Már megszokhattuk, hogy a sikeres játékok készítői nem nagyon tudják abbahagyni sorozataikat, ami érthető, hiszen a cégeket egyrészről a minél nagyobb haszon hajtja, ami egy sorozat esetén a legtöbb esetben nem marad el. Nincs másként a Team 17 és a Worms esetében sem, melynek immár a negyedik része jelent meg nemrég. A Worms Armageddon után azonban igazából a Worms World Party se változtatott alapjaiban a játékon, inkább kisebb ötletekkel bővítették azt, valamint a hálózati játék javításán (meg a Dreamcast verzió internetes játéklehetőségén) dolgoztak a fejlesztők.
Az új program tehát maradt ugyanaz a körökre osztott, kétdimenziós taktikai akciójáték, mint eddig: egy csapat kukaccal kell harcolnunk a többiek ellen. A fegyvereken nem sokat változtattak, volt már belőlük épp elég így is, van szuper-bárányunk, banán-bombánk, betonszamarunk, szőnyegbombánk (értelemszerűen robbanó szőnyegekből) és minden, amit csak el tudunk képzelni. A gyakorlatilag végtelen számú, véletlenszerűen generált pályák mellé az előző részben megszokott küldetésekből kaptunk ismét egy adagot, ráadásul újdonságként már multiplayer missziók is vannak. Ezekben egymás ellen vagy kooperatív módban játszhatunk a megadott cél elérése érdekében. A küldetésekhez egy-egy kis történet is kapcsolódik, ennek megfelelően vannak a pályán ellenfeleink is, és persze mindegyik küldetés valami érdekes felépítésű, mókás grafikájú pályán játszódik. Érdekes ötlet, hogy egyes feladatoknál az egyes kukacokat különböző korlátozó tényezők befolyásolják: az egyik például csak lőfegyvereket használhat, míg a másik nem tud mozogni és csak a kezdeti helyéről dobálhatja a gránátokat. Kapunk gyakorló pályákat is, melyeken egy-egy fegyver vagy eszköz használatával kísérletezhetünk, mint például a pontos célzás, vagy a kötéllel való helyváltoztatás mesterfokúra fejlesztése (félelmetes, hogy egyesek néha milyen mutatványokat mutatnak be a ninja rope-ot használva). A szintén új deathmatch játék módban egyre erősödő számítógép irányította ellenfelekkel szemben tehetjük próbára képességeinket. Ha nyerünk, erősebb csapatok ellen szállhatunk szembe, ha vesztünk, ismét meg kell harcolnunk az előző társasággal.
A játékok paramétereit szinte maximálisan beállíthatjuk kényünkre-kedvünkre, a pálya alakjától kezdve a rendelkezésre álló fegyverek számán és hatékonyságán keresztül a kukacok kezdeti életpontjainak és az egy lépésre rendelkezésre álló idő megadásáig. Persze aki nem akar a rengeteg kis opcióval törődni, annak különböző előre elkészített beállítások is rendelkezésére állnak (a Full Wormage-ben például az összes fegyvert azonnal kipróbálhatjuk). A beépített Paintbrush-szerű egyszerű rajzolóprogrammal tervezett pályákat az eddigiekhez hasonlóan elmenthetjük, és akár barátainknak is elküldhetjük. Újdonságnak számít még a Wormpot, mely különböző extra opciók kombinálását jelöli, egy félkarú rabló játékautomatához hasonlítható módon. Három pozícióra választhatunk ki olyan játékmenet-módosító tényezőket, mint a csúszós vagy ragadós talaj, a különféle fegyvertípusok extra erős változatai, a szuper-kötél mód, melyben jóval hosszabb köteleink vannak, a csak fulladó kukacok, vagy a vár-mód, melyben két szembenálló várban lévő kukacok lövöldözhetik egymást. A három pozícióba kb. 30 különféle beállítás közül választhatunk, így ezeket kombinálva tulajdonképpen több ezer különféle játékmódot kapunk (igaz, ezek némelyike nem sokban különbözik egymástól).
A számítógép irányította csapatok sajnos továbbra is butának mondhatóak. A gépi játékosok értelemszerűen bármikor 100%-os pontossággal tudnának lőni, viszont azért, hogy mégis legyen esélyünk ellenük, néha teljesen hülye lövéseket láthatunk tőlük (pl. belelőnek a falba bazookával, vagy maguk mellé dobnak egy gránátot). És ezt kissé túlzásba is viszik időnként. Emellett a különféle fegyvereket se nagyon használják, a bazooka és kézigránát mellett nagyon ritka, hogy valami más kerül a kezükbe. De legalább van esélyünk a gép ellen :-)
Újdonságként került a programba a Wormopeadia is, mely nem más, mint egy beépített enciklopédia a fegyverekről és eszközökről, azok előnyéről és használatáról. Mindegyik fegyverről kapunk egy rövid szöveget, hogy mikor is érdemes azt használni, valamint mekkorát sebeznek, és egy képen illusztrálják is használatukat. Véleményem szerint hasznosabb lenne, ha ez az információ a kézikönyv része lenne, mint a Worms 2 esetén még úgy is volt, de a cégek látszólag egyre inkább spórolnak a papírral.
Továbbra is hiányoltam a játékból az első két részben osztatlan sikert arató animációkat, melyek egy-egy fegyvert mutattak be a kukacokkal, a maguk humoros módján. Még intro se került a programba, a készítő és kiadó logója után egy nyitóképernyőn találjuk magunkat, és megszólal Bjorn Lynne szerzeménye, a hagyományos Wormsong megújított változata, különféle népek hangszereivel mixelve azt. (Amúgy Bjorn Lynne oldaláról ez is letölthető MP3 formátumban.) A játék zenéje hozza a megszokott színvonalat, remekül megadva a játék hangulatát (persze a hangeffektekkel és a különböző nyelvű kukac-beszólásokkal együtt).
A Worms World Party egy újabb igazán szórakoztató játék, mely jól le tudja kötni az embert, sőt, egyszerre többeket is, mivel a multiplayer rész nagyon élvezetes (nincs is szebb annál, mint jót röhögni, hogy repül szép nagyot az ellenséges csapat baseball ütővel megsuhintott kukaca :-). Az interneten keresztül sajnos még elég kevesen játszanak, ráadásul a WormNet szerverrel is vannak időnként kisebb gondok, de ha sikerül csatlakozni, akkor a világ minden tájáról találhatunk ellenfeleket (tapasztalatom szerint leginkább Amerikából és Angliából vannak bejelentkezve emberek, de találkozni például finnekkel és németekkel is). Aki még soha nem játszott Worms játékkal, az azért próbálja ki, aki pedig már játszott, az úgyse fogja kihagyni ezt az új epizódot.
