RAI*DEN blogja

Miért szeretném megnyerni a PlayStation 4-et?

RAI*DEN | 2015.01.30. 00:25 | kategória: Nyereményjáték

Egy kis múltidézés...

18 éve már, hogy többé-kevésbé érintenek a videojátékok. Úgy 5 évesen találkozhattam először konzollal, egy sárga kazettás Nintendoval, egyik gyerekkori jóbarátomnál. Persze akkoriban nem volt jellemző, hogy azon nyomultunk, mert csak nagy ritkán engedték meg a szülei, hogy bemenjünk és játsszunk a gépen. Bár arra, hogy milyen játékokkal játszottunk, azt megmondani nem tudom, mert még nagyon kicsi voltam. Az egyik ilyen kacsa vadászatos volt, ahol kacsákat kellett lövöldözni egy játékpisztollyal. A másik játék, amivel játszottunk az a Street Fighter 2. része volt ha jól emlékszem. Talán ez tetszett a legjobban mind közül, ezért is emlékszem rá ennyire.

Ezt követően kaptam számítógépet, úgy 7-8 éves koromban, elvoltam vele, de a meghatározó élményem ezután következett. Egy másik gyerekkori jóbarátomnál jártam, és láttam náluk egy PSone-t. A kíváncsiság rögtön magával ragadt, hogy mi az a gép, és milyen játékok vannak rájuk. Így találkoztam először a Crash Bandicoot szériával. Az első reakcióm az volt, hogy ez életem legjobb játéka, és ha kicsit túlzás is, de mai napig az egyik legjobb platformer. Eszméletlen micsoda hangulata volt annak a játéknak. Ezt követően mindig ezt emlegettem a szüleimnek, hogy mennyire örülnék egy PlayStation-nek. A kívánságom végül megértő fülekre talált, és karácsonyra ott volt a gép a fa alatt. Emlékszem, nem volt hozzá memória kártyám, de írott lemezeken ott volt a Tekken 3, Crash Bandicoot 1-2-3 és a Metal Gear Solid. Aznap este, olyan este 10 fele még fent voltam(ekkortájt én még 8-kor kötelező jelleggel aludtam), és azon agyaltam, hogy miért nem tudok menteni a játékban. Ekkor jött a fekete leves, hogy hát memóriakártya nélkül ez nem fog menni, és nagy búsan de elaludtam, szüleim utasítására.

Valami elkezdődött

A PSone géppel a birtokomban érezhetően valami elkezdődött. Nem játszottam rajta minden kötelező címmel, mert én még akkor ezeket nem ismertem, de volt egy kultikus Tekken 3-am, amit legalább 100-szor végignyomtam, és minden egyes játékmódját is. Akkor volt egy Metal Gear Solid-om, ami mai napig a kedvenc játékom, és véleményem szerint a leghangulatosabb MGS játék eddig, ami valaha megjelent. Talán az idén megjelenő Phantom Pain lesz az aminek sikerül majd túlnőnie az első részt, de ahhoz nagyon erős narratívára lesz majd szükség.

Ezt követően persze volt kis kihágásom, mert a soron következő konzolom egy Xbox Classic volt, majd aztán jött csak a PS2 hozzám. A PS2-t elsősorban a God of War széria miatt szereztem be, de ezt már saját zsebpénzből, és kb 16 éves fejjel. Talán a legkedveltebb játékszériám a PS2 megjelenése óta. A másik széria amit PS2-n sikerült megismernem sok más egyéb játék mellett, az a Devil May Cry. Ennek csak a 3. részét volt szerencsém végigjátszani, a régebbi epizódok számomra nehézkesek és kevésbé élvezetesek voltak, ezért bojkottáltam őket, de a széria így is belopta magát a szívembe. Innentől kezdve egyenes volt az út a PS3-ig, amelyet 1 évvel azután szereztem be, hogy lett egy X360-anam(utóbbi 2006, míg PS3 2007-ben került a birtokomba). Rengeteg jó játékélményem fűződik a PS3-hoz is. Ilyen a Quantic Dream féle Heavy rain és Beyond(bár utóbbi ha lehetek őszinte, azért nem volt akkora durranás mint előtte a Heavy Rain), a Heavenly Sword, God of War összes(God of War collection vol1-vol2, 3 és Ascension), Uncharted összes, stb… Ezek a játékok egytől-egyig nagyszerű alkotások voltak az én szememben, és ezeknek köszönhető, hogy a PlayStation brand iránti kötődésem csak még erősebb lett. Ennek köszönhetően, az elmúlt 2 évben egy PSVita büszke tulajdonosa is lettem. Bár itt sajnos kevés jó emlékem van, de az Uncharted Golden Abyss miatt már megérte a beruházást, és hosszabb utazásokon nagyon jól jön a Vita ha épp filmet akarok nézni rajta, csak az a fránya konvertálás bosszantó az egészben…

Miért akarom megnyerni a PlayStation 4-et?

A fentebbi szösszenetből látszik, hogy a PS brand mondhatni végigkísérte az egész életemet. Bár nem volt szerencsém minden egyes játékhoz az élettartamuk alatt, de nagyon megszerettette velem a videojátékozást mint hobbit. Sajnos már nincs olyan sok időm játékokra mint annak idején, de még így is úgy vagyok vele, hogy a PS4 semmiképp sem hiányozhat a szobámból. Most jön a kérdés, hogy miért is nem? A válasz már-már prózai. Úgy érzem azzal tudom leróni a tiszteletemet a brand iránt és magam felé is egyúttal, ha bizonyítom rátermettségemet egy PS4 jubileumi kiadásának a megszerzésére. Míg a dome nyereményjáték nem volt, csak álom volt ez nekem, de így, hogy jött a lehetőség, rendkívül izgatott lettem. Úgy érzem a feladatok egytől-egyig teljesíthetőek, és egy vérbeli PS fannak gyerekjáték lesz a teljesítésük. Minden erőmmel, tehetségemmel, és tettemmel azon ügyködök, hogy legalább a döntőbe eljussak. Ha nem sikerül eljutnom, azzal már magamnak is csalódást okoznék, mert úgy fognám fel, hogy megfosztottam magamat a lehetőségtől, emellett közrejátszik a puszta birtoklási vágy is nálam(és ezt most szögezzük le, hogy mindenki aki szívből játszik, ugyanezt érzi). Ha netán sikerülne eljutnom a döntőig, és ne adj Isten, megnyernem a kvízjátékot, pár dolgot megígérhetek nektek:
1: A gépet a kvízjáték helyszínén kibontom, és együtt közösen megnézhetjük, hogy hányas sorszámú gép lapul a dobozban :)
2: Büszke tulajdonosa lennék a gépnek, és nem venném pocsékba azzal, hogy kibontatlanul egy vitrinbe taszítsam, és alkalom adtán gyönyörködjek benne. Bár nem érző lényről van szó, hanem egy gépről, de egy PlayStation mindig örül, ha használják és nem mellőzik :)

Utolsó módosítás: 2015.01.30. 01:22

Egy fiú története 2. rész

RAI*DEN | 2012.02.07. 02:57 | kategória: ez+az

Másnap

Szürke nap virradt, mint ami a téli szürkeségre jellemző. Ádám mélyen a hatása alatt volt a megelőző nap eseményeinek köszönhetően. Bánatával nem tudott mit kezdeni, de próbálta azt leplezni. A körülötte lévők érezték rajta a feszültséget, az elfojtott érzelmeket, melyek megtört lelkén át vetültek a környezetére. Ha kérdezték, kitérően annyit válaszolt egy gyenge mosollyal arcán: -Semmi bajom.

A másnapok sem jobbak, ha valaki szíve megtörik...
A nap döcögősen, eseménytelenül teltek. Az osztály tagjaiból csak a hozzá közelállók vélték felfedezni a problémát, de ők sem tudhattak meg többet. Nem akart arra gondolni, hogy mi történt, nem akarta a történteket felhozni, nem akarta, hogy megtörtnek látszódjon az osztály tagjai előtt, nem akarta, hogy őt sajnálják. A nap nehezen telt, vigaszt nyújtó gondolatok nem voltak, csak kényszeresen vállalt cselekedni valók, melyek talán elvonhatják a figyelmét. Az iskola végeztével fogta táskáját, barátoktól elköszönvén a kocsihoz sietett Ádám. A táskát érthetetlen felindulásból a csomagtartóba vágta, beült a kocsiba, fejét a kormányra hajtotta, pár könnycseppel az arcán a kormányra hajolt és csak jártak a gondolatai. Amíg ott feküdt, üres volt a világ, csak ő volt, és a gondolatai, de ez sem tartott soká. Az üvegen kopogás hallatszott... Ádámban végighasított a gondolat: - A másnapok sem lehetnek jobbak, ha valaki szíve megtörik.

Ádám önkénytelenül, könnyes arccal felnéz. Osztálytársát látta az üveg túloldalán, akit mindig is megvetett a furcsa viselkedése és stílusa miatt. Nem tudta mire vélni mit akarhat, nem tudta, hogy mihez kezdjen. Erőt vett magán, kilépett a kocsiból, és mielőtt gondolkodhatott volna, hogy mit szóljon Balázsnak, ő megelőzte őt.
-Mi van veled? Egész nap látszott rajtad, hogy valami eszméletlenül nyomaszt téged, és a többiekkel akikkel olyan önfeledten társalogsz, velük sem váltottál többet pár mondhatnál.
-Nem hiszem, hogy ezt pont neked kéne elmondanom, ha mások előtt sem nyílok meg, mit érdekel ez téged?
-Nem érdekelne, ha a velem szemben álló bunkó megnyilvánulásaid ellenére nem látnám benned a rejtegetett értékesebb jobbik személyed.
-Nem tudom mit akarsz ebből kihozni...
-Nem akarok ebből semmit kihozni, láss a szavaimba és vedd észre, nem csak téged érnek kellemetlen események. Bár jómagam nem tudom mi lelt téged, mert nem ilyen vagy az iskolában mint amilyennek ma láttalak.
-Még mindig nem értelek, és egyre erősebb bennem a gyanú, hogy egészen eddig követtél.
-Csupán véletlen, hogy idejöttem, dolgom volt, és láttam, hogy beszállsz a kocsidba. Amíg elintéztem a dolgaimat, akkor láttam, hogy a kocsid még mindig a helyén, én meg kíváncsiságból megnéztem, hogy, vajon a kocsidban vagy-e, mert lehet hazadobsz ha már úgyis kocsival vagy, de most, hogy így alakultak a dolgok, erre semmiképp sem kérnélek téged, mert látom valami nyomja a lelked, és jobbnak látod egyedül feldolgozni a dolgokat, de azt tudom, hogy ezeket jobb kiadni magadból valakinek, akiben bízol, vagy akár nekem is, ha úgy érzed megbízol bennem.
-Még a végén kétségbe vonom a nemi identitásodat, nem tudom miért mondanám el neked.
-Tudom, hogy nem bírsz, de azt is tudom, hogy nem értesz. Nem kell nekem itt beszélnem veled, csupán megértő társaságot keresek, és ahogy elnézem, egy megértő társaság neked is elkélne. Nem tudom, téged milyen sérelem ért, de engem az elmúlt 3 évben ebben az osztályban folyamatosan sértegetnek, még te is. Nem tudod te, hogy milyen nehéz nap mint nap felkelni, nap mint nap fohászkodni Istenhez, hogy adja meg, hogy ne kelljen többet úgy iskolába mennem, hogy ne akarjak nap mint nap a hídról a jéghideg vízbe vetnem magam. Nem tudod te milyen érzés az, amikor a családodra sem számíthatsz, mert a legjobb szavak tőlük is egytől egyig bántóak.
Ádám tekintetét a földre szegezi, nem tudja mire vélni az elhangzott szavakat. Megbánás ül ki az arcára, és baráti értékeket vél felfedezni Balázsban. Nem gondolta volna, hogy a másnapok könnyebbek lesznek, ha egy szív megtört, most sem könnyebb, de talán valaki segíthet neki.

-Nem tudom mit mondjak. Tudom, hogy nem helyén való a veled való viselkedésem, és rendes körülmények között, nem is vagyok ilyen az emberekkel, főleg ha azokat még csak nem is ismerem. Sajnálom a múlt eseményeit, de nem tudtam hova tenni a viselkedésed az elmúlt 3 évben. Tudom, nem ilyen egyszerű ezt a bocsánatkérés, és nem is várom, hogy elfogadd, de ha az neked megfelel, az elkövetkezendőkben számíthatsz rám.
-Nem vártam tőled, hogy ennek hallatára emberi választ kapok tőled, de ez is bizonyítja az igazamat, hogy több rejlik benned.
-Köszönöm. Szeretnéd, hogy hazavigyelek? Ha gondolod, közben elmondom, mi nyomja annyira a lelkem.
-Elfogadom, amennyiben nem vagyok a terhedre, és tényleg hazafelé tartasz.
-Nem hazafelé tartok, de az edzésemig még van 40 percem, 20 perc alatt megfordulok ha elviszlek.
-Rendben van.

A másnap sosem könnyű egy megtört szívnek, de a kibeszélt sérelmek valamelyest enyhíthetik azt.
-Mondd, mi volt ma veled az iskolában?
-Te is biztosan hallottál már Eszterről. Nos, az a helyzet, hogy vélhetőleg szakítottunk. Nehezen bírom elviselni, főleg, hogy mennyire váratlanul ért...
-Egy szakítás sosem a legjobb időpontban jön, de nem vágok bele, folytasd csak.
-Ez igaz, de visszakanyarodva, tudod, tegnap Budapestre ment. Beszéltem vele, és mondta, hogy bulizni megy, és valószínűleg más srácok társaságát fogja élvezni, persze ezt nem pont így ebben a formában közölte velem, hanem erősen arra utalt, hogy unja, hogy én csak visszafogom, magyarán megelégelte a kapcsolatunkat.
-Nem voltam még hasonló helyzetben, de remélem nem is leszek. Nem tudom milyen szavakkal dobhatnám fel a kedvedet, de csak annyit tudok mondani, hogy várd meg míg keres és beszéljetek. Ne temesd a dolgot előre.
-Nem tudom, hogy akarjak-e tőle még valamit, szeretni szeretem, de ezek után, nem tudom tudok-e úgy nézni rá, mint előtte.
-A döntés a tiéd. Várj amíg keres, és majd döntesz.
-Ez eddig sem volt kérdéses, hogy így lesz, de majd lesz ami lesz. Nem mellesleg azt hiszem megérkeztünk.
-Köszönöm, hogy hazahoztál. Ha ez megnyugtat, bizalmasan kezelem amit ma beszéltünk és meséltél. Remélem holnap már némileg jobb kedvvel kerülsz a suliba.
-Köszönöm, hogy meghallgattál, és örülök, hogy odajöttél hozzám. Sokat jelent ez számomra. Bár hirtelen jött, úgy érzem, hogy sokban segített a beszélgetésünk. Ha bármi történik, biztosan mesélek. Akkor majd holnap a suliban?
-Megdumáltuk. Fel a fejjel! Szia!
-Szia

Bár a másnapok sosem könnyűek egy megtört a szívnek, a megfelelő személyeknek kibeszélt sérelmek sokban segíthetnek. Sokban segíthetnek ha az embert a barátai támogatják és őt meghallgatják...

Ádám rezgést érez a zsebéből.
-ESZTER!

Heavy Rain - Egy gyilkos nyomában

RAI*DEN | 2010.02.08. 23:43 | kategória: Játékismertetők és egyebek

Hátra hagyott darabkák

Mi lehet egy gyilkos ismertető jele? Nos, ez talán a legutolsó kérdés amit feltehetnénk, mert, hogy ismertető jeleit megismerjük, ahhoz rengeteg dolgon át kell rágni magunkat.
A legveszélyesebb fajta a pszichopata sorozatgyilkos. A fent említett játék tettese is ide tartozhat. Hogy miért is? Talán azért, mert gyilkosságait rituálisan követi el, áldozatai egytől-egyik csak is gyerekek, kik az életet pont, hogy csak megízlelték. Kegyetlenség, de az ilyen ellen nem lehet mit tenni. Fel kell kutatni, fel kell fedni kilétét, végleg hűvösre tenni, hogy ne követhesse el többször a mániákus rituáléját az áldozatain. Csak a hátrahagyott apró nyomok. Origami hattyúk. Ez a különleges ismertető jele, és semmi több. A dolgát jól végzi, de ahogy a mondás tartja, előbb utóbb mindenki lebukik. Megindul a hajsza a Quantic Dream új játékában az „Origami gyilkos” után. A történet mesteri, az érzelmek valósak, Quantic Dream nagyot alkot újra a majdnem tökéletes Fahrenheit után. A kaland elkezdődik február 11-én egy demoval és február 26.-án a teljes játékkal! Én várom, de sajnos csak PS3 tulajok élvezhetik ezt a játékot, de aki teheti, ne hagyja ki!

Egy megtört családapa, valakinek az élete sztorija, és kettőnek a legnehezebb melója

A sztori központjában Ethan Mars, a nyitó képsorokon boldog, életvidám, sikeres családapa, de csak a nyitásban. Megismerjük kis családját, két gyermekét, feleségét. Mindene megvan, nincs hiánya, nincs problémája. Egyszerűen már azt hihetjük, hogy túl szép, hogy igaz legyen, de… Igen, itt ez a de! Egyik fiát halálra gázolta egy autó, felesége egyenlőre tisztázatlan körülmények miatt kivonva a történetből, de a legszörnyűbb szerencsétlenség enélkül is bekövetkezett. Széthullott a család, egy gyermek eltemetve, az édesapa megtörve, az érzelmek soha nem tapasztalt mélységekben.

Jaiden Paige. Újságírónő, aki valami újra, valami mindenkit lenyűgözőre készül. Saját nyomozásba kezd, hogy megírja élete legjobb cikkét a hírhedt „Origami gyilkos”-ról. Az újságíróknak semmi sem szent. Belekotnyeleskednek mindig olyan dolgokba, melyekhez semmi közük, felbolygatják a megtört emberek amúgy sem ragyogó életüket és így jut el Ethan-hez. A saját nyomozásai kis híján a halálba taszítja önmagát is(megjegyezném, hogy a szereplő akár meg is halhat, a sorsuk a mi kezünkben van, de erről később). A játék egyetlen női szereplője akit irányítani lehet majd.

Scott Shelby. Nyomozó, nyugdíja szinte már a célegyenesben van, persze még pár éve neki is hátra van addig. Érdeklődést tanúsít az „Origami gyilkos”-t illetően, és megkezdi nyomozását az ügy felderítése érdekében. Útja egy prostituálthoz vezet, akinek a gyermekét szintén meggyilkolta a középpontban álló gyilkos. Nyomok után kutat, hogy pontot tehessen az ügy végére. Neki is szembesülnie kell az elkerülhető halál lehetőségével. Elhivatott a munkáját illetően, célja, hogy megtegye amit megtehet, még ha kora és asztmája ebben akadályára lehet.

Norman Jayden. FBI ügynök, és a jobbik fajtából. Mivel FBI-os, szinte a legtöbb high tech kütyü a birtokában van, amikkel könnyedén megtalálja a hátrahagyott nyomokat, eltüntetett vérfoltokat és egyebeket. Szinte minden a rendelkezésére áll, kezdve az egyik legkomolyabb ügynökséggel a háta mögött. De ahogy szinte mindenkinek, neki is van egy hátránya. Gyógyszereket kell szednie, hogy teljes erőben legyen. Ha a gyógyszerét nem veszi be időben, elgyengül, homályosan lát, és teljesen kiszolgáltatottá válik, és bizony neki is szembe kell néznie azzal, hogy az élete sokszor csak egy hajszálon múlhat!

A sorsuk a kezünkben

Mint fent említettem, a szereplők kilesznek téve az elhalálozás lehetőségének, de elkerülhető, a haláluk, csupán rajtunk múlik, hogy vagyunk-e elég ügyesek, hogy kihúzzuk őket a slamasztikából. És mi történik, ha 1 vagy több szereplő meghal? Akkor is megkapjuk történetzárásképp az egyik lehetséges befejezést. Azt kapjuk, amit alakítottunk, azt kapjuk, amit elértünk, de nem feltétlenül azt, amit megérdemeltünk. Lehet, hogy képtelenek leszünk kinyomozni a sorozatgyilkos kilétét, lehet képtelenek leszünk megmenteni a gyermeket a haláltól. A sorsuk a tetteinken múlnak, és egy biztos, én február 26-val kezdődően mindent megfogok tenni, hogy a sztorit az én szájízemnek megfelelően alakítsam. Úgy hallani mindenhonnan, és úgy érzem már jómagam is, hogy felejthetetlen és szinte már elképzelhetetlen élményben lehet részem.

Egy kis mézesmadzag és háttér info a játékról

Már pár újság túl van a játék részletes kivesézésén, és mindenhonnan a lehető legpozitívabb véleményeket hallani csak: „Szívbe markoló történet” „Eszméletlenül kidolgozott történet” „Igaz, hogy csak QTE, de még egy ilyet az elkövetkezendő 5 évben nem kapunk kézhez” – És még ehhez hasonló kijelentésekkel jöttek a külföldi magazinok. A demo február 11-től lesz elérhető a PS3 store-on mindenkinek, és én már alig várom, hogy kipróbálhassam az évtized legnagyobb kalandját. Megakarom tapasztalni mire gondoltak az újságírók, mikor azt mondták, hogy ez a játék képes a családi érzéseket kifejezni, képes hatni úgy, hogy együtt érezhessünk a szereplőkkel. Reménykedve várom már, hogy hívjanak, hogy az előrendelt példányom az üzletben pihen, és átvehetem. Már csak a God of War 3 miatti izgalmam nagyobb ennél. Komolyan mondom, sosem vártam játékot ennyire, mint ezt!

*UPDATE*
Extraként itt a játékból a személyes kedvenc trailerem, a 2009-es Gamescomról:)

Utolsó módosítás: 2010.02.09. 01:45

Egy fiú története 1. rész

RAI*DEN | 2010.01.27. 22:39 | kategória: BÍ(Bejelentések és írások)

Hűvös ég alatt egy könnyes szempár… Ádám még mindig nem hiszi el amit nagy szerelme mondott neki. Nem akarja látni őt, nem akarja felidézni amit mondott, de mégis, csak azon töpreng, miért történhetett meg ez az egész?

1 nappal korábban
Pénteket írunk, és Ádám csak kedvesére gondol, Eszterre. Felidézi azokat a gyönyörű szemeket, hosszú göndör szőkés-vörös haját, amit mindig olyan nagy örömmel simogat. Úgy érzi, hogy minden vágya csak az lenne, hogy kedvese elmerüljön szerető karjaiban és megcsókolja őt. Kedves és szerelmes gondolatok. Neki már nem kell semmi és senki más. Azt kell mondani, hogy szerencsés srácnak igazán csak összejött az élet. 2 hónapja sikeresen letette a városi vizsgát autóvezetésből, és már 2 hete autótulajdonos, melyet a vizsga sikeres teljesítéséért kapott szüleitől. Anyagi hátterére nem lehet panaszkodni, szinte mindene megvan, és már egy jó ideje az a személy is belépett az életébe, akit mind addig teljesen nélkülöznie kellett. Ez a személy Eszter, és már másfél éve szakadatlanul szeretik egymást. Ahogy minden kapcsolatban, köztük is voltak viták, de ők ezeket mindig ügyesen megoldották.
Ádám csak elmélkedik, és vágyakozik. Kedvesével akar lenni, de nem lehet vele. Eszter modellkedik és jelenleg Budapesten tartózkodik sok más gyönyörű lány társaságában, akikkel együtt részt vesznek egy divatbemutatón. Egész nap csak arra gondol Ádám, hogy de jó lenne most beszélni vele, és újra átkarolni őt. Hirtelen ötlettől vezérelve, telefont ragad és felhívja. Gondolatai csak róla szólnak, és azt gondolja: „Ha nem is láthatom őt, legalább a dallamos gyönyörű hangját hadd hallhassam”. Szerelmes vágy egy szerető szívtől? Hát, nagyon úgy fest.
Eszter a lányokkal épp Budapesten járkál és szórakozóhelyek után kutatnak. Eljutnak az elsőbe és még mielőtt belépne, látja Ádám keresi őt, majd felveszi:
-Szia Ádám! Jajj, tök örülök, hogy felhívtál! Ne haragudj, ha a délután folyamán nem vettem fel a mobilomat, csak folyamatosan próbáltuk a koreográfiát a holnapi bemutatóra.
-Szia kicsim! Semmi gond, megspóroltál nekem egy kérdést, hogy miért nem érhettelek el. Nah, és mondd, mi a helyzet? Mi jót csinálsz? Hallom a lányok társalgását a háttérben, csak nem valami összejövetel van a szobátokban?
- Jajj, neeem. Tudod, meséltem, hogy menni akarok bulizni velük, és ez egészen tegnapig úgy volt, hogy nem fog összejönni. De aztán a lányokkal mégis csak kitudtunk jönni
-Oh, ez meglepő. Csak arra kérlek, hogy a srácokat jó szokásodhoz híven rázd le és ne igyál túl sokat. Tudod jól, hogy féltelek.
-Igen tudom, és ne aggódj. Csak táncolni akarunk a csajokkal, de figyi, majd holnap hívj fel reggel. Puszillak kedvesem. Hiányzol nagyon!
-Te is hiányzol kincsem. Reggel hívlak!
Ádám megnyugodva lerakta a mobilját, és alváshoz készült. Még mielőtt elaludt, elképzelte maga előtt, hogy milyen jó is lesz majd a karácsony, hisz barátnőjét újra megajándékozhatja. Tavaly karácsony előtti napon sikerült megajándékoznia őt, és ez számára fontos nap volt, ugyanis akkor veszítette el Ádám a szüzességét, azzal a lánnyal, akit mindennél jobban szeretett. Az idei évre is megvoltak már a tervek, és ahogy tavaly is, idén is 23.-ára van tervezve az ajándékozás. A gondolatok csak pörögnek Ádám fejében, és végül azt mondja: „Elég! Itt az idő, hogy nyugovóra térjek”. Miután ezt kimondta, mély álomba merült.
Reggel izgatottan ébredt, gyorsan felöltözött, elkészítette a reggelijét és ment, hogy beüljön a kocsijába és iskolába menjen, közben arra gondolt, hogy milyen badarság, hogy szombaton iskolába kell menni, de igazából nem is érdekelte őt, hisz ez volt neki az utolsó tanítási nap ebben az évben. Sikeresen leparkolt az iskolájához közel, leállította a kocsit, majd mobiljához nyúlt. Pillanatok alatt sikerült tárcsáznia kedvese számát. Fél perce csörög, Ádám türelmetlen már, annyira izgul és egyszer csak felveszi Eszter a telefont és fáradtan beleszól:
-Szia Ádám! Te keltettél fel.
-Ne haragudj kicsim, csak te mondtad, hogy reggel hívjalak fel, és én így tettem. Tudod jól, hogy kíváncsi vagyok, és hát azért is hívtalak fel, hogy sok sikert kívánjak neked a bemutatóra. Nem kell ám izgulni miatta ;). Jut eszembe, milyen volt tegnap a buli? Merre jártatok?
-Köszönöm szépen. Amúgy 3 szórakozóhelyen voltunk a csajokkal és igen élveztük a bulikat. Eszméletlen jó zenék szóltak.
-Az jó, örülök, hogy tetszett a buli. Velem még sokkal jobb lehetett volna? :)
-Hát… Jó lett volna ha itt lettél volna, de tudnod kell valamit. Tegnap táncoltam egy sráccal, nagyon helyes volt, és megcsókolt engem. Kb fél órán át táncoltam vele.
-Mi van?
-Tudom érdekesen hangzik, de szerintem ezt tudnod kell. Hülyeséget csináltam, ezt tudom jól, de jobbnak láttam azt, hogy elmondom ezt neked saját magam. Nem azt érdemled, hogy hazudjak neked. És elkell mondanom neked még valamit.
-Öh..Öhh… Nem jutok szóhoz Eszti. Mit tettél? Ugye csak viccelsz? És mégis mit akarsz még elmondani nekem?
-Nem, sajnos nem viccelek. Azt szeretném neked elmondani, hogy nem szeretnék veled járni(Ádám szemeibe könnyek szöknek, és visszafolytott lélegzetvétellel figyeli a lány szavait, akibe eddig mindig maradéktalanul megbízott). Szeretnék egy kis szabadságot, jól érzem így magam, végre táncoltam sráccal aki nem a barátom.
-Értem. De valamit nem értek. Azért nem akarsz velem járni, hogy táncolhass srácokkal? Ezt eddig is megtehetted volna, de tudtommal önmagadtól ráztad le a pasikat.
-Igen, ez így igaz, de jobb, hogy közben nem kell rád gondolnom, hogy van barátom, így nem bánt a lelkiismeretem sem.
-Értem. Figyelj, én most megyek az iskolába. Nem erre számítottam tőled. A délután és este folyamán még beszélünk. Szia.
-Szi…
Ádám amint elbúcsúzott, kivágta kocsija ablakán a telefonját. Kiszállt, körbenézett, összeszedte a darabokat, benne a SIM kártyájával. Ádám csak állt, nézte a szürke eget. Könnycsepp csordult végig az arcán, és egy gyenge lélegzetvételéből csak egy erőtlen kérdést tett az égnek:
-Miért?...
Majd búsan elindult az iskolába, és arra gondolt, hogy csak élje túl, és ne látszódjon rajta semmi.

Vissza-vissza nézek

RAI*DEN | 2010.01.16. 21:50 | kategória: ez+az

Happy New Year 2010!!!(???) Avagy amik egy blogerrel megtörténnek

Hát, igen, eljött, 2010-et írunk, és január 8.-a óta már én is a 18-asok klubjába tartozom. Mily örömteli :D. Tavalyi születésnapomhoz képest, eléggé meglepő fordulatot vettek az események, elég csak belegondolnom, hogy akkor miket terveztem az ominózus születésnapomra. Innen kitalálhatjátok, hogy bizony, szinte semmi sem valósult meg a terveimből és elvárásaimból(De azért szerencsére becsusszant egy autó az ősöktől annak örömére, hogy meglett a jogosítványom yeahh! :D).
Miket is terveztem akkor? Úgy gondoltam, hogy Lillával tölthetem a szilvesztert, az akkori barátnőmmel, akivel július 21-től egészen december 22.-ig egy „se veled-se nélküled” kapcsolatot folytattunk, amely komolyra fordulhatott volna már másnap, de persze, a férfiösztönöm és a hülye fejem engedett egy csábításnak és egy számomra ismeretlen csajhoz mentem látogatóba. Nah jah, én barom állat, kell nekem mindig a probléma, de sebaj, már megbarátkoztam magammal, hogy tudok baromságokat csinálni :D. Nos, nem tudom, hogy bánjam-e, vagy sem, de most ezzel a lánnyal elviekben össze is jöttem, bár azért így utólag átgondolva, kár volt, így pikk-pukk belevágni a kapcsolatba. Most is olyan érzésem van, hogy szinte még nem is ismerem, és ezt annyiból jól sejtem, hogy meglepő dolgokra képes, bár erről inkább nem számolnék be. A „mi lett volna ha?” szerű kérdéseken nem fogok elmélkedni, teljesen fölösleges, örülök annak ami most van, még ha az eléggé problémás is a számomra.

Füstbe ment tervek…

Már fentebb leírtam, hogy az idei születésnapomat is a már exbarátnőmmel terveztem, és mily meglepő a sors, nem úgy alakult. Újévi fogadalmaim egyike, hogy tilos előre tervezni hónapokkal, mert nagy valószínűséggel úgy sem az fog történni. 18 lettem, de mint ahogy már ti is és sokan mások észrevettétek, igazából semmi sem történik a 18. születésnapunkon, mert ugyanazok az emberek maradunk, ugyanazokkal az érzelmekkel és ugyanolyan felfogással, max a háttértudásunk bővebb, és igen, elmondhatjuk, hogy 1 évvel tapasztaltabbak lettünk, de ennyi, kész vége. Ez az idő nem elég arra, hogy új barátságok köttessenek, de arra elég, hogy új haverokkal kerüljünk össze, de szerintem ez örvendetes. Én például egy nagyon régi osztálytársammal keveredtem össze, akivel nagyon nagy haverok lettünk, és már kezdem úgy érezni, hogy ebből egy nagyszerű barátság épülhet ki. Próbálok vele úgy bánni, mintha egy vérbeli barátként tekintenék rá, de ez annyiból nem megy, hogy egy barátságnak legalább éveken kell alapulnia, de jó úton halad az egész, úgy érzem, ha bármi problémám lesz, akkor van valaki, akivel megtudom azokat dumálni, és persze én is ugyanúgy a segítségére lehetek majd(A félreértés elkerülése végett, nem, nem vagyok homokos, csak örülök, hogy egy új barátra tehetek szert, akire számíthatok, mert azért valljuk be, egy igazi barátot, nem minden bokorban találunk).

Komolyabban az újévben

18, de komolytalan, talán ez mondható el rólam. Mindig csak a panaszokat hallom, hogy mennyire komolytalan vagyok, meg jobban oda kéne figyelnem a dolgaimra. Való igaz, meg kell változnom. Bár az elhatározás nem elég, de első lépésnek részemről egyáltalán nem rossz, bár gondolom ezzel mindenki így van szerintem. Itt az érettségi, és valóban komolytalan a hozzáállásom, többet kéne foglalkoznom vele, bár úgy érzem folyamatban, van már elkezdtem feladatlapokat megoldani, valamint a tételeket papírra vetni. Ezzel egyrészt talán törlesztem az adósságaimat az ősök felé, de felétek is törlesztenem kell tudom, és megnyugtatlak titeket, minden folyamatban van, a történet még csak az első résznél tart, de fejben megvannak az események, a fejezetek, és amint kedvem és időm is lesz rá egyszerre, le is írom őket, az első részt, meg hamarosan közszemlére teszem :). Megfogadom, hogy ez évben, nem próbálok belekeveredni mindenféle szarba, mert elég problémás ezekből a szarokból úgy kievickélni, hogy ne látszódjon meg rajtam. Most is épp egy ilyenben vagyok, de azt hiszem, hogy már nem kell soká várnom, hogy megoldódjon minden gond és problémám.

Remélem, ez az év vízválasztó lesz az életemben, és különlegesen jól sikerülhet majd összességében, és bízom benne, hogy nektek is jobb lehet majd ez az év. Sok sikert mindenkinek!

Blog 2010!!!

RAI*DEN | 2009.12.29. 23:41 | kategória: BÍ(Bejelentések és írások)

Ahogy ígértem, újra jelentkezek, de nem pocsékolom a karaktereket, van miről írnom ide az elkövetkezendő hosszú sorokban, hogy miket is tervezek a 2010-es évre blog ügyileg :).

Let's get it started!

Előző bejegyzésemben felsoroltam pár tervet, hogy mikkel szeretnék foglalkozni a következő évben a blogomon belül, és most ezeket fejteném ki kicsit alaposabban, valamint mindenről írnék egy kicsit.
Első ötletem ami felötlött bennem, az egy kisebb fajta blogelemzés lesz, ami talán adhat pár mankót blog íráshoz a többieknek, de leginkább az újabbaknak. Természetesen, itt is rálehet majd világítani jóval érdekesebb dolgokra, és ha talán benne vannak az "elit" blog írók, akkor elemezném az ő blogjaikat és stílusukat is, és kikérném az ő véleményüket is. Sőt mi több, ha belegondolok, egy kis humort is lehetne csempészni az egészbe, szóval mindenképp érdekes írásnak ígérkezik. Ha netán valaki benne lenne a blogírók közül, hogy interjú alanya legyen, azoktól szívesen fogadom a leveleket, vagy ha nem, akkor én zargatom őket az üzeneteimmel :D. A várható címe ezen bejegyzésemnek "A stílus és ami mögötte van" lesz :)

A következő 2 blogtervem egyazon témáról szólna, még hozzá a Scene-es bejegyzésem folytatása lenne, de megírásában 100%-ig bizonytalan vagyok. Hogy miért is? Nem tudom, hogy lenne-e érdeklődő rá, nem tudom, kit érdekelne az én véleményem az egészet illetően, valamint a kiszemelt 2 alanyról az alkotott véleményem, meg a feltűnési viszketegségeik... Van értelme, nincs értelme? Nem tudom, igazából ezen két tervemet végül lehet a kuka látja majd szívesen. Amennyiben szívesen látnátok ezen bejegyzéseimet, kérlek titeket, jelezzétek felém, és amennyiben népszerű lesz, lehet készítek több társadalomkritikát is más és más szemszögekből :)

És a talán két leginkább várt bejegyzésem a jövő évre...

Ahogy írtam, a magánéletemről is szándékozok írni, meg egy bizonyos történetet is szeretnék írni, de erről később :).
Magánéletemről bővebben itt? Igen! Úgy döntöttem, a fontosabb eseményeket itt teszem majd közzé. Némely ilyen bejegyzésem késhet, amennyiben a történet folytatására vágyakozik a nép, amit januárban első bejegyzésemként szánok:D. Nem feltétlenül a kapcsolatomról szándékozok írni, hanem akár egy fontosabb esemény is lehet az, ami megtörtént velem. Talán egy múltbéli történetemet is leírom, mely valóban megtörtént velem, de lehet csak egy mínusz egyedik epizódja lesz majd a tervezett történetemnek... Ki tudja még. Amennyiben bármi észrevételetek lenne, szívesen elfogadom. A történteket a csajozás topicban látott stílusomban írnám le, remélem tetszeni fog nektek :).

Egy fiú története:

A történet egy rólam mintázott srácról fog szólni. Nagyban hasonlít talán Creativ3form blogjához, de ez azzal ellentétben nem történteket tár fel, egymástól függetlenül, hanem egy teljes egész történetet göngyölít fel. A főszereplője egy Ádám nevű srác lesz, akire első ránézésre talán mindenki irigykedhet, hisz megvan mindene. Megfelelő családi háttér, megfelelő anyagi háttér, de azt első ránézésre senki nem mondaná meg, hogy a srác mennyire érzékeny és mennyire ingatag személyiséggel bír. Több viharfelhő gyülekezik körülötte, át kell esnie jó pár csalódáson, hogy végül megszerezze igaz szerelmét. Hosszú, gyötrelmes utat kell bejárnia, olyan helyzeteket kell megoldania, amikbe legszívesebben bele sem csöppent volna. A szerelem két oldalról kacsint rá. Egy lány, akivel másfél évig együtt voltak, vagy egy lány, aki bizton állítja, hogy többet adna neki mint kedvese. Ádámot rabul ejti a csábítás és ezzel kezdetét veszi hosszú(remélhetőleg sikerül legalább 10 részesre nyújtanom a történetet, de ahogy a történet jelenleg megvan a fejemben, akár 15 részesre is nyúlhat) vesződése egy szerelmi háromszögben. Sokszor kerül kiláthatatlan helyzetbe, de ahogy én is egyszer, így ő is megfogja őket oldani a maga módján. A befejezést még nem tudom mi legyen, nem szándékozom a megszokott formulát követni, és aszerint befejezni. A történet zárását mindenképp érdemes lenne csattanóval lezárni :).

Tervezem, hogy csak a történethez készítek egy eseménynaplót, a történet írásával kapcsolatban, hogy jelenleg, hogy állok vele. Az első rész már teljesen kész van, formába is öntöttem már, és szabadidőmben szándékozom a történetet továbbírni, amikor csak lehetséges. A bejegyzéseim között sok idő fog eltelni, havi szinten 3-4 bejegyzést tervezek a jövő évre, de előfordulhat, hogy akár 5-6 bejegyzést is láthattok tőlem egy hónapban, de kérlek titeket, hogy a kommenteknél figyelmeztessetek engem, hogy ne szaladjon el velem a ló:).

Mindenkinek köszönöm, aki ma engem olvasott!
Mindenkinek sikerekben gazdag, és még boldogabb új évet kívánok!

Utolsó módosítás: 2009.12.29. 23:46

Egy fiú története

RAI*DEN | 2009.12.23. 15:53 | kategória: BÍ(Bejelentések és írások)

COMING SOON!!!

Egy történetírásra készülődök, de idén már nem fogok belekezdeni. A történet megvan, remélem sikerül legalább 5 részesre elnyújtanom, ha mást nem is, merítek a fantáziámból és a velem megtörtént dolgokból. A történet egy velem megtörtént dologról fog szólni az első részben, a folytatása a fantáziám szüleménye lesz :).

Valamint ezt egy amolyan felvezetőként írom, hogy a körülbelül 6-7 nap múlva felkerülő évzáró bejegyzésemet(a jövőre tekintő terveimmel és tématerveimmel együtt) izgatottan várjátok :).
Lehet kicsit gonosz vagyok, ugyanis a cím azt súgja, hogy itt egy történet vár rátok, helyette csak a történet beharangozása és egy évzáró jegyzeteinek az elő hulláma ez.

A jövőre tekintve készülődök egy bejegyzéssel aminek tulajdonképpen mindenhez köze van, de leginkább a blogokhoz, előadásmódhoz és kis személyiséghez(Ahogy ennek is, a többi tervnek is leírom a címét 1 hét múlva,, kissé kifejtve). Egy másik bejegyzésem tulajdonképpen egy folytatás lesz, de erről már írtam egyszer egy sort, 1-2 másik bejegyzésemben :).Aminek talán sokan örülnek az az, hogy úgy néz ki, jövőre elkezdem a magánéletemben történteket egy blogba önteni, és bizonyos fontosabb eseményeket górcső alá venni. Lehet érdemesebb lenne ezt is egy folyamatos történetként vezetni, de nem teszem, ennek meghagyom a csajozás topic béli stílusát :).
És végül a 4. blog tervem az már a címben is látható, részletek 1 hét múlva várhatóak, és az indulás január hónapban esedékes ;).

És végül!!!> Ha tippelnem kéne, a bejegyzés ötleteim annyira elegendőek, hogy kb havonta 3-szor tudjak jelentkezni a jövő évben, és megpróbálok nem elszállni magamtól, hogy havi szinten, nehogy 3-nál több bejegyzésem szülessen. Remélem számíthatok rátok, és jövőben a bejegyzéseim kommentjeinél figyelmeztettek majd engem. Jövőre is várhatóak lesznek kisebb-nagyobb bejelentések, és ezeknek a jelenlegi „B͔ kategóriacím ad majd helyet.

Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok, Minden Fórumozónak!!!

U.I.: 6-7 nap múlva ugyanitt ;)

Utolsó módosítás: 2009.12.23. 15:56

Elmarad az ígért bejegyzés :S Update!

RAI*DEN | 2009.12.19. 22:48 | kategória: ez+az

Sajnálatos módon megtréfált ma a technika ördöge. Mai napra terveztem egy bejegyzést, amit meg is írtam itt az oldalon(MY FAIL), és nem másoltam word-be a szöveget. Eleve késve írtam meg, talán a holnapi nap folyamán újra megírom, de bevallom nem sok kedvem van hozzá. A mai napon megrendezésre került Miss Hungary versenyről írtam(lehet még írok róla) volna, mert kedves Lilla barátnőm is részt vett a versenyen. Eredményt még nem tudok, most zajlik az eredmény hirdetés, de ha már itt vagyunk, azért szorítsunk neki. Holnapi nap folyamán a tervezett bejegyzésem megpróbálom újra formába önteni, és közzé tenni az oldalon. Remélem sikerül, és köszönöm, hogy engem olvastatok, még ha szomorú hírt is kellett közölnöm veletek :(


Update: Neki ültem a bejegyzés megírásának, ha minden jól megy, úgy éjfélig sikerülhet gatyába ráznom az egészet és feltöltenem az oldalra. Kívánjatok kitartást, türelmet és kreativitást a bejegyzésemhez:)!
Tartalmazni fog egy kis történelmet a versenyt illetően, valamint egy kis véleményt, hogy csajok és pasik szempontjából mitől érdekes egy ilyen verseny, valamint a tini és felnőtt kategória győzteseit is leírom:)

Utolsó módosítás: 2009.12.20. 22:38

Blogomról

RAI*DEN | 2009.12.15. 20:06 | kategória: ez+az

Utóbbi időkben elgondolkoztam, felidéztem, hogy régebben mennyire tetszett az ötlet, hogy saját blogot vezessek, de rá kellett jönnöm, hogy mind ez ötletek hiányában eléggé nehézkes... Így hát, elkezdtem gondolkozni és próbáltam kitalálni, hogy mikről lehetne írni, miről lenne érdemes írni, és jelenleg van is egy ötletem amit körülbelül 1 hét múlva le is kívánok írni, bár tény, vannak elmaradásaim... Sehol egy bemutatkozó bejegyzés, sehol egy élménybeszámoló a nyaralásaimról, és ahogy elnézem a nyaralás már úgy is a múlté, azt kihagyom, próbálok a jelenlegi dolgokra koncentrálni, figyelni a környezetemre, figyelni mi adhat egy ötletet egy esetleges bejegyzéshez.

Ami viszont feltűnt, hogy a PCDome fórumozói előszeretettel követik nyomon a magánéletem azon szféráját, amik a barátnőmmel kapcsolatosak :D. Sok jópofa megjegyzést kaptam, hogy nagyon tetszik a részletekbe menő történetvezetésem a "Csajozás!" topicban, tehát lehet érdemes lenne rajta elgondolkodnom, hogy bizonyos történteket nem oda lenne érdemes leírni, hanem egy külön bejegyzésben. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden bejegyzésem a barátnőmet illetően egy újabb bejegyzésbe kerülne blogomba, de pár kivételes alkalmat lehet érdemes lenne ide leírni, főleg ha a szokásos történtek helyett valami lényegesebben eltérő is történne(Ez most kimondottan adott nekem egy jó ötletet, egy esetleges második bejegyzéshez, ami mindenképp karácsony után kerülne fel).

A lényeg a lényeg, úgy tervezem, hogy megpróbálok folyamatosan jelentkezni ezentúl valami bejegyzéssel a blogomban, és ezt a jelenlegi szösszenetemet vehetnénk egyfajta blogindításnak(Lévén, hogy eddig csak 3 bejegyzésem van, amik nem ezen szellemben íródtak). Az, hogy a jövő mit hoz, még nem tudom, remélem sikerül egy érdemleges, minőségi és színvonalas blogot vezetnem az oldalon, ami megnyeri az olvasókat(azaz titeket). És mivel elértem a gondolataim végéhez, végszóként szeretném leírni, hogy remélhetőleg a terveim szerint újra jelentkezhetek még most a hétvégén egy újabb bejegyzéssel, ami egy aktuális témáról fog szólni :).

Búcsúzásul mindenkinek kellemes készülődést kívánok az ünnepekre!

Emo vagy Scene? Nem tök mindegy? - avagy a kritikám

RAI*DEN | 2009.06.23. 04:05 | kategória: társadalomkritika

Hisz mindegyik szánalomra méltó...

Ez a saját véleményem, és még mielőtt kinyomnátok, azért jobb lenne ha ti is belemélyednétek az egészbe. Hisz gondoljunk csak bele, mi értelme az egésznek? SZVSZ az egésszel csak feltűnést akarnak kelteni és nem épp a legmegfelelőbb módon. Ha már érvekkel nem tudnak kitűnni, akkor jön a megjelenés, amivel csúnyán kitűnnek, és csak árnyékaik lesznek önmaguknak. Nincs olyan, hogy ez hozza ki az emberből az egyéniségét és pont.

Emo! Szánalom vagy dicsőség, vagy csak szimplán hülyeség?

Az egész csak egy maszlag, okot adnak a baromságnak, de miért? Az emosok tagadják az érvagdosást, a goth kultúrára fogják, holott a mai világban több emos érvagdosós elvetemült agyalágyult van, mint goth-os és személy szerint, én egy goth érfelvagdosós képet nem láttam(talán mert nem is kerestem, de ez lényegtelen...). Mindemelett az emo stílus jegyeit magukon hordozók büszkék lehetnek magukra, hisz az amúgy sem ragyogó társadalomnak pofont adnak megjelenésükkel. Első sorban a férfi nemet meggyalázzák, és lányos külsőt öltenek magukra, igénytelen megjelenéssel. Mire gondolok igénytelen alatt? Szerintem a sötét színek már önmagukban is a zárkózottság jeleit hordják magukon és egyáltalán nem az egyéniséget mutatja, hanem önmagunk árnyékát ami elrejti a bent lakozó egyéniséget. Feketére festett haj? Undorító smink már fiúkon is? Ez a kettő jól megalapozza az ember hányingerét és ellenszenvét a stílus képviselőivel szemben. Hangsúlyozom, az egyéniség nem azt jelenti, hogy minél inkább lányosabbnak, minél inkább zárkózottabbnak tűnjünk!

A női nem képviselői szintén túlzásba estek a stílus megjelenése után, mikor magukra öltötték a stílus jegyeit. Sötét ruhák, gyakran igénytelen megjelenés, fekete hajszín, sötét sminkek és rúzs. Az ember okkal veti meg őket is, de talán még mindig elviselhetőbb ez a jelenség mint a "scene"(Erről lentebb írok részletesebben, ahogy arról is, hogy kik/mik inspiráltak engem jelenlegi írásomban). Van akinek jól áll, sokaknak nem, de ez nem jelent semmit, mert én továbbra is úgy vagyok az egésszel, hogy az egyén nem a külső, hanem az egyén az ember. Ezáltal, hogy minél több emo-s bukkant fel, elkönyvelhettük, hogy bizony, ők szánalmas másolatai egymásnak, és ami a legdurvább az az, hogy egyéniség nélkül...

Mindenkinek vernie kéne őket kénye kedve szerint? Talán, de inkább nem. A szülőket kéne észhez téríteni, leginkább az apákat, hogy bizony a kölöknek nem ártott volna 1-2 atyai pofon, hogy észbe kapjon.

Scene, avagy a társadalom újabb rákfenéje(?)

Bevallom őszintén, nekem elég új ez a dolog, hisz 3 napja láttam, hallottam, hogy mi is ez, és 3 kis senki beszélgetéseiből, megjelenéséből következtettem, hogy már köztünk járnak, láttam már őket, és könnyen keverhető az emo-val. A 3 kis senki nevére gondolom mindenki kíváncsi, mégis már ketten közülük a celebek (szánalmas) világában élnek, egyikük meg szimplán egy diszlexiás kis hülye leány, akik a következők:

1:http://image.hotdog.hu/_data/members3/895/495895/images/P3300045-.jpg
Á la Cupp Church, a diszlexiás hülye leány, aki azt hiszi, hogy ha már tud angolul, akkor nagyon ott van a szeren, pedig ha tudná, hogy mekkorát téved...

2:http://kennycatastrophe.files.wordpress.com/2009/06/blog2.jpg?w=450&h=675
Kenny Catastrophe. A látszat ellenére ő fiú, és sikeresen földbe taposta az egyéniség szó fogalmát, és a látszatát, hogy ő valaha fiú volt...

[***]

És hát vágjunk bele a lényegbe, a scene mint stílus kivesézésébe:

A képek talán már eleget árulkodnak önmagukban is, de én leírom a saját véleményemet, ami röviden fogalmazva, korántsem bizalomgerjesztő, és talán rémisztőbb is mint amit az Emo-val kapcsolatban megfogalmaztam.
Az emo "csupán" csak földbe gyalázta a férfi nemet a szememben, de a scene a földbe tiport férfit még ki is herélte. Nézzetek csak rá Hoolie-ra, de inkább Kenny Catastrophe-ra. Okkal mondhatom/mondhatjuk a következőt: "Rúzs srácon? WTF!?"
Nem mellesleg, még ha a képeken nem is látszik, de fiúkon a női csőnaci enyhén szólva is szánalmas. Talán úgy tűnik, utálom őket, holott inkább csak nem értem meg őket, és véleményem szerint okkal kérdezhetem, hogy miért kell önmagunk martalékává válni az által, hogy tarka női cuccokba bujkálnak amik meglehetősen ocsmány összképet adnak. Ezek után kicsit elgondolkodhatnának rajta, hogy ha az én véleményem ilyen, akkor miért váltja ki egyesekből azt, hogy megverik őket. Nincs mese, mind két félnek el kéne gondolkodnia azon, hogy ennek van értelme? A Scene-eseknek azon, hogy ez a fajta kitűnés megér-e annyit, hogy a nemük sajátosságai a semmibe vesszenek, valamint az, hogy sorra megverjék őket, és akik megverik őket, azoknak azon kéne elgondolkoznia, hogy van-e értelme a bántalmazásuknak, ugyanis ők ezzel nem érnek el semmit.

A lányok Scene stílusa enyhén szólva is röhejes. Ki a tököm az a Cupp Church? 1 héttel ezelőtt én sem ismertem, és addig jobban is éreztem magam... Már csak belegondolni is rémes, hogy bizony a lányok ezt a fajta stílust követik nagyrészt, de hála az égnek akadnak kivételek is jó számban. Nem akarom idekeverni a barátnőmet, de őszintén örülök neki, hogy telibeszarja ezeket a stílusokat, és ő inkább megtartja az egyéniségét, amihez nem kell se hajfesték, se kirívó smink, se mindenféle ocsmány Scene-es tartozék(gagyi divatpiercingek az ajkakba és arcra valamint még pár hülyeség...).

Következtetés

Sokan megvetik őket, még én is. Nem szeretem ezt mondani, alapjáraton nincs bajom senkivel sem, de van ami az embert igazán oldalba szúrja. Számomra ilyen mind az emo és mind a scene stílus. Gondoljatok csak bele. 20 év múlva lehet közülük kerülnek ki országunk politikusainak egy része, és én erre kapásból mondom, hogy: "Holy Shit!". A remény továbbra is bennem él, hogy egyszer eltűnnek ezek a stílusok, és soha nem térnek vissza. Az emo elviekben hanyatlik, és a végét járja. Remélem így is van, bár őszintén szólva nem tudom.

Kenny Catastrophe-ról és Hoolie Scene-ről tervezek egy külön, hosszabb bejegyzést írni a későbbiekben. Mindegyikükről egyet-egyet. Kenny-ről lenne talán a legfontosabb, hogy lássátok, mihez vezet a túlzott zárkózottság és a scene-esség...

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.