A gonosz európaiak – ez most a trendi sztori Tom Clancynél – nem nyughatnak. A Raven Shield végén elfogott neonáci horvát terrorista a börtönben sem nyugszik. Barátai az Óvilág déli féltekéjén – Olaszországban és a Balkánon – borsot akarnak törni a szabad világ orra alá. Vegyi fegyvereket élesítenek be és túszokat szednek. Szerencsére a nemzetközi terrorista-elhárító keménygyerekek most sem pihennek. Lecsapnak, ahol csak kell. És természetesen mi játsszuk a jó fiúkat...
A tervezgetős, taktikai FPS-ek koronázatlan királyaként a Rainbow Six folytatások végtelen sorára van kárhoztatva. Ez persze jó hír a stílus szerelmeseinek. Az már kevésbé, hogy dömpingszerű folytatások és küldetéslemezek mellett nem jelenik meg a játéknak konkurenciája. Sebaj, amíg nem megy a dolog a minőség romlására, addig csak örülhetünk neki. És úgy néz ki, a Rainbow Six 3 nem adott alább a minőségből. Sőt, mint a Raven Shield-es ismertetőben már beszámoltam róla, a grafika igen sokat fejlődött. Persze az örök cinikusok most sem hagyták abba az R6 vizuális világának fikázásával, de szerintem a hangulat a lényeg, és bár lehetne persze szebb is, de ez is bőven elég. Különösen azért, mert végre – hasonlóan a többi FPS-hez – láthatjuk fegyverünket. És ugye fegyverek darabszáma terén az R6 messze veri szinte az összes lövöldözős játékot. Az új kiegészítőben, az Athena Swordban plusz kilenc fegyvert is választhatunk, így összesen 52 főfegyver és a 9 mellékfegyver vár a játékban.
Kész kánaán ez azoknak, akik nemcsak öldökölni szeretnek, hanem csapatuk felszerelésével is szívesen bíbelődnek. Persze az öldökléshez sem mindegy, hogy milyen felszereléssel indulunk bevetésre. Nálam speciel a brit hadseregben rendszeresített L85A1 a mindent vivő. De nemcsak fegyvert választhatunk virtuális Barbie-babáink öltöztetésekor, hanem egyéb kiegészítőket is: gázálarcot, könnygázgránátot, flashbanget, szívhang szkennert, stb. És ez után jön az a rész, amit csak utálni vagy szeretni lehet, ami olyannyira megosztja a játékosokat: a tervezgetés. Szerencsére azoknak, akik szívesen kihagynák, ott a lehetőség, hogy action módban essenek neki a küldetésnek. Azok pedig akik – velem együtt – szívesen tervezgetnek, jön a térképszoba, ahol csapatainknak adhatjuk meg a tervet, hogy merre, mit mikor csináljanak. Ebben semmi különbség nincs a Raven Shielddel szemben, pedig jó lett volna, ha a Rouge Spearből visszatették volna azt a feature-t, hogy amikor az egyik csapat megáll várakozni, akkor merre védekezzenek. Mert ilyenkor a legsebezhetőbbek az MI vezérelte bajtársak.
Az egyszemélyes küldetések – a közepes sztori ellenére – elég jóra sikeredtek, igaz, a küldetéslemezeknél megszokott módon nincs túl sok belőlük. Nyolc darab pálya vár minket, melyek Olaszország, Horvátország és Görögország városaiba és hoteleibe kalauzolnak el bennünket. És egytől-egyig Raven Shield minőségűek. Izgalmasak, nehezek és szépek. Személyes kedvencem Dubrovnik legbelsőbb belvárosa, a történelmi rész. Ezt a részt csak custom pályaként, kevés terroristával is érdemes kipróbálni, mert akkor turistaként szemlélhetjük a remek hangulatú középkori sikátorokat. Persze a milánói utcai harc se kutya.
És persze nem csak a szépség lenyűgöző. Már a Raven Shieldben is illett volna kiemelnem a pályák taktikai jellegét. Azt, hogy nem egyszerűen szobáról szobára megyek és darabolom a gonoszokat – vagy maximum flashbanggel elkábítva végzem ki őket –, hanem a tér mindenféle furmányokat is rejteget: nyitott terek, több emeletnyi egybenyíló hall, vagy egy kis ablak, melyből oly könnyen észrevehet egy gyanútlan terrorista. És persze fordítva is. Léteznek olyan helyek, ahova ha eljuttatjuk mesterlövészünket, több emeletnyi szinten és több épületen keresztül is le tudja szedni a fel alá császkáló tengókat.
Ezekből a nagyszerű pályákból öt csak multis pályát kapunk, de persze a nyolc single pályán is mehet a többjátékos party. Ezen kívül még három darab felújított pálya is van benne, melyeket a régebbi R6-osokból restauráltak. A többjátékos mód mellett az egyjátékost persze nemcsak kampányban játszhatjuk, hanem van még négyféle custom mód is. Gyakorolhatjuk a kampány pályáit, illetve a legtöbb pályán játszhatunk egyedül adott számú ellenség ellen, vagy MI bajtársakkal harcolhatunk túszok kiszabadításáért vagy a terroristák teljes likvidálásáért. Illetve lehetőségünk van még az idő ellen is küzdeni, azaz adott idő alatt teljesíteni a kiválasztott pályát. Ez utóbbival is kipróbálhatjuk a csak multis pályákat, ha nincs otthon hálózatunk.
A játék motorján nem nagyon változtattak – vagy legalábbis nem látványosan. A grafika ugyanolyan szép, az MI játékosok ugyanolyan irreálisak: vagy nagyon gyengeelméjűek vagy ők a világ legtökéletesebb robotharcosai. Néha egyetlen ajtó vagy egy egyszerű cserepes fikusz is képes feltartóztatni őket. Máskor a megriadt terroristák körülöttünk szaladgálnak anélkül, hogy kárt okoznának bennünk. Néha pedig hihetetlen reflexszel és sasszemmel a homlokunk közepére lőnek, mielőtt mi a célra tartott fegyverünket elsüthetnénk. Viszont tanultak valamit a terroristák az alapjáték óta a Ghost Reconból, ugyanis képesek a világ végéről hajszál pontosan orrbadobni egy kézigránáttal. Ez nem túl realisztikus...
Összességében tehát az Athena Sword nem egy nagy sztori, de ezt már megszokhattuk a kiegészítőktől. Viszont kellemes küldetésekkel lehetünk gazdagabbak az alapjátékhoz képest. Akinek tetszenek a Red Storm játékok, annak mindenképpen jó kis időtöltést jelentenek az új pályák akár egyjátékos, akár többjátékos módban. És közben várakozhatunk a Ghost Recon 2-re. Mindenesetre a terroristáknak addig sem lesz egyetlen nyugodt napjuk se...
