Codename: Outbreak

Újabb first person, újabb siker. A Codename: Outbreak egy olyan jövőbeli világba kalauzol el bennünket, ahol egy meteorit becsapódása addig ismeretlen, az emberekre és az egészségre igen káros hatású lényeket szórt szét. Ez az üstökös az addig ismeretlennek számító Ursa Major (Nagy Medve) csillagképből származik. A becsapódás helyszínét nagyjából sikeresen kiürítették, de sajna maradtak olyan helyszínek, amelyek nem, vagy túl későn kapták meg a figyelmeztető jeleket (természetesen egy katonai bázis is ide tartozik ahová a híreket köztudottan nehezen lehet eljuttatni...). Nos, a baj beálltával ezek az új orgánumok szépen szétszóródtak és a klímát megfelelőnek találva szaporodni is kezdtek (tojásokkal). Mivel továbbélésük további feltétele az ember, ezért minden a közelben található humanoidra rászállt: alattomosan megközelíti, majd a tarkójára tapadván olyan méreganyagot fecskendez belé, ami számára teljes kontrollt jelent az ember felett.

Ennyi ízelítő után talán vessük bele magunkat a játékba, melynek folyamán kommandósokat kell különféle bevetéseken sikeresen irányítanunk. A küldetések célja az információszerzés, és így a megfelelő ellenszérum kikutatása (ez már nem a mi feladatunk szerencsére). Mivel azonban ez az anyaggyűjtés nem megy véráldozatok nélkül, szükség van a mi szolgálatainkra: speciális fegyver, éjjellátó, különleges öltözék, egyszóval: kinézetünk a robotzsaruhoz hasonlít leginkább. A fegyverzetünk elég különleges: összesen a játékban 5 puskánk lesz. Mindegyik több fegyver tulajdonságait hordozza. Ezek a tulajdonságok a következők: sima gépfegyver, mesterlövész, sörétes, lézer (meg kell várni míg visszatöltődik), rakéta, lángszóró (pontosabban helyzetjelző, de ellenfelekre kifejtett hatása ugyanaz), aknavető, gránátvető, világítógránát-vető. Egy fegyverben tehát több fegyver lapul, melyeket tanácsos mindig az aktuális környezetnek megfelelően használni.

Visszatérve a küldetésekre: meglehetősen változatos helyszíneken folyik majd az adatgyűjtés. Az első pályán a meteorit becsapódásához közel kezdünk, ahol egy rendőr tudatja velünk, hogy itt ugyan semmi különös nem történt. Kisvártatva az úton egy kissé zilált (még nem megfertőzött) ember rohan, aki figyelmeztet bennünket a veszélyre. A rendőr lelövi, majd nekünk támad. Innentől kell majd 14 pályán, erdőn-mezőn, dzsungelen át, katonai támaszpontokon és laboratóriumokban végigverekednünk magunkat ahhoz, hogy a megfelelő információmennyiség után a központ analizálni tudja az anyagot.

A játék igen színvonalasra sikerült, a programozók és a grafikusok igazán kitettek magukért, odafigyeltek nagyon sok apróságra. A grafika részletes és nagyon szép, különösen sokat dob rajta a felületekhez rendelt több textúra, melyet annak megfelelően vált a program, hogy milyen távol vagyunk a felülettől. A golyónyomok mindenütt megmaradnak, megjelenítésük az anyag jellegétől függően változik. A kilőtt világító testek az adott helyen elsötétítik a környezetet. Különösen zoomolásnál érezhető emberünk lélegzése. Ebben az állapotban amúgy észleljük a hanghullámokat (ebből kb. megállapítható, hogy milyen közel/távol vannak ellenséges alakulatok illetőleg emberek), látjuk a fegyverzetünk és öltözékünk állapotát, valamint életerőnket százalékban megadva. Természetesen így zoomolva leginkább a lézerrel, a mesterlövész-puskával, illetve a rakétával érdemes lőni. Vigyázzunk, mert a gépfegyver nagyon rángat, ezért azt a legajánlatosabb közeli harcban használni. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy emberünkkel képesek vagyunk leguggolni, illetve szükség esetén lefeküdni. A first person nézet mellett amúgy választhatunk külső nézetet is, ha az jobban tetszik.

Az ellenfeleknek két csoportja van. Az egyik az idegen élőlények, melyek: tojás (érdemes jó távolról kilőni), maggot (kukac, az átalakulás első fázisa, kicsi és fürge, de képes már a fertőzésre), worker (dolgozó, nagyobbak és képesek mérgező anyagot kilövellni) és végül a warrior (harcos, a dolgozóhoz hasonló, de annál halálosabb). Létezik még egy típus, nevezetesen a nőstény, amelyik a tojásokat rakja le. Egyik végcél ezeknek az elpusztítása. Sérüléseinket az ellenfeleknél talált fecskendőkkel gyógyíthatjuk, páncélunkat pedig az itt-ott fellelhető, falba épített feltöltőkkel. A küldetés befejezése után a bázisunkon megadhatjuk, hogy legközelebb kit kívánunk magunkkal vinni. A küldetésekre ugyanis elkísér egy társunk, aki segédkezik az ellenfelek irtása során. Beállíthatjuk még azt is (ami külön érdekesség), hogy küldetésünk éjszaka vagy nappal történjen. Különösen érdemes ezt pl. a második pályán kihasználni, ahol a katonai táborban több esélyünk van, ha éjszaka megyünk (pl. a világítótoronyban álló őrszemeket könnyebb elkerülni). Természetesen lehetőség van többjátékos módra is, ahol a hagyományos stílusok (Cooperative, Capture the Flag, Deathmatch, stb.) között választhatunk.

A sok pozitívum után hadd tamáskodjak egy kicsit: ugyan a játék dobozára az van írva, hogy "az ellenfelek felettébb intelligensek és élethűen reagálnak minden helyzetre", ez azért egy kicsit túlzás. Lehet, hogy a rájuk tapadt lényektől, de lehet, hogy mástól van az, hogy lelövöm az egyiküket, a másik meg csak céloz rám, de nem lő. Vagy nem fut el, hanem egyszerűen csak letérdel, és úgy célozgat az út közepén, miközben fák és bokrok vannak a közelben. Az ellenfelek mozgása sem sikerült a legszebbre. Főleg futásnál érezhetjük azt, hogy a törzs és a lábak mintha külön életet élnének. Akik meg szeretik a vért, azok biztosan csalódni fognak: a játékot direkt úgy írták meg, hogy ne legyen benne vérfürdő (még akkor sincs, ha rakétával lövünk az emberbe). Annak ellenére, hogy a játék sok helyen aprólékosan kidolgozott grafikájú, nem értem, miért nincs árnyék, vagy a sötétben miért nem villan fel a fegyver (és vele együtt a terep egy része). Ha a golyó megmarad a falban, a rakéta miért nem hagy semmi nyomot?

Mindezek ellenére a játék nagyon jól sikerült. A részletes grafika és élethű effektek igazán izgalmas pillanatokat fognak okozni az inkább akció, mint taktikai elemeket felvonultató remek játékban.