Mi történik, ha a legjobb stratégiai programokat fantasztikusan megtervezett figurákkal és egy viking történettel keverjük? Természetesen zseniális programhoz jutunk! A Funatics épp ezt a receptet használta, amikor képernyőre álmodta a Cultures című programot. A történet szerint 1998 tavaszán három hardcore gamer (akik amúgy korábban már a Settlers II játékon is dolgoztak) arról beszélgetett Németország kellős közepén, milyen játékkal játszanának szívesen. Két és fél év múlva, azaz novemberben megjelent első alkotásuk, amely sajnos nem fogja felkavarni a karácsonyra készülő játékpiacot, mert három olyan nagyágyúval kell megverekednie saját műfaján belül, amelyek egyszerűen lemossák a pályáról ezt az egyébként remek játékot. Hiába, a januárra várható Settlers IV és a már megjelent Red Alert 2 és Zeus programok mellett nehéz labdába rúgni.
A történet szerint egy napon leszakad az égről a nap és nyolc darabra törik. Bjarni, a vikingfiú útnak indul, hogy megtalálja az egyes darabokat, s közben felfedezi Amerikát. A meglehetősen banális történetre azonban káprázatos stratégiai játék épül. A történet még kevesebb szerephez jut, mint a Settlers-művekben, ami azt jelenti, hogy az egyes küldetések teljesítése után tovább játszhatunk ugyanazon a pályán, nem ránt végig minket erőszakosan a játékmenet a történeten.
A grafikára egyáltalán nem lehet panasz. Zseniálisan megtervezett karakterekkel találkozunk lépten-nyomon (mintha mindenki az Asterix képregényekből lépett volna ki). Az épületek hasonlóan fantáziadúsak, s a pályákra sem lehet panasz: az erdők, vagy a jeges mezők kidolgozottsága mindenki fantáziáját túlszárnyalja.
A játék egyik újdonsága, hogy immár nők is szerepelnek a forgatókönyvben, nem is kis szereppel: ők gondoskodnak embereink utánpótlásáról (milyen meglepő, ugye?), ugyanakkor ők adnak enni munkásainknak. Szintén újdonság, hogy az egyes szakemberek nem maguktól "képződnek" átlagpolgárainkból, hanem magunknak kell gondoskodni róla, hogy a megfelelő szakemberek rendelkezésre álljanak. Munkásaink szakképzettsége komoly rendszert alkot, csak az egyik tevékenység elsajátítása után kezdhet bele emberünk a következő feladatba (pl. a vadászból lesz később a suszter vagy a bőrcserző). S ez bizony azt eredményezi, hogy csak egy valóban komolyan felépített gazdasággal lehet nekiállni háborúzni (amikor már bőven van élelmünk, szabad házunk, felszereléseink stb.).
Fontos tudni, hogy embereinknek nevük és külön tulajdonságaik vannak, sőt egész máshogy néznek is ki, mint a többiek. Ez külön ízt ad a programnak, hiszen egy-egy ember életciklusa a következőképpen néz ki: kijelölünk egy nőt, megkérjük szépen, hogy szüljön nekünk (pontosabban a férjének, hiszen össze is kell házasítanunk kedvenc embereinket), pl. egy férfit. Eztán egy gólya húz át a képernyőn, s egy csomagot pottyant a házra. A pólyás azonnal ki is totyog, majd szép lassan nőni kezd, előbb kisgyerek lesz belőle, aki ott játszik munkásaink között, csak eztán válik felnőtté. Ekkor civil státuszt kap, és nekünk kell eldönteni, hol és milyen szakmában állítjuk munkába.
El lehet képzelni egy ötvenfős falunál, hogy mekkora feladatot jelent a szakmák szerinti emberek ide-oda csoportosítása. A programról nagyképűen azt írták, hogy igazából a humánerőforrás-menedzsment jelenti a kihívást, s ez bizony többé-kevésbé fedi is a valóságot. Ugyanakkor számos, a korábbi elődökben megismert butaságot kihagytak a Funatics programozói: vizet egyszerűen ásni kell (s nem keresni, mint a Settlersben), ugyanígy egyszerűbb a bányászat is, azonnal látjuk, hogy mit lehet kihozni egy-egy adott hegyből.
A missziók természetesen egyre nehezednek, ahogy egyre beljebb kerülünk az újvilág földjén. Eszkimók, indiánok konfliktusaiba csöppenünk bele (azok is szenzációsan imádnivaló figurák, de sajnos nem játszhatunk velük - az első mission CD biztos ezt a hiányosságot fogja pótolni). A küldetéseket gyakran katonai konfliktus nélkül is megoldhatjuk: egyszerűen az egyik törzset támogatjuk, mondjuk pl. lándzsával vagy élelemmel.
A játéktér óriási és gyönyörűen kidolgozott. Az erdőkben nyulak, őzek mászkálnak (vadászaink nagyon fognak nekik örülni, mi pedig bámulhatjuk, ahogy odamegy lándzsájával emberünk és egy döféssel leteríti például a nyulat), a jeges pályákon jegesmedvék, a mezőkön pillangók, s a növényzet sem mindennapi. Több fa- és bokorfajta gondoskodik róla, hogy a pálya egyetlen részlete se legyen unalmas.
Igazán remek programot vehet kézbe az, aki a karácsonyi dömpingben rálel a Funatics gyöngyszemére (s nem költötte pénzét a fent említett konkurens játékokra). Bár sokan túl bonyolultnak találják, a kezelését mintegy 3 óra alatt meg lehet tanulni (microsoftos korszakunkban ez aligha nagy idő). A komplexitás egy idő után külön élvezet, öröm látni, hogy minden mindennel összefügg, ahogy ötven kicsi ember él a kezünk alatt, s ahelyett, hogy panaszkodnának, folyamatosan fejlődnek. Ha pedig a küldetés célját is tudjuk teljesíteni teljes lehet az öröm.