Let it snow, let it snow. Kevesen vannak, akik ne borzonganának meg Frank Sinatra örökbecsű dallamait hallva. Jingle Bell Rock, Have Yourself a Merry Little Christmas és társaik, melyek megállíthatatlanul szivárognak át a szomszédos kontinensről, a pocakos, piros ruhás öregúrral, Rudolffal, a rénszarvassal, nagy, arany masnis dobozokkal és olyan kétségbeejtően rossz filmekkel, mint a Télapu 1-2. Van persze olyan alkotás, amely küzd az árral (Karácsonyi lidércnyomás, Karácsonyi vakáció), többnyire azonban, ha karácsonyi filmről van szó, az amerikaiak menthetetlenül beleragadnak a cukormázba (Polár Expressz).
Ha karácsonyi filmről van szó, nincs olyan év, hogy ne találkoznánk valamelyik csatornán a Reszkessetek betörők különböző epizódjaival. Talán nincs is még egy ennyire univerzális karácsonyi film, amit ne hallottunk volna már németül, franciául, vagy csehül. Egy olyan film (és itt az első részre gondolok), ami annak ellenére, hogy tartalmazza mindazokat az elemeket, amiket a fent említett filmekben ki nem állhatunk, mégis szerethető és fogyasztható 15 (!) évvel a megjelenése után is.
Talán pont azért, mert elsősorban nem a karácsony „reklámozott” oldaláról szól, Kevint ki nem állhatják a rokonai, és betörők fosztogatják az ünnepek alatt magukra hagyott családi házakat. Az alapszituációban tehát benne rejtőzik a fricska, és Kevin belátja, hogy nem is az ajándékok a legfontosabbak, azért alapvetően egy ízig-vérig családi filmről van szó. Nem is érdemes egyedül nézni, annyiszor láttuk már, lehet előre nevetni a poénokon, és azon, hogy a két betörő mindig ugyanúgy orra esik. Marv és Harry éppen azért válhatnak egyenrangú partnereivé Kevinnek, mert lelkükben még mindig gyerekek ők is. A filmnek sikerül visszaidéznie azt a korszakot, mikor még mindenki vágyott „A” nagy csínyre, a nagy csapdaállításokra, a nagy futásokra. Nem lehet komolyan venni, meseszerűségével fogja meg az embert.
Szórakoztatásban sikerül a második résznek követnie az elsőt, nem rossz folytatás, de már közel sem ugyanaz a lendület. Kevin itt New Yorkban veszik el, és rokonai felújítás alatt lévő házában tanítja ismét móresre régi vetélytársait. A film semmi újat nem ad, ugyanazok a patronok durrognak, persze, ha ezek a patronok az első részben működtek, itt sem sülhetnek el rosszul, csak éppen a füstjük nagyobb. A „galambanyós” történetszál sajnos elég erőltetett párhuzam az első rész öreg szomszédjával. Míg az első részben Kevin „bölcsességét” saját helyzete szüli (mikor azt tanácsolja az öregnek, hogy keresse fel ismét a fiát), itt inkább üres frázisnak hat. Ráadásul a rokonok házát nem ismerheti úgy, mint a sajátjukat, még valószerűtlenebb hát, hogy tökéletesen meg tudná tervezni a csapdákat és a menekülési útvonalakat. A film így is élvezhető, köszönhető ez az összeszokott mókázásoknak, és New York-nak, ami tökéletes helyszínt és varázslatos alaphangulatot ad a történetnek.
A filmek régóta kívánkoztak már DVD-re, most már szerencsére az eredeti szinkronnal is élvezhetjük mindegyik részt. A magyaron kívül hallgathatjuk még 5.1 és surround angolban, csehül, lengyelül, vagy törökül. (Érdekes, hogy szinte ugyanolyan Kevin szinkronhangja minden nyelven.) Felirat angol, magyar, cseh, és török nyelvű választható.
A kép és a hang minősége jó, végre lekerülhet az ezerszer koptatott VHS-ről, és teljes pompájában élvezhetjük a kivilágított utcák, fenyőfák, házak látványát, és az első rész templomi kórusát.
Nagy csalódásom, hogy a jelenetválasztáson kívül semmit nem tett fel a forgalmazó a lemezekre, tehát egyetlen extrával sem találkozhatunk egyik filmnél sem. Igazán megérdemelt volna ez a karácsonyi kiadás egy kicsit több figyelmet ennél.