Robert Rodriguez egy Spy Kids epizód és egy hasonlóan idióta Cápasrác és Lávalány kalandjai című film között egy kicsit komolyabb témával is foglalkozott rendezői pályafutása során. Az új mozifilm alanya nem más, mint Frank Miller népszerű képregény-sorozata, a Sin City. Az eredmény egy meglehetősen erőszakos, de hihetetlenül hangulatos és elképesztően jó látványvilágú film noir alkotás.
A komor és sötét Sin City (vagy „valós” nevén Basin City) egyfajta gyűjtőhelye a lecsúszott embereknek, a sötét múltú gonosztevőknek, a prostituáltaknak és különböző vegyes népségeknek. Ebben a városban él – vagy legalábbis tengeti napjait – a sztori minden főszereplője, melyek közül gyakorlatilag egyik se tekinthető igazi pozitív hősnek, mindenkit inkább a bosszú vezérel tettei során. A film három Sin City képregény történetét dolgozza fel, és ami a legnagyszerűbb benne: látványban szinte pontosan ugyanazt adja vissza, amit a képregény kockáiban láthatunk. (Nem is csoda, hogy nem készült forgatókönyv, helyette egyszerűen magát a képregényt lapozgatták a rendezők – köztük Frank Miller, akinek agyában pluszban ott volt a teljes háttérinformáció is az összes általa kitalált karakterhez és helyszínhez.) Az események ennek megfelelően több szálon futnak, melyek néha érintőlegesen összekapcsolódnak egy-egy jelenetben. Erőszakból és vérből végig erőteljes mennyiséget adagolnak a készítők. Akár a Kill Bill is eszünkbe juthat róla, hiszen itt is stilizálódik néha az egész: a vér például pár jelenetben fehér, máshol meg sárga színben jelenik meg. A szereposztás is zseniális, számos népszerű színész adta nevét a produkcióhoz: Bruce Willis, Benicio del Toro, Mickey Rourke, Clive Owen, Jessica Alba, Elijah Wood, hogy csak az ismertebbeket említsem. Vendégrendezőként pedig Quentin Tarantino is közreműködött a forgatás során, néhány akciójelenetben segítve a két rendezőt.
A DVD képminősége kitűnő (bár ugye a kép szinte csak fekete-fehér, de ez most mellékes), az angol hangsáv 5.1-es Dolby Digital, míg magyar szinkronból sztereót és 5.1-es keverést is kapunk. A DVD menüje jópofa, stílszerűen képregényt imitál. Az extra tartalom inkább közepesnek nevezhető. Megnézhetjük a film előzetesét és két tévéspotot, és kapunk két werkfilmet is. A rövidebb angolul van és 8 perces, magyar felirattal, a hosszabbik, 22 perces viszont csak magyarul nézhető meg. Sok az átfedés a kettő között, és elég sok a „X Y tökéletes volt a szerepre, nem is lehetett volna jobbat találni” típusú megnyilvánulás, de azért pár érdekes infó is elhangzik. A forgatás körülményeire és módszereire, valamint a látványvilág megteremtésének módjára sajnálatos módon azonban nem nagyon térnek ki, mindössze egy-két részletet láthatunk, ahol zöld háttér előtt folyik a felvétel. Szintén magyar alámondással nézhetjük meg a főbb alkotókkal készült interjúkat – viszont ezek nagy része már ismerős lesz a werkfilmek után – gyakorlatilag ezekből az interjúrészekből rakták össze a werkfilmet. A képgaléria nem a forgatásról készült felvételeket tartalmazza, hanem ötletesen párhuzamba állítja a film és a képregény egy-egy képkockáját – a hasonlóság megdöbbentő.
Ami a közepes fölé emeli az extrák mennyiségét, az az audiokommentár megléte. Először kicsit szkeptikus voltam, amikor nem a rendezők vagy főszereplők nevét láttam a menüpontnál feltüntetve, hanem néhány számomra ismeretlen hazai személyét (Galamb, Ábrai Barnabás, Láng István és Kubiszyn Viktor). Nem igazán értettem, hogy néhány ember, akiknek semmi közük se volt a film megalkotásához, milyen okból kommentálnak egy ilyen művet. Azonban pozitívan csalódtam ebben az extrában: gyakorlatilag egy beszélgetést hallhatunk film közben, mely során négyen adnak betekintést a film hátterébe, számos érdekes információt elmondva az alkotókról, a szereplőkről, vagy az eredeti képregényről. A beszélgetést néha megpróbálják persze a látottakhoz kapcsolni, de sokszor elkalandoznak a filmtől, és inkább az alkotókról hallhatunk mindenfélét. Egyedül a beszélgetést moderáló illető lóg ki a képből: míg a többieknek több-kevesebb közük van a képregényekhez, ő inkább csak jópofizni próbál, és nagyon erőltetett poénokkal próbálja „színesíteni” az audiokommentárt. (Azt hiszem, ő szólt be valami olyat, hogy „elnézést, ha néha a púzásunk is belehallatszik” – nos, itt éreztem úgy, hogy az illető teljes mértékben alkalmatlan a feladatra, és jobb lett volna valaki más a helyére.) Négyen amúgy elég tartalmasan végigbeszélik a film két óráját, tanulságos dolog egyszer végighallgatni.
A Sin City határozottan több egy egyszer nézhető filmnél, látványilag pedig igencsak sokat ad. A DVD kiadás minden képregény- és Rodriguez rajongó polcára oda kívánkozik, de az akciófilmek kedvelőinek is jó döntés lehet a beszerzése.
