Ha tíz játékost megkérdeznénk, hogy kapásból mondjanak egy kalandjátékot, szinte biztos, hogy négy kapásból egy klasszikus LucasArts vagy Sierra játékot mondana, másik négy a közelmúltban megjelent nagyobb játékok közül valamelyiket, a maradék kettő pedig valamelyik régebbi nagyágyút. De ha azt kérdeznénk, hogy mondjanak kalandjáték helyszíneket, világokat, akkor valószínűleg a válaszolók a fantasy világokban, és a modern, esetleg jövőbeli világokban gondolkodnának. Viszont valószínűleg az űrben játszódó játékok kimaradnának a felsorolásból, hiszen ritkák, mint a fehér holló. Talán a mérsékelt sikerű Space Quest, és a Spielberg nevével is fémjelzett The Digen kívül nem is nagyon volt másik játék, amely a végtelen világűrt szemelte volna ki, színhelyéül. Eddig.
Most viszont a Fragile Bits gondozásában megjelenő The Ward újból a csillagok közé repít, ha csak történetében is. A sztori szerint egy David Walker nevű űrhajós bőrébe csöppenünk, akik egy rutinellenőrzést hajtanak végre a Holdon, egy különös szeizmikus aktivitás miatt. Minden simán is menne, de az utolsó pillanatban a Hold körül keringő űrszonda közeli ismeretséget köt egy, a közelből előbukkanó ismeretlen űrhajó rakétájával. A felszínen lévő társunk beijed, megpróbál elmenekülni, de sajna ő kapja a másik rakétát, téged pedig elkábítanak. Egy kis helyiségben ébredsz, mindenféle ismeretlen kütyü, és egy jól ismert szürke alien társaságában. Mindez egy nem túl szép, de nagyon látványos intro keretein belül megszemlélhetők, a történet pedig innen már a ti kezetekben van, de nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy nem véletlen hagytak életben...
A játék a régebbi kalandjátékok hagyományát örökíti tovább grafikailag, azaz a hátterek kézzel rajzoltak, vagy rendereltek, a karakter pedig olyan fél-digitalizált, fél-rajzolt manus. Ez első látásra (meg másodikra is) eléggé nyomi, valahogy mostanában az ember szeme elszokott a poligonmentes környezettől, ellenben ezzel elérték a készítők, hogy a játék egész jól fut egy (kapaszkodni) 1 megás videokártyával felszerelt P133-on is! Az irányítás nagyon egyszerű, ha valaki már dolgozott öt percet Windows alatt, semmi ördöngösséget nem fog találni. Mindent az egérrel kell intézni, ha valami olyan tárgy fölé visszük, ami a készítők szerint érdekes lehet számunkra, akkor a mutató megváltozik, és egy kattintásra főhősünk használja/felveszi/megnézi az adott objektumot. Mást nagyon nem is kell tudni, legfeljebb azt, hogy van, amikor egy helyszínen belül újabb ablakok nyílnak meg. Ilyen esetben az ablakokat is lehet nyugodtan huzigálni, hogy mindent lássunk! Utunk során igen sok videojelenettel fogunk találkozni, melyek, eltekintve attól, hogy nagyon kicsi részét használják ki a képernyőnek, és nem túl jó a tömörítésük, igen látványosak, akciódúsak. A zenéről nincs mit szólni, nem rossz, bár hosszú távon kicsit idegesítő, a hangok viszont egész jók! Csak kicsit hanyagolták a készítők a digitalizált hangokat sajnos.
A játék nehézségéről már nem tudok sok jót mondani. Azt hiszem, a készítők is érezhették, hogy valami nincs rendben, ezért két nehézségi szintet ajánlanak fel. Sajnos ezzel tovább romlott a helyzet. Míg easy fokozaton csak akkor akadunk el, ha nagyon akarunk, normál szinten szinte végigjátszhatatlanul nehéz a játék. Kezdődik ott, hogy mindenki nyugodtan elfelejtheti a Lucasartsos beidegződéseket, itt bizony nagyon könnyen meg lehet halni. Sajnos ezt a készítők ki is használják, nagyon sok olyan feladvány lesz, amit időre kell megoldani, különben lelőnek. Még nagyobb hiba, hogy a továbbhaladáshoz szinte semmilyen információt nem kapunk. Csak próbálkozni tudunk, de azt sokat. A játékot tarkítja néhány logikai feladvány, ezek némelyike szintén embert próbálóan nehéz (legrosszabb álmaimban se jöjjön elő a színkombinálós puzzle! :-( ), de legalább kapunk néhány tippet hozzájuk. Nagyon sok olyan dolog is van, amit le kell írni, de mivel sokkal később használjuk fel, ilyen eseteknél kafán el lehet akadni. Ha ez még nem elég, van egy nagyon érdekes motívum a játék közepe felé. Egy szerencsejátékot kell játszanunk, ahol nyerhetünk is cuccokat, de akár az ÖSSZES tárgyunkat elveszíthetjük! Megoldás a sűrűn mentés, és hogy minden érdekesnek tűnő kombinációt, számsort jegyezzünk le!
A baj az, hogy ettől eltekintve a játék nagyon élvezetes lenne! A sztori kellően izgalmas, nagyon fordulatos, bár van benne pár klisé. Érdekes, hogy a szerepünk is változik a játék során. Elején még szökevénykén menekülünk egy szétesni készülő bázisról, majd magánnyomozóként, végül pedig szabotőrként próbálhatjuk ki magunkat! Persze a vége felé már nem a saját életünk, hanem, mint az szokás, az egész világegyetem fog rajtunk múlni.
Mindent összevetve ezt a játékot tényleg csak a megszállott kaland fanatikusoknak, és a mazochistáknak ajánlom, akik viszont, ha felül tudnak emelkedni a zavaró hibákon, akkor nagyon jó játékban lesz részük!
