Vannak filmek, melyek olyan értékeket hordoznak magukban (tartalmilag, képileg, vagy más módon), hogy annak az ismertetésére késztetést érzek, még akkor is, ha az adott film a mozikban talán nem volt kiemelkedően sikeres. Ilyen film a Boldog születésnapot! is.
A főszereplővel sorsközösséget érezve, négy nappal 30 előtt a behelyeztem a tesztlemezt a lejátszóba, s újra megnéztem volna a filmet. Volna, mert az utolsó húsz perc hiányzott a lemezről, így pont a történet lezárását nem tudtam megismételni. Ilyen a szerencsém, a tesztlemezre kivételesen nem fért rá az egész film. Ettől függetlenül, meglepődve tapasztaltam, hogy másodszori megnézésre (egyszer már moziban láttam, tartalom és filmkritika az Underground magazinban olvasható) egyes poénok a csattanó ismeretével jobban ültek, a kínos helyzetek nem is tűntek annyira feszélyezettnek a poén ismerete miatt.
Konklúziónak levonhatjuk, hogy a film átmehet a többször nézhető filmek rostáján, amennyiben a gyermekbetegségeitől eltekintünk. Így már csak azt kell eldönteni, hogy DVD vagy VHS formátumban kerüljön a polcunkra a film, esetleg a kölcsönzőben melyiket válasszuk. A DVD mellett a hang, a jobb minőségű kép, az extrák és a hosszabb élettartam szól. A képpel semmi bajom, de ez kevés az üdvösséghez. A hang már zavaróbb! Hiába 5.1-es hangja van, ebből a film közben semmi sem vehető észre. Ezzel az erővel lehetne sztereó is, ugyanannyira térbeli. Az extrák meg...
A beállításoknál eldönthetjük, hogy angol felirattal vagy anélkül szeretnénk-e megnézni a filmet, illetve kommentárral vagy kommentár nélkül. Látható, hogy ez nem az extrák közé került, ami belehallgatva érthető is. Kialakulatlan koncepció nélkül a rendező és a főszereplők végignézik a filmet, s ha eszükbe jut valamiről valami, akkor azt elmondják. Illetve Fazekas Csaba inkább elmotyogja, a színészek meg esetenként közbeszólnak, kérdeznek. A kommentárt készítők között annyira gyenge volt az összhang, hogy nemcsak egymás szavába vágtak, vagy néha egyszerre másról beszéltek, de a színészek által a rendezőhöz intézett, majd megismételt kérdésre csak percek múlva tudjuk meg a választ (vagy akkor se). Itt a hangmérnöki munka is erősen kifogásolható.
Az extrák elnevezést is csak erős jóindulattal csúfolhatjuk így. Megnézhetünk egy, a forgatásról készült kisfilmet két percben. Ez három felvételt takar a „Kamera indul!” felkiáltástól a „Köszönöm, jó volt!” végszóig, hanganyag nélkül. Ennél a négy interjú sem sokkal hosszabb. Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Fazekas Csaba és Sas Tamás mondja el körülbelül három-három és fél percben gondolatait a filmről, lényeges információ nélkül.
Tehát a VHS vagy DVD kérdésre ez alkalommal véleményem szerint a VHS a válasz. Bár a forgalmazó megfelelő árképzése esetén a tartósság miatt a DVD is nyerő lehet.
