Pras blogja

Gyere pajtás, vasparipára! Mert fasza. Azért.

Pras | 2008.09.13. 22:55 | kategória: Lényegtelenértelmetlen

Valószínűleg még kora gyermekkori a vonzódásom a vasút (Vasút: fn., 1.) Mélytelepen leadható szögvasak halmaza, amelyek – egyelőre vitatott okokból - le vannak rögzítve. 2.) Bármilyen közút, ami a Szovjetunióban valaha készült.) iránt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sikerült kinőnöm annyira, hogy most már csak akkor kapjon el a „varázsa”, ha egyébként kénytelen-kelletlen hosszabb ideig kapcsolatba kerülök vele. Nem fog menni persze a vonatonutazommáv lényegének megragadása az ÖBB jobb sorsra érdemes Eurorégiós szerelvényein, ami kárpitjába a csodálkozó (és ugyanazt a pénzt fizető, mintha egy Piroskán ülne) magyar paraszt törli a turháját; de még egy félig-meddig lerohadt IC-n (IC, lásd még: InterCity [ejtsd: intersziti], fn., 1.) Azoknak a kizárólag vasúton (lsd. fent) haladó szerelvényeknek a halmaza, ahol a vécék kékek. 2.) Személykocsi-minősítés, melynek szükséges, de nem elégséges követelménye a normálisnál félezerrel drágább jegy, húsz notebookos egyetemista, és egy mozgóbüfé, sörrel.) sem. Neki kell állnunk zötykölődni! Jertek hát velem, kedves Barátaim és Üzletfeleim, megmutatom, hogyan köll magyarosan utazni! Az istenfáját.

Becsekkolás
Hazudnék, ha azt állítanám, ez a cél vezérelt, amikor a szokásos IC-m helyett a Déli Pályaudvarról stílszerűen délben kifutó gyorsvonat fülkéiben vadásztam magamnak helyet. Egyfelől hajtott a nyomorult, magyaros költséghatékonyság, másfelől sajnos IC-ket nem passzolnak át kétóránként az ország másik sarkába. Én pedig úgy döntöttem, nem várok még öt órát arra, hogy a Királyi Kerekek átpasszírozzák a seggem honi állomásokra. Meg minden másomat is, de maradjunk a lényegnél. Verőfényes nyári napsütésben (ez alapkövetelmény. Ahogy zombit ölni nem lehet napfényben, úgy egy jót vonatozni nem lehet ködös esőben.) rúgtam be annak a fülkének (Fülke, fn., 1.) Mesterséges, általában üvegezett embertároló 2.) 2002-es softcore pornó) az ajtaját tehát, amiről úgy ítéltem, hogy leginkább megfelelőek társadalmi szempontból a pszichológiai szükségleteimnek. Tipp: Érdemes elkerülni az MTE-t ordibáló, parasztkolbászt hónaljból fogyasztó micisapkás, alkalmilag az agráriumban tevékenykedő alkotmányjogászokat, a fukszos norvégokat, a bokától zseléig bebaszott jövő értelmiségijeit, illetve a Parkinsonos, kötött mellényes filozófusokat. Beültem tehát abba a fülkébe, ahol az optikailag legkellemesebb ifjú hölgyemény fogadott, egy egészen tisztességesnek kinéző öreggel. Első teendőnk a köszönés, illetve egy jól irányzott kérdés, ami hangvételben terjedhet a „Elnézést, szabad lesz?”-től a jópofáskodó „Akadna-e itt egy hely?”-en keresztül az örök klasszikus „Leülök, bazd meg!”-ig. Természetesen a Gänsen-iskolás is ki tudja számítani, hogy a nyolcas marhavagonban, ha két hely foglalt, akkor nekünk még rohadtul jut hat, úgyhogy választól függetlenül vegyük le hátunkról a hátizsákokat (Hátizsák, fn.: 1.) Jákob fiának teljes neve 2.) harckocsiakasztó). Módszertanilag helyesen úgy járunk el, ha a belendített tömeggel a leányzót küldjük át az elválasztó falon keresztül a szomszédos dokkba, és nem a sokat megélt nyugdíjast. Egyébként is, vele szemben illik leülni. A fejünk felett található rács egyfelől a passzív légvédelem, másfelől remekül használható poggyászunk (Poggyász, fn.: eltaposott rocker) tárolására az utazás intervalluma alatt. Amennyiben ez megvolt, üljünk le!

Rock on!
…ahogy tettem azt én is. Táskámból előzőleg persze ki kellett válogatnom egy-két hasznos apróságot, aminek segítségével 64,3%-kal csökkenthető annak a felismerésnek a sokkja, miszerint „Négy órát értéktelenül elbasztam az életemből utazással”. Valahogy tehát hasznossá kell tennünk magunkat! Jó megoldások: MP3 lejátszó, Black Sabbath, Deep Purple, Queen és Led Zeppelin diszkográfiával, beleértve pár AC/DC-t, mint a Railway to Hell; illetve az Ipoly menti népdalok; Gépelemek I. vagy bármilyen könyv a világháborúról; multivitaminos sárga iható szar. Rossz megoldások: MP3 lejátszó, Enya illetve All Saints összessel; Best magazin; tizes doboz természetes kaucsukból készült óvszer; négyszáz forintba kerülő, két deciliteres „kurvavékonyleszek-fitt” egészséges „buborékos” ásványvíz. Laptopot ne vegyünk elő semmi esetre sem, ez egy gyorsvonaton Kirk kapitány holodeckjénél csak másfélszer keltene nagyobb „kinézemakajátaszádból”-t. Most tehát ott tartunk, hogy dől a zenhejzerből, hogy „Fat bottomed girls, you make the rockin’ world go ’round!”, nyelvünkön enyhe gyümölcsös koalamedvehugy-íz, kezünkben pedig a homokformás acélöntés izgalmasabbnál izgalmasabb titkai. Legfőbb ideje, hogy a szerelvényünk indulásáig körülnézzünk! Kezdjük a lényeggel. A hölgyemény (Hölgyemény, fn.: 1.) Isten második lélekkel bíró teremtménye, önálló egzisztencia, fejlett szépérzékkel, döntéshozatali képességgel és felelősségérzettel. 2.) Lyuk.) a húszas évei elejét taposhatja, egyedi módon arannyal szegélyezett, kivágott ingbe és sötét nadrágba csomagolta magát, illetve egy kereszt-nyakláncba. Haja kontyban, kezében írott jegyzet, és láthatóan azt is félszeg mosollyal venné tudomásul, ha SCUD-telitalálat érné a dízelünket. Nem lesz vele sok gond. Az öregúr jó karban lévő erős hetvenes, szürke és egyéb jellegtelen színű, egyébként rendes öltözetben és ápoltan; mikor olvasunk, folyton rajtunk a szeme, de egyébként nem mutat életjelenségeket.
Szummázva: Gratulálok magamnak! Sikerült egy felső kategóriás kupéra szert tennem. Nekiláttam hát azt tenni, amire a mávnál befizettem: élvezni az utazást.
Gerincvelőt tépő rántás, némi fiatalos rágyorsítás az emnegyvenegyfűrer részéről, és máris belülről személhetjük az inerciarendszerek relativitását. Loco-loco-motion! Fűszoknyát hanyagoljuk.

Tűzzel-vasúttal
Úton vagyok tehát. Hogyan tovább? Javaslom, nézzünk egy kicsit. Waggonunk legfontosabb alkatrésze a vészfék. Ez egy ergonómikus piros kar, plombával és egy, elsősorban magyarul, aztán persze oroszul (СТОП!), illetve franciául és dákorománul teleírt tájékoztató táblával, hogy micsodánkat húzkodjuk ehelyett inkább. (Soha rá nem jöttem egyébként, hogy mi miatt kell vészfékezni az utastérből, de hát…) Ezt hagyjuk arra az esetre, ha k*rvára unatkoznánk, és ha még annál is több szabadidőnk lenne. Tőle balra, a trükkös módon egydimenziós mozgást végezni képes ajtó fölött találjuk az ajtót záró kallantyút (hadd ne adjak tippeket, mire jó, de érdemes figyelembe venni, hogy a kalauznak van kulcsa hozzá. Meg pár kollégistának is.), illetve a Main Control Panelt. Ez áll egy kapcsolóból, ami a nem működő világítást működteti, egy potméterből, ami a nem létező légbefúvás hőmérsékletét állítja, és egy harmadik entitásból, ami le van törve. A padló elpusztíthatatlan, valószínűleg kevlár; az ülések kényelmesebbek, mint az első osztályon, bár műbőr, ami azt takarja, hogy fél órán belül a hátunk tocsogni fog az összes létező testnedvünkben. …az alsóbb, vízszintes traktusokról szót sem ejtve. Ablak. AH! Na, ez ér a legtöbbet az egészben. Elméletileg akad rajta egy lemezből sajtolt kallantyú, amiből viszont hiányzik egy csavar, így nagyjából annyira tölti be megfelelően a funkcióját, mint Lajka kutya Csernobil főmérnökeként. Ez mindenképpen pozitív, mert így legalább nincs beszorulva, tehát lehet le-fel tologatni, két nagyon helyes kis drót gondoskodik az automatizáltságról. Pontosabban –na, ha működne. Tologatható, ez a lényeg. Ezzel is elüthető egy fél óra, amíg mi, vagy a nagyobb súlycsoportban versenyző utastársak meg nem unják. Ekkor jön a legnagyobb jóság, autizmusra hivatkozva figyelmen kívül hagyható ugyanis az ablak fölötti matrica. Nem, nem az „üveget kivágni csukott ablakon szigorúan, egyébként csak natúr tilos” matricára gondoltam. Gyorson egyébként sincs üveg, itt kaniszter (Kaniszter, fn.: Az emberiség harmadik legnagyobb találmánya a kerék és a papír után) van, üvegért IC-re kell mennünk, ha eléggé burzsoá köcsögök vagyunk hozzá. Gondoltam viszont az ablak talponállóként való használatának tilalmára. Könyökkel támasszuk le az ablakot, és nézzünk ki! (Tesszük ezt persze addig, amíg egy wolframmagvas cserebogár helyből át nem lyukasztja az agykoponyánkat; vagy egy betonoszlop nem okoz felületi horzsolásokat rajta.) Elképesztő. Ez az az élmény, ami sehol másutt nem adatik meg a világon. Különösen élvezetes, ha már teljesen egyedül vagyunk a fülkében, miután Ajkán leszállt az a srác is, aki Székesfehérvár óta önkéntes jelleggel kiselőadást tartott a Simcity-ről, úgy, hogy mi egyébként a köszönésen kívül nem szóltunk hozzá, meg egyébként is, kezünkben egy könyv. Pozitív, hogy soha máskor nem érdekes annyira a tananyag, mint amikor idegenek pofáznak hozzánk.

--- Folytatása vagy következik, vagy nem.

Utolsó módosítás: 2008.09.13. 22:57

Hozzászólások

1 | LordMatteo 2008.09.13. 23:30
Szakadtam egyes részeken, nem kell idéznem :-D

Nagyon nagy írás, kíváncsi vagyok, hová szeretnéd levezetni - az élménybeszámoláson túl persze. :-)

2 | KisCsirkee 2008.09.14. 09:51
Remek írás! :D Remélem már javában hegeszted a folytatást, ugyanis szakadtam! :)

3 | Pyrogate 2008.09.14. 12:11
kurvanagy:D

4 | somesz83 2008.09.16. 10:34
Nagyon nagy! Azt hittem valami szimpla MÁV fikázás lesz, de nem! EZ annál sokkal több! Jót derültem az egészen! Várjuk a folytatást! ;)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.