Beny12 blogja

Többség vagy Kisebbség?

Beny12 | 2009.10.25. 15:23 | kategória: társadalom

Az alábbi irományom egy házi dolgozatnak készült, de úgy gondolom érdemes közzétennem. Sok téma közül lehetett választani, én (mivel ezzel kapcsolatban vannak tapasztalataim) a kisebbségi problémákat választottam.

„A kisebbség társadalmi értelemben egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (például etnikai, vallási vagy egyéb) csoport.” – írja a magyar Wikipedia „Kisebbség” cikke.

A történelem során felhalmozódott problémák közül ez az egy, amely valószínűleg soha nem fog megoldódni, legyen szó akár nemzeti-, vallási-, vagy egyéb kisebbségről. Elég, ha csak a közelmúltban történt hitleri mészárlásra gondolunk.

Alapvetően ezt a témát globálisan nehéz boncolgatni. Még a magyarországi helyzetet tekintve is nehézségekbe ütközünk, hiszen a Kárpát-medencébe az idők során rengeteg nemzet tette be a lábát. A háborúk okozta emberveszteségeket minduntalan betelepítésekkel kívánták ellensúlyozni, melynek végeredménye egy rendkívül többnemzetiségű ország. A „megoldást” majd csak 1918-at követően, a trianoni országcsonkítás hozta. Magyarország nemzetállammá vált. Ez viszont vonzotta magához a problémákat. Több ezren kerültek a határon túlra és az ottani „anyaország” (amelyek többségében még történelemmel sem rendelkeznek!), a kárukra fejlesztette tovább központi területeit.

Ahogy Szlovákiában, vagy Romániában a magyar, itthon a szlovák és a román a kisebbség. Viszont van olyan kisebbségben élő népcsoport, amely nem határozható meg a modern nemzet fogalmával, de amelynek tagjai a többségétől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak. Vagyis az etnikum. Ilyen például a zsidóság is, de velük van a kisebb probléma, hiszen ők képesek voltak a történelem során asszimilálódni. Hazánkban és még sok más európai országban problémásabb fajnak tekinthető a cigányság.

Magyarországon arányait tekintve Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben élnek a legtöbben romák. Mivel az utóbbi megyében lakom, így Borsoddal nem is foglalkoznék tovább, bár az is megérne egy misét, voltak már ott is tapasztalataim.

Szatmár. A szó hallatán talán a többségnek egyből a szilva, a dió, Móricz és Kölcsey jut eszébe. Persze nekem is, de sajnos az utóbbiakat követi a fent említett népcsoport is. Tulajdonképpen nagyon sokáig semmi bajom nem volt a kisebbségekkel, hisz azt se tudtam mi fán teremnek, de aztán belecsöppentem a nagybetűs életbe, mikor már a saját lábamra kellett állnom és a magam dolgát intéznem.

Hétköznap iskola, természetesen gyalog megyek és viszonylag korán. A buszpályaudvaron vágok keresztül, de már akkor is tele a környék cigányokkal. A tanítás után pedig mintha egy invázió lenne egészen a délutáni buszokig. Bárhová néz az ember többségében romákat lát. Egyszer megfigyeltem a városközpontban, hogy 10 emberből átlagosan 6-7 roma származású. Félreértés ne essék. Nem a mennyiséggel van itt a baj, hanem a viselkedésükkel. Az említett reggeli csoport néhány tagja a napot azzal kezdi, hogy az éppen aktuális segélyt elveri játékgépen a közeli presszóban (mondom, még csak reggel 7:10 van!).

A délután azért már színesebben telik el. (Általában nem megyek egyből haza, hanem megvárom, míg elmennek a délutáni buszok.) Addigra már a többi delikvens is felébred és megkezdik az aznapi cigánykodást. Hogy miért így nevezem azt a tevékenységet, amik ők leművelnek? Még egy olyan népcsoportot nem ismerek, ami így élne. Jelen esetben nem a kultúrájukról van szó, mert az abszolút nem érdekel, azt csinálnak otthon, meg másutt, amit akarnak a szokásaik szerint. De nekem azt ne mondja senki, hogy amit nap, mint nap művelnek (főleg a fiatalok), az is a kultúrájuk része.

Jellemző rájuk, hogy csoportokba verődnek. Egyértelmű, hogy egyedül egyik sem mer cigánykodni, mert hál’Istennek azt legalább nagyon jól tudja, hogy jelenleg még kisebbségben van. Viszont ha már két főnél többen vannak egy, hogy úgy mondjam falkában, akkor elkezdődhetnek a problémák. Tömegesen belekötnek az emberekbe, nincsenek tekintettel a többi emberre. Mit számít az nekik, hogy egy Balatonnyit köp a park kellős közepén negyven ember szeme láttára? Hol érdekli őket, hogy a zsúfolt buszon talán át kellene adni a helyet az idősnek és nem bömböltetni három telefonból a roma zenét? Ha pedig rászólok, hogy ugyan már ezt azért mégsem kellene, még neki áll feljebb, hogy mit képzelek én magamról, mocskos rasszista. És örülhetek, hogy ennyivel megúsztam, mert volt már rá példa, hogy komoly fizikai atrocitás érte a felszólalót.

Ez a probléma, nem pedig a zsidóság, akik csendben asszimilálódnak. Hogy a cigányság jelentős részének szándékai közt egyértelműen nincs ott a társadalomba való beilleszkedés. Nem az a probléma, hogy a román vendégmunkás ide jár dolgozni. Hanem az, hogy egyes roma családokban életcélként szerepel a munkanélküliség és a nagycsalád. Az a probléma, hogy vannak cigányok, akik képtelenek emberséget erőltetni magukra és csodálkoznak, ha ellenszenvet váltanak ki…

Mai napig mosolygok azokon az embereken, akik arról tartanak előadásokat, hogy a romákat és egyéb kisebbségi csoportokat egyenlőként kell kezelni, nincs megélhetési bűnözés, a hat éves roma fiú nem lopkodja a pénztárcákat és mindig a magyarnak kell engednie. Az illetőt ilyenkor magamban megkérem, hogy ugyan már legyen szíves a szatmári részre, vagy Ózdra költözni és tapasztalja meg a mindennapokat legalább egy hónapig. Az egyenlőség elve csak és kizárólag akkor valósulhat meg, ha mindkét fél hajlandó az együttműködésre. Természetesen a kisebbségi konfliktusokat az állam próbálja mérsékelni, de szélsőségesek mindig is voltak, vannak és lesznek mind magyar, mind nemzetiségi oldalon.

Utolsó módosítás: 2010.06.24. 21:13

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.