Kibontottam a dobozt, installálás közben pedig izgatottan vártam egy új és klassz RTS játékot, aztán pedig megdöbbentem. Első ránézésre azt hittem, hogy kollégáim megtréfáltak, és egy Age of Empires-t kaptam tesztelésre. Másodszorra is ezt hittem. Harmadszorra kénytelen voltam tudomásul venni, hogy nem a kollégáim tréfáltak meg, hanem az Eidos. Mindezt azért mondom el, hogy mindenki tisztában legyen a ténnyel: egy AoE klónhoz van szerencsénk.
Mindig is tudtam, hogy nem a hosszú élet titka a középkorban harcosnak lenni. Nincs ez másképp ebben a játékban sem, ahol a kínai kiskirályok véres háborújába csöppenünk. Három kínai klán oldalán tehetjük próbára ügyességünket, valamint gazdasági és stratégiai érzékünket.
Egy igazi RTS-hez volt szerencsém, amikor teszteltem a játékot és véleményem szerint egy nagyon jó program született. Minden az RTS szabályai szerint működik, ahogy az egy ilyen típusú játéknál lennie kell. A szokásos izommetrikus (madártávlat) kameraállásból figyelhetjük, ahogy hű harcosaink hősi halált halnak értünk, de persze nem csak harcról, hanem nagyon komoly gazdasági életről is gondoskodnunk kell. Kezdésnél van egy főhadiszállásunk és egy paraszt gyártó házunk, valamint egy pár munkás várja, hogy felépítsük birodalmunkat. Ahhoz, hogy leigázzuk a világot először természetesen be kell indítanunk gazdaságunkat, amihez arany, fa, vas, gabona, hús, kész étel és bor szükséges. Bármelyik alapanyag elfogy, vagy nem gondoskodunk róla, máris elkezdhetjük lobogtatni a „VESZTES” feliratú zászlót. Szerencsére van egy mentő megoldás, ha valamiből kifogynánk: piacot kell építeni, ahová kereskedő karavánok érkeznek rendszeresen, így utánpótlásról tudunk gondoskodni. Azért ez sem tökéletes megoldás, mert a karavánok ritkán érkeznek, ráadásul az ellenfél ki is foszthatja őket, igaz a támadás nem tesz jót a reputációnak. A többi RTS gazdaságához képest itt találkozhatunk eltérésekkel. Először is az aranyat nem bányászni kell, hanem beszedni, ugyanis adóztatással tehetünk szert vagyonra. Saját birodalmunk, illetve a környező és leigázott falvak lakosságát kell megadóztatnunk. Mi állíthatjuk be, hogy mekkora összeget kapjunk havonta, de persze ha kapzsik vagyunk és maximumra tesszük a havi adót, akkor hamar azon vesszük észre magunkat, hogy az öntudatos parasztok fellázadnak és az ellenségünknek meg már csak annyi dolga lesz, hogy jót röhögjön bénaságunkon.
Ebben a játékban az élelmet nemcsak embereink előállításához kell felhasználnunk, hanem lakosságunk folyamatosan fogyasztja is azt, így sosem hitethetjük el magunkkal, hogy oké, most már nem kell több farm. Konyhákat kell építenünk, ahol szorgos szakácsok a gabonából és sertéshúsból készételt állítanak elő. Ehhez pedig tűz kell, vagyis fa, tehát a fa is folyamatosan fogy, nem pedig csak akkor, ha építünk valamit. Az épületeket nem csak fel kell építeni, hanem embereket is kell küldeni, hogy az adott épületben (ember kell a farmhoz, konyhához, istállóhoz, ácsműhelyhez) dolgozzanak. Egy épületben öt parasztunk szorgoskodhat és például a konyhában azt is beállíthatjuk, hogy hányan legyenek szakácsok és hányan borászok.
Persze a gazdasági rész szinte gyerekjáték a háborúhoz képest. A játékban nem csak egy térkép van lent a sarokban, hanem kettő. Az egyik kistérkép mindig egy várost mutat (sajátunkat vagy az ellenségét, attól függően melyikre vagyunk kíváncsi), a másik pedig az országot mutatja. Ugyanis a városunkból ki kell mennünk hadseregünkkel és az országban meg kell keresnünk az ellenséges várost, majd azt elfoglalnunk. Minden város, így a miénk is alapból körül van véve várfallal, emiatt igen nehéz a hódítás. Gigantikus sereget kell felállítanunk annak érdekében, hogy leigázzunk egy ellenséges várost, hiszen nem csak odalovagolunk, piff puff leirtjuk az épületeket, hanem át kell jutnunk a várfalon is, ami koránt sem könnyű feladat. Persze be lehet törni a városkaput, csak az a baj, hogy amíg mi szólunk Botondnak, hogy zúzzon egyet, addig a falakról az íjászok nevetve lelövöldöznek minket, tehát nem célszerű a falak mentén toporogni, hogy hátha beengednek minket. Persze mint mindennek, ennek is megvan a maga módszere. Többféle katapultot és ballisztát gyárthatunk (a várfalat nem lehet lerombolni, csak a kaput), vannak létrák is, amiket a falnak lehet támasztani, valamint van egy nagyon ötletes kilövő egységünk, amelynek segítségével kis sárkányrepülőkön embereket lehet átlőni a falak felett. Persze ez csak akkor eredményes, ha egyszerre nem csak két embert reptetünk be az ostromlandó városba.
Látótávolságunkat növeli egy szintén kilövőállomáshoz hasonlító egységünk, amellyel kicsi lampionokat eregethetünk a magasba. Természetesen a hagyományos egységek is képviseltetik magukat: íjász, kardos, lándzsás. Kikötőt is lehet építeni, de csak csapatszállító hajóink vannak. Minden emberünket lovakra ültethetjük és persze a lovakkal ellátott hadsereg lényegesen hatékonyabb, mint a sima gyalogosok. Nagyon élethűvé teszi a játékot, hogy nemcsak az embereket, de a lovakat is le lehet kaszabolni. Egy nagyobb és véresebb csata után már nemcsak hullákat, hanem gazdátlan lovakat is láthatunk. Természetesen a kósza pacikat lefoglalhatjuk magunknak.
Ami szintén élethűvé varázsolja a játékot, hogy nem egyszerű a hadsereg létrehozása és utánpótlása sem. Például nem egyszerűen csak kattintgatunk, hogy hány darab lándzsás emberünk készüljön az adott épületben, hanem előtte parasztokat kell gyártani, akikből továbbképzés után lesz a hadsereg, tehát egy katonáért kétszer fizetünk és dupla idő is szükséges. Ha viszont túl sok a katonánk (na ez az amitől nem kell félni), a meglévő egységeinket újra paraszttá degradálhatjuk. Módunkban áll fogadót építeni városunkba, hogy vándorló hősök pihenhessenek meg nálunk és felfogadhassuk őket. A játékban két kulcsfigura létezik: a paraszt és a hős. Egyik nélkül sincs értelme játszani. A hősöket nagyon sok aranyért fogadhatjuk fel, hogy a mi oldalunkon harcoljanak, de megérik az árukat. Harminc lándzsás ember nem veheti fel a versenyt tíz hőssel szemben. Valamint a játékban lehetőségünk van különböző címeket, tisztségeket adni harcosainknak, de csak a hősöknek. Nem tudunk például katapultokat gyártani, amíg egy hőst nem nevezünk ki hadügyminiszternek, így akár sajnáljuk a pénzt rájuk, akár nem, kénytelenek vagyunk egy minimális hős létszámot fenntartani. Ráadásul a hősöknek a hűsége folyamatosan csökken, vagyis csökken a harci értékük is, de ezt rendszeres anyagi juttatás és címek adományozása ellenében az optimális szinten tarthatjuk.
A legfontosabb, ami minden katonai egységünkre vonatkozik, hogy ha elhagyjuk városunkat, azonnal elkezdenek fáradni és éhesek is lesznek. Természetesen senki nem várhatja el a győzelmet, ha az ellenség már kilométerekről hallja, hogy katonáinknak korog a gyomra. Mint az Egri csillagok című filmben, itt is a támadó seregnek tábort kell vernie és gondoskodnia kell élelemről és borról, amit a parasztok szállítanak városunkból lovakon az ideiglenes táborunkba, sátrainkba. Nagyon, de nagyon meg kell gondolnunk, hogy mikor támadunk, hisz gondoskodnunk kell az utánpótlásról és annak fedezéséről, valamint hőseink hűség szintjét is szem előtt kell tartanunk. Persze hiába szervezünk meg német precizitással egy támadást, ha a hátországunk egy földrengés miatt megszűnik létezni. Nagyon sokféle katasztrófa fordíthatja meg a háború menetét: földrengés, tűzvész, járvány, lázadás stb. Nagy segítség, ha építünk egy templomot, ahol papjaink az istenekhez imádkoznak, hogy lehetőleg ne a döntő támadás alatt érjen minket valamilyen katasztrófa. Más városokat is érhet valamilyen csapás és ilyenkor megkérnek minket, hogy segítsük élelemmel, fával stb. a katasztrófa sújtotta övezetet. Természetesen ezt el is utasíthatjuk, de megéri vöröskeresztet játszani, mert így a reputációnk megnő és a környező falvak szívesebben adóznak egy olyan nagylelkű úrnak, aki segíti a rászorulókat. A térképen találkozhatunk megrongált Buddha szobrokkal, és ha ezeket helyrehozzuk szintén nő a reputációnk és még pénzjutalmat is kapunk.
Nemcsak úgy nyerhetünk, ha mindenkit megölünk, hanem úgy is, ha az ellenség főhadiszállását elfoglaljuk, ilyenkor az ellenség épületei és parasztjai automatikusan a mieink lesznek. A diplomácia is fontos a játékban. Lehetőségünk van szövetségesekre szert tenni pénz és különböző más juttatások ellenében, de ők is küldhetnek nekünk pénzt vagy hadsereget. Valamint az is szót érdemel, hogy a játékban nagyon sok fejlesztésre van lehetőségünk, amiket érdemes is kihasználni.
Nagyon jó játék a Three Kingdoms, csak ajánlani tudom, de senki ne számítson egetverő újdonságra. Van benne pár érdekes újítás, de alapjában véve nem sokkal több, mint bármelyik más mai történelmi témájú RTS.
