26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Pure Pinball

Három nagyszerű flipper-asztal egy hiper-realisztikus, hazai fejlesztésű játékban.

Írta: Dino

Kezdetben volt a David’s Midnight Magic. A Commodore 64-en ez volt szinte az egyetlen népszerű flipperprogram, amit öcsémmel és barátokkal rendszeresen nyúztunk, folyamatosan váltva egymást a gép előtt. Aztán a PC-s korszakban megjelentek az egy képernyőnél nagyobb területet betöltő flipper-táblák is, de még mindig 2D-ben megjelenítve a terepet. Az Epic Megagames és a 21st Century Entertainment kiadók voltak a legismertebbek ilyen téren, az előbbi például az Epic Pinball és Extreme Pinball játékokról, az utóbbi pedig a Pinball Illusions, Pinball Fantasies és Pinball Dreams flipper-szimulátorokról. A PC-k fejlődésével aztán megjelentek a 3D grafikájú flipperek is, mint a Sierra 3D Ultra Pinball játékai, vagy az Empire Pro Pinball sorozata. Míg a régebbi számítógépes flipperek 3-4 asztalt is tartalmaztak, az új trend az egyetlen asztalra koncentráló, de igen alapos kidolgozottságú programok készítése lett. Ezen a téren különösen az Empire Pro Pinball flipperei (The Web, Timeshock, Fantastic Journey és Big Race USA) voltak sikeresek, általában egy-egy érdekes történetet is kerítve a játék köré. Ekkoriban még annyira népszerű volt a műfaj, hogy a Thrustmaster egy külön játékvezérlőt is készített flipperekhez. A 90-es évek végén aztán hosszú csend következett, melyben csak nagyritkán jött ki egy-egy újabb flipper a PC-re.

Ezt a csendet törte meg 2002 végén a hazai A.S.K. Homeworks csapattól kapott hír, miszerint Ball Adventures munkacímen elkészültek egy új flipperrel, melyhez már csak kiadót kell találniuk. Pár hónappal később megvolt a hivatalos bejelentés is: a svéd Iridon Interactive karolta fel a projektet, és legkésőbb nyáron már a boltokban is lehet a program. Ez így is lett, és nemrég hozzánk is megérkezett a játék tesztpéldánya.

A fejlesztők mind mennyiség, mind minőség tekintetében nagyot alkottak. A program nem követi ugyanis az „egyasztalos” trendet, hanem mindjárt három flipper-táblát kapunk vele, és ezek mindegyike igen aprólékosan kidolgozott. Rámpák, ütközők, különböző érzékelők, több-kevesebb flipper-kar, animált pontmátrix kijelző, díszítő modellek – gyakorlatilag minden megvan az asztalokon, amikre egy flipperben számít az ember. Mindez részletes 3D modellekben, valós időben számolt megjelenítéssel. A grafikai beállításokat maximumra téve egy kissé talán már hiper-realisztikussá is válik a játék: a flippert borító üvegen még az asztal hátsó kijelző része is tükröződik. Ez viszont hosszútávon inkább zavaró, így érdemes kikapcsolni. Marad így is épp elég a realisztikus megjelenéshez: fémes, csillogó felületek, villogó kijelzők és lámpák, és természetesen az életszerűen mozgó acélgolyó, melyben a játékos is tükröződik. Sőt, még arra is odafigyeltek, hogy a golyó kissé kopott felületű legyen. A játékot 12 kameraállásból nézhetjük, melyek az asztaltól való távolságban és a dőlésszögben különböznek. Lesz, aki szeretné végig az egész asztalt látni, de nekem például jobban tetszett, amikor közelebbről láthatjuk a táblát, és a kamera követi a labda útját. Így jobban észrevehetők az apró részletek, amik esetleg segíthetnek rájönni, hova is kell lőni a labdát a jackpot megszerzéséhez.

Az első pálya az Iridon kiadó egy régi autóversenyének, az Excessive Speed-nek a nevét kapta. Témájában természetesen autókkal találkozhatunk, és ennek megfelelőek az elnevezések is: ha szerencsénk van és a golyó kieste után újat kapunk, azt „Race again” felkiáltással látjuk viszont, találunk „Repair” és „Tune” feliratokat, és a rámpák alján is leginkább közlekedési táblákra emlékeztető feliratok láthatóak. Ez az asztal három flipper-kart tartalmaz. A második téma a háborúval kapcsolatos, az asztal neve pedig World War. A díszítőelemeket itt egy tank és egy repülő modellje jelenti. Az előzőnél eggyel több kart építettek bele, ami nagyobb változatosságot ad: a golyó valamivel több időt fog a felső részen eltölteni. A harmadik asztal, az öt flipper-kart tartalmazó Runaway Train volt a kedvencem, mely nevének megfelelően vonatokkal kapcsolatos, megjelenésében pedig sokban hasonlít egy terepasztalhoz. A karok elhelyezésének köszönhetően igen sokat játszhatunk a felső területen, és külön érdekesség, hogy egy kisebb méretű külön alsó szint is található az asztalon.

A játék során a flipperekben megszokott pontszerzési lehetőségekkel találkozhatunk. Szinte minden, amihez a golyó hozzáér, pontot jelent, ha pedig összetartozó érzékelőket sikerül eltalálnunk, további pontokat, vagy egy megnyíló új lehetőséget kapunk. És persze az is bónuszt jelent, ha különböző rámpákra ütjük egymás után a golyót. A pályákon a témának megfelelő nevű extra módokat indíthatunk el, melyek mindegyike más további bónuszpont-gyűjtési lehetőséget nyújt. A vonatosnál például Water módban a víz-utántöltő érzékelőt kell eltalálni egymillió pontért. Ezek a módok természetesen időlimittel működnek, így igyekeznünk kell, ha sok pontot szeretnénk. Nem maradt ki a multiball lehetőség se, megfelelő helyekre ütve a golyót 2-3 labdát gyűjthetünk össze, hogy azok aztán együtt guruljanak a pályán. (Ilyenkor automatikusan átvált a nézet a teljes asztalt mutatóvá.) A fejlesztők amúgy meghagyták kihívásnak azt is, hogy az egyes kombinációkra, a különböző extra módok pontszerzési lehetőségeire a játékos jöjjön rá. Mindenképpen sokat segített volna, ha ezeket egy kézikönyvben, vagy legalább egy PDF file-ban mellékelték volna a programhoz.

Kicsit sajnáltam, hogy a fejlesztők úgy döntöttek, hogy a golyó kilövés fix erősségű, és nem a játékos választhatja meg a rugó hátrahúzását. Ezzel ugyanis régen jókat lehetett trükközni indításnál. (Talán van még rajtam kívül, akinek mond valamit a „skill shot” elnevezés.) Míg a golyó bizonyos esetekben elég könnyen elhagyja a pálya területét (különös tekintettel a két kar között), a fejlesztők szerencsére elég jószívűek voltak az új labda opcióval: a golyó kilövése után ha egy bizonyos időn belül ejtjük ki azt, azonnal újat kapunk. Az oldalsó kiesési helyeken pedig sokszor találunk lezáró fedelet, vagy egy visszaütő rugót.

Minden asztalhoz külön zenei téma is tartozik, ami ráadásul nem egyetlen aláfestő zenét jelent. A különböző extra módoknál ugyanis vált a dallam, és az idő lejártáig azt hallhatjuk. Mindhárom zene elég jó, pörgős, talán a World War pálya dallama lett helyenként kissé szomorkásabb hangulatú, de ez nem is baj, jól megy a témához. Mindezt jól kiegészítik a hangeffektek (pl. féknyikorgás, lövések, vasút kürtje), és a különböző beszólások („Stay on target!”, „Don’t move!”, stb.). Kár, hogy a DirectX WMA játszási rutinjának „köszönhetően” az aláfestő zene újraindulásakor egy pillanatra megakad a játék, ami bizony kellemetlen lehet egy-egy meleg helyzet során.

A Pure Pinball mindenképpen jó időben jelent meg, hiszen nem akad konkurense a friss játékok között. De egyúttal egy olyan játék lett, mely simán megállná a helyét más flipper-szimulátorokkal szemben is. Hihetetlenül szép és realisztikus megjelenítésével és három jól kidolgozott pályájával egy olyan programot adtak a készítők a játékosoknak, mely hosszú távú kikapcsolódást tud biztosítani. Végül egy pluszpont jár a hazai forgalmazónak azért, hogy a Pure Pinballt igen kedvező áron, 4999 Ft-ért kínálja. Erre az összegre senki se mondhatja, hogy sajnálja kiadni egy kiváló – és igen hosszú játékidőt biztosító – játékért.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

90%
grafika
10
hangok
9
játszhatóság
9
hangulat
9
Pozitívumok
  • Nagyfokú realizmus
  • Három kitűnő asztal
Negatívumok
  • Megakadó játék az zene újraindulásakor

További képek

  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball
  • Pure Pinball

Pure Pinball

Platform:

Fejlesztő: A.S.K. Homeworks

Kiadó: Iridon Interactive

Forgalmazó: 576 Media

Megjelenés: 2003. július

Minimális rendszerigény: Pentium II 450, 128 MB RAM, 32 MB-os T&L kompatibilis 3D kártya, 800 MB HDD

» Tovább a játék adatlapjára

Dino

Dino
Kb. 8 évesen ismerkedett meg egy ZX81-gyel, amit egy C64 követett. 1993-tól a Commodore Világnál és utódlapjainál, valamint a ZED-nél dolgozott, majd 1998-ban barátaival megalapította a PC Dome-ot. A többi már történelem...

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!