Nekem pedig tetszett a játék, meg is vettem annó. Legújjabbb ilyen jellegú gém még a Commandos Strike Forces, az is meg van :D Nekem nagyon bejött mindkettő. Szeretem az ilyen jellegű második világháborús lopakodós játékokta. A karakterek tényleg a Nagy szökés c. filmre hajazik, ami illő is volt.
számomra 10/10 :D
Második világháborús témájú játékok dömpingjét éljük manapság. Legyen szó FPS-ekről, szimulátorokról, körökre osztott vagy valós idejű stratégiákról, mindegyikkel tele van a piac. Bujkálós, menekülős, „hit ’n run”-típusú játékokból is akad néhány, de ezt az alapállást igazán csak a Commandos sorozat tudta jól meglovagolni, a többi hasonló játék egyéni ötlet híján, vagy kivitelezésbeli hiányosságok miatt nem tudott igazán teret nyerni magának. A The Great Escape hasonló témában próbál helytállni, vagyis lehetőleg feltűnés nélkül lopakodva, rejtőzködve, a búvóhelyeket és árnyékokat kihasználva kell a menekülni friccek (ki más...?) elől, és végső soron megszökni a fogolytáborból.
A The Great Escape-et a Pivotal Games fejlesztette. Aki a név alapján az azonos című régi klasszikus Metro-Goldwyn-Mayer filmre asszociál, az helyesen teszi: a játék alapjául valóban ez a film szolgál. Ebből következően mindenki számítson rengeteg mozis klisére, mint például motoros üldözés, harc a robogó vonat tetején (a fejeket veszélyeztető alagutak meg már olyan „szakállasak”, hogy az ember legszívesebben ásítana...), szellőzőrendszerben való kúszás-mászás (jaaaaaj, de szakááállas!), félszáz német halomra lövése, stb.. Ez azért nem jelenti azt, hogy végzetesen unalmas lenne a játék, csak senki ne csodálkozzon, ha lépten-nyomon az jut eszébe, hogy „jééé, ilyet én már láttam valahol...”.
A főszereplők szintén ismerősek a filmből, különösen a nagy laza Hilts, akit Steve McQueen alakított. Aztán ott van még MacDonald a hírszerző, a Szalacsi Sándor-hasonmás Sedgwick :o), a potyázó zsebmetsző Hendley, és az utóbbi által kalauzolt vak fogoly, Blythe. Más karakterek is segítik a börtönből való szökésünket, például az SBO, a rangidős tiszt, valamint a szökések koordinálásával megbízott személy, akit csak a rejtélyes Nagy X névvel szoktak illetni.
Embereinkben az a közös, hogy valamilyen úton-módon mind a germánok vendégszeretetét élvezik. Ez még magában nem lenne különösebb probléma, de mivel a fogolytáborban nincs jó hideg német sör (az őrült angolok amúgy is csak a meleg sört kultiválják), és nagymellű szőke mädcheneket sem lehet hajkurászni, így hőseink igen rövid időn belül roppantul unatkozni kezdenek. Erre az áldatlan állapotra csakis a szökés jelenti a gyógyírt, ami már önmagában is izgalom, hát még ha oda eljutnánk, hogy a Szövetséges vonalak mögülről lehetne integetni a Gestapo kopóinak.
A The Great Escape tehát ugyanúgy a lopakodásra, settenkedésre épít, mint a Commandos, csak itt nem távoli izometrikus nézőpontból követjük az eseményeket, hanem third person módból irányítjuk emberünket. Átválthatunk first person-re is, de ezt csak álló helyzetben tudjuk használni (ez azért nagy marhaság!). Szereplőink igen leleményesek, a szökést kivitelezését mindig újabb és újabb módszerekkel akarják végrehajtani (Ugyanis néha ismét elkapják őket. Ekkor lép életbe a B terv. Aztán a C. Aztán a D... :o) ). Fapados kerítés átvágástól az álruhába öltözésen keresztül az alagútrendszer kiépítéséig van itt minden (az egyik pályán olyan irreálisan kiépített alagútrendszer van, hogy azon már a 4-es metró is járhatna, az ember a fejét fogja!).
A műveletnek, valamint minden jónak elrontói természetesen a német őrök, akik meglepő módon nem akarnak egyből darabokra lőni minket, mert már hallottak a Genfi Egyezményről (Nocsak! Egy eredeti ötlet! Ez már tetszik). Tehát ha észrevesznek, üldöznek, és sarokba szorítanak, nem fognak megölni, hanem csak egyszerűen elkapnak és elvezetnek. Ez a játék szempontjából persze nem vígasztal, mert ha lefüleltek, buktuk a partit. Azért ne essünk annyira pánikba, ha riadót fújnak ellenünk, mert bár az üldözők elől elmenekülni és elbújni nem lesz egyszerű, azért nem kivitelezhetetlen. Az őrök kicsit téblábolnak, aztán elül a riadó és mindenki visszatér a maga dolgára (Megint egy nem túl életszerű megoldás. A Commandos második részében reálisabb volt a riadó, ott akár az egérlyukakat is feltúrták volna utánunk.). Ha viszont bántalmazunk egy őrt, fegyverrel lövöldözünk, illetve sokáig egyáltalán nem reagálunk üldözőink megadásra való felszólításának, az őrök sem maradnak adósaink, fegyvert rántanak ők is, és ekkor már elég kicsi az esélye, hogy ezt a pályát lefülelés nélkül megússzuk.
Üldözési fokunkat a képernyő szélén található iránytű jelzi. Sárga háromszög jelzi, ha észrevettek minket, de ha még gyorsan elszaladunk, nem fog gyanút az őr, esetleg bizonytalanul odajön megnézni, mi az ábra. Ha sárgán villog az iránytű, akkor riadó van, üldöznek minket, de nem lőnek ránk. Piros villogás esetén a tűzparancs is érvényben van ellenünk, ekkor már nem babra megy a játék.
Lássuk a körítést! A grafikával nem voltam teljes mértékben megelégedve. Maga a terep többé-kevésbé korrekt, az épületek, járművek, és egyéb objektumok jól néznek ki, de a figurák (az ellenséges katonák) kidolgozása már nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Talán a Hidden & Dangerous első részéhez áll közelebb. Ez nem jelenti azt, hogy ocsmányul ronda lenne, de így 2003 táján láttam már sokkal szebbet is. Az egyenruhájuk kék színe is elég furán hat. A németjuhász kutyák kidolgozottsága viszont egyenesen botrányos! Szegény párák úgy néznek ki, mint valami kövér disznók, akiknek valaki szemből bemosott egy jó nagyot.
A hangok is közepesek. Furán hat, hogy a friccek erős német akcentussal, de angolul kiáltanak felénk. A fegyverek kattogása sem egy főnyeremény, mintha csak valami patronos pisztollyal puffogtatna az ember.
Ha már a fegyvereknél tartunk, maga a harc kifejezetten gyengére sikerült. Third person módból lövöldözve gyakorlatilag lehetetlen bárkit is eltalálnunk, a first person látvány ilyen szempontból már hatékonyabb, viszont ilyenkor meg mozogni nem tudunk. Ezt a részt sikerült nagyon elbaltázni, szerencsére nincs túl sok ilyen akciórész a játékban, legtöbbször a settenkedésen, orvul fojtogatáson van a hangsúly.
Mindezek ellenére a játék változatosnak mondható, sokféle feladatot kell megoldanunk, néha egész különlegeseket (eleinte egy brit bombázó lövészállásából tüzelhetünk a Messerekre, később egy Sd.Kfz. 251-es lövészpáncélost vezethetünk, hivatalos német papírokat kell szereznünk, vonaton kell harcolnunk a Gestapo-val, stb.), néha egészen irreálisakat. Nem kétséges, hogy sok kellemes percet tud szerezni a The Great Escape, de ahhoz, hogy egy kimagaslóan jó játékról beszéljünk, még valamennyivel több kellene.
