26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Syberia

A tavalyi év egyik legsikeresebb kalandjátéka magyar felirattal is megjelent.

Írta: Gerry 1 hozzászólás

Az ember néha szeretne kiszakadni a szürke hétköznapokból, a rohanásból, az idegességből, a munkából, a suliból és úgy általában mindenből. Relaxálásra több lehetőség is van, de melyik az, amelyikre reális esélyt látunk? Hiszen elméletileg felpattanhatunk a legközelebbi charterjáratra, azzal a feltett szándékkal, hogy meg sem állunk a Bahamákig, de ez a legtöbbünk számára némi anyagi akadályba ütközik. Avagy kiülhetünk a kertbe olvasgatni, zenét hallgatni (ezt javallom mindenkinek, de így télen ez csak mazochistáknak való), de mi van akkor, ha némileg interaktívabb szórakozásra vágyunk? A válasz gyors, logikus, és könyörtelen: üljünk le a PC/konzol elé, s merüljünk el valamely játékban. És melyik az a játékstílus, amelyben csodálatos tájakon barangolhatunk, együtt sodródhatunk a történettel, együtt lélegezhetünk az adott világgal? Az RPG-ken kívül egyetlen ilyen stílus létezik: a kalandjátékok.

Akár azt is mondhatnám, hogy létezett, hisz az utóbbi 4-5 évben alig-alig jelent meg kalandjáték, igazán jó pedig még ennél is ritkábban. Az elmúlt 4 évben összesen ha 3 jó jelent meg (Gabriel Knight 3, Longest Journey, Dracula 2 – de persze ez az én szubjektív listám :-), így érthető, ha a játékosok kitörő örömmel fogadnak még egy gyengébb próbálkozást is. Jelen esetben nem „gyengébb próbálkozás”-ról van szó, hanem arról a játékról, mely tavaly a legtöbb szaklapban méltán nyerte el az év kalandjátékának kijáró címet.

Bizonyára felmerül benned a kérdés, hogy miért is foglalkozunk egy olyan játékkal, mely immáron több mint fél éve megjelent? A válasz roppant egyszerű: annak okán, hogy a Syberiának (hisz ez volna a cikk tárgya) a napokban került boltokba a magyar feliratos változata, s mivel annak idején nem teszteltük a programot, most itt a remek alkalom ennek bepótlására.

Ennyi bevezető után talán illene is rátérnem magára a játékra, az olvasósereg jelentős része már úgy is elaludt, avagy átkozza, hogy egyáltalán megtanult olvasni. A Syberia a Microids boszorkánykonyhájának szülötte. Ezt főként azért érdemes megemlíteni, mert a franciák mindig is élen jártak eme haldokló műfaj életben tartásában, néhány jobb sorra érdemes kiadó ebbe is bukott bele.

Szigorúan nézve a Syberia egy egyszerű point & click kalandjáték, melyben egyik helyszíntől, szereplőtől a másikig rohangálunk, beszélgetünk velük, közben tárgyakat gyűjtünk, és ez a vidám rituálé ismétlődik folyamatosan. Mielőtt valaki gyanúsan kezdene el méregetni, hogy miféle zagyvaságokat hordok itten össze mindenféle varázslatos élményekről, miközben a játék menete nem bonyolultabb egy Pac Man-nél, közlöm, hogy a Syberia ennél sokkal többet kínál: magát a nagybetűs KALANDOT kínálja tálcán.

A játék főszereplője, Kate Walker napjaink szülötte, New York-i ügyvédnő, és egy egyszerűnek látszó szerződés aláírására érkezik a poros európai kisvárosba, Valadilene-be, ahol is a helyi, mechanikus robotokat gyártó vállalatot akarja megvenni a világ egyik legnagyobb játékgyára, a Universal Toys. Igen ám, de Kate városba érkezésekor kiderül, hogy a tulajdonos hölgy, Anna Voralberg meghalt, és van egy titokzatos örököse, a rég halottnak hitt öccse, Hans Voralberg, aki valahol Szibériában él... Kate elindul, hogy megkeresse Hansot, s közben átutazik több európai kisvároson, melyek mindegyike más és más: induló helyszínünk, Valadilene például egy gyönyörű, nyugodt kisváros, Barrockstad egy egyetemi város, fantasztikus madárgyűjteménnyel, Komkolzgrad pedig egy lepusztult bányaváros.

Ugyan Kate korunk szülötte, s a cselekmény is napjainkban játszódik (egészen pontosan 2002-ben), mégis az európai városok ábrázolása kissé szürrealisztikus, meglehetősen elrugaszkodott a valóságtól, de ez nem baj, így a hangulat még inkább eltolódott egy fantasztikus mese irányába.

A Syberia grafikája gyönyörűre sikeredett, a háttér a megszokott módon gyönyörű előre renderelt képekből áll, a főszereplő, és az egyéb szereplők kidolgozása is szép, a mozgás motion capture teszi még hitelesebbé. A játék közben a fontosabb eseményekkor látható videók nagyon pofásak, jól illenek a játék egészébe. A hangok szintén jók, a zenék egészen kiválóak, egyetlen szívfájdalmam, hogy meglehetősen kevés dallam hallható játék közben. A szinkronszínészek legtöbbje profi munkát végzett, ebben sincs semmi kivetnivaló.

Az irányítás pofonegyszerű (egy point & click-nél érdekes is lenne az agyonbonyolított irányítás), mindent az egérrel irányítunk, bal klikkkel mozgunk, a jobb egérgomb pedig a nálunk lévő tárgyak listáját hozza elő. Jó ötlet volt, hogy az inventory-ban a tárgyak, és a papírok két különböző helyre kerültek, az ezzel is átláthatóbbá vált.

Magáról a játékról bátran kijelenthetem: egyszerűen csodálatos! Elvarázsolt a nyugalom, a világ, melyben játszom, és az audiovizuális effektek olyan miliőt teremtettek, mely magával ragad, s nem enged egészen a kaland befejezéséig. (Tehát pár napra köszönjünk el mindenkitől, csomagoljunk magunknak élelmet, helyezkedjük el kényelmesen a székben, s készüljünk fel arra, hogy a szemorvosunk jelentős romlást fog diagnosztizálni nálunk.) Sokat dob az is hangulaton, hogy Kate-et New York-i barátai, ismerősei, főnöke néha felhívják, és az így létrejövő párbeszéd sokszor továbblöki a történet szekerét.

Kate a történet során jellemfejlődésen is keresztülmegy, a történet végén harciasabban kiáll főnökével szemben, holott addig nyusziként teljesítette minden óhaját, rájön a család fontosságára, s arra, hogy nem a világ legfontosabb dolga 200 helyett 150 dollárért ruhát venni. Hans Voralberg megtalálása lassan személyes üggyé válik számára, túlnőve egy egyszerű munkán.

Hogy még véletlenül se gyanúsítsanak túlzott elfogultsággal a játék iránt, így meg kell említenem az apró negatívumokat is. Talán a legfőbb szálka a szememben az, hogy a játék túl könnyű. Félreértés ne essék, ezt kalandjátékokkal megőszült halántékkal mondom, kezdők biztos el fognak vesződni vele egy darabig, de egy gyakorlott kalandjátékos pár nap alatt kivégzi a Syberiát (persze csak azért, hogy utána újra nekifogjon...). A másik szívfájdalmam az, hogy a tárgyakat nem tudjuk kombinálni! Kérem, hova lett így a logikus gondolkozásra való sarkallás? Persze megértem én a készítők szándékát, nevezetesen azt, hogy mindent alárendelnek a játszhatóságnak, de talán ezt nem kellett volna. A harmadik problémám az, hogy Kate alakja sokszor kilóg a háttérből, lefedi azt. Ez meglehetősen érdekesen fest akkor, amikor egy hídon sétálunk át, de még az elviselhetőség határain belül mozog. Végezetül még meg kell említenem azt, hogy a magyar fordítás néhol kissé pontatlan, bár ezt csak viszonylag ritkán lehet észrevenni.

Ezen apróságoktól eltekintve a Syberia egy igazi drágakő a kalandjátékok között, melyet most már azok is élvezhetnek, akik nem tudnak angolul. Engem elvarázsolt a Syberia, epekedve várom a készülő második részt, mely alighanem még magasabbra fogja tenni a mércét a trónkövetelőkkel szemben.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

90%
grafika
9
hangok
8
játszhatóság
9
hangulat
9
Pozitívumok
  • Gyönyörű grafika, érdekes történet, vérbeli kalandjáték
Negatívumok
  • Tárgyak kombinációjának hiánya, kisebb grafikai hibák

További képek

  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia
  • Syberia

Syberia

Platform:

Fejlesztő: Microids

Forgalmazó: Cenega Hungary

Megjelenés:
2002. augusztus 9. PC
2003. március 28. PS2
2003. június 6. Xbox
2008. november 25. DS
2013. december 20. Android
2014. február 27. Mac
2014. december 3. PS3, X360
2014. december 4. iOS
2017. október 20. Switch

Minimális rendszerigény: Pentium II 350, 64 MB RAM, 16 MB-os 3D kártya, 400 MB HDD

Ajánlott konfiguráció: Pentium III 500, 128 MB RAM, 32 MB-os 3D kártya

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

ABal
ABal [317]
Most vettem észre, hogy megjelent Androidra is.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (1 db)