csuvi blogja

Áprilisi tréfa?

csuvi | 2009.04.02. 21:30 | kategória: elmebaj

Nem nektek, nekem.
Egy évnyi inaktivitás jutalma: bekerülés a legnépszerűbb blogok top 10-es listájába? 10000 feletti látogatottság? Na, elmentek ti a picsába :D

Köszönöm, ésatöbbi...

Barkácsing: Óra

csuvi | 2008.02.28. 23:09 | kategória: barkács

Órabarkács oldalbordának:

alap fadarab
kiherélt, occó ikea óra
alapanyag: bambusz (nyáron vett, óccó teszkós fáklyából nyert
alapanyag: : egyéb fa részek (drága obis - kurvaanyjuk)
próba 1
próba 2

tádámm

ennyi

Utolsó módosítás: 2008.02.28. 23:13

Újat, régivel

csuvi | 2008.02.05. 23:30 | kategória: elmebaj

Késő van már ahhoz hogy újraélesszem a tüzet, inkább csak lekotrom a hamut a régi maradványairól egy öreg írással.
Nem is tudom, miért szeretem annyira, hisz van nem egy, ami jobban sikerült nála, mégsem mutatnám meg soha. Talán pont azért, mert hiába próbálom időnként csiszolni, befejezni, elkezdeni, nem jutok se előre se hátra. Önmagam, vagyis ha szabadna ebből vezetve általánosságban beszélni, egy szerző egyik legingerkeltőbb problémáját vetíti maga elé: ha más tollából származna, azonnal tudná javítani a tizenöt hibás pontot, de a saját berögzült mondatai kuszaságában képtelen megoldást találni rá.

Az interjú egy részlete:

((Mit gondol a feltűnő külsejű luficicákról?))

Volt szerencsém egy ilyen barátnőhöz. Kapcsolatunkat jól jellemezte a megkezdettség hiánya, az egyszerű, oktalan lét, ami egy bekezdés elhagyásával keletkezett.
El tudod képzelni, mikor az előző esti menetrendszerinti alkoholizálás után kellemes zsibbadással az izmaidban – és kellemetlen snookercsatával a gyomrodban – magadhoz térsz egy megnyugtatóan ismerős környezetben. Saját lakás, szoba, ágy, sokhetes izzadtságtól illatos párna – titkaid őrzői. Ami viszont megzavarja az idillt, egy elégedett mosollyal békésen szendergő Istennő a jobbodon. Akkoriban egyetlen vonzerőm a szüleimtől örökölt lakásom volt egy kellemesebb környéken álldogáló társasházban, így érthető módon ösztönösen balra tekintettem egy görög szobormodellt keresve azzal a kínos érzéssel fejemben, hogy érzékelőim téves információk küldésével mégis csak egy idegen hálószobába csaltak be. A bizonyosságot és megnyugvást adható férfitest azonban sem az ágyon, sem az alatt nem került látómezőmbe, sőt sehol másutt a lakásban.
Cseppet sem nyugtatott meg, mikor ébredése után sem változtatott számomra roppant kellemetlen, és vele együtt új szokáson, az újdonság, megszokatlanság érzetének átlépésén. Egy instant barátnőt kaptam, akire ránézni is csak a szemem sarkából mertem. Nem zavarta, hogy kimondhatatlan gyönyörűsége okán merevedési problémáim voltak az első néhány józanul tett közösülési kísérletünk során, engem az viszont annál inkább, hogy bár bármikor megérinthettem, magam mellett érezhettem teljes testi valójában, de az őt körülvevő émelyítő illatpáncél szellemileg megközelíthetetlenné tette számomra.
Alkoholmentes whisky. Szemem, orrom, ízlelőbimbóim becsaphatóak a tökéletesség látszatával, de ennyi nem elég ahhoz, hogy minden szempontból kielégítve érezzem magam.
Szépsége magányossá tett, mi miatt éjszakánként rémálmok kergettek nedves, őrjítő ébrenlétbe követelve csendes száműzetésüket. De ő maradt. Az aranyló mázburok mögötti üresség oly mértékű ragaszkodással párosult, melyek ötvözéséből előállított gyilkos pengéi egy pillanat alatt harcképtelenné tehettek, és tettek is. Ha harcolni akartam ellene, először önmagammal kellett megvívnom, de miután már ezen a rutinszerű előcsatán is rendre alul maradtam, döbbentem csak rá a menekvés egyetlen biztos formájára: meg kell ölnöm magam...vagy őt.

(hosszú csend)

És mi történt végül?

Heh, kapaszkodj bele a ténybe, hogy velem beszélgetsz, és a kérdésed szakadékká omlik alattad. Lezuhantál?

Nem is tudom, talán lebegek? De mégis…miért?

Mi az, hogy miért?! Nem tartozom azok közé, kik játszi könnyedséggel - mint ahogy én kibontom ezt a narancsleves palackot - elrugaszkodnak egy számukra tetszetős híd, viadukt pereméről, láttamozva életük novelláját. Ennek semmi értelme.
A sorsdöntő, nehéz pillanatokban sokat számít a kreativitás – pláne, ha egy világ omlik össze bennünk. Ha nem a pusztulást látjuk, hanem a romokban rejlő alapanyagot, melyből újat építhetünk, már jó úton járunk. Ehhez tartottam magam is, talán pont ez lehet az oka, hogy most velem beszélgetsz holmi kétes értékekről, s nem pedig körömápolási technikákról értekezel két hatalmas mell tulajdonosával.

Utolsó módosítás: 2008.02.05. 23:49

A relaxációs körkép sokadik ecsetvonása

csuvi | 2007.12.07. 09:58 | kategória: megaszondom

A kit mi nyugtat meg téma az én nézőpontomból:

Lara Fabian nem csak külsőre gyönyörű..

(az eredeti)

Utolsó módosítás: 2009.09.09. 23:45

Padavan eladta a lelkét

csuvi | 2007.12.04. 18:56 | kategória: elmebaj

Nem érdekel, hogy bannoltatását kérte - talán részben pont a lentebb írtak folyományaként rászakadó szégyenérzet okán - és nem tudja magát megvédeni, az igazságérzet, a düh arra késztet, hogy ez itt és most leírjam, megjelentessem. Padavan, a mi nagy Padavanunk, a magát kimondatlanul is "igazság bajnokával" ekvivalensként értelmező, hazugságot, szemforgatást állítólag nem tűrő "nagyszerű" fórumozórtársunk eladta lelkét. Vett rajta megtévesztést, bloggertársaival szembeni tisztességtelen előnyt és részemről a legőszintébb megvetést.
A pénz itt fizikai formában is jelen lehetett, de ez már engem nem érdekel. Egy ilyen emberrel nem vagyok hajlandó közösséget vállalni, így a bejegyzés pár napig marad, de utána ez a blog - velem együtt - megszűnik a dome-on létezni.

A "miért?":

(kinek melyik jön be)

kepfeltöltés
imageshack

Egyél tofut

csuvi | 2007.12.04. 11:13 | kategória: zaba

Szójakészítmény, szóval magas fehérjetartalommal bír, pláne babbal párosítva, így gyurmaszakkörösöknek is ideális, ha unalmas a rizs+csirke kombó :) (a bab jótékony hatásának köszönhetően még sorba sem kell állni a gépeknél :D). Komolyra fordítva a szót, mivel a boltban kapható félkész szójababtúró nem vetekedhet a csirkehússal (100g esetén 12g fehérjét, 4g zsírt, 9.1g CH-t tartalmaz) sportembereknek inkább csak csirkecsömör elleni köztes étkezésnek kiváló.

Tofu zöldséggel (4 személyre)


Hozzávalók:

400g tofu
300g egész zöldbab
1 paprika
(Fél póréhagyma)
3 gerezd fokhagyma
1,5 ek. Szójaszósz
200ml tyúkhús-, vagy zöldségleves alaplé
olaj
só, bors

A tofut lecsöpögtetjük, szárazra töröljük, majd tetszés szerint kicsi kockákra, vagy nagyobb háromszögekre daraboljuk. A gombát, póréhagymát, paprikát felszeleteljük, a fokhagymát apróra vágjuk, a babot kb. 5cm-es darabokra szeljük.

A tofut sózzuk, borsozzuk (óvatosan sózzunk, hiszen a szójaszósz és a húsleveskocka is sokat tartalmaz), majd minden oldalát kevés olajban átpirítjuk (10-12 perc). Ha kész, kivesszük, majd a helyén a gombát és a fokhagymát átpirítjuk. Hozzáadjuk a többi zöldséget, valamint a húslevest, felforraljuk, majd fedő alatt körülbelül 7 percig főzzük. Hozzáadjuk a szójaszószt, majd nagyobb lángon újabb 2 percig főzzük. Végül belerakjuk a tofut és még két percig hagyjuk rotyogni, ha kész, azonnal tálaljuk.

Megjegyzés: a zöldségek ízlés szerint helyettesíthetők, egész zöldborsóval, spárgával, karfiollal, brokkolival stb.

4 személy esetén a következő adatokat adta az oldal: személyenként körülbelül 14g fehérjét, 15g zsírt valamint 30g szénhidrátot tartalmaz. Véleményem szerint ez csajokkal számolt érték, ugyanis egy életrevaló méretekkel megáldott férfi szerintem gond nélkül betolja a tofu felét :)

(forrás: vital.hu)


Melléklet: Pár szó a szójáról és a tofuról

Szójatermékek

A szójabab vadnövényként szerepel az 5000 évvel ezelőtti kínai írásokban. Évszázadok kellettek, hogy elnyerje méltó helyét a konyhában. A távol keleten a japán konyhakertekben nőtt először, és nemsokára a fő táplálékuk közé került. Ők a föld húsának, vagy csontnélküli húsnak is nevezik ezt a növényt. A XVIII. században egy német botanikus Japánból visszatérve magával hozta a csodanövényt, de ismét kellett száz év, hogy élelmiszerként terjedjen el Európában.

Maga a növény hasonlatos a bokros babŹbal, egy-egy fajtája akár két méter magasra is megnő. A termése hüvelyes, akárcsak a bab. Megközelítőleg 500 fajtát ismernek belőle, zöld, piros, barna színben, és több méretben. Élettani szempontból az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyagokat igen kedvező összetételben tartalmazza, a legértékesebb fehérjeforrások között sorolják. A szójafehérje aminosav összetétele a legkedvezőbb a növényi fehérjék között, benne az összes esszenciális aminosav megtalálható! A
szénhidráttartalma alacsony, keményítőt pedig nem tartalmaz. Nyersen fogyasztva mérgező lehet, épp úgy, mint a többi babféle, hiszen tripszininhibitort tartalmaz. Ezt viszont a főŹzés, hőkezelés ártalmatlanná teszi. A szója fogyasztása bármilyen formában, kedvező hatással van a zsír és cukor anyagcseréjére, jó hatással van a bélműködésre, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását akadályozhatja.

Korábban, míg önmagában szójatermékeket nem lehetett kapni, az élelmiszerek közül a csokik, a gyerektápszerek a pékáruk és a konzervlevesek tartalmaztak szóját, szójalecitin formájában. Aztán elérkezett az idő, hogy a szója elnyerje méltó helyét nálunk is a táplálkozásban. Sokan - helytelenül - húshelyettesítőként alkalmazzák, ám inkább értékes étrend-kiegészítőként alkalmazva válik kifejezetten nélkülözhetetlenné a reformkonyhában.

A tofu

A kínai, japán és koreai konyha ínyencségei közé tartozik a tofu. Ez a szójatej fehérjéinek kivonásával és összepréselésével nyert túró és sajt. Semleges aromája és állaga kiválóan alkalmassá teszi bármiféle étel ízesítésére, illetve köretek készítésére. Lehet sós, vagy édes, akár desszertet is készíthetünk belőle. Egészségvédő gyógyító hatását már régóta ismerik. Könnyen emészthető, kis energiatartalmú, 35-38% fehérjét tartalmaz. Ásványokban (vas, foszfor, kalcium, kálium) és vitaminokban (E és B1, B2, B3) gazdag, koleszterinmentes élelem. Idősek, betegek kisgyermekek egyaránt fogyaszthatják.

A távol keleten sokfajta betegséget orvosolnak vele, többek közt az érelmeszesedést, keringési zavarokat. Csontritkulásban és tej allergiában szenvedok részére fogyasztása különösen ajánlott. Igen könnyen emészthető. Idosek, betegek, kisgyermekek egyaránt fogyaszthatják. Bármelyik évszakban fogyasztható, de sokat enni nem lehet belőle, mert gyorsan eljön a telítettség érzése.

(forrás: wellnesstippek.hu)

Utolsó módosítás: 2007.12.04. 11:15

Másként élni - A vegetarianizmus: Beszámoló

csuvi | 2007.12.01. 22:25 | kategória: életmorzsa

Elérkezett az idő hogy számot vessünk az elmúlt hét (kac) történéseiről. Nem akartam elkövetni a hibát, hogy csak a célt látva fejest ugrok a semmibe, majd pislogok ki a fejemből, így a korábban linkelt oldalakon nagyjából tájékozódtam: recepteket gyűjtöttem, okosnak tűnő tanácsokat jegyeztem fel.
Még itt a legelején szeretném megjegyezni, hogy mivel egy hét alatt semmiféle komolyabb fiziológiai hatásra nem számítottam, a hangsúlyt inkább a változatos, mintsem a tökéletesen megkomponált étkezésre helyeztem.

Ma már Magyarországon sem kell órák hosszat kajtatni egy vegetáriánusnak a napi betevő falat után, az áruházláncok irdatlan polcrendszerei rengeteg kincset rejtegetnek számukra is. Válogathatunk rengeteg zöldség közül fagyasztott, avagy konzerv formában, a százezer féle mag, félkész növényi alapú étel csak arra vár, hogy kényes ízlésünknek megfeleljenek, és kosarunkba vándoroljanak.

A színes papírfecnik megfogyatkoznak, kincseim pedig egy levegőtlen szatyorban máris utazhatnak végzetük felé.
A friss zöldségekért viszont a piacra mentem. A modern generációnak, akik már nem igazán tudják dekódolni a fogalmat: a piac az a hely, ahol a pultok sokasága közt lavírozva minimum zöldségeket lehet vásárolnii kedves őstermelőktől, valamint közvetlen vonzáskörzetében legalább egy lángosos bódét lehet találni- be is vágtam egy sajtos-tejfölöst a régi idők emlékére. Nincs lángosos bódé, nincs piac, maximum kültéri szupermarket. Alapszabály.

Szépen berendezgettem a hűtőt, elpusztítottam egy rég kimúlt sertés utolsó evilági maradványait, és szememet lehunyva vártam a másnapot.


Hétfő:

Nehezen keltem, úgy látszik testem már előre tiltakozik megpróbáltatásai ellen. Meg kell mondjam, lelkileg sem vagyok a helyzet magaslatán, de a tegnapi hurka-kolbász felböfögött kellemes zamata felélénkít és sunyiságra ösztökél: pirítós fokhagymával és vajjal, valamint lekvárral a megoldás, hogy az első akadályt könnyedén átlépjük.

Tíz óra környékén váratlanul megéheztem – úgy látszik nehéz menet előtt állunk. A közel s távol a lyukasztónál és a tűzőgépnél ehetőbb dolog nem található. „Most mi lesz?” – sikoltott fel bennem a felismerés, de a hidegrázás még nem ért el a kisujjamig, mikor eszembe jutott: hónapokkal korábban hasonló esetre menekítettem némi étkezési hungarocellt (fantázianevén: puffasztott rizs) valamelyik fiókom mélyére. A lázas keresés (s közben a remény, hogy egy kis nemes penész majd megbújik rajta némi ízélményt is szolgáltatva) meghozta eredményét, a gyomor nem korog már, bár jobban sem érzem magam.

Az ebéd nem volt vészes, már jó előre kiterveltem, hogy eme kritikus pontot valami húsnak tűnő növénymócsinggal hidalom át megtoldva egy adag rizzsel. Nem emlékszem már a nevére, csak arra, hogy csicseriborsó volt az alapanyag – ilyen hülye nevet ki tudna feledni.

A vacsoránál kénytelen voltam kezemre csapni, ösztönösen mászott kezembe a csabai. Szegénykém hisztériás rohamot kapott, mikor visszadobtam (barátnőm szerint én voltam). Sebaj elő a receptkészletet, és máris hozzáláttam a fűszeres kukoricapástétom elkészítésének (konzerv kukorica, olaj –helyette inkább tejfölt alkalmaztam-, meg mindenféle fűszer keveréke összeturmixolva). Mit mondjak, annyira elérzékenyültem tőle, hogy rögtön el is neveztem –mosléknak. Egyszer elfogyasztható, de a maradékot inkább a kukába száműztem, és megfogadtam, legközelebb inkább sima majonézes kukoricát készítek, az legalább ehető.

Ezeknek a vegetáriánusoknak mániájuk a rengeteg féle és mennyiségű fűszer, na meg a turmixolás, ha valamivel csupasz kenyeret akarunk feljavítani. Akár milyen kicsik a hozzávalók, hiába nincs értelme, hisz nem viszi el rendesen a gép turmixolj, turmixolj, turmixolj… Mit tegyen szerencsétlen amish, ha növényevésre adja a fejét? Rakja zacskóba és hajtson át rajta kétszer szekerével? Értelmetlen hülyeség.


Kedd:

A tegnapi után kísérletező kedvem mélyponton volt, úgyhogy első étkezésnek meghagytam a jól bevált pirítóst.

Az ebéd menzakaja: Bableves és csőben sült karfiol. Ez utóbbi meglepően jó volt, el is gondolkodtatott, hogy vajon mi minden van még, aminek gyerekkorom óta ösztönösen hátat fordítok, holott már az ízére sem emlékszem. Öregszem úgy látszik, lassan kezdem megszeretni a sör habját is, még a végén –ne adj Isten- a spenótot is megeszem..(erre talán csak egy „fakírok” rész keretében vetemedem)

Vacsoránál nem sokat szórakoztam, két fél buci közé bevágtam egy tonna zöldséget, némi sajtot és kétszeres szorzóval jóízűen elfogyasztottam.


Szerda:

Ma úgy keltem, hogy szívesen megettem volna egy füstölt vegát majonézes tormával. Vérszomjamat vegán omlettel (krumpliból van) csillapítottam. Tejföllel megtoldva (puff a vegánságnak) nem volt rossz, a receptet megjegyzem magamnak.

Mivel ma egész nap úton voltam, előrelátóan szendvicseket készítettem kenyér, sajt, zöldségek (póréhagyma, uborka, retek, párolt répa) és főtt tojás felhasználásával. A tegnapi vacsorát alapul véve hihetetlen sokat számít a főtt tojás jelenléte. Első számú kajává lépett elő jövőbeli reggelijeim tekintetében!

Időben hazaértem így bőven volt időm ismét kísérletezni. A vegán tejfölnek már a neve sem állt jól, hát még az alapanyagok: napraforgó mag, citromlé, fokhagyma, vöröshagyma, só, kis olaj, víz. Turmixolva természetesen. Nem mondom volt bennem előítélet rendesen, hiszen ki eszik napraforgó magot kenyérrel? Mintha szalonnával tűzdelném a fagyikelyhem. Az ízorgiát, a magok ropogtatása okozta kellemetlen, madárszerű érzést nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy cseréltem – négy sörre, meg egy zacskó popcornra.


Csütörtök:

Egy nagy adag zabpehely után gondoltam betesztelem a kefirt, ne porosodjon. Először a saját néven futó terméket vettem górcső alá, de kibontása, majd felkavarása után a jól ismert dalszöveg ugrott be: „Kefiret iszol, buzi-e vagy?”. Nem véletlenül: felkeverés után állagra tipikusan olyan volt, mintha összetévesztettem volna a spermabankba szánt tégellyel, ízre meg mint a megsavanyodott tejföl. Kukába vele. Jött a márkás termék, ki hasonló tulajdonságokat produkált így sajnos névrokona talált új barátot s nem szegény zabpehely a gyomromban. A valóban iható változatot elfelejtettem kipróbálni, állítólag az jó. Majd valaki más megmondja.

Az ebéd ismét menzakaja: rántott camembert rizzsel. Az opcionális áfonyaszószt inkább meghagytam az étteremnek, had könyveljék el megtakarításként, hisz sosem értettem, miért kényszerítenek egy eredendően sós kaját édes, émelyítő rosszullétkövet szerepébe.

A vacsorától előre féltem, legszívesebben leüttettem volna magam éjszakára csak hogy ne kelljen újabb vegánreceptet kipróbálni. Legnagyobb meglepetésre azonban a pirítósra kent avokádókrém (avokádó, fokhagyma, só, bors, mustár) kimondottan ehetőnek bizonyult. Nem mondom, hogy felül tudna múlni egy házi készítésű kőrözöttet, de a csalódás kellemesnek bizonyult.


Péntek:

Tegnap este a szokásosnál jobb vacsora után megtakarított életkedvet hús nélküli chilis bab elkészítéseként hasznosítottam, így ma volt szerencsém azt belapátolni. Nem mondom, hogy íze, mint az eredetié, de kimondottan jól esett. Nem is tudom, mikor indult ilyen jól a napom utoljára.

Ebédnek valami gyorskajában gondolkodtam. A mekit rögtön kilőttem, ott még a sült krumplit is állati eredetű szarokkal fűszerezik, salátát magában meg egyenek a nyulak. Nézzünk szét a kínai büfében: legnagyobb bánatomra az általam oly imádott erős-savanyú leves pillanatnyilag tiltólistán van, így maradt valami csingcsang zöldséges tészta. Amennyire egészségtelen, annyira jó. Bár sajnos a tészta csak rövid ideig laktat így előrelátóan beszereztem pár deka káposztás fornettit útravalónak. Túrósat? Frászt! Ha már húst nem eszünk, adjuk meg a módját. :)


Szombat:

Reggeli: rántotta tojásból és a megmaradt zöldségek egy részéből (cukkíni, hagyma, gomba). Ezt nem sokat emésztgettem nyugiban, gondoltam összeütöm gyorsan a következő étkezésnek valót, és estig átadhatom magam a kellemes tespedésnek.

Így jött ebédre a nagyágyú: a tofu. Ez lehet a vegánok svájci bicskája: ha akarom sajt, ha akarom túró, ha akarom süteménybetét. Önmagában meglehetősen ízetlen így a felhasználási célnak megfelelően érdemes fűszerezni. Én megsütve, pirított, párolt zöldségekkel (egész zöldbab, gomba, hagyma) és a fűszerek mellett egy kis szójaszósszal megbolondítva fogyaszottam. Hiába leszek pejoratív, ordítom, hogy ez kurva jó, akkor sem tudom megfelelőképp hangsúlyozni eme mondatban rejlő igazságot.

Vacsora zabpehely almával.


Vasárnap:

Reggelire vega löncshús, vagy mi. Kétszer annyiba kerül, mint a sima, de ugyanolyan moslék állaga van. Ízre sem jobb.

A hét második felében a vasárnapi megszokott nagy családi húsleves-sülthús menü kibekkelésén agyaltam; végül egy pizza rendelésében állapodtam meg. Ennek kapcsán olvastam talán a legidiótább vega tanácsot: kérd meg, tisztítsák le a kést, amivel szeletelik, vagy ne is szeljék fel. Inkább az utóbbit választanám, ha ennyire fanatikus lennék, ki a fene kívánná extra feltétnek a fél konyha nyálmintáját…
Átnéztem pár étterem kínálatát és kijelenthetem, hogy a hús nélküli alternatívákat mindegyiknél a margaréta (paradicsomszósz, sajt), a vegetáriánus (gomba, kukorica, borsó, paradicsom, sajt) illetve a sajtos (négy féle sajt) szentháromsága alkotja. Elég zöldséget ettem már, úgyhogy a sajtosat választottam és az étkezőben terjengő finom illatok elől a szobám magányába menekültem.

Este főztem három tojást és a zöldségek utolsó darabjait megpirítva összeütöttem a hét utolsó vacsoráját.



Összegzés:

Mint fentebb látható, totális csőd; illetve nem teljesen. Kifejtem.


Ami miatt nem volt értelme:

Annak ellenére, hogy hangsúlyoztam, csupán arra voltam kíváncsi, képes vagyok-e hús nélkül egy hetet eltölteni, kicsit mégis bánt, hogy nem tudtam ezt igazán egészségesen megoldani. Túl kevés időt adtam magamnak, hogy komolyabban kivizsgáljam a lehetséges opciókat reggeli, valamint vacsora terén, esetleg néhány dolgot előre félkész állapotba hozni, hogy időm legyen minél több félét letesztelni. A pástétom önmagában nem gond, viszont magában hordozza a kenyér igényét, ami nem éppen az egészséges táplálkozás alapkelléke, még akkor sem, ha nem fehéret veszünk belőle. Lehet helyettesíteni puffasztott rizzsel, illetve ennek rokontermékeivel, de a húsmegvonás mellett erre már nem sikerült magam rászánnom.
Munka mellett lehetetlen a napi vitaminszükségletet fedezni (nálam hozzáértőbbek szerint egyébként sem), hiszen hiába veszett jó egy gombapástétom, túl sok érdemleges dolgot nem tartalmaz; hetente többször, változatosan főzni meg csak az időmilliomosok, hiperaktívak privilégiuma. A vegák rettegett ellensége, a hiánybetegség folyamatosan lóbálta kaszáját fejem fölött, és talán le is csapott volna, ha huzamosabb ideig kísérletezgetem.


Amiért igen:

Be kell valljam, mikor az egészet elkezdtem, már előre megírtam fejemben a záróbeszédem holmi örömujjongásról és húsköretes hús mértéktelen zabálásáról. Ez nem történt meg. Illetve igen, jól esett állatot enni, nagyon is, de nem torkollott rekordtempójú rosszullétig evésbe, és őszintén szólva, nem is igazán éreztem különösebb igényt rá.
Nap, mint nap alkalmazkodunk valamihez; a buszmenetrendekhez, a tömött sorokban vonuló emberek tempójához, a gyerekünkhöz, kollégáinkhoz, akkor miért pont az étkezési szokásaink, életvitelünk megváltoztatása lenne kivétel?
Nem vagyok így boldog a végén, azért sem, mert sikerült megint egy érvet találnom, miért is gyűlöljem magam. Hiszen ha ilyen könnyen le tudok mondani olyan dologról, amit szeretek, akkor miért nem sikerül olyanról, amit egyáltalán nem – gondolok itt például a cigire.
Millió-egy gondolat cikázik a fejemben, min kéne változtatni és mindehhez milyen könnyű akaraterőt gyűjteni, mégis ellenkezek. Mint a tanulás, mikor faljuk a könyveket, de ha valamit megbélyegeznek azzal, hogy kötelező, máris lázadunk. Úgy döntöttem nem lázadok tovább. Nekem úgy látszik egy ilyen értelmetlen, hülye kísérlet kellet ahhoz, hogy belássam, mindenki más –kinek igénye van rá - találja meg a saját gyógyszerét.

Utolsó módosítás: 2007.12.01. 22:31

.

csuvi | 2007.11.30. 19:47 | kategória: elmebaj

Miért pont én? Miért én vagyok a Pont? A legszerényebb írásjel, a legkevesebb tintát igénylő semmiség, a legkisebb pixelhalmaz, egy felesleges, pazarló betét. Satnya testem megbújik a mondat végén, körülnéz az „i” tetején, de mégis miért? Érdektelen része vagyok egy izgalmas világnak: a tudásnak, az információnak, az önkifejezésnek, a szórakozásnak.
Igényem szerény, nem kívánnék lenni egy egész regény, sem bekezdés, versszak, mondat, alliteráció – csupán szó, mi mindezeket lehetővé tenné. Nem feltétlen hosszú, de azért nem is túl rövid, nem kötelezően különleges, csak szeretni való, kedves.
Mégis csak itt állok, vagy ülök – magam sem tudom, miközben jobb dolgom híján, csak vágyaimon morfondírozom. Utálok kuporogni, magam feleslegesnek érezni harmadnyi értékként; hisz csak a pont-pont-pont az, mire egyáltalán valaki felkapja fejét. Nem akarok létezni, magam nevetségesnek érezni, energiát pazarolni - elég..!



Cseszd meg, Pont, te beszélsz?! Ki törődik a vesszővel, kit rengetegszer felednek? Ki törődik a felkiáltó jellel, kit milliószor tévesztenek össze pont veled? Ki visz virágot féltestvéred, pontosvessző sírjára, ki sokak emlékeiben már régóta nem él? Kit foglalkoztat a rákbeteg „ly” kit te milliószor túlélsz? Hol sírjanak irigységed tárgyai a „hagyj” „higgy” „új” „ujj” szavak s sorstársaik, ha te, Pont itt teszed? Mi lesz a látáskárosultakkal, ha a Braille-írást semmibe veszed?
Nem tudok nevetni, pedig a vicc jó. Sem meghatódni, jó tanácsot adni, vigasztalni, csak a szemedbe üvölteni: Cseszd meg, Pont! Cseszd Meg! Pont.

Utolsó módosítás: 2007.11.30. 20:45

Másként élni - A vegetarianizmus - Bevezető

csuvi | 2007.11.24. 21:57 | kategória: életmorzsa

Rengetegen írnak e-mailt, állítanak meg utcán (:D) és kérdezik, mi értelme van ennek -egy hét alatt amúgy sem lehet következtetni semmire. Tegyük tisztába a dolgot: engem pusztán annyi érdekel, hogy a magamfajta hústemető - kinek reggelijében, vacsorájában a szokásos kenyér+sajt/vaj+kis zöldség kombináción felül az egyetlen alternatíva a gyulai illetve csabai kolbász váltogatása – képes-e egyáltalán ledobni rögzült szokásait anélkül, hogy véresre kapart testrészeit kellene nyalogatnia minden egyes falat után.
Elöljáróban talán annyit elmondhatok, hogy lehet, hiszen a vegetáriánus nem egyenlő a mezőn legelő kecskével. A vegetarianizmus nem arról szól, hogy a tányérról pöcköljük le a tetemet és a megmaradt, jóformán csak zöldet és vizet tartalmazó köretet lapátoljuk be s világbékén merengve, könnyes szemeink dörzsölgetésével próbáljuk meg elterelni figyelmünket dübörgő gyomrunk jajveszékeléséről.

Mielőtt beleugranánk a sűrűjébe, kicsit járjuk körbe az alapokat. Nem kívánok untatni senkit, oldalakon keresztül, csupán a felhomályosítás alapjait teremteném meg az alant terülő néhány sorral, azoknak pedig, akik további információkra szomjaznának, helyre kis linkekkel kedveskedek bejegyzésem levezetéseként.


Alapfogalmak:

Vegetáriánus: olyan ember, aki nem eszik semmilyen húst (halat sem)
Szemi-vegetáriánus: ő alkalmanként eszik szárnyas húst, illetve halat
Ovo-vegetáriánus: tojást magához vesz, de tejet, tejtermékeket nem
Lakto-vegetáriánus: tejet, tejterméket fogyaszt, de tojást nem
Ovo-lakto vegetáriánus: a fenti kettő egyesítése
Vegán: a vegetáriánizmus, mint eszme csúcspontja, szerénységem véleménye szerint egyetlen tiszta formája. A vegánok a hús mellett a tejtermékek, a tojás, sőt többek közt a méz fogyasztását is elvetik. Ezen belül van még néhány vadhajtás (csak gyümölcsevők, nyersevők, pránázók), amit –mint komplett idiótaság- nem kívánok reklámozni.


Teszkó gazdaságos történelem:

Sokan hiszik, hogy a növényevő életmód egy modernkori divathullámot meglovagló, értelmetlen feltűnési viszketegséget kielégítő maszturbálás. Elsősorban a különböző vallások (buddhizmus, hinduizmus, iszlám, kereszténység), szekták, közösségek tanításaiból meríthetünk a cáfolathoz szükséges ismereteket, melyek bizonyságot adnak, hogy több évezredes szokásról beszélünk. Ismereteink szerint egyiptomi papok sem ettek húst, de különböző utalásokat a Bibliában is találhatunk.

Az első modern kori vegetáriánus társaság 1847-ben alakult Angliában, majd a példát további országok követték, köztük Magyarország 1883-ban. Az alapítgatásokba nagyon belejöttek, így 1908-ban létrejött az őket csokorba szedő Nemzetközi Vegetáriánus Egyesület is. 1944 két angol úr (Elsie Shrigley és Donald Watson) úgy gondolta nem elégszik meg csupán a hús elhagyásával (lásd fentebb), így megnyitották az első vegán egyesület kapuit.

Manapság egyre csak nő a húst étkezéseikből elhagyók száma, melyek között egyre nagyobb azok aránya, kik nem vallási okokból, pusztán emberi érzéseik okán (miért bántanánk az állatokat) változtatják meg étrendjüket. Egyelőre még mindig India képviseli a vegetáriánusok túlnyomó hányadát (70%), viszont az arány lassan, de folyamatosan csökken.


A tévhit

Egy megfelelően összeállított étrend fedez minden szükséges tápanyagot, vitamint, amit a szervezet megkíván. A legtöbbször felmerülő kérdés a fehérje körül koncentrálódik; sokan hihetetlennek tartják, hogy ez a szervezet számára elengedhetetlen tápanyagforrást hús nélkül is lehet fedezni. Pedig a proteint szója, hüvelyesek, kukorica és sok más zöldséggel könnyen magunkhoz tudjuk venni. A tévhit egyik alapja lehet a túl sok húsfogyasztás, hiszen míg a szervezetnek 1g fehérjére van szüksége testsúlykilógrammonként, addig a magyar átlagbevitel 110-140g.
A többi vitaminra, miegymásra ugyanez érvényes, mindent lehet pótolni mindennel, de patikákban kaphatóak kifejezetten vegáknak szánt multivitaminok is. (összecsapás ON)

Egyenlőre ennyit szánok a téma hátterének megismertetésére. Elnézést azoktól akik szerint túl sokat dumáltam, és azoktól is, akik szerint túl keveset. Jövő héten jelentkezem.

---------------------
www.vegetarianus.hu
www.vegetarianus.info
www.veg.hu
wikipedia
www.veganhealth.org
index fórum

Utolsó módosítás: 2007.11.24. 22:43

Másként élni - A mini valóságshow

csuvi | 2007.11.17. 21:51 | kategória: életmorzsa

Elég régóta foglalkoztat, ingerszegény környezetben megeső elmélkedéseimnek vissza-visszatérő motívuma a probléma: mi történne, ha megszokott életvitelem egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordulna? Alkalmazkodnék, vagy a folyó felé hátrálnék? Egyátalán milyen érzés úgy tengetni napjainkat, hogy közben mi magunk, vagy a sors vont meg tőlünk olyan dolgokat, amelyek az átlag embernek alapvetőnek számítanak? Mit éreznek ők, mindennapjaink fel sem tűnő darabkái? Rossz nekik, vagy éppen jobb? Hamarosan megtudom; kipróbálom, milyen másként élni.


A képlet egyszerű: átlagosan egy-egy hetet szánok mindenféle, az általam megszokottól eltérő életvitel kipróbálására, majd levonom a konklúziót, vagy még azt sem :) Nem kell attól tartani, hogy mások szemléletét szeretném megváltoztatni, ilyen-olyan problémákra figyelmet felhívni, az egészet egyszerűen csak egy túrázásnak fogom fel, amit mellesleg megosztok veletek is :)

Az első állomás a vegetáriánizmus.
Azért ez, mert egyrészt masszív húsevőként régóta furdalja az oldalamat, milyen lenne, ha megvonnák tőlem, másrészt bemelegítésnek -könnyű kivitelezhetősége okán- ideális. A háttéranyagok gyűjtését, informálódást már letudtam, bevásárlás megtörtént, már csak a hétfő reggelre várok, hogy nekirugaszkodhassak a próbatételnek.

Holnap egy bevezető keretében bővebben körbejárom a témát, addig is arra öszötnöznélek titeket, osszátok meg velem, mik foglalkoztatnak a témában. Dobáljátok a pénzt, hogy a gépezet működhessen. Köszönöm.

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.