Elég nehezen vettem rá magam az Asterix The Gallic War tesztelésére, mert a játék előzetesei és képei eléggé lerombolták bennem Asterix mítoszát. Sajnos a félelmem be is igazolódott. Ha elkezdeném rögtön sorolni a játék pozitívumait, az alacsony gépigénynél már abba is hagynám. Mindehhez ugyanakkor nagy igénytelenség párosul.
Kezdjük rögtön a telepítésnél a játék boncolgatását. Már itt észrevehetjük, hogy a program grafikája az életbe nem lesz etalon, ugyanis a max. megengedett felbontás csak 640x480. Végülis annyira nem lenne nagy baj, ha ez lenne az egyetlen gond. Viszont a játék valami iszonyúan elkészített intróval indul. Már attól nosztalgiázni kezd az ember a régi 486-os időkbe, mikor a két cégembléma megjelenik. A bevezető képsorral csupán annyi a gond, hogy a fejlesztők lusták voltak újraszinkronizálni a bedigizett Asterix epizódot, és inkább igénytelen alámondással mesélik el a játék történetét. Ami dióhéjban arról szól, hogy Getafix varázsitalához kell összeszedni 7 db hozzávalót a környező településekről. Sebaj, gondolhatná az óvatlan játékos, ez lesz ez még jobb is. Ez sajnos nem így van, csak most jön csak a neheze. A program felajánlja a segítséget, hogy megtanít minket játszani, de teljesen felesleges, mert még egy rokkant nyugdíjas is boldogul nélküle.
Az Asterix The Gallic War egy akció-stratégia játék, mindez persze nagy idézőjelekben. A játék stratégiai része a térképben rejlik. Itt láthatjuk kis gall városunkat, és a terjeszkedő római birodalom provinciáit. Ennél a résznél feladatunk a következőkből áll: első lépésben lehetőségünk van varázsital szétosztására gall településeink között. Persze, ha nem akarod, nem muszáj, de megteheted. Ez az ital jelenti egyébként az adott terület egységeinek számát is. A következő lépésben, Obelix vezetésével megtámadhatunk egy szomszédos római területet. Több egységgel is támadhatunk, attól függően, hogy hányszor kattintunk arra a településünkre, ahonnan a támadást akarjuk indítani. Ha szerencsénk van, elfoglaljuk, ha nem, nem. Viszont vannak helyzetek, nagyobb provinciáknál, mikor egy ilyen támadás nem lesz elég. Ekkor következnek a bónusz játékok, de ezekről később. Mielőtt Cézáron a sor, lehetőségünk van még csapataink átszervezésére, amit nagyjából ugyanúgy kell lebonyolítani, mint a támadást, csak saját farmjaink között. Ha a mi körünknek vége, Rómán a sor, hogy visszavegye, ami jár neki, ami gyakran sikerül is neki. Ez olyankor jelenthet bosszúságot, amikor egy olyan terület kerül újra Róma keze alá, melyet egy mini játék árán szereztünk meg. Ilyenkor ugyanis csinálhatjuk újra, és esetleg ismét meg kell keresni a már megszerzett hozzávalót. Persze a helyzet korántsem ilyen súlyos, mert módunkban áll állást menteni.
Visszatérve a bónusz pályákhoz, ezek jelentik a program akció részét. Összesen 4 fajta ilyen mini játék létezik. Az egyikben Obelixet vagy Asterixet irányítva kell végigmasírozni egy pályán, úgy, hogy közben érméket, életerőket, bónusz cuccokat szedünk össze, és aprítjuk a rómaiakat. Az ilyen játékok végén szokott általában lenni egy szükséges hozzávaló. Aztán van olyan játékocska, amelyikben római légiósokat kell távolba dobálni és gurítani. És van egy "Wack A Rat" stílusú játék, amelyben a földből kiugró római katonákat kell agyondobni egy szikladarabbal.
A játék zenéjéről nem érdemes szót ejteni, mert uncsi, a grafika viszont annál izgalmasabb, mert az egyszerűen gáz. És most nem is az akciósabb epizódok küllemére gondolok, hanem a térképére. Valami förtelem, hogy azt mennyire igénytelenül dobták össze. Én ott akadtam ki, hogy egy tartomány kijelölését, mennyire gané módon készítették el. A mini játékok grafikája pedig olyan amilyen, középszerű, vagy egy kicsivel alatta.
Szerintem ki lehetett volna hozni többet is ebből a játékból, ha kicsivel nagyobb gondot fordítanak a kivitelezésre. Akkor talán lehetett volna belőle egy kellemes, gyerekeknek szóló anyag. A játékkal - ebben az állapotában - még a rokkantnyugdíjasokat sem kéne riogatni.
