Talán az első igazán szépen kidolgozott motoros játékot mondhatta magáénak a francia Delphine csapat a Moto Racer első kiadásával. Emlékszünk rá, hogy kétféle játékmód volt, a gyorsasági és a cross. Egy kivételtől eltekintve nem kiépített pályákon versenyeztünk, hanem tengerparti országúton, havas, hegyi ösvényeken. A játékot szinte mindenki szerette, hiszen nem volt túl könnyű, mégis egy átlagosan játszható és élvezhető „arcade” motorverseny volt. Ezután a világ lélegzetvisszafojtva várta a második részt, amely a világtörténelem egyik legnagyobb bukásának bizonyult.
Már régóta hallgatjuk, hogy miért is lesz sokkal jobb a program elődeinél, de most végre leleplezhetjük magunk is. Az ízlésesen kidolgozott grafika ötféle játékmódot tesz élvezhetővé, amik sajnos nem sikerültek igazán realisztikusra, tekintve, hogy továbbra is maradtak a fejlesztők az arcade vonalon. Ugyanakkor belekerült néhány apró újdonság a programba, ami minimálisan nehezíti versenyzésünket. Ilyen például a motor túlhevülésének jelensége, mely a „Speed” (gyorsasági verseny) és a „Traffic” (verseny forgalomban) játékmódban jelentkezik, ha sokáig használjuk a már jól ismert turbót. Ilyenkor, ha a motor túlhevül, néhány másodpercre automatikusan leáll a további gázadás, és jelentősen lelassulunk. Ennél a két játékmódnál még annyit érdemes megemlíteni, hogy a legélvezhetőbbnek bizonyultak a játékban, és e kettő közül is a forgalmi verseny tűnt a legizgalmasabbnak, hiszen igazán sűrű, de mégis kiszámolható forgalomban kell megküzdenünk ellenfelünkkel.
Természetesen a francia autógyártás krémje szerepel a játékban, méghozzá úgy, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Folyamatosan a szélső sávban haladnak az autók, de természetesen sebességkülönbséggel. Ha véletlenül épp nem találkozunk programhibával, és nem egymáson gurulnak át az utók, akkor szépen szabályosan – irányjelző használatával – előzik meg a lassabb járművet, és akkor nekünk annyi. A kivágódó járműveket igazán nehéz kikerülni, így aztán érdemesebb inkább megvárni, hogy befejezzék a manővert, de a rutinosabb versenyzők, ha igazán észnél vannak, el tudnak húzni a felezővonalon, vagy pedig az autó és a fal között. Ebben a játékmódban lehet szinte a legtöbb nagy sebességnél történő esést produkálni. Ehhez hasonló játékmód a Speed, melyben már kiépített pályákon róhatjuk a köröket. Annál több pálya áll rendelkezésünkre, minél többet „veszünk meg”, melyeknek az árai nem mások, mint pontok, melyeket bizonyos versenyek értékelhető befejezésével gyűjthetünk (első-, második-, harmadik helyezés).
Egy másik motoros stílusból is van két értékelhető játékmód. Ez nem más, mint a Cross és a Freestyle. A cross-versenyeket azt hiszem, nem kell bemutatnom azoknak, akik rajongói a Moto Racer-sorozatnak, ám annyiban mégis változott a játékmód, hogy unalmasabb, mint valaha. A fizikai modellezés sem sikerült elég realisztikusan, habár ez lehet, hogy pont a játék nehezítéséért bevezetett megszorító intézkedés. A pályák szűkek, az ugratók kicsik és valami borzalmasan dühítő ütemben követik egymást. Ennél a játékmódnál egy fokkal élvezhetőbb testvére, melynek hibátlan kivitelét véleményem szerint nem fog sikerülni egy ideig még elhódítani a Microsoft-tól, ez pedig a Freestyle. Tizenhétféle figurát kísérelhetünk meg végrehajtani, melynek egyik legnagyobb próbatétele a sikeres – még a levegőben történő – befejezés.
A teljesen új jelenséget nevezhetnénk reménytelen próbálkozásnak is, de nevezzük egyszerűen a nevén: Trial. Egyszerűen nem találok magyarázatot, hogy gondolták a gyártók, hogy klaviatúrára, joystick-re vagy akár gamepad-re le lehet modellezni egy triál versenyt! Ezt egyszerűen nem is lett volna szabad megpróbálni! Borzalmasan átláthatatlan pályákon kell ugrálnunk egyik tárgyról a másikra, ami talán mázliból sikerülhet. Ebben sajnos sovány vígasz az összepréselhető teleszkóp, melynek segítségével állítólag (a kézikönyv szerint) nagyobbat tudunk ugrani. Az egyhelyben való ugrálás tehetségét csak az első kerékre vonatkoztatva örökítették ránk a fejlesztők, s sajnos ez is megnehezíti az életünket. Amit viszont érdemes kipróbálni a játékban, az a hálózati játék lehetősége, mely azt hiszem, minden játéknak előnyére válik, ha támogatja... A Moto Racer-t játszhatjuk LAN-on és interneten. A hálózati játékhoz gépenként 1 CD szükséges.
Összességében annyit tudok megállapítani a játékról, hogy valóban jobban sikerült, mint legutóbbi elődje, de sajnos a legkorábbit meg sem közelíti. Kíváncsian várjuk a folytatást!
