Az Everquest talán minden idők legsikeresebb MMORPG-je eddig. Rengeteg kiegészítő készült hozzá, hatalmas a játékos tábora, így várható volt, hogy idővel elkészül a következő rész is. Az Everquest II azonban nem egyenes folytatása az első résznek, inkább egy párhuzamos világ hozzá, melyben sok minden másképp történt, így nem teljesen ugyanazok a hatalmi viszonyok és a kasztok sem.
A játékban először is el kell döntenünk, hogy a jó vagy a gonosz oldalhoz csatlakozunk. Ez sokat számít a fajoknál és a kasztoknál is. A jó oldalon, Qeynosban vannak a törpék, a froglokok, a félszerzetek, az erdei és a nemes elfek. A gonoszak közt Freeportban a sötét elfek, az iskarok, a ratongák, az ogrék és a trollok találhatóak meg. Van pár faj, mely semleges, így mindkét helyen kezdhetnek, ők a barbárok, az eruditek, a gnómok, a fél-elfek, az emberek és a kerrák. De akinek egy adott faj tetszene, de az oldal, melyhez tartozik, nem, akár át is szökhet a másik félhez egy nehezebb küldetés során.
A kinézet is rengetegféleképpen alakítható a játékban. Minden fajhoz más extrák tartoznak: különböző frizurák, tetoválások, testékszerek, férfiaknál szakáll, bajusz – szinte nincs két egyforma karakter Norathon. Az arcnál például külön állítható a szem vágottsága, iránya, színe, az orr hossza, szélessége, hegyessége, a fülek mérete, elállósága, helyzete, a haj stílusa, színe és a fő arccsontok kinézete. Ebben a részben egész biztos sokáig nem talál majd ellenfélre a játék.
A játékban négy főkaszt van, melyek további alkasztokra és specializációkra oszlanak. Míg az alkasztok bárki számára elérhetőek, a további szakosodást már meghatározza a választott oldal. A főkasztok a felderítő (scout), a harcos (fighter), a varázsló (mage) és a pap (priest). Mindegyiknél további három választás van, ez meghatározza majd a karakter tudását.
A harcosok választhatnak a warrior, a brawler és a crusader között, az első a pusztításra helyezi a hangsúlyt, a második a pusztakezes harc mestere, míg a crusader a törvény védelmezője. A warrior később két út között választhat, lehet guardian vagy berserker. A guardian nehézpáncélzatában ideális az ellenfél feltartására, míg a berserker megveszekedett harci stílusával hatalmas károkat okoz az ellenfelekben. A brawlert már megköti a választott város: Qeynosban monk, Freeportban pedig bruiser lehet csak belőle. A lovagnál szintén meghatározza a jelleme a fejlődését, a jó paladin lesz, míg a gonoszból shadowknight lehet.
A papok is háromféle út közül választhatnak: az első a cleric, aki a gyógyításra szakosodott. Belőle a jó oldalon templar, míg a gonoszoknál inquisitor lesz. A druidát választó játékos jobb helyzetben van, ő függetlenül a városválasztástól dönthet még a warden és a fury között, az első a természet alapú mágiákban és a gyógyításban járatos főleg, míg a másik a pusztítás és a természeti elemek mestere. A sámánokat szintén megköti a jellemük, a mystic az ősi szellemek segítségét kéri varázslataihoz, míg a defiler könyörtelenül kihasználja ezen erőket.
A varázslók is három irányba fejlődhetnek, akik a támadó mágiák irányt vonzódnak a sorcerert válasszák, később még két irányba fejlődhet majd, a wizard az elemi mágiában jeleskedik, míg a warlock a betegségek és mérgek specialistája lesz. Akik inkább társaikat akarják támogatni azoknak az enchanter való, később a jó oldalon illuzionista, míg Freeportban coercer lesz belőle. Aki olyan mágust szeretne, mely önmagában is megállja a helyét egy summoner kell neki, ők az idézett lény segítségével könnyen fenntarthatják ellenfelüket, míg mágiájukkal elpusztítják azt. Qeynosban az elementálok, míg Freeportban az élőhalottak felé veszi a fejlődést a későbbiekben ez a fajta karakter.
Eljutottunk a scoutig, melynek fajtái a hátulról, orvul elkövetett támadásokra szakosodtak. A rouge különféle trükköket alkalmaz ellenfelei megzavarására, gyengítésére, a jó swashbucklerek inkább bűbájt használnak, míg a rossz oldalon harcoló brigandok aljas trükköket alkalmaznak. A bardok dalaikkal képesek hatni társaik és ellenfeleikre, bátoríthatják vagy épp megrémíthetik őket. A troubadourok bátorságot és erőt öntenek társaikba, míg a dirge kaotikus zenéje elgyengíti az ellenfeleket és vad harcra sarkalja társait. Akiknek inkább a lopakodás és a rejtőzés tartozik a kedvencei közé a predator kasztot szeretni fogják. Qeynos rangerei mesteri nyomkövetők és íjászok, míg a másik oldal assassinokat tart, akik rejtőzködve iszonyú sebeket ejtenek ellenfeleiken.
A választható fegyverzet és páncélzat szintén függ a kasztoktól. Kezdetben a legtöbben csak nagyon könnyű szövetvérteket viselhetnek, az első kasztváltással ez javul majd egy szinttel, majd a második váltásnál még egy szinttel, így a végére a varázslók könnyű, a scoutok és a papok egy része közepes vértet viselhet. Pár pap és a harcos kasztok felvehetik a nehézvérteket is a huszadik szint után. A fegyverek hasonlóan működnek, a szintlépésekkel egyre jobbakat és jobbakat szerezhetünk belőlük. A brawler, a monk és az összes scout kaszt képes a dual wield fegyverek használatára, így mindkét kezükbe egy könnyű fegyvert fogva igen gyorsan oszthatják a sebzést. Ha az adott karakter használ mérget akkor még inkább hatásos ez a módszer.
Minden hatodik szinten választhatunk egy különleges képességet, először egy tulajdonságunkat növelhetjük meg, majd egy mesteri támadást szerezhetünk vagy a gnollok vagy az orkok ellen, később a fajunktól függő különleges képességet kaphatjuk meg. Tulajdonságaink nem nőnek a szintlépésekkel, csak így, vagy a tárgyak adta bónuszokkal növelhetőek meg.
A harcnál nagyon fontos szerepet kap a szörnyek gyűlölete: mindig azt támadják, aki a legnagyobb sebzést okozta addig nekik. Ezért ha csapatban harcolunk, mindig érdemes megvárni, míg a harcos komolyabban megcsapkodja az ellenfelet, mert ha az ráront a jóval gyengébb vértezetű és kevesebb életerővel rendelkező varázslókra, nem lesz túl jó vége. Szintén vigyázniuk kell a hátulról támadó scoutoknak: speciális támadásaikkal könnyen túlüthetik a harcosokat, és ők sem bírják túl jól egy-egy erősebb szörny csapásait. A papok szintén veszélyben vannak, a szörnyek sokszor őket próbálják először kiiktatni, így könnyű prédává tenni a teljes csapatot. A harccal kapcsolatosan szót kell még ejteni a Heroic Opportunityről is, mely egy különleges sorozatos támadás. A megfelelő képzettséggel elkezdve követni kell a kis tárcsán megjelenő ikonok által diktált sorrendet és egy, az átlagosnál erősebb és pusztítóbb támadó, vagy épp jobb védő, támogató hatás várható. Létezik ennek csapatos változata is, mikor nem az folytatja a megkezdett HO-t, mint aki indította, így a csapatban lévő összes kaszt hozzáadhatja saját tudását.
A képzettségrendszer jól megalkotott, a működés szempontjából nincs nagy különbség egy harcos és egy varázsló között. Szintenként kapnak a kasztok különböző képzettségeket, melyek között a támadó, a védekező, és sok egyéb fajta is megtalálható. Hogy ezeket milyen hatásfokkal használjuk, illetve az, hogy milyen fegyvereket és vérteket használhatunk, függ a skillektől. Ezek szép lassan fejlődnek a karakterrel, minden szinten öt ponttal nőnek meg. A képzettségeknek több szintje van, alapban apprentice I mindegyik, de az írnokoktól és a trénerektől meg lehet venni a második szintjét. Tovább már csak úgy fejleszthetjük, ha egy scholar készít nekünk app 3-as képzettséget, adept I-et a szörnyeknél talált könyvekből tanulhatunk, míg adept III-at csak a rettentően ritka ásványokból készült tekercsekből.
Nagy szerepe van a játékban a mesterembereknek, akik különböző tárgyakat, fegyvereket, páncélokat, felszereléseket készítenek a többi kalandozónak. Először is ott van az a probléma, hogy csak hat hely van a tárgyaknak, igaz, ide tehetünk tárolóedényeket is. A mesterek tudnak készíteni hat, nyolc és tíz férőhelyes hátizsákokat is, vagy még nagyobb ládákat de ezek túl nehezek, csak a bankba jók. Itt is háromféle irányba lehet fejlődni: az outfitter csinálja a felszereléseket, a craftsman a bútorokat, fatárgyakat, ételeket, míg a scholar a tekercseket, italokat, mérgeket. Később, huszadik szinten, további három irányba specializálódik mindenki. A scholar alchemist, jeweler és sage lehet, az outfiter armorer, tailor és weaponsmith, míg a craftsman carpenter, provisioner és woodworker. A komolyabb tárgyaknál egyre inkább egymás segítségére szorulnak, vannak olyan alkatrészek, melyet csak a másik tud elkészíteni.
Minden karakter ingyenesen kap egy saját fogadói szobát, melyet bebútorozhat és feldíszíthet kedve szerint. Később ezt nagyobbra is cserélheti a megfelelő díj kifizetése ellenében. Akik előrendelték a játékot, kaptak két képet is a falra, valamint egy beszélő szobrot és egy bébi sárkányt. Képeket lehet készíteni és venni is, és ez igaz a bútorok nagy részére is.
Természetesen megszerzett tárgyainkat nem csak a boltban tudjuk eladni: a többi játékostól jóval komolyabb pénzeket szerezhetünk értük. Egyik lehetőség, hogy az adott zónában kiabálunk, mit akarunk eladni. Remek dolog, hogy lehet „linkelni” a tárgyakat: ha bedobjuk okét a szövegmezőbe, a többiek rákattintva láthatják a tulajdonságait. Ha türelmesebbek vagyunk, és nem zavar, hogy megy a gép, mikor nem csinálunk épp semmit se rajta, akkor vehetünk házunkba egy hirdetőtáblát, és megpróbálhatjuk értékesíteni tárgyainkat a brókereken keresztül. Igaz, ez sokkal tovább tart, mégis célravezetőbb módszer, sokkal jobb árat lehet kapni így a felszerelésekért. Egyetlen hibája, hogy közben végig a házban kell tartózkodnunk, és online-nak kell lennünk.
A program másik nagyon fontos és rendkívül jól megalkotott része a küldetésrendszer. Igen sokféle feladatot vállalhatunk el, már az induló oktatóhelyszínen is több mint tizenöt különböző quest található meg. Minden kasztváltásnál van egy remek és nagyon hangulatos küldetéssorozat, igaz leginkább a predator és az assassin feladata tetszett nekem. Gyűjthetünk különböző tárgyakat is, melyből ha összejött egy sorozat, a tapasztalati pont mellé valamilyen hasznos tárgyat is kapunk. Maximum ötven folyamatban lévő feladatunk lehet, ennél többet nem tudunk elvállalni, de szinte bármelyiket törölhetjük, ha úgy érezzük, nem felel meg igényeinknek. Mivel ennyi küldetést követni elég nehéz, nagy segítséget jelent az a kis ablak, melyben a kiválasztott quest épp aktuális lépéseit láthatjuk.
A játék grafikája változatos, és mindig jól illik az adott helyszín hangulatához. Sok helyen találhatunk apróbb érdekességeket, díszítőelemeket, párnak van igaz további funkciója is. Rengetegféle mozgásforma van, szinte minden létező helyzetben jó animációt tekinthetünk meg. Sajnos a grafika miatt hatalmas lett a játék memóriaigénye, sőt, ha sokszor váltunk zónát, akkor még inkább problémássá válik a dolog. A program hangjai is megfelelőek, de itt már igazán kiemelkedőt csak az jelent, hogy minden NPC szóban is elmondja, amit akar, és nem csak kiírva látjuk. A zenék kellemes meglepetést jelentettek, mert igaz sok órán át hallgattam a Commonlands helyszín aláfestő muzsikáját, mégse vált unalmassá.
Összességében elmondhatom, hogy az Everquest 2 a legjobb MMORPG, amivel eddig játszottam. Rászoktatja a játékosokat az együttműködésre, de nem teszi kötelezővé. Remek a craft rendszere, sokféle tárgyat lehet készíteni, melyek általában jobbak is, mint amit a boltban vehetünk. A hatalmas mennyiségű küldetés pedig igazán élvezetessé teszi az egészet. A friss játékosok magyarokat főleg a runny szerveren találhatnak, ez sajnos általában tele van. Engem az Everfroston lehet elérni Negia Winterfrost nevű fél-elf orvgyilkosommal.