The Movies

Ééééééss ennyi! Köszönöm. Fél perc szünet, addig mindenki készüljön a következő jelenetre. Magdika, hozzon nekem egy kávét nyolc cukorral. Itt van a következő jelenet storyboardja. Hol van a művésznő? Valaki kerítse elő, de gyorsan! Idegösszeomlást kapott. Na gyorsan fusson el valaki pszichológusért és kaparjátok össze! Te pedig rakd már rendbe ezt a rohadt díszletet és különben is hol van már a KÁVÉÉÉÉÉM?!?!?!?

Peter Molyneux játékát már régóta vártuk igen sokan. Sid Meier után ő a második legnagyobb játékfabrikáló, akinek olyan eredeti ötletei vannak, amit aztán csak másolni lehet éveken keresztül. Ilyen ötlet volt a The Movies is. Persze részei már korábban és más játékokban is megtalálhatóak voltak – még ZX81-en is volt Hollywood-szimulátorom. De mindez egyben és így tálalva, ez a zseniális. Nagy reményekkel vártuk, hogyan készíthetünk majd filmeket és juthatunk egyre előre az idő folyamán. És persze bár mindent összeolvastunk róla, azért voltak homályos részek, hogy mit is tud majd a játék. És persze voltak olyan álmaink is, amiket szinte biztos volt, hogy nem fog tudni, de azért nagyon jó lett volna... ha tudta volna. Mindenestre ha én most olvasó lennék akkor nagyon gyorsan választ szeretnék kapni arra, hogy valójában mi is ez a The Movies? Mi a játékmenet? A The Movies olyan, mintha összegyúrták volna a Simset valamelyik Tycoonnal és az Adobe Premierrel. Nagy vonalakban tényleg ebből a háromból áll, amit már korábban is tudhattunk a weblapján feltűnő reklámszlogenekből. De mégis milyen arányban és hogyan áll össze a játék? Illetve mi az eredeti három létező szoftver összegyúrásában?

A játék gerince egy Tycoon. Hiszen az Álomgyár is csak egy gyár, ahol termelés folyik, és amibe pénzt kell befektetnünk, hogy több pénzt kapjunk vissza. Így aztán – mint a gazdasági játékokban általában – termelési részlegeket kell felhúznunk, fejlesztenünk és karbantartanunk. Ezek között a részlegek között pedig végig kell vinnünk a termelési folyamatot a film alapötletének kigondolásától a celluloid szalag mozikba történő szállításáig. A folyamatot mi vezéreljük – ebben nincs automatizmus – tehát nekünk kell pakolásznunk a félkész termékeket (forgatókönyv, forgatás, nyers film, stb.) egyik helyről a másikra. Ez a folyamat egyrészről pénzt emészt fel, másrészt a végén – ha ügyesek voltunk – pénzt termel a stúdiónknak, amit aztán újra befektethetünk eszközökbe, díszletekbe, színészekbe stb. A végtermék minősége nagyon sok mindentől függ – még attól is, hogy egyáltalán mire van kereslet éppen a mozikban – de az egyik tényező a termelési részlegek és persze a bennük dolgozók minősége.

Ha csak ennyi lenne a The Movies, akkor simán lehet, hogy csak egyedül játszanék vele, mert azért ez elég száraz téma – bár néhányunk számára igen izgalmas. Szerencsére azonban sokkal több van benne. Mert hát az Álomgyár legfőbb fogaskerekei bizony nem egyszerű munkások, hanem művészek. Kihangsúlyozom, hogy kicsit gúnyos is legyek: műűűűűvészek. Akiket igen nagy lélekkel áldott meg a sors. Így aztán sok gondunk van velük. Nem elég, hogy eleget fizetsz neki, hanem az is baj, ha dolgozni kell, meg az is, ha nem. És innentől Simsesedik be a játék. Mivel sztárjaink (színészek és rendezők) rengeteg problémával küzdenek, melyekkel ha nem foglalkozunk, az csúnyán meglátszik stúdiónk filmjein, következésképpen a pénztárcánkon.

Ahogy a Simsben, úgy itt is igaz, hogy emberkéink képesek maguktól is kielégíteni igényeiket, de azért nem „annyira” mintha mi játékosok tennénk. Ezért bizony oda kell figyelnünk erre is, hogy éppen mi fáj a mi kis sztárunk lelkének. És hogy azért mégse legyen egyszerű a játékosok élete, ez a feladat meglehetősen összetett, hiszen bármit teszünk, hogy jó legyen neki, azzal egyben ártunk is (ravasz kis Molyneux). Ha túl stresszes Bruce Willis élete, akkor pihentethetjük ugyan, de azzal meg az unalma nő, amitől szintén boldogtalan. Ha szomjas vagy éhes, betehetjük a bárba, hogy csillapítsa vágyát, ám ezzel szenvedélybetegségbe taszítjuk. Azaz bármit is teszünk, állati nehéz őket olyan állapotban tartani, hogy az ne nagyon látsszon meg a filmek minőségén.

Végeredményben pedig filmeket készítünk, nem holmi kalapácsot, így aztán szőrösszívű menedzser- és megértő pszichológus tudatunk mellett ki kell fejlesztenünk a kreatív művész mivoltunkat is. Ezt a részt azért hagytam a végére, mert nem kötelező a játékmenetben. Vannak forgatókönyvíróink, akik kitalálják és leírják a sztorit, aztán a rendező meg a színészek elintézik a többit. Ám még a Simsszel kiegészített Tycoon sem lenne annyira Molyneux-s, muszáj valami kreatívnak is lennie. Mert az M.I. által kreált történetek és jelenetek (megnézhetjük őket bátran) elég gyengécskék. Így aztán lehetőségünk van saját filmek készítésére. Illetve a játék legelején még nincs, de ahogy haladunk előre az időben és teljesítjük valamelyik feladatot, nyerhetünk egy olyan épületet, amin keresztül beléphetünk a forgatókönyv-szerkesztő mini-játékba. Ellentétben a főjáték tutorialjával – mely egy idő után kicsit zavaros lett – ebben egy ragyogóan összeszedett, előre felvett oktató rész található. E nélkül is nekiülhetünk, de azért nem árt, ha pontosan tudjuk, hogy mit tehetünk meg és mit nem. A szerkesztőben először meg kell adnunk a film címét és stílusát – romantikus, horror, sci-fi, akció vagy vígjáték (ezt lehetett volna még egy kicsit cizellálni) – illetve a főbb szereplőket, aztán be is kerülünk a jelenet összeállító oldalra.

A játék képes segíteni a jelenetek összeállításához tanácsokkal egyszerűbb (bevezetés, tárgyalás, befejezés), vagy bonyolultabb (hollywoodi klisék) tanácsokkal, de ennek semmi kihatása a filmre, úgyhogy én inkább a szabadkéz opciót szoktam választani. A jelenet-összeállító egy idővonal, amely két részből áll: helyszín és cselekvés. Kiválaszthatunk a jelenetünkhöz egy helyszínt azok közül a díszletek közül, amiket felépítettünk már a stúdiónkban. Majd ehhez a díszlethez választhatunk egy cselekvést. Egy-egy díszlethez kb. 30 cselekvés tartozik (pl.: verekedés, csók, halál, beszélgetés). Ha ezt kiválasztottuk, akkor megnézhetjük a cselekvést a díszletben, de a szereplők helyett bábukkal, amiknek aztán megadhatjuk, hogy melyik bábu helyett melyik szereplő játssza el. Ha ez megvan, akkor picit hangolhatunk a jeleneten (fények, kellékek) illetve rendezői utasításokat adhatunk, ki legyen szomorú, ki haragos. Vagy hogy patetikusan játsszon valamelyik szereplő, vagy éppen kihívóan. Ha ez megvan, léphetünk a következő jelenetre. Természetesen minden szereplőre előre definiálhatjuk a jelmezt, amikből rengeteg van, ha már kifejlesztette a kutatási részlegünk – vagy ha az idő engedi (pl. 1930-ban még nincs vietnámi egyenruha a jelmeztárban) – de minden egyes jelenetnél külön is megadhatjuk a jelmezt – például ha valaki átöltözik a történet szerint.

Nem ejtettem még szót különböző apróságokról. Sztárjainkon kívül (rendezők, színészek) egyéb szereplők is tartozhatnak egy filmhez. Főszereplő csak három lehet egy ilyen saját magunk szerkesztette a filmben, ám egyéb kisebb szereplők – nevezzük őket statisztáknak – még vannak a filmben. Őket is definiálhatjuk ebben a szerkesztőben. Persze csak akkor, ha a stúdiónk alkalmaz elég ilyen statisztát. (Gonosz vagyok: ezek igazából nem statiszták, csak kisebb színészek). Persze minél több színészt rendelünk egy filmhez és minél több jelenetet pakolunk bele (egy kisebb sztorihoz is elég sokat kell összeraknunk – ellentétben az M.I. kreálta forgatókönyvekkel, melyek 3-4 jelenetből állnak), annál drágább lesz a film előállítási költsége és annál tovább tart a leforgatása.

Igen, a forgatása. Hiszen azzal, hogy ebben a szerkesztőben összeállítottuk a filmünket, még csak a forgatókönyv készült el – zseniális ez a Peter „gyerök”! Ezek után idő, pénz és egyéb források kérdése, hogy el is készüljön a film. Aztán ha kész van, jöhetnek az utómunkálatok. Ez is egy külön épület, amit fel kell húznunk és – természetesen – nem csak a mi forgatókönyvünk alapján készült filmeken végezhetünk utómunkálatokat, hanem az M.I.-jén is. Csak azon kevésbé érdemes törnünk magunkat.

Az utómunkálatok egy önálló rész, mint a saját forgatókönyv írása. Filmünk ilyenkor egy olyan szerkesztőbe kerül, mely egyfajta lebutított rokona bármely profi filmvágó szoftvernek. Aki használt már ilyet, annak nem is lesz gondja vele, a többieknek pedig ott a tutorial, ami ebben is ragyogó. Tehát ebben a szerkesztőben még megvághatjuk a filmet (átdobálhatjuk a leforgatott jeleneteket máshova, vagy kivághatjuk végleg). Illetve egy-két effektet is ráereszthetünk. A legmókásabb – és ezért a legfontosabb – része mégis az, hogy szinkront vagy feliratot adhatunk a filmünkhöz. (A zene és a hangeffektek csak hab a tortán).

Ha mindennel készen vagyunk, akkor egyrészt visszatérhetünk a játékba, de ha akarjuk, akkor előtte kirenderelhetjük a filmet olyan formátumba, amit a The Movieson kívül egy hagyományos Media Playerrel is lejátszhatunk, azaz elküldhetjük alkotásainkat olyan barátainknak is, akik nem rendelkeznek a játékkal. Ez a renderelés persze a megadott minőségtől függően hosszabb időt fesz igénybe. Ugyanez a szerkesztő a menüből is elérhető, tehát nem kell betöltenünk egy állást, hogy régebbi filmjeinken is utómunkálatokat végezzünk vagy kimentsük lejátszható formátumban.

Rengeteg dolgot nem tudtam még leírni a játékról, de már így is nagyon hosszú lett az ismertető. Molyneux játékai már csak ilyenek. De amiket leírtam, mind fontosnak tartottam, mert ezek alapján döntheti el az olvasó, hogy játszásra érdemesnek tartja-e. Nekem bizonyos dolgokban csalódást is okozott a vártakhoz képest, mégis őszintén állíthatom, hogy nagyon megragadott a játék. A Simses része kevésbé (de akik szintén nem bírják ezt, azok játszhatnak a homokozó menüpontban allűrök nélküli sztárokkal), de a filmek forgatása és az utómunkálatok minden gondolatomat lekötötték.

A The Movies olyan játék, amivel nem lehet keveset játszani, így aztán nem ajánlom azoknak, akiknek amúgy is kevés az idejük és rég aludtak egy jót. De rajtuk kívül ajánlom mindenkinek, aki szeretett volna saját filmet készíteni, hogy próbálkozzon meg vele ebben a játékban. Sajnos mindent ebben sem lehet, de azért jó sok variációs lehetőség van, nehogy túl hamar megunjuk. Akit pedig érdekel, megnézheti első – e játékban kreált – filmemet (mely persze II. világháborús :-).