mixeinek frenetikus hangulatát nem képes már megteremteni.
A szintén 72 perc hosszúságú második CD-n mindenesetre így is számos óriási felvétel kapott helyet, mint pl. Komytea - Professional Killers és Afghanistan című zenéi, Sebastian Nikolai Nachtmensch-e, vagy a tökéletesen eltalált zárótrack, az Oliver Koletzki - Since You Are Gone, melyet Zabiela a tőle megszokott zseniális módon még egy plusz ütemsorral megtoldott, s az itt alkalmazott electro-s effektek révén itt végre újra előjött bennem a régebbi mixek feeling-je! Az albumon 2 saját szerzemény is hallható Zabiela legújabb, Darkness című EP-jéről: A Darkness 2.0 ugyan nem lett rossz, de azért a korábbi óriási sikerű Weird Science-szel, a No Pressure-rel, vagy a Depeche Mode – Church Of John-jához elkészített saját remixével nem versenyezhet. A Perserverance Luke Dzierzek remixe azonban hihetetlenül jól eltalált lett, s ez a tört ütemű minimal zene véleményem szerint az egyik legjobb track az albumon!

Amiről pedig még nem szóltam, az a Renaissance azon sajátossága, amivel Zabiela igazán egyedivé és különlegessé varázsolta a 2 CD-s mixet. A zenék alá ugyanis különféle utcai zajokat és emberi hangokat kevert be folyamatosan (különösen az első, chill out-os részen érzékelni ezt), ezáltal a két mix egy olyan lendületet kapott, hogy a hallgatása közben szinte úgy érezni, mintha az ember járna-kelne a mozgó, élő városban. De hát éppen ettől is olyan „Zabielás” a mixek hangulata, a mester tehát tökéletesen hozta a tőle elvárható szintet! Ha pedig értékelnem kellene: 1. CD: 10/10, 2. CD: 8,5/10

Végezetül hallgassunk meg egy kis ízelítőt a mix első CD-jéből, szóljon tehát a már említett Quivver - Chasin' A Feeling!

Utolsó módosítás: 2009.08.30. 10:47

Zeneajánló: Sterbinszky - ROXY DJ 330

Barthezz | 2009.05.20. 15:31 | kategória: zeneajánló

Sterbinszky munkásságáról, illetve ennek keretében a tavaly elkészített Essential Times mixéről már esett szó blogomban, s ígértem akkor folytatást is. Nos, ezen ígéretemnek eleget téve íme itt is van az újabb zeneajánló bejegyzés a blogomban, mely ezúttal Sterbinszky ROXY DJ mix-sorozatával, illetve annak legfrissebb és egyben igencsak ütősre sikeredett darabjával, a ROXY DJ 330-al foglalkozik. Készülődjetek hát, mert a meghallgatás során egy igen pörgős 80 percben lesz részetek, mely tökéletes ráhangolódást nyújt a közelgő nyári nagy partykra! ^^

Sterbinszky nevével az utóbbi időben leginkább 2 helyen találkozhattunk. Egyrészt a budapesti Tabu falai között 2 hetente megrendezésre kerülő The First Class Event nevezetű partysorozatnak házigazdájaként (nemrégiben volt épp a nyár előtti szezonzáró party, s legközelebb szeptembertől kerül sor ezen bulisorozat folytatására), másrészt pedig a ROXY Rádió egyik hivatalos DJ-jeként állandó műsora van a rádióadón, melynek keretében minden alkalommal egy-egy újabb mixet hallgathat meg a közönség a neves DJ-től. Ezen mixek közül pedig némely darabot a műsorba kerülés után Sterbinszky rendszeresen elérhetővé tesz az interneten is, s ennek köszönhető a Roxy DJ mixsorozat.

Sterbinszky és a ROXY Rádió együttműködése meglehetősen régre nyúlik vissza (elég, ha csak a 2001-ben megjelent hypeROXYd című albumára gondolunk), így Sterby lejátszott mixeinek számlálója már a 330. résznél tart, melyről ez a bejegyzés is szól.


ROXY DJ 330

A 330. ROXY mix akár Sterbinszky április-május havi podcast-jének is nyugodtan tekinthető lenne, ugyanis a lehető legfrissebb progressive és minimal zenékkel van tele, melyek a Tabu falai között is gyakran felcsendültek az utóbbi időben.

A 80 perces válogatás nem teketóriázik sokat, s már az első tracknél azonnal belekezd a zúzásba Tocadisco Da Fuckin’ Noize című felvétele révén, melyhez Steve Angello készítette el az eszméletlen pörgősre sikeredett remixet. Ezután némileg könnyedebb átvezetés következik a svéd house maffia másik 2 tagja, Ingrosso és Pryda révén, hogy aztán ismét a minimalosabb beütésű, odacsapósabb zenék következhessenek!

A mix során 2 ízben is találkozhatunk az egyre felkapottabb Prok & Fitch duóval, Naga című legújabb slágerük, illetve a Sidney Samson Riverside-jához elkészített igencsak jól eltalált remixük révén. Szintén 2-szer fordul elő az albumon a már említett Eric Prydz a.k.a. Pryda is, akinek legújabb, 014 címet viselő EP-jéről 2 track is hallható (melyek közül blogom révén a Lift-et már ismerhetitek is, s nagy sikerekre számíthat a zene a közeljövőben!). A neves DJ egyébként jövő hétvégén éppen hazánkba látogat, s a siófoki Flört-ben teszi tiszteletét május 30-án, ahol a felvezetésben többek között Sterbinszky is közre fog működni! (a buli flyer-e itt tekinthető meg).

A mixen megtalálható még a Sour Grapes szintén igencsak sikervárományos minimal felvétele, a Kharma, avagy a Daft Punk örök klasszikusának, a One More Time-nak Sebastien Leger általi újragondolása. Érdemes kiemelni Francis Preve és Wolfgang Gartner Yin című track-jét is, mely az igazán ütős és beteg minimal zenék táborát gazdagítja, párja pedig, a Yang az előző bejegyzésemben feltett válogatásomon éppen hallható is volt, ha emlékeztek. :-) (Míg azonban a Yang egy dallamos zenei témát dolgoz fel, addig a Yin szinte teljesen megegyező zenei alapon a durvulósabb ellenpárját képezi, megfelelve ezzel nevük kínai filozófiában lévő jelentésének is, nah de most nem a taoizmusról szeretnék beszélni nektek, hanem a ROXY mixről :-P ).

A mix érdekessége még az utolsó track, ami nem más, mint Madonna Frozen című korábbi slágerének Sterbinszky által elkészített saját remixe, mely valószínűleg nem fog hivatalosan megjelenni, így csupán ezen a válogatáson, vagy Sterby live set-jeiben hallható!

A ROXY DJ 330 tehát kimondottan jóra és pörgősre sikeredett, s tökéletes kikapcsolódást nyújthat bárki számára a stílus kedvelői körében!

Tracklist:

01. Tocadisco - Da Fuckin' Noize (Steve Angello Remix)
02. Sebastian Ingrosso - Laktos (Original Mix)
03. Pryda - Melo (Original Mix)
04. Sgt. Slick - Right In The Night (Vandalism Remix)
05. Jose Nunez & Harry Choo Choo Romero - Lifting Me High (DJ DLG Movin’ Mix)
06. Filthy Rich vs. Prok & Fitch - Naga (Original Mix)
07. Sidney Samson - Riverside (Prok & Fitch Remix)
08. Pryda - Lift (Original Mix)
09. Daft Punk - One More Time (Sebastien Leger Bootleg)
10. Adam K & Soha - Question (Original Mix)
11. Francis Preve &Wolfgang Gartner - Yin (Original Club Mix)
12. Sour Grapes - Kharma (Original Mix)
13. Madonna - Frozen (Sequence 11 a.k.a. Sterbinszky Cold Rework)

A mix elérhetősége: Sterbinszky - ROXY DJ 330 (2009.04.23.)

Ezenkívül pedig figyelmetekbe ajánlanám Sterbinszky korábbi ROXY DJ mixeit is, melyek közül a neten is elérhető részeket a Nightinfo oldaláról tudjátok letölteni, valamint egy-két live set-be is belebotolhattok itt a DJ-től. ;-)

Utolsó módosítás: 2009.05.20. 15:35

Zeneajánló: Chris Lake - Essential Mix 07-08-05

Barthezz | 2009.03.28. 11:23 | kategória: zeneajánló

Mint az már előző bejegyzésemből is kitűnt, a két héttel ezelőtti budapesti Chris Lake party óta teljes lázban égek, s igencsak rákattantam a neves brit előadó zenéire! Az említett DJ-set-et – melyet így élőben hallgathattam végig – ugyan nem sikerült fellelnem a neten, azonban ráakadtam egy korábbi Chris Lake által készített mixre, mely egyszerűen annyira profira, annyira zseniálisra, annyira felpörgetősre sikeredett, hogy másfél éves volta ellenére ma is akármelyik buliban tökéletesen megállná a helyét, így hát blogom zeneajánló rovatának is ez képezi soron következő bejegyzését!

Chris Lake 1982. augusztus 8-án látta meg a napvilágot az angliai Norwich-ben, jelenleg pedig Skóciában él. Otthon mondjuk nem sokat tartózkodik, most pl. sorra Amerika nagyvárosaiban lép fel, ezért is kuriózum, hogy nemrégiben sikerült Budapestre elcsábítani, ráadásul elővételben potom 1000 Ft-os belépőért cserébe. ^^

A jelenleg mindössze 26 esztendős DJ 2006-ban vált ismertté a világ számára Changes című slágerével, aminek is a Dirty South által elkészített remixe durrant igen nagyot. Ekkor készítette el Chris Lake a Noir - My MTV-jének remixét is, melyet szintén előszeretettel pörgették a különböző elektronikus zenei partykban, valamint a keményebb zenei vonalat erősítve Micky Slim-mel közösen a Shake, Sebastian Leger-rel összeállva pedig az Aqualight című electro-trackeket. Utóbbi DJ-vel aztán hosszabb távúvá is vált a kapcsolata, s azóta több közös zenét és remixet is elkészítettek együtt, mint pl. a nagysikerű Word-öt.

Jelenleg az Only One című sláger, illetve legújabb EP-je, a Nastala vokáljával elkészített If You Knew tarolnak a klubokban, ez azonban csak Chris Lake egyik – a populárisabb – oldala. DJ-ként ugyanis csak most volt alkalmam megismerni képességeit, s amit a Sensationben leadott szettet, elképesztő profizmusról és hozzáértésről tanúskodott. Az általa játszott zenékben sajátos módon keveredik a 2006-ot jellemző – még el nem kommerszesedett – electro és az idei trendet megformáló progressive és minimal house stílusa, megspékelve egy sajátos dallamossággal (mely egyébként kevésbé jellemzi e műfajokat), valamint egy szintén sajátos elvontsággal, mely teljesen egyedivé teszi zenéjét.

Szó mi szó, hatalmas bulit csapott Chris Lake a Sensationben, s bevallom őszintén, jóval populárisabb előadónak képzeltem el eddig saját slágerei révén, s igen pozitív csalódásban lehetett így részem. Igyekeztem tehát ezt a Sensation-ös szettet fellelni a neten, de eddig sajnos nem jártam sikerrel. (Amennyiben mégiscsak készült volna hivatalos felvétel, s az elérhetővé válik, természetesen közzé fogom tenni blogomban.) Ráakadtam azonban a bejegyzés tárgyát képező Essential Mix-re, mely véleményem szerint szintén óriásira sikeredett, s nálam Chris Lake ezzel és a Sensation-ben hallott live set-jével beírta magát kedvenc DJ-im sorába! ^^


Chris Lake - Essential Mix 07-08-05

A kis bevezető után lássuk hát a bejegyzés tárgyát képező mixet, mely 2007 nyarán volt hallható az angol BBC rádión. Mivel ennek már másfél éve, így a 2 órás felvételen az akkor még erősen uralkodó electro-vonal a domináns. Ennek ellenére akár ma is simán lemehetne ez akármelyik buliban, köszönhetően annak, hogy Chris Lake olyannyira előretekintően alkotta meg a mixet zeneileg, hogy a rajta szereplő trackek jórészét csupán a tavalyi év folyamán kezdte el pörgetni a legtöbb DJ.

A mix kissé lightosabb, vokálosabb felvezetéssel indít, ám – 1-2 véleményem szerint kicsit kevésbé ütősre sikeredett tracket leszámítva – a hangulatot kellően megalapozza, majd pedig fél óra elteltével bele is vágunk a sűrűjébe! Innentől kezdődik igazából a mix igazi íze, s szépen lassan, a 40-50. perc felé be is indulnak az igazán progresszív, elvont zenék. A hatás pedig egyre jobban fokozódik, s az utolsó 40 perc már szabályosan kőkemény minimal-electro, már-már beteg zúzdává megy át, olyanná, hogy az állát keresi közben az ember, hogy "áhhhh ennél jobban már nem lehet durvulni, az kizárt, de bazmeeeeeeeg! ez a következő track még az előzőre is rátesz vagy 10 lapáttal!" Szóval a mix végén ami lemegy, arra igazából szavakat nem találni, Chris Lake nagyon tud, amit ebben a mixében is bizonyít! ^^

A 120 perc során többek között hallható jópár saját sláger az előadótól, mint pl. a Rene Amesz remixében jelenleg is rengeteget játszott Deadline, a Sebastian Legerrel közösen elkészített, a 2 héttel ezelőtti Sensation-ös szettjében is szereplő Word, vagy pl. a Deadmau5-szal összeállva elkövetett igencsak zúzósra sikeredett I Thought Inside Out. A progresszívebb, elvontabb hangzásvilág keretében hallható a mixen Dave Robertson felvétele, vagy a Zabiela által is előszeretettel játszott Hook ’N’ Sling, míg az igazán beteg zenékről Switch, vagy Popof gondoskodnak. Természetesen egy ilyen szettben némi pihenés gyanánt helyet kell, hogy kapjon 1-2 kiállósabb, vokálosabb rész is, s ennek keretében hallható a TV Rock és a Dukes Of Windsore közös dala, avagy a My Digital Enemy Wasted című felvétele, mely véleményem szerint az egyik legszebb rész lett az albumon.

Hát ennyit elöljáróban, most pedig lássuk végre a várva várt mixet!

Link a letöltéshez: Chris Lake - Essential Mix (2007.08.05.)

Tracklist:

01. Rossell - Dancing With Strangers (Dave Roberston Remix)
02. Sebastien Leger - Venus
03. Sneaky Sound System - Pictures (Chris Lake Mix)
04. La Noir - Eleny (Luke Dzierzek Mix)
05. TV Rock vs. Dukes Of Windsor - The Others (Laidback Luke Mix)
06. Mike Miller - Posh Swag (Jim Rivers Mix)
07. Chris Lake - Deadline
08. My Digital Enemy - Wasted (LYS Remix)
09. Sebastien Leger - Jupiter
10. Dave Robertson - Love To
11. Mark Ronson feat. Lily Allen - Oh My God (Chris Lake Remix)
12. Micky Monza and Joseph Disco - Bounce Baby (Lutzenkirchen Mix)
13. Bass Kleph - Coup d’Etat (Hook ’N’ Sling Mix)
14. Sebastian Leger and Chris Lake - Word
15. Patrick La Funk - Tool
16. Deadmau5 vs. Jelo - The Reward Is Cheese
17. Jacknife Lee - Making Me Money (Switch Remix)
18. Popof - Alcoholic
19. Chris Lake and Deadmau5 - I Thought Inside Out
20. Nudisco - Yaha (Butch Remix)
21. Sebastien Leger - Earth
22. Chris Lake - To The Point

Jó szórakozást tehát mindenkinek! ^^

Utolsó módosítás: 2009.04.02. 09:59

Zeneajánló: Sterbinszky Live @ Tabu - Essential Times vol.1 (2008)

Barthezz | 2009.02.14. 16:49 | kategória: zeneajánló

Tavaly megkezdett Zeneajánló sorozatomat új résszel bővíteném. Ezúttal azonban nem egy albumot mutatnék be, hanem egy remekbeszabott 90 perces mixet Sterbinszky tolmácsolásában, mely véleményem szerint nyugodtan megjelenhetett volna kereskedelmi forgalomban is, annyira profi alkotás lett!

De ki is az a Sterbinszky? Kötve hiszem, hogy lenne itt bárki, aki ne ismerné nevét. Sterbinszky Károly 1972. november 10-én Budapesten látta meg a napvilágot, s a most 36 esztendős előadó Magyarország egyik legtechnikásabb, legprofibb DJ-je és producere, aki Sequence 11 néven külföldön is óriási elismertségnek és tiszteletnek örvend.

Sterbinszky nevét 1998-ban ismerhette meg az egész ország, mikoris megjelent legelső mixalbuma Hits From Club E-Play címmel. A zömében pörgős, kemény house trackeket és egy iszonyatosan jó trance levezetést tartalmazó 80 perces mix hatalmas sikert hozott, s egyben az album óriási áttörést jelentett a magyar DJ szakmában is. Sterby az összes kortárs magyar DJ-nek adott ezzel iránymutatást: „Ezt így kell csinálni, kérem szépen.”
1999-ben aztán jött a folytatás, Egy nyár a Flörtben címmel, mely még az E-Play sikerét is túlszárnyalta, s máig a legjobb magyar mixalbumnak tartják sokan - és tartom jómagam is.
Sterby sohasem a mainstream irányzatokat játszotta, hanem mindig igyekezett igényes zenével szolgálni a közönségnek, ami már ebben az első 2 albumában is tökéletesen megnyilvánult.

Az ezután következő időszakban (1999-2001) három újabb, mérsékeltebb sikerű mixalbum jelent meg Sterby kezei közül, melyek mind-mind 2 CD-s terjedelműek voltak már, különválasztva a trance-et és a house-t egymástól (The House/Trance Sounds Of Dance Tuning Disco, Megint egy nyár a Flörtben, hypeROXYd), valamint 2 saját szerzői albuma is kijött ezzel egyidőben Discography és Gates Of Mind címekkel.

Ezután stílusváltás következett, s Sterby zenéjének üteme lelassult, ám ezzel együtt még az addiginál is jóval keményebbé és progresszívebbé vált a zenéje, a house pedig teljes mértékben teret nyert a trance ellenében. Ennek keretében jelent meg 2002 és 2004 között a 4 részes AXEtázis a Palace-ban címet viselő mixalbum-sorozat.

2005-ben ismét stílust váltott Sterbiszky, s az akkoriban a klubokban igen felkapottá vált lassabb ütemű progressive house és tech-trance zenék váltak nála is uralkodóvá, s jelent meg ezt bemutatva a nagy sikerű Martini Revival címet viselő visszatérő albuma.

A 2006-os electro őrület révén aztán Sterby zenéje is „beelectrosodott” kicsit, ám mikor elkezdett kommersszé válni maga a stílusirányzat, Sterbinszky gyorsan kompenzálta ezt zenéjében, s továbbra is csak az igényesebb electro track-ekre, valamint a nagyjából 1 éve komoly térhódításba kezdő progressive house-ra és minimal-ra koncentrált. Így jelenleg is ez utóbbi stílusirányzat jellemző zenéjére.

A 2005-ös Revival óta ugyan nem jelentkezett újabb mixalbummal (amiben minden bizonnyal erőteljesen közrejátszik az internet és ezzel együtt az illegális zeneletöltések igen erőteljes elterjedése, aminek következtében nem éri meg ma már egy előadónak albumot kiadatni), azonban sorra jelennek meg így is kezei közül a jobbnál jobb rádiós mixek, illetve live felvételek, melyeket Sterby rendszeresen közzé is tesz az interneten, így szerencsére továbbra sem kell nélkülöznünk munkáit. Ezek közül is véleményem szerint a legjobban sikerült darab a tavaly ősz végén a budapesti Tabu Lounge nevű szórakozóhelyen felvett Essential Times vol.1 címet viselő mix, melynek bemutatására ezt a bejegyzést szentelném!


Sterbinszky Live @ Tabu - Essential Times vol.1

A több mint 90 percet átölelő Essential Times vol.1 címet viselő mix nem véletlenül a Tabu falai között született meg, itt ugyanis Sterbinszky talán legjobban tudja játszani azokat a zenéit, melyek nélkülöznek mindenféle kommersz elemet, s a kőkemény monoton és pogresszív zúzás kerülhet végig az előtérbe. Más szórakozóhelyeken kicsit „lightosabb” szetteket igényel tőle a közönség - jópár ismertebb felvételt is felvonultatva -, s bár nekem Sterby ezen szettjei és mixei is igencsak bejövősek, az igazi zenei tudása és profizmusa az Essential Times-ban nyilvánul meg véleményem szerint. Egyik balatoni szettjében a Deadmau5 - The Reward Is Cheese-t bejátszva Sterby maga is így nyilatkozott: "Számomra itt kezdődik a zene fogalma." ;-)

A mix 19 tracket vonultat fel, s már az első negyedórában is belecsapunk a sűrűjébe Chris Lake Deadline-ja és Deadmau5 progressive house slágere, a Complications révén! Ezután pedig a Radio Slave Grindhouse film alapján készült zenéjével megérkezik a kőkemény minimal house zúzda is, mely a teljes mix fő stílusjegyét képezi egyben. Hallható többek között Deadmau5, Dubfire (Sharam mellett a Deep Dish másik ex-tagja, aki egykori társánál jóval progresszívebb vonulatú zenékre állt rá), a rasztahajú, prog.house mester Sultan, Cirez D (aki nem más, mint Eric Prydz, s a legkeményebb zenéit jelenteti meg ezen a néven) és még megannyi ütősebbnél ütősebb pogressive electro és minimal zene a stílusra jellemző sercegő digitális zajokkal, gépi hangokkal, hatalmas felpörgésekkel és egyéb elvont motívumokkal (A Sei A - Smile For Me címet viselő felvétel pl. zenei alapjában fő motívumaként egy vízbugyogást használ fel mesteri módon).
Ahogy pedig egy ilyen kőkemény válogatásban lennie kell (pl. ha James Zabiela korábbi mixeire gondolunk), egy-két dallamosabb, „pihentetősebb” zene is megtöri olykor a monoton zúzást a New Order Blue Monday-e, Paolo Mojo Interstellar-ja, vagy a Manual De La Mare Born Slippy feldolgozása révén.

Sterbinszky tehát mestermunkát alkotott ezen mixével, az Essential Times igazi csemege mindazon hallgatók számára, akik szeretik a keményebb, progresszívebb válfaját a house-nak, szeretik a minimal és progressive electro stílust, s unják már a Bárányék, Náksiék, Hamvaiék és a többi magyar „sztár DJ” által agyonjátszott, kommersz-electro tucat-zenéket.
A mix címében szereplő vol.1 pedig minden bizonnyal arra utal, hogy hamarosan folytatás is várható, így hát mihelyt megjelenik, beszámolok róla blogomban!

Tracklist:

01. Paolo Mojo & Jim Rivers - Ron Hardy Said (Eric Prydz Remix)
02. Chris Lake - Deadline (Rene Amesz Remix)
03. Deadmau5 - Complications (Original Mix)
04. Radio Slave feat. Danton Eeprom - Grindhouse (Dubfire Terror Planet Remix)
05. Lutzenkirchen - All That Jazz (Popof Remix 01)
06. Sei A - Smile For Me (Chaim Remix)
07. FormatB - Si Pero No (Original Mix)
08. Oliver Huntemann & Dubfire - Dios (Original Mix)
09. Matt Rock - What U Feel (Deadmau5 Remix)
10. Olivier Giacomotto & DJ Tonio - Eat What You Kill (Kiko Remix)
11. Igor S feat. Lady Brian - Keep It Going (Microdinamic Remix)
12. New Order - Blue Monday (Gold Ryan & Tapesh Remix)
13. Deadmau5 vs. Jelo - The Reward Is Cheese (Original Mix)
14. Giash & Til Yali - My Little Lady (Birds Remix)
15. DJs Love Girls - Chicks On Planes (Yourdee and Frits Klaver Mix)
16. Paolo Mojo - Interstellar (Original Mix)
17. Manuel De La Mare - Born Slippy (MDLM Mix)
18. Sultan & Ned Shepard feat. Benny Blanco - Block Party (DNox Beckers Remix)
19. Cirez D - The Journey (Original Mix)

A mix korábban letölthető volt Sterbinszky myspace-es oldaláról, azonban sajnos az imént néztem és már nem elérhető. Ennek áthidalására feltöltöttem saját tárhelyemre, ahonnan bárki újra leszedheti magának, íme: ^^

Download: Sterbinszky Live @ Tabu - Essential Times vol.1

Aki pedig további Sterbinszky mixeket és live set-eket szeretne letölteni, az az alábbi linken kedvére csemegézhet! Jó szórakozást tehát mindenkinek! ^^

Utolsó módosítás: 2009.03.02. 13:18

Zeneajánló: Deadmau5 - Random Album Title (2008)

Barthezz | 2008.12.16. 12:47 | kategória: zeneajánló

Az elmúlt időben annyiszor szóba került Deadmau5 új albuma a fórumon és a blogon egyaránt, hogy alig győztem ajánlani mindenkinek. Így hát úgy döntöttem, megérdemel ez a lemez egy blogbejegyzést, s remélhetőleg az olvasóközönség is meglesz hozzá! Ezzel pedig egy új sorozatot is indítanék blogomban, melynek keretében alkalmanként egy-egy - a tetszésemet elnyerő - zenei albumot mutatnék be és értékelnék olvasóimnak, mintegy kedvcsináló gyanánt. Ez a bejegyzés voltaképpen ennek pilotjául is szolgál, hogy kiderüljön, van-e egyáltalán az ilyen témájú bejegyzésekre kereslet az olvasók között.

Mielőtt azonban az album ismertetésébe belekezdenék, ejtsünk néhány szót Deadmau5-ról, mivel bizonyára sokaknak hiányosak még az ismereteik róla, s nevét meghallva az általa jegyzett legismertebb zenéken kívül mást nem is tudnának felsorolni.

A világhírű DJ 1981-ben Kanadában, egy Niagara vízesés melletti településen látta meg a napvilágot Joel Zimmerman néven, s jelenleg is kanadai állampolgárnak számít. A Deadmau5 nevet 2005-ben vette fel, először még csak chates nicknévként használva, később pedig zenéit is ezen a néven jelentetve meg. A névnek egyébként külön története van: Zimmerman egyik nap érdekes zúgást hallott a komputerházából, a fura hangot pedig kellemetlen szag is kísérte. Széjjelkapta tehát a számítógépet, s máris meglett az érdekes jelenség forrása: A kábelek rengetegéből ugyanis egy döglött egeret halászott ki. Ennek köszönhetően találta tehát ki magának a ’dead mouse’ nevet, ami azonban az IRC 8 karakteres limitje miatt túl hosszúnak bizonyult, így lett végül belőle stílszerűen Deadmau5. (A helyes kiejtés tehát ’dedmáusz’, nem pedig ’dedmófájv’, ahogy azt a Roxy Rádióval élen járva megannyian tévesen hiszik ;-) )

Deadmau5 mondhatni villámkarriert csinált magának, bő 1 évvel ezelőtt ugyanis még szinte sehol nem ismerték a nevét, jelenleg viszont a világ legfelkapottabb DJ-je, akiért sorban állnak a különböző országok, s hónapokra előre betáblázásra kerül minden hétvégéje. Sajnos ezidáig Magyarországra nem sikerült elhozni őt, s a legközelebbi időpont, amiben reménykedhetünk, a 2009-es nyári Balaton Sound fesztivál.

Deadmau5 sajátos hangzást, egy új stílust honosított meg az elektronikus zenében, s ennek köszönheti a siker zálogát. A tavalyi év végére teljesen unalomig csépelt electrohouse zenék helyére egy olyan új színt tudott behozni, ami újra képes volt felpörgetni a teljes elektronikus zenei világot (jelenleg már sajnos rengetegen másolják is a stílusát). Zenéiben sajátos egyvelege keveredik a progressive house, a trance, az electrohouse és a minimal stílusoknak. Ezek közül 2-3 szinte minden egyes számában fellelhető, éppen ezért zenéinek pontos stílusa szinte meghatározhatatlan, leginkább azonban a progressive house jelző húzható rá.

A DJ mára rengeteg saját zenét és elkészített remixet számlál, szinte sorra jelennek meg kezei alól az EP-k és különféle remixek. Utóbbiak közül a Morgan Page feat. Lissey - The Longest Road című szám remixeléséért idén Grammy-díjra is jelölték az ún. ”nem klasszikus zene” kategóriában.

Idén szeptemberben pedig megjelent végre az EP-k után egy saját szerzői album is, mely a mostani bejegyzés apropóját is adta! Az album a kissé érdekesen hangzó Random Album Title (”véletlen album cím”) címet viseli, melyet egyébként ha figyelmesebben szemügyre veszünk, felfedezhetjük, hogy tulajdonképpen egy anagrammával van dolgunk. A kezdőbetűket összeolvasva ugyanis a ’RAT’, azaz magyarul a ’patkány’ szó jelenik meg. No de térjünk is át ezennel az album ismertetésére!


Deadmau5 - Random Album Title

A korong 12 tracket foglal magában, melyek egy összefüggő mixet, s összesen 72 és fél perc zenei élményt nyújtanak! A könnyebb átláthatóság kedvéért sorra venném az egyes trackeket, s egy rövid kis véleményezés mellett egy-egy osztályzatot is adnék rájuk 1-től 10-ig terjedő skálán (egyik PC Dome-os blogban láttam hasonló album-értékelősdit, szal félig-meddig innen is az ötlet):

1. Sometimes Things Get Whatever - Az első track-kel rögtön bele is vágunk a sűrűjébe, ugyanis egy meglehetősen zúzós kis electro/tech house zenével indít az album. A szám Deadmau5 korábbi stílusát idézi, s a folyamatosan hallható monoton női és férfi hangú bemondások révén a zenének egy kicsit Benny Benassi-s utánérzete van. A kiállások sztem egy kicsit jobban megakasztják a szám menetét, mint kellene, azonban album kezdésnek tökéletes, így hát 8/10.

2. Complications - A 2. track könnyen ismerős lehet Deadmau5 fanoknak, a Complications kőkemény zúzdája ugyanis hónapokkal ezelőtt már nagy közönségkedvenccé vált. A zene stílusa a prog. house és a minimal között egyensúlyoz, s tökéletesen tükrözi Deadmau5 keményebb zenei oldalának hangulatát. Elsőre kissé montonnak tűnhet a folyamatos dobolás, ami azonban egyre ütemesebbé, erőteljesebbé, energikusabbá válik a szám végefelé haladva. Nekem nagy kedvencem ez a zene Deadmau5-tól, így hát 10/10.

3. Slip - A Complications után egy jóval könnyedebb, ”light”-osabb prog. house zene következik. Véleményem szerint még egy pár track erejéig kitarthatott volna a zúzda, s így egy kissé hiányérzetünk támad, hogy már vége is az album keményebbik részének. Ennek ellenére nem rossz zene ez sem, az előbb említett okok miatt azonban csak 7/10.

4. Some Kind Of Blue - Egyik legjobb track az albumon, s véleményem szerint a prog. house műfaján belül is az év egyik legjobb felvétele. Nem az a fajta kőkemény zúzda, mint a Complications, hanem itt teljes egészében a progressive stílus dominál. Ennek megfelelően kellően elvont, kellően monoton, mégis eszméletlenül eltalált, ütemes, kemény húzós alappal felvértezett zene. Nem is lehet más, mint 10/10.

5. Brazil - Itt kezdődik az album trance-esebb beütésű vonala, s a Brazil ezt kellemes, lágy dallamaival megfelelő módon vezeti fel. A többi hasonló stílusú Deadmau5 számhoz viszonyítva (pl. Contact, Not Exactly - igen erős a mezőny) viszont 8/10-nél többet nem adhatok rá.

6. Alone With You - Nagyjából ugyanazokat tudom leírni, mint az előző track esetén is. Kellemes, lágy hangzás van jelen itt is, s mivel a Brazil által megteremtett hangulat nekem jobban bejön, így ez 7/10.

7. I Remember - Az album egyetlen vokálos felvétele, mely pont a legjobb helyen töri meg egy kicsit a mix monotonitását, természetesen a progresszív, jellemzően Deadmau5-os alapot itt is megtartva. Ezen zenei alap és a lágy női vokál tökéletes összhangot képez, hasonlóan a már említett Morgan Page - The Longest Road című track Deadmau5 remixéhez. Mivel azonban utóbbit szinte lehetetlen túlszárnyalni, így 9/10-et adhatok erre.

8. Faxing Berlin (Piano Acoustica Version) - Ez mindössze egy rövid, másfél perces interlude a mixen, mely a következő tracket vezeti fel, így az értékelést is ott végezném el.

9. Faxing Berlin - Deadmau5 egyik legkorábbi olyan zenéje, ami a hírnevet is meghozta számára. A zene stílusa itt még leginkább tisztán a trance felé konvergál, persze a progressive house elemei már itt is egyértelműen felfedezhetők. A The Longest Road remixének zenei alapjához egyébként egy ehhez eléggé hasonlító motívum lett felhasználva, így a megszokott vokál nélkül nekem azóta már egy kissé üresnek tűnik ez a szám. Így is jó zene természetesen, összességében tehát 8/10-et adnék rá.

10. Not Exactly - Vitathatatlanul az album legismertebb felvétele, s így egyben legerősebb húzótrackje is. A Not Exactly nagyjából 1 évvel ezelőtt jelent meg, s valósággal megszédítette a clubok zenei világát, ezzel pedig Deadmau5 hírnevét is immáron teljesen meghozta. A zenében nagyjából azonos arányban keveredik a trance és a progressive house, illetve egy kis minimalos hangzás is fellelhető benne. Én is nagyon oda vagyok ezért a trackért, ráadásul ez volt anno a legelső felvétel Deadmau5-tól, amit megismertem. Természetesen tehát 10/10.

11. Arguru - Szintén egy korábbi Deadmau5 felvétel, ami a Not Exactly hangzásvilágát folytatta tovább. Az előbbi zene sikerét bár megismételni nem tudta, így is erős húzózenéjévé vált az igényesebb elektronikus zenei partyknak. A prog. house és a trance mellett a refrénben itt egy erőteljes electro vonulat jelenik meg, mely teljesen sajátos hangulatot kölcsönöz a zenének. A végpontszám itt is 10/10 lenne, de a Not Exactly-val és az albumon nem szereplő további legnagyobb Deadmau5 slágerekkel összehasonlítva 9/10-et adhatok csak.

12. So There I Was - Korrekt levezető zene, az előzőeknél monotonabb, elvontabb, progresszívebb hangzásvilággal. A nyitótrackhez hasonlóan ezt is 8/10-re értékelném.


Kissé szigorú pontozásom ellenére is jól látható, hogy 7/10-nél kevesebbet egyetlen track sem kapott, tehát egy nagyon jó albumhoz van dolgunk. Bár őszintén szólva akkor lepődtünk volna meg, ha Deadmau5 nem ezt a tőle elvárt kiváló szintet hozta volna.

Hogy kicsit a negatívumokról is szót ejtsek, én azért jópár Deadmau5 zenét hiányoltam a lemezről. Bár csupa jó felvételből áll így is az album, némelyik helyére lehetett volna a hasonló stílusú Deadmau5 szerzemények közül még ütősebbeket is találni. Így pl. szívesen láttam volna az albumon a progressive electro sláger The Reward Is Cheese-t, a Glenn Morrison-nal közösen elkövetett No Sudden Moves és Contact című felvételeket, a legújabb Deadmau5 szerzeményt, a Ghosts & Stuff-ot, illetve a korábbi EP-kről pl. a Sex, Lies, Audiotape, a We Fail, az Everything Before, a Stop Dance vagy a Hi Friend című zenéket. Így tehát akár dupla lemezes is lehetett volna a válogatás.

No de ne legyünk telhetetlenek, mint írtam, így is egy szinte tökéletes albummal van dolgunk, s bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti Deadmau5 stílusát, vagy szívesen ismerkedne az igényesebb progresszív elektronikus zenékkel! Számomra a 2008-as év albuma.

Utolsó módosítás: 2008.12.17. 00:31

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.