Ez a program egyszerre tekinthető az egy évvel ezelőtt megjelent Apache Havoc küldetéslemezének és folytatásának. Küldetéslemez, mert az első részre installálva három új hadjárattal és két repülhető géppel bővíti az eredeti programot és néhány korábbi problémát is korrigál. Folytatás, mert a Comanche Hokum egy önállóan is működő helikopter szimulátor. Kisebb módosításokkal a két program össze is kapcsolható és többjátékos módban játszható.
Az ötlet tényleg eredeti, hiszen a régi játék nem felejtődik el, hanem tovább bővül. Remélem, hogy a Razorworks csapat további kiegészítőkkel bővíti az Enemy Engaged sorozatot, amik ugyancsak integrálhatóak lesznek a régebbi részekbe. Így szépen lépésről-lépésre egy hatalmas szimulátort rakhatnánk össze. Van még pár amerikai és orosz helikopter ill. repülőgép, amit le lehet modellezni. Néhány felszíni egységgel kiegészítve a lehetőségek száma szinte végtelen.
Az csalódni fog, aki világrengető újításokat várt a folytatástól. A játék felépítése, az irányítás, a grafika, a hangok és a játékmenet lényegében maradt a régi. Még a kézikönyv is csak annyira módosult, amennyire okvetlenül szükséges volt. A helikopterek működési elvét ismertető fejezetben például a különböző ábrákon még mindig az Apache-t csodálhatjuk. Azért nem kell megijedni, a Comanche Hokum több újítást, finomítást tartalmaz. A három új hadjárat Libanon, Tajvan és Jemen területére kalauzol el minket, ahol a két harcoló oldal egyikén avatkozhatunk bele az eseményekbe. A vörös oldalon ezúttal Libanon, Szíria, Kína és Jemen áll. A kék oldat Szaúd-Arábia, Tajvan és természetesen az USA alkotja. Persze mindegyik hadszíntéren az orosz és az amerikai technika áll egymással szemben.
Az első részhez hasonlóan a küldetéseket még mindig a gép, pontosabban egy dinamikus hadjárat generátor generálja, és a mi szerepünk sok szempontból korlátozott. Csak azokat a küldetéseket választhatjuk, amiket a gép felajánl, nem állíthatunk össze magunknak újakat. A kínálat elég nagy, összesen 16 küldetéstípus lehetséges. Ez lehet felderítés (Recon), ellenséges utánpótlások támadása (BAI), harcoló csapatok támogatása (CAS), légi fedezet (CAP), ellenséges bázisok, gyárak lerombolása (Ground Strike), ellenséges légvédelem ritkítása (SEAD), stb. Vannak olyanok is, amiket az általunk repülhető gép miatt nem választhatunk, pl. a csapatszállítás, mérnökök és utánpótlások szállítása. Persze az ilyen küldetésekben kaphatunk szerepet egy-egy CAP, SEAD, stb. bevetés erejéig.
Mivel a Comanche Hokum nem stratégiai program, gyakorlatilag semmilyen beleszólásunk nincs a hadműveletekbe, de megnyugodhatunk, a gép a mi segítségünk nélkül is egész jól irányítja a csapatokat. Minden a szemünk előtt történi, folyamatosan informálódhatunk a dolgok állásáról. A küldetés- és hadjárattervező képernyőt kissé átdolgozták, így az események jobban áttekinthetőek lettek. A térképen mindent szemmel kísérhetünk, látjuk a saját és az ellenséges egységeket, a csaták színhelyeit, stb. Folyamatosan érkeznek a jelentések a különböző egységektől ellenséges támadásokról, sikerekről és veszteségekről. Ezeket a Log menüpont alatt nézhetjük meg, ahol időrendi sorrendben minden eseményt megtalálunk, a térképen bejelölt pozícióval és egy valós idejű felülnézeti képpel együtt. Ezeket az eseményeket figyelembe véve a gép folyamatosan számítja az erőviszonyokat, amiket a Site Report menüpont alatt csodálhatunk meg. Itt megismerhetjük az erőviszonyok százalékos alakulását, valamint azt a néhány kritikus létesítményt, amit elfoglalva megnyerjük a hadjáratot. Ezek többnyire fontosabb gyárak, parancsnoki központok, repülőterek, stb. Kezdetben túlságosan messze vannak és erősen védettek, de idővel eljuthatunk odáig, hogy elfoglaljuk őket.
A játékban nem egyetlen pilótát személyesítünk meg, hiszen ezt a megterhelést egyetlen pilóta se bírná ki. A bevetések után nincs pihenőidő, azonnal beugorhatunk egy másik gépbe és mehetünk vissza a frontra. Egyetlen nap alatt akár 20-25 bevetést is repülhetünk, különböző napszakokban, különböző gépekkel, különböző bázisokról indulva. Annak sincs jelentősége, ha lelőnek. Hiába repülünk több ember helyett, az eredményeinket egyetlen név alatt tartja nyilván a program. Ezt a Pilots menüpont alatt nézhetjük meg. Itt egy csomó statisztikai adatot kapunk, amiből minden fontos és felesleges adatot megtudunk eddigi ténykedéseinkről. Az elért eredmények alapján rangot és különböző kitüntetéseket kapunk. Ez utóbbiakkal nagyon bőkezűen bánik a program. Kétlem, hogy sok olyan valódi pilóta van, aki 30 repült órával és 25 Bíborszívvel büszkélkedhet. Persze olyan sincs sok, akit ez alatt a 30 óra alatt 8-szor lőttek le.
A gép folyamatosan generálja a különböző bevetéseket, amik közül tetszés szerint válogathatunk. Minden küldetés csak egy bizonyos ideig aktuális (kb. 30 perc). Nem fontos azonnal választanunk, felgyorsítva az idő múlását várhatunk, amíg olyan érkezik, ami nekünk is tetszik. Persze nem csak mi vállalhatjuk el ezeket a küldetéseket. Ami nekünk nem tetszik, azt majd a gép teljesíti. Nem árt vigyázni, ugyanis nincs elsőbbségünk, így előfordulhat, hogy a gép az orrunk elöl lopja el, amit kinéztünk magunknak.
Jobb, ha beletörődünk, hogy egyedül nem fogjuk megváltoztatni a háború menetét. Körülbelül akkora esélyünk van a csatatéren, mint a valóságban lenne. Nem ajánlott olyan területre bemerészkedni, ahol többszörös az ellenséges túlerő, mert szinte biztosan nem éljük túl. A légvédelem nagyon erős, a repülőkbe pedig csak módjával, alacsonyról és lehetőleg hátulról ajánlott belekötni. Még a viszonylag könnyű prédának számító tankok és APC-k is rendelkeznek géppuskákkal, amik 2000 méteren belül pillanatok alatt leszedik túl alacsonyan, lassan és egyenes vonalban repülő helikoptert. Nem lövöldöznek vaktában és nem szórakoznak sokat, amikor lőnek akkor találnak is. Nem bízhatunk vakon az automatikus rakétaelhárító rendszerünkben sem, jobban tesszük, ha minél vadabb kitérőmanőverekbe kezdünk, hogy kikerüljük a ránk kilőtt rakétákat. Az ilyen manővereket nem csak vízszintesen, hanem függőlegesen is ajánlott bemutatni. Elég sokszor bejön, ha nagyobb magasságból hirtelen lebukunk, lehetőleg valami domb, épület, stb. mögé. Azért az ellenséges gépeket se kell félteni. A legritkább esetben sikerül egy helikoptert, vagy repülőt egyetlen rakétával leszedni.
A generált küldetéseknek megvannak az előnyeik, de a hátrányaik is. Néha nagyon értelmetlenre sikerülnek. Ilyen az, mikor nekünk kéne légi fedezetet biztosítanunk egy A-10, C-130, C-17, vagy F-16 gépnek. A Comanche maximális sebessége 165 kts (370 km/h), tehát kizár, hogy utolérje a nála sokkal gyorsabb gépeket. 20-25 mérföld távolságból pedig elég nehéz megvédeni valakit. A másik érdekesség a gépek kiválasztásánál van. A küldetésnél meg van határozva, hogy melyik bázisról kell indulni, tehát csak azok közül az egységek közül lehet választani, amik az adott pillanatban ott is vannak. Ezek az egységek állhatnak 1-4 Comanche-ból, de nem ritka a 2 Comanche 2 Apache felállás is. A gépek száma fix, nem állítható, így előfordulhat, hogy egy szimpla felderítő repülésre négy gép megy ki, míg az ellenséges reptér lerombolásakor csak egyetlen, egygépes egység választható.
A grafikai engine nem sokat változott az előző rész óta, még mindig szép és gyors. A maximális 1600x1200, és az engine támogatja a hardveres transform & lighting-ot is. A táj változatos és színes, a domborzat és az erdők nagyon élethűek. A vizek és az utak textúrái sajnos ismét hiányoznak. A változó napszakok és az időjárás megvalósítása nagyon jól sikerült. Az égbolt csodálatos, a nap állása és a fényviszonyok a pillanatnyi napszaknak megfelelőek. A mesterséges tereptárgyak, mint a hidak, épületek tovább növelik a repülés élvezetét. Szép nagy városok és gyártelepek fölött repkedhetünk, és a házak eddig sem kicsi kínálata tovább bővült (pl. a rádiótorony, épülő toronyház daruval). A sivatagban egy-egy nagyobb dombon még egy régi erőd maradványaival is összefuthatunk.
A járművek nagyon részletesek. A gépeken minden felirat olvasható és minden propeller, rotor, stb. úgy mozog, ahogy kell. A Comanche és a Hokum is behúzza a futóműveit, és ez utóbbi még működő ablaktörlőkkel is rendelkezik. Ez mondjuk az Apache-n is volt, de a Comanche-n valamiért kimaradt. A Hokum az egyik legelső harci helikopter, ami katapulttal is fel lett szerelve. Ez a vörös oldalon többször is hasznosnak bizonyul, a kék oldalon pedig kívülről csodálhatjuk meg. Öröm nézni, ahogy a kilőtt gépekből sorra katapultál a legénység. A rakéták füstcsíkjai és a gépfegyverek nyomjelző lövedékei jól láthatóak, a chaff és flare töltetek ugyancsak. A rakéták tényleg ráfordulnak ezekre és felrobbannak. Fantasztikus látvány, ahogy a magasban repülő gép sorra lövi ki az eltérítő tölteteket. A pozíciófények most más ki-be kapcsolhatóak, bár nem vettem észre, hogy valami szerepük lenne, a wingman-ek ugyanis folyamatosan égetik őket. Azért szépek. Sajnos a sérülések megjelenítése továbbra is kimaradt. Hiába csapjuk neki a gépet mindennek, hiába lángol mindkét motorunk, kívülről a gépen még csak egy karcolás sincs. Másik hiányosság, hogy csak a repülők és helikopterek mozognak. A felszíni egységek csak állnak az utakon, városokban, mezőn, stb., és meg se moccannak. Lehet a célpontunk egy konvojt, de az garantáltan valahol az úton várakozik, és nem mozog.
A játék rengeteg nézettel rendelkezik. A szokásos külső és belső nézetek mellett a hadjáratban szereplő összes járművet szinte az összes létező szögből és számos nagyításban megvizsgálhatjuk. Van néhány szokatlanabb nézőpont is, pl. a személyzet nézet, ahol a pilótákat vizsgálhatjuk. Még egy kamerát is kidobhatunk és csodálhatjuk, ahogy a gép eltávolodik tőle.
A repülhető gépek belső kidolgozása igényes. A pilóták mozognak, gombokat nyomogatnak, stb. Sok gond volt az előző részben azzal, hogy mikor a műszerfalat néztük nem látunk előre, és bárminek nekimehetünk. Most az MFD több újabb oldallal bővül, az egyiken például a HUD-on megjelenő információkat olvashatjuk le. Ez még mindig kevés ahhoz, hogy ne menjünk neki egy hegynek, de kezdetnek már valami. Bármikor átválthatunk a pilóta és a tüzér között, akik egymástól teljesen független nézőpont és MFD beállításokkal rendelkeznek. Megtehetjük, hogy az irányításhoz és navigáláshoz hasznos oldalakat beállítjuk a pilóta MFD-jén, a célzáshoz szükségeseket pedig a tüzérén. Így egyetlen gombnyomással váltogathatunk a kettő között. A fix nézetek mellett nagyon jól használható, hogy szabadon foroghatunk a kabinban, így bármikor lepillanthatunk a műszerekre. Átlátszóvá tehetjük, de akár ki is kapcsolhatjuk a pilótafülkét. Ilyenkor csak a műszerek látszanak, minden más átlátszó. A Comanche fülkéjéből teljesen száműzték az analóg kijelzőket, ami azt jelenti, hogy a HUD és az MFD-k sérülése esetén csak tippelhetünk, hogy merre, milyen gyorsan, milyen magasan repülünk, mi az aktuális fegyver, hol a célpont, stb.
Néhány hibát kijavítottak az első rész óta, néhány viszont még mindig megvan. Ez utóbbi közé tartozik az autopilóta, ami szép alacsonyan repül, de cserébe néha nekivágja a gépet a domboldalnak. A mozgása sok mindennek nevezhető, de egyenletesnek semmi esetre sem. Minden fordulópontnál akkorát "fékez", hogy wingman legyen a talpán, aki ki tudja kerülni. Amúgy is elég lassan repül, de a fordulóknál szinte nullára csökkenti a sebességet. Arról nem is beszélve, hogy a meredek hegyoldalaknál is csak a legutolsó pillanatban kezd el emelkedni. Az már inkább csak érdekes, hogy aktiválás után az autopilóta első dolga, hogy bekapcsolja a kerékféket. Kijavították viszont az automatikus lebegés módot (hoover mode). A gép már nem csak a sebességet tarja nullán, hanem a magasságot is a beállított értéken.
Az irányítás egy nagyon jól használható kommunikációs menüvel bővült, ahol elsősorban a wingmanekkel kommunikálhatunk. Állíthatjuk a formációt, segítségül hívhatjuk őket, kijelölhetjük a célpontjaikat, stb. Utasíthatjuk őket külön-külön, de akár egyszerre is. A rájuk bízott feladatokat legjobb tudásuk szerint elvégzik, bár erősebb ellenfeleknél elég gyorsan elvéreznek. Beszélhetünk a bázissal is, a befogott célpont ellen tüzérségi, esetleg légi támadást is kérhetünk, amit vagy megkapunk, vagy nem. A felderítési adatokat is rádión kell továbbítanunk a központba.
A hangok fantasztikusak. A motor, a találatok kopogása, az eső, a chaff és flare töltetek kilövésének hangja, a robbanások mind tökéletesek. A rádióüzenetek ugyancsak jók, főleg a vörös oldalon az orosz akcentus sikerült jól.
A Comanche Hokum egy nagyon profi helikopter szimulátor. Számos állítható realitási fokozatának köszönhetően kezdőtől a profiig mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő nehézségi szintet. Kiegészítőnek nagyon jó, de folytatásnak azért kevés. Aki ismeri az első részt, az kevés újdonsággal fog találkozni. A grafikától eltekintve az új gépek alig térnek el a korábbi részben már megismertektől, ugyanazok a fegyver- és szenzorrendszerek, és nagyon hasonló tulajdonságok. Akit ez nem zavar, vagy még nem látta az első részt, az nyugodtan vegye meg, a Comanche Hokum az egyik legjobb helikopter szimulátor a piacon.