Az Elite óta több hasonló stílusú játék jelet már meg, de csak nagyon kevésnek sikerült lepipálnia az eredetit. A mai gépekkel nem gond a grafika vagy a hangok terültén túlszárnyalni, de azért már meg kell dolgozni, hogy az összetettség és játékélmény területén is utolérjék. Az egyik legújabb ilyen próbálkozás a Terminus, ami a Vicarious Visions csapat ígéretes alkotása.
A Terminus egy űrhajó szimulátor, elég erős RPG elemekkel fűszerezve. A helyszín a mi naprendszerünk, az időpont pedig egy nem is olyan távoli jövő, egészen pontosan 2197. A folyamatos technikai fejlődésnek köszönhetően az emberiség már kijutott a világűrbe, és a naprendszerben már számos űrállomás és kolónia található. Igaz, hogy a játéktér csak egyetlen naprendszerre korlátozódik, de a távolságok még így is hatalmasak. Ezeknek a leküzdésében segítenek a Vortex kapuk. Az ezek építéséhez szükséges technológia nem földi eredetű, 30 évvel korábban a Jupiter egyik holdján talált idegen tárgyakon alapul. Fokozatosan kiépült a hálózat, annak ellenére, hogy nem sokkal a tárgyak megtalálása után az állomás, ahol azokat vizsgálták titokzatos módon megsemmisült, a rajtuk lévő tudósokkal és a segítségükre küldött csapattal együtt. A Terminus univerzuma nagyon aprólékosan kidolgozott, a kézikönyvben 90 oldalon keresztül ismertetik a történelmet, a kormányokat, a különböző vállalatokat, űrállomásokat, hajótípusokat, stb. Érdemes elolvasni, nagyon érdekes olvasmány. Az univerzumában minden megtalálható, amire egy jó játékhoz szükség lehet. Egymással harcoló kormányok, egymással versengő vállalatok, kalózok, fejvadászok és 19 teljesen egyedi űrállomás - két kutatóállomás, öt katonai űrállomás és 12 egyéb (bányász, kereskedelmi, stb.). Ez az egyediség inkább gazdaságilag és politikailag értendő, nem a kinézetükre. Civilek nem dokkolhatnak be a katonai állomásokra, a katonáknak pedig el kell kerülniük a civil állomásokat. A pozíciótól és forgalomtól függően eltérőek az árak és az ellátottság. A fő bányászati területnek számító aszteroida öv közelében lévő állomásokon az ásványok pl. sokkal olcsóbbak, mint a Föld közelében lévőkön. Persze az elhagyatott helyeken több a hiánycikk, és itt még az illegális árukkal való kereskedést sem büntetik annyira. Ezeken a helyeken a kalózok aktivitása is nagyobb. A Terminus univerzuma tőlünk független, önálló életet él. Az árak az ellátottságtól függően folyamatosan változnak, de cselekedeteinkkel mi is tudunk hatni rájuk. Rajtunk kívül számos NPC is járja a világűrt, és a saját módján próbál megélni (kereskedő, kalóz, fejvadász, stb.).
Az egy játékos esetén választható három játékmód közül a story mód a legjobban kidolgozott, itt mindjárt négy karrier közül választhatunk. A központi eseménysor a Föld és a Mars között kitörő háború. A négy választható karrierrel négy különböző oldalról élhetjük át ezeket az eseményeket, és mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A United Earth League pilótájaként aktívan kivesszük a részünket a harcokból, és kétségkívül az erősebb oldalon. A Mars Consortium pilótájaként a másik oldalon, a földi seregek ellen küzdhetünk. Itt jóval több gondunk lesz, mivel katonai téren a Mars nem éppen egyenrangú. Ez a két karrier kezdőknek ajánlott, mivel nem kell a hajó felszerelésével, javításával vagy utántöltésével foglalkoznunk, és a legtöbb esetben nem vagyunk egyedül, kérhetünk segítséget. Cserébe csak az adott kormánytól kapjuk a feladatokat, nem mozoghatunk szabadon az állomások között és nem kapunk pénzt sem a munkánkért. Persze a pénzt nem is tudnánk mire elkölteni. A Marauder Clan tagjaként kalózként tengethetjük az életünket. Jóval kötetlenebb a játékmenet, a klán nem köti meg annyira a kezünket, vállalhatunk más munkákat is. A negyedik, és egyben legnehezebb karrier, mikor zsoldosként áruljuk tudásunkat a piacon. Függetlenek vagyunk, olyan munkát vállalunk el amilyet csak akarunk, de nekünk kell a hajó(i)nkat felszerelni, javíttatni, stb. Bármelyik karriert is választjuk, a játékmenet főbb pontjai nem változnak. Minden állomáson egy listáról kell kiválasztanunk a nekünk tetsző megbízásokat. A történet szempontjából fontosakat külön jelzi a program, és ezek időlimitesek is. Ezeket teljesítve nő a presztízsünk, és ezzel újabb, érdekesebb küldetéseket kaphatunk. A küldetések skálája az őrjárattól a kémkedésen és a bányászáson át a támadásig elég sokféle lehet. A listákon felkínált munkák mellett felcsaphatunk még kereskedőnek, kalóznak, vagy fejvadásznak. Újdonság, hogy mi is hirdethetünk munkát, amit a felkínált pénztől függően vagy elvállal valaki, vagy nem. Megtehetjük, hogy az elvállalt munkát továbbadjuk, és felbérelünk valakit, hogy végezze el helyettünk. Haragosainkra akár vérdíjat is kitűzhetünk, elég magas jutalom esetén néhány fejvadász biztosan megpróbálkozik az elkapásával. A lehetőségek száma tehát elég nagy, csak tőlünk függ, hogy mennyit használunk ki. A választott karriertől függ, hogy a játékmenet mennyire lesz kötött. Azért egyiknél se várjuk, hogy egymás után kapjuk a történet szempontjából lényeges küldetéseket. Még a hadseregnél is van egy bizonyos szabadságunk a választásnál, és csak néha fut be valami igazán lényeges. A többi időt unalmas járőrözéssel csaphatjuk agyon. Még egy pont, amiben a Terminus független a játékostól, az idő. A játék órája folyamatosan megy, nincs olyan menüpont, ahol megállna (kivéve a pause, de ilyen kor mi sem tudunk csinálni semmit). Ezzel a játékmenet bonyolultabbá válik, hiszen nem tölthetünk akármennyi időt beszélgetéssel, a feladatok elolvasásával, vagy a térkép nézegetésével. Mikor valami fontos, a történet szempontjából lényeges küldetést kapunk, akkor megérkezik a személyhívónkra az üzenet, amit a megadott időn belül nyugtáznunk kell, majd a határidő lejárta előtt jelentkeznünk kell a megadott állomáson. Ha nem érünk oda időben, akkor a megbízás ugrott és csökken a presztízsünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy túl sok ilyen feladatot kihagyjunk.
Az előre elkészített történet mellett választhatunk még a gauntlet és a free mode között. A gauntlet egy szabad összecsapás mindenki-mindenki ellen, vagy csapatok egymás ellen. A free mode, mint a neve is mutatja teljesen szabad, kötetlen játékmód. Szabadon eresztenek a Terminus univerzumában, és azt csinálunk, amit csak akarunk. Nincs történet, a gazdasági modell önállóan működik. Szabadon utazhatunk, kereskedhetünk és harcolhatunk.
A készítők komolyan vették a muliplayer játék nyújtotta lehetőségeket. Egyszerre maximum 64 játékos röpködhet az univerzumban, és ott vannak még az NPC-k is. Nem csak a free mode, hanem a történet is játszható több játékossal, akár különböző oldalakon is. A Terminus hatalmas előnye, hogy nemcsak Windows, hanem MacOS (8.6 vagy magasabb verzió) és Linux (2.2 vagy magasabb kernel verzió) alatt is fut, és multiplayer játéknál ezek szabadon keverhetőek. Ez egyébként az első olyan játék, mely a dobozos verzióban egyszerre tartalmazza mind a három operációs rendszerhez tartozó verziót.
A Terminusra a rendkívül aprólékos kidolgozás jellemző, a készítők nagyon odafigyeltek a részletekre. Ez maximálisan igaz a repülési modellre, ami a newtoni fizika törvényeit követi. Mivel az űrben nincs légellenállás, ami elindul az magától nem fog megállni, még csak lassulni sem. Ebből következik, hogy a hajók irányítása lényegesen bonyolultabb, mint a többi űrhajó szimulátornál. A hirtelen irány- és sebességváltoztatásokat el lehet felejteni, a manőverező képesség fordítottan arányos a sebességgel. A hajó ugyanannyi idő alatt fog megállni, mint amennyi idő alatt felgyorsult. Egy 180 fokos fordulathoz először meg kell állni, csak azután lehet elindulni az ellenkező irányba. Ez pedig eltart egy ideig. Maga a hajó azonnal reagálni fog a mozdulatainkra, és a kívánt irányba fog fordulni, de a haladási irány csak kisebb-nagyobb késéssel fog megváltozni. Ezzel legalább az a lehetőségünk megvan, hogy a haladási iránytól függetlenül bármerre tüzelhetünk. Szerencsére a repülési modell realitási szintje a játék indításakor tetszés szerint beállítható. Tovább fokozza az élvezetet, hogy a hajókat is sikerült kissé komplikáltabbá tenni. Minden véges, minden megsérülhet, vagy elfogyhat. A hajtómű üzemanyagot fogyaszt, minél többet forgolódunk, gyorsulunk, vagy fékezünk, annál gyorsabban fogy. A sok használattól a hajtómű túl is melegedhet. A legtöbb fegyver véges lőszerkészlettel rendelkezik. Van ugyan néhány, ami energiát fogyaszt, de azok rádióaktivitás generálnak, ami nem kimondottan tesz jót a pilótának. A különböző manőverek miatt fellépő erőhatások, főleg a gyorsítások igénybe veszik a hajót, és az anyag állapota fokozatosan romlik. A hajó viselkedése attól is függ, hogy mennyi terhet szállít. A különböző hajórendszereknek tényleg van szerepe a játékban. Az energiát termelő reaktor üzemanyagot fogyaszt, ezért amint eléri az energiaszint a 100%-ot ajánlott kikapcsolni. Az energiát különböző cellákban tároljuk, minél több van belőle, annál nagyobbak a tartalékaink. Álcázóval felszerelve a hajónkat, az ellenfél csak közelről fog észrevenni minket, de ez a távolság a szenzorjainak fejlettségétől is függ. Másik lehetőség, hogy minden olyan rendszert ki kell kapcsolni, ami rádióaktivitást generál (szenzorok, hajtómű, energia alapú fegyverek, számítógép, stb.). Egyetlen gombnyomással akár az egész energiarendszert - és ezzel minden energiát igénylő eszközt - kikapcsolhatjuk. Ilyenkor csak a hajtóművek fognak működni, kivéve, ha a hajónkon üzemanyagpumpa van, mert az is energiát igényel. Ilyenkor újraindításkor előfordulhat, hogy túlterhelődik az üzemanyagrendszer, és akkor annyi. Már csak az energiacellákat használhatjuk, mivel az energiát termelő reaktor is üzemanyaggal megy. Mint látható, a hajók működését nagyon alaposan kidolgozták, és elég sok rendszerre kell figyelnünk. Viszonylag kevés, összesen nyolc hajótípust használhatunk. Ezek mindegyike eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, és nincs olyan, amelyik mindenre használható. Amelyik nagy rakterekkel rendelkezik, az lomhább, lassabb és kevesebb fegyvert vihet magával. A nagyobb méretűek több üzemanyagot fogyasztanak, és többe kerül a javításuk is. Maga a hajó típusa csak egy tényező, sok függ a felszerelésektől is. Rengeteg kacat szükséges ahhoz, hogy a hajónk egyáltalán elinduljon, és mindegyikből több változat is létezik. Kellenek számítógépek, hajtómű, fúvókák, üzemanyagrendszer, életfenntartó rendszer, hűtőrendszer, szenzorok, kommunikációs rendszer, energiarendszer, fegyverek, energiatárolók, raktér, páncélzat, stb. Ezekkel teljesen egyedi hajókat alakíthatunk ki, mindig a céljainktól függően. Több hajónk is lehet, így mindig az adott feladatnak megfelelőt használhatjuk. A szenzorok és a kommunikációs rendszerek adott frekvenciákon üzemelnek, nehezebb fokozaton ezekkel is foglalkoznunk kell. Kémkedésnél ki kell lőni egy szondát, és addig védeni, amíg el nem végzi a feladatát. Ha a szenzorjaink frekvenciáját nem állítjuk be a szondával azonos értékre, akkor nem kapjuk mag az adatokat. A csoportos hajók közös szenzor frekvenciát használnak, így amit az egyik lát, azt látják a többiek is.
A grafikával nincs különösebb gond. A bolygók és a háttér elég szép, de sajnos a hajók és űrállomások elég fantáziátlanok. A 19 űrállomás többsége kinézetre tökéletesen egyforma, egy hatalmas hordó a világűrben - esetleg a festés tér el valamennyire. A belső nézetük is túlságosan nyugodt, egyiknél sem éreztem, hogy egy forgalmas állomáson vagyok. A bárokban kombinálják a rajzolt hátteret a fényképezett szereplőkkel. Nem néz ki rosszul, de nem sikerült tökéletesen. A robbanások elég látványosak, a fegyverek effektjei is szépek és ötletesek, de vannak kivételek. Az összekötő videók elmennek, de biztosan nem a legszebbek, amit eddig láttam. Az egész grafikára igaz, hogy szép, de egyes területeken elég fantáziátlan.
A zene nagyon tetszik, és jó ötletnek tartom, hogy külön CD-n adták ki. A beszélt szöveg tiszta és érthető, azzal sincs gond. A hangeffektekre ugyanaz igaz, ami a grafikára, nem rosszak, de semmi különös.
Az irányítás nagyon kényelmes. Könnyen és gyorsan átkonfigurálható, akár játék közben is, és ezeket a konfigurációkat el is menthetjük. Már első alkalommal is több konfiguráció közül választhatunk, akinek nem felel meg az alapértelmezett, az akár az X-Wing, vagy a Freespace megszokott billentyűkiosztását is betöltheti.
Számos eredeti ötlete, és a láthatóan aprólékos kidolgozás ellenére a Terminusnak vannak gyenge oldalai is. A küldetések célja és az elvégzendő feladatok nem elég tiszták, nagyon nehéz, sokszor pedig egyenesen lehetetlen átlátni, hogy ki mit is csinál. Az eddigi szimulátoroknál megnyomtunk egy billentyűt, és már be is fogtuk a legközelebbi ellenséges célpontot. Megnyomtunk egy másik gombot, és befogtuk a minket támadó hajót, és így tovább. Most ilyen nincs, és ezek nélkül sokkal bonyolultabbá vált a célzás. Külön gombok vannak a földi, marsi, kalóz, stb. hajók befogására, de azt nekünk kell eldönteni, hogy melyik az ellenséges, és melyiket kell megtámadni. Fejben kell tartani a hajók neveit, de csak nagyon ritkán kapjuk meg a nevét annak, akit meg kell támadnunk. Ez eléggé megnehezíti a játékmenetet. A hajó számítógépében található adatbázis a regisztrált hajókról, és a fontosabb személyekről sokat segít, de harc közben nincs idő olvasgatni. Kapunk figyelmeztetést, ha elsütöttek egy fegyvert a közelünkben, de azt nem tudjuk meg, hogy ki kire lőtt. A távolságok miatt nagyon ritkán fordul elő, hogy látjuk a lövést. A legnagyobb probléma, hogy nem kapunk elég információt, és ez nagyon idegesítő tud lenni. A megjelenés óta több patch-t is kiadtak, de még mindig vannak gondok a stabilitással. Többször előfordult, hogy a játék egyszerűen kilépett a Windowsba, vagy lefagyott.
A Terminus kellemes időtöltés, ha az ember veszi a fáradságot és az időt, hogy jobban megismerje. A játékmenet sokkal összetettebb a megszokottnál, de cserébe be kell érnünk a kevesebb akcióval. A történet eredeti, a négy karrier garantáltan hosszú időre leköti az érdeklődőket, és a free mode szinte végtelen újrajátszási lehetőséget biztosít.
