csuvi blogja

Áprilisi tréfa?

csuvi | 2009.04.02. 21:30 | kategória: elmebaj

Nem nektek, nekem.
Egy évnyi inaktivitás jutalma: bekerülés a legnépszerűbb blogok top 10-es listájába? 10000 feletti látogatottság? Na, elmentek ti a picsába :D

Köszönöm, ésatöbbi...

Újat, régivel

csuvi | 2008.02.05. 23:30 | kategória: elmebaj

Késő van már ahhoz hogy újraélesszem a tüzet, inkább csak lekotrom a hamut a régi maradványairól egy öreg írással.
Nem is tudom, miért szeretem annyira, hisz van nem egy, ami jobban sikerült nála, mégsem mutatnám meg soha. Talán pont azért, mert hiába próbálom időnként csiszolni, befejezni, elkezdeni, nem jutok se előre se hátra. Önmagam, vagyis ha szabadna ebből vezetve általánosságban beszélni, egy szerző egyik legingerkeltőbb problémáját vetíti maga elé: ha más tollából származna, azonnal tudná javítani a tizenöt hibás pontot, de a saját berögzült mondatai kuszaságában képtelen megoldást találni rá.

Az interjú egy részlete:

((Mit gondol a feltűnő külsejű luficicákról?))

Volt szerencsém egy ilyen barátnőhöz. Kapcsolatunkat jól jellemezte a megkezdettség hiánya, az egyszerű, oktalan lét, ami egy bekezdés elhagyásával keletkezett.
El tudod képzelni, mikor az előző esti menetrendszerinti alkoholizálás után kellemes zsibbadással az izmaidban – és kellemetlen snookercsatával a gyomrodban – magadhoz térsz egy megnyugtatóan ismerős környezetben. Saját lakás, szoba, ágy, sokhetes izzadtságtól illatos párna – titkaid őrzői. Ami viszont megzavarja az idillt, egy elégedett mosollyal békésen szendergő Istennő a jobbodon. Akkoriban egyetlen vonzerőm a szüleimtől örökölt lakásom volt egy kellemesebb környéken álldogáló társasházban, így érthető módon ösztönösen balra tekintettem egy görög szobormodellt keresve azzal a kínos érzéssel fejemben, hogy érzékelőim téves információk küldésével mégis csak egy idegen hálószobába csaltak be. A bizonyosságot és megnyugvást adható férfitest azonban sem az ágyon, sem az alatt nem került látómezőmbe, sőt sehol másutt a lakásban.
Cseppet sem nyugtatott meg, mikor ébredése után sem változtatott számomra roppant kellemetlen, és vele együtt új szokáson, az újdonság, megszokatlanság érzetének átlépésén. Egy instant barátnőt kaptam, akire ránézni is csak a szemem sarkából mertem. Nem zavarta, hogy kimondhatatlan gyönyörűsége okán merevedési problémáim voltak az első néhány józanul tett közösülési kísérletünk során, engem az viszont annál inkább, hogy bár bármikor megérinthettem, magam mellett érezhettem teljes testi valójában, de az őt körülvevő émelyítő illatpáncél szellemileg megközelíthetetlenné tette számomra.
Alkoholmentes whisky. Szemem, orrom, ízlelőbimbóim becsaphatóak a tökéletesség látszatával, de ennyi nem elég ahhoz, hogy minden szempontból kielégítve érezzem magam.
Szépsége magányossá tett, mi miatt éjszakánként rémálmok kergettek nedves, őrjítő ébrenlétbe követelve csendes száműzetésüket. De ő maradt. Az aranyló mázburok mögötti üresség oly mértékű ragaszkodással párosult, melyek ötvözéséből előállított gyilkos pengéi egy pillanat alatt harcképtelenné tehettek, és tettek is. Ha harcolni akartam ellene, először önmagammal kellett megvívnom, de miután már ezen a rutinszerű előcsatán is rendre alul maradtam, döbbentem csak rá a menekvés egyetlen biztos formájára: meg kell ölnöm magam...vagy őt.

(hosszú csend)

És mi történt végül?

Heh, kapaszkodj bele a ténybe, hogy velem beszélgetsz, és a kérdésed szakadékká omlik alattad. Lezuhantál?

Nem is tudom, talán lebegek? De mégis…miért?

Mi az, hogy miért?! Nem tartozom azok közé, kik játszi könnyedséggel - mint ahogy én kibontom ezt a narancsleves palackot - elrugaszkodnak egy számukra tetszetős híd, viadukt pereméről, láttamozva életük novelláját. Ennek semmi értelme.
A sorsdöntő, nehéz pillanatokban sokat számít a kreativitás – pláne, ha egy világ omlik össze bennünk. Ha nem a pusztulást látjuk, hanem a romokban rejlő alapanyagot, melyből újat építhetünk, már jó úton járunk. Ehhez tartottam magam is, talán pont ez lehet az oka, hogy most velem beszélgetsz holmi kétes értékekről, s nem pedig körömápolási technikákról értekezel két hatalmas mell tulajdonosával.

Utolsó módosítás: 2008.02.05. 23:49

Padavan eladta a lelkét

csuvi | 2007.12.04. 18:56 | kategória: elmebaj

Nem érdekel, hogy bannoltatását kérte - talán részben pont a lentebb írtak folyományaként rászakadó szégyenérzet okán - és nem tudja magát megvédeni, az igazságérzet, a düh arra késztet, hogy ez itt és most leírjam, megjelentessem. Padavan, a mi nagy Padavanunk, a magát kimondatlanul is "igazság bajnokával" ekvivalensként értelmező, hazugságot, szemforgatást állítólag nem tűrő "nagyszerű" fórumozórtársunk eladta lelkét. Vett rajta megtévesztést, bloggertársaival szembeni tisztességtelen előnyt és részemről a legőszintébb megvetést.
A pénz itt fizikai formában is jelen lehetett, de ez már engem nem érdekel. Egy ilyen emberrel nem vagyok hajlandó közösséget vállalni, így a bejegyzés pár napig marad, de utána ez a blog - velem együtt - megszűnik a dome-on létezni.

A "miért?":

(kinek melyik jön be)

kepfeltöltés
imageshack

.

csuvi | 2007.11.30. 19:47 | kategória: elmebaj

Miért pont én? Miért én vagyok a Pont? A legszerényebb írásjel, a legkevesebb tintát igénylő semmiség, a legkisebb pixelhalmaz, egy felesleges, pazarló betét. Satnya testem megbújik a mondat végén, körülnéz az „i” tetején, de mégis miért? Érdektelen része vagyok egy izgalmas világnak: a tudásnak, az információnak, az önkifejezésnek, a szórakozásnak.
Igényem szerény, nem kívánnék lenni egy egész regény, sem bekezdés, versszak, mondat, alliteráció – csupán szó, mi mindezeket lehetővé tenné. Nem feltétlen hosszú, de azért nem is túl rövid, nem kötelezően különleges, csak szeretni való, kedves.
Mégis csak itt állok, vagy ülök – magam sem tudom, miközben jobb dolgom híján, csak vágyaimon morfondírozom. Utálok kuporogni, magam feleslegesnek érezni harmadnyi értékként; hisz csak a pont-pont-pont az, mire egyáltalán valaki felkapja fejét. Nem akarok létezni, magam nevetségesnek érezni, energiát pazarolni - elég..!



Cseszd meg, Pont, te beszélsz?! Ki törődik a vesszővel, kit rengetegszer felednek? Ki törődik a felkiáltó jellel, kit milliószor tévesztenek össze pont veled? Ki visz virágot féltestvéred, pontosvessző sírjára, ki sokak emlékeiben már régóta nem él? Kit foglalkoztat a rákbeteg „ly” kit te milliószor túlélsz? Hol sírjanak irigységed tárgyai a „hagyj” „higgy” „új” „ujj” szavak s sorstársaik, ha te, Pont itt teszed? Mi lesz a látáskárosultakkal, ha a Braille-írást semmibe veszed?
Nem tudok nevetni, pedig a vicc jó. Sem meghatódni, jó tanácsot adni, vigasztalni, csak a szemedbe üvölteni: Cseszd meg, Pont! Cseszd Meg! Pont.

Utolsó módosítás: 2007.11.30. 20:45

A mészárszék

csuvi | 2007.11.13. 22:51 | kategória: elmebaj

Nem tudtam az elmúlt napokban komoly dolgokra koncentrálni, sőt igazából semmire sem, ezért elnézést, amiért fáraszó leszek, de a főzés+sör kombó kikapcsol :D



A hithű katolikus, Olíva, az extra szűz leemeltetett a polcról. Már a tűzhely közvetett hőcseréje előtt melegség járta át minden részecskéjét teflonbirodalmába csordogálása alatt: ma végre újra velejéig bűnös eretnekeket piríthat halálra.

Eközben a Bacon ikrek, Berci, Béla, Borisz és Bendegúz (anyatestük brutális lemészárlása után visszamaradt élőhalottak) Hagyma Helgával kötöttek fogadást. Bendegúz ennek kifejezetten örült, hiszen az ismeretlenek között megszokott, unalomig ismert eszmecsere az őket polcokról leemelő, nyomkodó, forgatgató, dögcédulájukat olvasgató, végül szomorú, fancsali, avagy megvető arckifejezéssel visszarakó Istenekről igen csak ingerelte. Nem érdekelte, hogy Helgát a pillanatnyi elmezavar, vagy éppen ideálisnak sosem mondható alakja okán benne lappangó frusztráció késztette az ordibálóverseny kihirdetésére, csak arra koncentrált, hogy most nyernie, nyerniük kell – hiszen a szabály négy az egy ellen szólt.
Magába szívta minden dühét felelevenítve megaláztatásait: az átcimkézést, a zsíros, mégis vékony teste miatti „anorexiás szupermodell” gúnyolódásokat, s alig egy pillanattal társai előtt kieresztette fékevesztett dühét:

- WáööövÁÁííííííííííáááááááááááááá…

- ÁÁÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁÚÚÚÁÁÁÁÁ –hörr! –szakította félbe őket a hagymanő.

Bendike könnybe lábadt szemmel nézett vesztes csapatára, nem is sejtve, hogy vetélytársuk meccsen kívüli halálsikolyát hallotta imént, amint azt épp kettészelte, majd gyors ütemben darabokra aprította egy jelentékeny méretű konyhakés.

- Ssssshhhhhhhöh, most bánd meg bűneidet! – sercegett fel élvezettel Olíva.
Helga darabjai nem szóltak egy szót sem.
Hasonlóképp szófukarnak bizonyultak a pillanatokkal később érkező, közben megtízszereződött Békön brádák is -nem mintha egy izgalmas vitatéma feldobása bármilyen mértékben is változtatott volna Olíva gúnykacajának hangmagasságán…

Holtnak itt nincs békéje: a kegyetlen Istenség vízben oldva hívta elő leggonoszabb teremtményét, Maggi „minden nap új varázslat” sötét boszorkányát, mely színtelen hangon átkozta el a szerencsétlenül járt társaságot: „ Mexikói csilisbab rágja ki beleiteket!”

Szomorú vég, gondolhatnánk, pedig a hibernációból alig csak felengedett Konzerv Karesz élve boncolása, valamint mélyében nyomorgó Babok Baráti Társasága – kik csak annyit tudtak elmélkedni, mielőtt érdemtelenül szószba fúltak: „Ah, tehát ez a napfény, ez a szabadság?” – sokkalta rosszabbul járt.

Nachosékat egyátalán nem hatotta meg ez az egész mészárszék. Furcsa is lett volna, hisz nem tudtak semmit az imént lezajlott eseményekről; talán ezért is lepődtek meg annyira, mikor nyakukba kaptak egy jó adag lédús hullát, némi reszelt sajtot, majd egyfajta áldozatként végezték egy számukra ismeretlen gyomor-pokolban. Talán a purgatóriumon végigcsúszva még hívőkké is váltak döbbenetükben, bár ezt meg a jól belakott Úr szarta telibe, na.


Hogy értelmet is találjunk az értelmetlenségben, itt az általam oly nagyon imádott csilis bab receptje:

Hozzávalók (2-3 személyre):

30 dkg darálthús
(bacon szalonna)
(füstölt kolbász)
1 fej vöröshagyma
1 apróra vágott paprika
15 dkg paradicsompüré (vagy ízlés szerint – ezt látni kell)
1 konzervnyi vörös bab
2 dl víz/sör
só
bors
csípős paprika ízlés szerint

Hagyma üvegesre párol.
Közben (aki akar) bacon szalonna bele, izibe.
Darált húst társít, majd ha megpuhult paradicsomszósszal pirít pár percig. (ha nem pirít, cukor kell bele, hogy ne maradjon keserű, de úgy mérlegelni: ez már ápdét tíz)
Felönt víz, fűszer bele. Kolbász is kedv szerint -bár ez sem alapkellék.
Babot el ne felejtsd, baszki!
Összeforral percekig.
Előételként, kis adagban nachossal, amúgy kenyérrel zaba, mint Bud Spencer. (Sóbert Norbi: sírva, puffasztott rizzsel)
Csuvit imába foglal / csuklásra ösztökél.

Utolsó módosítás: 2007.11.13. 22:59

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.