Mai világunkban, ahol az embernek szinte egyetlen nyugodt perce nincs, amikor életünk egy hatalmas rohanásnak tűnik csupán, látjuk, hogy földünk átalakuló félben van, és erre minden héten egy bombamerénylet ébreszt rá minket, nos a mai igen kegyetlen világban az emberekben él a vágy, hogy elszakadjanak a valóságtól, gondjaiktól és mindattól ami leláncolja őket. Van, aki valamilyen kellemes hobbit keres, van aki utazgat, van aki valamilyen szenvedélybetegség rabja lesz, és a felsorolásban előbb-utóbb felbukkannak a szerepjátékok is. Dacára annak, hogy sokan mint afféle szent őrültekre tekintenek a szerepjátékosok népes táborára, ez folyamatosan gyarapszik, és hétvégenként éjszaka emberek százezrei ülnek le barátaikkal egy jót játszani. Hiszen milyen csodás érzés elszakadni a valóságtól, távoli, mesés tájakra képzelni magunkat, ahol valós énünket levetve felhőtlenül szórakozhatunk, kalandozhatunk, alkoholizálhatunk, és... hmmm... kellően belemélyedhetünk a világba :-).
A Dungeons & Dragons számtalan fantasy világ alapjait adja, melyek közül minden kétséget kizáróan a Forgotten Realms a legnépszerűbb. Számtalan könyv, szerepjáték játszódik ebben a fantasztikus világban, melyet a számítógépes játékosok nagyobb köre először a mára már legendássá vált, 1998 telén megjelent Baldur’s Gate-ben ismerhetett meg, és gyönyörű grafikájával, remek, szerteágazó, és igen hosszú történetével, forradalmi harcrendszerével új életet lehelt az addig kissé halódó RPG stílusba. A folytatás, a Shadows of Amn 2000 októberében jelent meg, és még magasabbra tette a mércét a konkurencia előtt.
A BioWare (mert ők állnak ezen játékok mögött) igen jelentős csúszással, de 2002 nyarán csak piacra dobta a Neverwinter Nightsot, mely a Baldur’s Gate-ektől eltérően a Kardpart helyett az északi Jeges Szelek Völgyébe kalauzolta el a játékost, s bár komplexitása elmaradt a BG-től, egyéb innovációi, főként remekbeszabott grafikája segítségével a 2002-es esztendő legjobb RPG-je lett, holtversenyben a Morrowind-el. Az első kiegészítő, az igen kellemesre sikerült Shadows of Undrentide tavaly nyáron jelent meg, és ezt most év elején követte a sorban második Hordes of the Underdark, melyben a Mélysötét hódításra induló sötételf seregeitől kell megóvnunk a Kardpart egyik leghatalmasabb városát, Waterdeepet. Történt ugyanis hogy egy magát rejtélyesen csak Valsharessnek nevező nagyon gonosz (ugyan a drow-k 99%-a az „übergonosz” kategóriába tartozik, de dominánk még erre is rátesz egy lapáttal) összefogta az egymással acsarkodó városokat, és úgy döntött megmutatja ki a legény a gáton, ill. Faerunon.
Waterdeep grandiózus város ugyan, és hatalmas katonai, gazdasági potenciállal rendelkezik, azonban ezzel a Mélysötétből induló koncentrált csapással még eme metropolisz sem dacolhat sikerrel. Azonban – tessék fogódzkodni, leülni, Christina Aguliera posztert szuggerálni – teljesen meglepő módon most is jön egy jól feltápolt parasztgyerek, aki megsegíti a jókat, és meglehetősen hosszú fülén elcsípi a főgonosz hölgyeményt. A hatalmas dramaturgiai csavar ott következik be, hogy nem a fent említett agrármenedzser ifjú módján csörtetünk be a városba, hanem megfontolt, messze földön híres szuperhősként, kinek egyetlen ujjpercrezdülésétől még a hatalmas vörös sárkányok is rohannak Liberót cserélni. Ennek két alapvető oka van. Egyrészt ha végigjátszottuk az eredeti Neverwinter Nightsot és a Shadows of Undrentide-ot, akkor igencsak ütős hérosszal rendelkezünk, ezért – és a hitelességért, hiszen Underdark az egyik legveszélyesebb hely Faerun földjén – értelemszerűen erős monsztákkal kellett benépesíteni a helyszíneket. Másrészt viszont a készítők igen bölcsen gondoltak azokra is, akik nem játszották végig az alapjátékot, avagy az új kasztok valamelyikében akarnak hőst indítani, ezért ebben az esetben a játék legelején egészen a 15. szintig fejlődhetnek fel.
Dacára annak, hogy már rendelkeztem egy, a felvázolt jellemzőkkel bíró hőssel, übertápos paladinom gyorsan a kukában végezte. Ugyanis a Hordes of Underdarkban helyet kapott hat új kiegészítő karakterosztály, melyek igen jól használhatóak. Van itt kérem pengemester, törpe védő, Torn bajnoka, epikus sárkány-leszármazott, árnytáncos, és kedvencem, a Vörös Sárkány-követő. Ez utóbbi karakter iszonyatosan erősre sikeredett, érdemes a játék elején a bárd kasztot (mivel eme vérvonal ide passzol) az ötödik szintre, míg sárkány képességeinket tizedik szintűre feltornászni, így vígan végiggyakhatjuk a fél játékot, mire egyáltalán gyógyító italért nyúlnánk... Eme kasztban a tizedik szintig az erőnk nyolc pontot fog nőni, karizmánk, intelligenciánk és koncentráló-képességünk pedig 2 pontot. Ezen felül teljes körű tűzellenállást (a főnegatív főboszorkány főként tűzvarázslatokkal operál...vagyis csak szeretne operálni paralizálás és elaltatás elleni immunitást könyvelhetünk el, és a kilencedik szinten nagyon flancos sárkányszárnyakat kapunk, már csak ezért is megéri erre a kasztra fókuszálnunk, arról nem is beszélve, hogy egy félsárkány-elfre már szó szerint kőkemény fajelméletet lehet alapozni.
Hogy legyen mivel elütnünk a nagyjából húsz órára taksált játékidőt, kaptunk a nyakunkba, 16 új szörnyet, melyek között olyan egzotikus jószágok is szerepelnek, mint a mind flayerek, beholderek, vagy éppen a drierek. Voltaképpen Mélysötét barátságosnak nem nevezhető faunájának szinte összes prominens képviselőjével összefuthatunk, bár értelemszerűen a sötételfek vannak túlsúlyban, akik úton-útfélen be akarják bizonyítani mennyire tökös gyerekek – mérsékelt sikerrel.
Gondolom mostanra minden olvasó rájött arra, hogy kalandjaink túlnyomórészt Underdarkban játszódnak, bár a hangulat fokozása érdekében leugrunk a kilenc pokol egyikébe is. Jómagam csak üdvözölni tudom ennek a fantasztikus és nem kevésbé gyilkos territóriumnak a szerepeltetését a programban, a sötételfek mindig is ott lakoztak lelkem valamely, a többi résznél is sötétebb szekciójában, és immáron három éve, a Baldur’s Gate 2 óta nem szállhattam szembe eme bíborban lángoló tekintetű teremtményekkel.
A világ megmentésének nem túl sok jóval kecsegtető feladatára nem egyedül vállalkozunk: régi és új barátok kísérnek el bennünket, hogy valahol félúton átvágott torokkal terüljenek el...
Már a játék legelején csatlakozik hozzánk Deekin a Forrest Gump-i IQ-val megáldott kobold – azonban akik végigjátszották a Shadows of Undrentide-ot, azok tudják, hogy ő sokkal több, mint aminek látszik... – igen rövid idő múltán találkozhatunk második társunkkal, Sharwynnal is. Kis csapatunk életébe sokkal nagyobb beleszólásunk van, mint az alapjátékban, avagy az első kiegészítőben. Beállíthatjuk a harci taktikákat, a varázslatokat, és nem utolsó sorban a felszerelést is. Mindez értelemszerűen nem pótolhatja a teljes kontrollt, azonban nagy előrelépés az elődökhöz képest. A történet jó, tartalmaz egy-két meglepő fordulatot, melyektől ugyan nem fogunk Michael Jackson módjára a leeső állunk után kapkodni, azonban kellő hangulati többlettel vértezik fel a játékot, és a táposabb szörnyek elleni igen impresszív harc biztosít minket arról, hogy baromi fontos küldetésünk van, nem csak a sárkányt kell lekaszabolni, a királylányt pedig megmenteni.
Tavalyelőtti debütálásakor a NWN grafikája kiemelkedően szépnek számított, és még ma is pofásnak mondható a kissé alacsony poligonszám, és a néhol elnagyolt textúrák ellenére is. A fény-árnyék játék sokat dob latba a megítélésénél, dacára annak, hogy például a karakterek mozgás-animációja néha Justin Timberlake-ét utánozza, ilyenkor sokszor jutott eszembe az, hogy „Cry Me a River”. A hangokért felelős jó munkásemberek tisztességes audióanyagot hoztak létre, a hanghatások jónak mondhatóak, azonban a Knights of the Old Republic után hatalmas visszalépésnek számít az a régi gyakorlat, hogy csak a jelentősebb karakterek dialógusait szinkronizálták le.
A BioWare-es srácoknak a -40 fokos kanadai hideg dacára sem fagyott le a nemesebbik testrészük, és egy igen remek küldetéslemezt kalapáltak össze. Az innovációk kellő mértékben jelentkeztek, a történet jó, és a remek helyszín feledtetni tudja a kissé korosodó audiovizuális megvalósítást. A csapat következő programja, az Xboxra megjelenő Jade Empire egy remek akció-RPG-nek tűnik, és ki tudja, hogy mit hoz a holnap. Talán egy Baldur’s Gate 3-at?
