Amikor először megláttam a film címét, nem tudtam eldönteni, hogy mire gondoljak, ennyire fura címmel ritkán találkozik az ember. (Eredetileg It’s All Gone Pete Tong a filmcím, egy angol szólásra utalva, jelentése kb.: minden balul sült el, minden elromlott.) Aztán úgy döntöttem, adok egy esélyt a filmnek, és annak ellenére, hogy a benne szereplő zenei világ igencsak távol áll tőlem, elég jól szórakoztam rajta.
Frankie Wilde (Paul Kaye) egy igazán sikeres DJ Ibizán, fergeteges partyjairól, botrányos szövegeiről és extrém viselkedéséről híres-hírhedt. Fellépései mellett albumokat állít össze, menedzsere elégedett, dől a pénz, fogy a szer és az alkohol, szeretik a nők, stb. Azonban váratlanul, egy veleszületett rendellenességnek köszönhetően hallása erősen lecsökken, majd hamarosan nullára redukálódik. Munkáját természetesen így nem tudja folytatni, összeomlik, felesége elhagyja, és itt majdnem vége is a történetnek. Azonban főhősünk új erőre kap, amikor rájön, hogy még nincs vége a világnak: megtanul szájról olvasni, és felfedezi, hogyan érezheti a ritmust két mélynyomó segítségével.
A kanadai Michael Dowse filmjének nyitásául látható „igaz történeten alapul” kiírást a film záró feliratai alatt feloldják ugyan azzal, hogy „a történet és a szereplők a képzelet szülöttei”, de ennek ellenére egy hihető sztorit sikerül tálalnia. Kezdetben ugyan kissé zavarosan, sokszor dokumentumfilm-szerűen (még igazi DJ-k is nyilatkoznak, mint Carl Cox vagy Paul Van Dyk), de összességében mégis érdekesen, és az első fél óra után már igen gördülékenyen megy az egész. Paul Kaye alakítása fantasztikus, félelmetes pofákat képes vágni, remekül beleélte magát az excentrikus DJ szerepébe. A filmet persze végigkíséri az ibizai klubokra jellemző zenék, és bár én elsődlegesen rockot és metált hallgatok, ez nem zavart közben...
A lemezen 5.1 Dolby Digital angol és magyar, valamint sztereó magyar hangsáv közül választhatunk, és feliratnak is ez a két nyelv áll rendelkezésünkre. (A főhős brit akcentusa miatt amúgy érdemes eredeti nyelven hallgatni.) A képminőség tökéletes, igazán élénk színekkel tálalva a sztorit. Extrákban viszont nem dúskálhatunk. Kapunk egy kb. 20 perces, magyar szinkronos werkfilmet, mely sajnos a „mindenkivel jó volt együtt dolgozni” és a „más nem is lett volna nála alkalmasabb a szerepre” sablonokban merül ki, maximum egy-két érdekes információt hallhatunk a rendezőtől. (Például itt vált számomra egyértelművé, hogy a film mégse valós történet alapján készült.) Megnézhetjük a werkfilm alapanyagául szolgáló interjúkat külön is (a főszereplővel, a rendezővel és két producerrel), a film előzetesét, valamint B-roll cím alatt kapunk pár alternatív jelenetet. Nem sok, de kárpótoljon az, hogy a film jó volt. :-)
