Miért szeretném megnyerni a PlayStation 4-et?

RAI*DEN | 2015.01.30. 00:25 | kategória: Nyereményjáték

Egy kis múltidézés...

18 éve már, hogy többé-kevésbé érintenek a videojátékok. Úgy 5 évesen találkozhattam először konzollal, egy sárga kazettás Nintendoval, egyik gyerekkori jóbarátomnál. Persze akkoriban nem volt jellemző, hogy azon nyomultunk, mert csak nagy ritkán engedték meg a szülei, hogy bemenjünk és játsszunk a gépen. Bár arra, hogy milyen játékokkal játszottunk, azt megmondani nem tudom, mert még nagyon kicsi voltam. Az egyik ilyen kacsa vadászatos volt, ahol kacsákat kellett lövöldözni egy játékpisztollyal. A másik játék, amivel játszottunk az a Street Fighter 2. része volt ha jól emlékszem. Talán ez tetszett a legjobban mind közül, ezért is emlékszem rá ennyire.

Ezt követően kaptam számítógépet, úgy 7-8 éves koromban, elvoltam vele, de a meghatározó élményem ezután következett. Egy másik gyerekkori jóbarátomnál jártam, és láttam náluk egy PSone-t. A kíváncsiság rögtön magával ragadt, hogy mi az a gép, és milyen játékok vannak rájuk. Így találkoztam először a Crash Bandicoot szériával. Az első reakcióm az volt, hogy ez életem legjobb játéka, és ha kicsit túlzás is, de mai napig az egyik legjobb platformer. Eszméletlen micsoda hangulata volt annak a játéknak. Ezt követően mindig ezt emlegettem a szüleimnek, hogy mennyire örülnék egy PlayStation-nek. A kívánságom végül megértő fülekre talált, és karácsonyra ott volt a gép a fa alatt. Emlékszem, nem volt hozzá memória kártyám, de írott lemezeken ott volt a Tekken 3, Crash Bandicoot 1-2-3 és a Metal Gear Solid. Aznap este, olyan este 10 fele még fent voltam(ekkortájt én még 8-kor kötelező jelleggel aludtam), és azon agyaltam, hogy miért nem tudok menteni a játékban. Ekkor jött a fekete leves, hogy hát memóriakártya nélkül ez nem fog menni, és nagy búsan de elaludtam, szüleim utasítására.

Valami elkezdődött

A PSone géppel a birtokomban érezhetően valami elkezdődött. Nem játszottam rajta minden kötelező címmel, mert én még akkor ezeket nem ismertem, de volt egy kultikus Tekken 3-am, amit legalább 100-szor végignyomtam, és minden egyes játékmódját is. Akkor volt egy Metal Gear Solid-om, ami mai napig a kedvenc játékom, és véleményem szerint a leghangulatosabb MGS játék eddig, ami valaha megjelent. Talán az idén megjelenő Phantom Pain lesz az aminek sikerül majd túlnőnie az első részt, de ahhoz nagyon erős narratívára lesz majd szükség.

Ezt követően persze volt kis kihágásom, mert a soron következő konzolom egy Xbox Classic volt, majd aztán jött csak a PS2 hozzám. A PS2-t elsősorban a God of War széria miatt szereztem be, de ezt már saját zsebpénzből, és kb 16 éves fejjel. Talán a legkedveltebb játékszériám a PS2 megjelenése óta. A másik széria amit PS2-n sikerült megismernem sok más egyéb játék mellett, az a Devil May Cry. Ennek csak a 3. részét volt szerencsém végigjátszani, a régebbi epizódok számomra nehézkesek és kevésbé élvezetesek voltak, ezért bojkottáltam őket, de a széria így is belopta magát a szívembe. Innentől kezdve egyenes volt az út a PS3-ig, amelyet 1 évvel azután szereztem be, hogy lett egy X360-anam(utóbbi 2006, míg PS3 2007-ben került a birtokomba). Rengeteg jó játékélményem fűződik a PS3-hoz is. Ilyen a Quantic Dream féle Heavy rain és Beyond(bár utóbbi ha lehetek őszinte, azért nem volt akkora durranás mint előtte a Heavy Rain), a Heavenly Sword, God of War összes(God of War collection vol1-vol2, 3 és Ascension), Uncharted összes, stb… Ezek a játékok egytől-egyig nagyszerű alkotások voltak az én szememben, és ezeknek köszönhető, hogy a PlayStation brand iránti kötődésem csak még erősebb lett. Ennek köszönhetően, az elmúlt 2 évben egy PSVita büszke tulajdonosa is lettem. Bár itt sajnos kevés jó emlékem van, de az Uncharted Golden Abyss miatt már megérte a beruházást, és hosszabb utazásokon nagyon jól jön a Vita ha épp filmet akarok nézni rajta, csak az a fránya konvertálás bosszantó az egészben…

Miért akarom megnyerni a PlayStation 4-et?

A fentebbi szösszenetből látszik, hogy a PS brand mondhatni végigkísérte az egész életemet. Bár nem volt szerencsém minden egyes játékhoz az élettartamuk alatt, de nagyon megszerettette velem a videojátékozást mint hobbit. Sajnos már nincs olyan sok időm játékokra mint annak idején, de még így is úgy vagyok vele, hogy a PS4 semmiképp sem hiányozhat a szobámból. Most jön a kérdés, hogy miért is nem? A válasz már-már prózai. Úgy érzem azzal tudom leróni a tiszteletemet a brand iránt és magam felé is egyúttal, ha bizonyítom rátermettségemet egy PS4 jubileumi kiadásának a megszerzésére. Míg a dome nyereményjáték nem volt, csak álom volt ez nekem, de így, hogy jött a lehetőség, rendkívül izgatott lettem. Úgy érzem a feladatok egytől-egyig teljesíthetőek, és egy vérbeli PS fannak gyerekjáték lesz a teljesítésük. Minden erőmmel, tehetségemmel, és tettemmel azon ügyködök, hogy legalább a döntőbe eljussak. Ha nem sikerül eljutnom, azzal már magamnak is csalódást okoznék, mert úgy fognám fel, hogy megfosztottam magamat a lehetőségtől, emellett közrejátszik a puszta birtoklási vágy is nálam(és ezt most szögezzük le, hogy mindenki aki szívből játszik, ugyanezt érzi). Ha netán sikerülne eljutnom a döntőig, és ne adj Isten, megnyernem a kvízjátékot, pár dolgot megígérhetek nektek:
1: A gépet a kvízjáték helyszínén kibontom, és együtt közösen megnézhetjük, hogy hányas sorszámú gép lapul a dobozban :)
2: Büszke tulajdonosa lennék a gépnek, és nem venném pocsékba azzal, hogy kibontatlanul egy vitrinbe taszítsam, és alkalom adtán gyönyörködjek benne. Bár nem érző lényről van szó, hanem egy gépről, de egy PlayStation mindig örül, ha használják és nem mellőzik :)

Utolsó módosítás: 2015.01.30. 01:22

Hozzászólások

1 | thri77 2015.01.30. 00:44
Korrekt! :)

2 | SolidSnakeGH 2015.01.30. 09:58
Szép bejegyzés, gratula! ;)

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.