Icewind Dale II

Az Icewind Dale II a Faerun (ejtsd fejrún) északi pusztáin játszódik, mely a nagyobb Abeir-Toril (abír toril), ismertebb nevén Toril világ egy kontinense. Az elnevezés archaikus, azt jelenti „az élet bölcsője” és a köznapi beszédben ritkán használják. Abeir-Toril tulajdonképpen egy Föld nagyságú bolygó, melyet egy az északi féltekén található nagy kontinens ural, ezen kívül számos nagy földdarab terül el felületén. Ennek az északi kontinensnek a nyugati része Faerun, a keleti Kara-Tur és a déli Zakhara. Ez a fejezet elsősorban ennek a hatalmas földdarabnak az északi részével foglalkozik, pontosabban Faerun területével, mely a Világ Gerincével határos.

Miután kellőképpen összekavarodtunk, lássuk kicsit konkrétabban a játék legelejét. Csapatunkkal megérkezünk Luskan kikötővárosába és kapjuk az infót, miszerint a Tíz Város egyikében, Targos kikötővárosába északról goblin csapatok szivárognak be. A Sword Coast mentén a legbátrabb zsoldosok, katonák és kalandorok hajóznak északra és próbálják kideríteni ennek okát. A város tehát harcosokat keres, akik megvédik területét és megtisztítják azt. A zsold ugyan kevéske, de a kaland híre annál nagyobb. A játékot a már említett egyik városból, Targosból fogjuk kezdeni. Innen lesz majd lehetőségünk lemenni az Underdark-birodalomba, ellátogatni a Cold Marshes mocsaraihoz vagy a Dragon’s Eye-hoz. Ez persze csak néhány helyszín az új részből. Ennél természetesen több fog ránk várni, hisz a játék nagyobb, mint a korábbi rész.

Mikor a játék elkezdődik, csapatunk éppen behajózott Targos kikötőjébe és a hajó fedélzetén Hedron Kerdos-szal beszélget. Tehát innen kezdődik a játék. Az eleje egy picit uncsi: szinte csak szolgai rohangálásokból áll. A város északi határánál nagy készülődés van: fagerendákkal próbálják a goblinok útját elállni. Sajna azonban a daru, mellyel a fát húzzák fel, elromlott. A főparancsnok ezért minket bíz meg, hogy segítsünk. Az építésvezető törpe meg a rokonához küld a dokkokhoz, onnét ismét a városba megyünk, hogy visszaszereljük a kereket. Most aztán meg 300 nyílvesszőt kell szerezni és beszélni a város kereskedőjével. Hogy ne unatkozzunk a parancsnok a dokkokhoz küld, hogy a Salty Dog kocsmában keressünk meg pár ember. Ennyi mászka után végre jön valami akció. Ahogy ebből az utóbbi küldetésből visszaértünk valahogy goblinok szivárogtak a falak mögé. Persze mi is csatlakozunk a bunyóhoz. Egy varázslójuk a falakon belülre teleportálta magát és tűzlabdákkal megsértette a fagerendákat. Miután mindenkit levertünk hálából kezdhetjük a kalandokat. A kidöntött kapun át távozhatunk. Na innen már igen csak keményedik a játék (kezdetben rengeteg ork).

Maga a játék fejlesztője természetesen a Black Isle Studios, az engine pedig a BioWare Infinity Engine (ld. Baldurs Gate II, Planescape: Torment, stb.). De lássuk, hogy mi újat tartalmaz az Icewind Dale 2! Mindenek előtt a játékot a harmadik kiadású AD&D szabályok szerint kell játszani. Karaktergeneráláskor számos új kaszt és al-kaszt közül lehet választani. Ez utóbbi esetében a kevert fajokat eltekintve mindenhol válogathatunk 2-3 közül. Hogy csak néhány példát említsek: az elfeknél megjelenik a moon (hold) és wild (vad) al-kasztokon kívül a drow (más néven sötét elf), a törpöknél a shield (pajzs), a gold (arany) és a grey (azaz szürke), gnómoknál a rock vagy a deep és így tovább. Természetesen mindenhol részletes magyarázatot kapunk arra vonatkozólag, hogy melyik al-kasznak mik az előnyei/hátrányai. Új képességek is megjelentek, mint amilyen a bűvész (sorcerer), a barbár vagy a szerzetes (monk). De még nincs vége: a papot (cleric), a szerzetest (monk) a lovagot (paladin) vagy a varázslót (wizard) választva csemegézhetünk a további al-képességek közül, mint amilyen a neuromancer a varázslóknál, a Helm lovagja vagy a régi rend szerzetese. A pontok elosztásakor is számos új képesség is megjelenik és szintlépéskor sem olyan egyszerű a dolgunk. Amúgy ha játék alatt úgy gondoljuk, hogy egy más szereplőnek nagyobb hasznát vesszük, akkor egyszerűen a kiválasztott játékost töröljük és generálunk egy újat (aki persze első szintről indul).

A játékot elkezdve talán a legszembetűnőbb változás a kezelőfelület teljes cseréje. Hogy ez most jobb vagy rosszabb lett, azt mindenki döntse el saját maga (részint mi is cserélhetünk elemeket). Tény, hogy bizonyos dolgokat könnyebb elérni és áttekinteni, de én például alig tudtam megtalálni a szintlépés gombot... Egy hasznos dolgot azonban mindenképp szeretnék kiemelni: mégpedig a gyorsfegyvereket, azaz azt a négy rendelkezésünkre álló gyorsfegyver-formációt, melyek között egyetlen egérgombnyomással átválthatunk. Pl. kard-pajzs, két kard, balta-dobófejsze és így tovább. Ez igen hasznos. Ezen kívül természetesen új tárgyak, fegyverek és varázslatok is helyet kaptak (pl. Delayed Blast Fireball, Negative Plane Protection, Reflected Image vagy a Wondrous Recall), akárcsak az új ellenfelek (Bugbearek, Worg-riding goblinok, Driderek, stb.), bár ez utóbbiak mesterséges intelligenciája nem változott sokat az előző részekhez képest. És ha már a negatívumoknál tartunk. Nem tudom megállni szó nélkül, hogy meg ne megemlítsem a borzalmas útkeresést. Hogy mit értek ez alatt? Amikor kijelölünk egy pontot, hogy hova menjenek hőseink, akkor gyakran a terület legkülönbözőbb részein tűnnek fel, nem egyszer ezzel a lehető leghosszabb utat választva. Van, amikor meg sem mozdulnak. Ez sem változott a korábbiakhoz képest, minthogy az ajtón be- és kimenés sem, amikor egyszerre mindenki egyszerre ér az ajtóhoz és csak egyhelyben toporog. Hát igen, sajnos az Infinity Engine a régi és emiatt számos bosszantó hiba is megmaradt.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a játék maga nem rossz. Hagyományosan gyönyörű a grafika és a zene. Szépek lettek a varázslat-animációk is. De valahogy nem érezni a játékmenetben olyan nagy fejlődést amit az ember manapság esetlegesen elvárhat egy második résztől. Ennek elsődleges oka a régi Infinity Engine használata. Pedig a részletekben nagyon sokat változott a program és ezekre a változtatásokra a játék készítői fel is hívják a figyelmet a töltés közötti időben. Egyszóval az Icewind Dale 2 nagyobb, bonyolultabb és részletesebb, mint az első epizód. Mindenkinek ajánlom, akinek az első rész tetszett, de óva intek a túl nagy elvárásoktól, mert azokkal bizonyára csalódni fogunk.