A neten újabb gadgetek kután kutatva igen érdekes jelenségre lettem figyelmes. Fanatec Heäd$h0t a neve... Első ránézésre valami elborult kortárs-művész teljes mértékben értelmetlen "alkotásának" tűnhet, de a szépen beállított marketing fotókat szemlélve kis töprengés után azért felismeri az ember: ez bizony egy egér akarna lenni. A nevéből rögtön kitalálhatjuk: az eszközt a játékosoknak szánják. Ami persze megint csak arra késztet, hogy megemlítsem: ezek is azt hiszik, hogy kényelmes és pontos egér csak a játékosoknak kell. Meg hát hogyan is hangzana, ha bEz1er cUrv3-nek, vagy $ußĐIv sUrF@ce-nek hívnák, azért mégiscsak menőbb az, hogy Heäd$h0t... No, jeleztem is mindjárt, hogy ha egy mód van rá, én ezzel szeretnék közelebbről megismerkedni, és egyúttal olvasóinkat is megismertetni vele. Ekkor még nem sejtettem, hogy rosszul tettem...
A minőségi problémák már a szettet tartalmazó átlátszó plasztik koffernél elkezdtek kibontakozni. A zárjain ugyanis nem egyértelmű, hogy melyik irányba fog nyílni, ráadásul mindkét irányba egyforma ellenállást tanúsít, és amíg az egyik irányba tolva kinyílik, a másik irányba tolva egyszerűen lepattan... Végül aztán csak sikerült a csomagolásból a Heäd$h0t egeret és a hozzá tartozó "aURa" nevű egéralátétet kiszabadítani, és összerakni.
Nézzük tehát, mit tud a Heäd$h0t, csak úgy nagy általánosságban, mint egér: a szenzor érzékenységét 400 és 4000 dpi között állíthatjuk a driverben. Ennek láttán ismét csak elbámultam egy kissé, erre még a Logitech is büszke lenne, de a technikai paramétereket részletesen átnézve kiderül, hogy valójában egy 2000 dpi-s érzékelőről van szó, mely szoftveresen kerül "duplázásra". Gombok számát tekintve a Heäd$h0t az alap két gombon és a harmadik gombként funkcionáló görgőn túl még négy plusz gombot tud felmutatni. A mai trend szerint ezek funkcióit természetesen tetszőlegesen állíthatjuk, akár még makrókat is készíthetünk hozzájuk, melyeket aztán profilok formájában el is menthetünk. A driver (mely szintén saját nevet kapott: "emul8or") ide vonatkozó részénél találhatunk még egy érdekességet „Joysick mode” néven. Beállíthatjuk ugyanis valamelyik gombra, hogy váltson a joystick módra, és ezután az egér joyként funkcionál tovább, ami abban nyilvánul meg, hogy nem az egér abszolút pozícióját fogja figyelembe venni, hanem az origóhoz képest az elmozdulást. A dolog szépséghibája, hogy miután egyszer elmozdítottuk onnan, akkor már keresgélhetjük, hogy hol is volt. Az egéralátét hátulján 3 USB portot is találunk, persze ebből egyet az egér mindjárt el is foglal, de ettől még használható 2 portos HUB-ként is az eszköz.
Ergonómiáját tekintve is furcsa állatfajta a Heäd$h0t. Kezdeném a fent említett négy plusz gombbal. Ezek a görgő előtt és mögött helyezkednek el, ahol ugyebár köztudottan használhatatlanok, bezzeg a hüvelykujjhoz nem jutott egy sem. Formáját tekintve elég egyedinek mondható, nem véletlenül. Első ránézésre többen is azt hitték, hogy ez egy balkezes egér. Pedig nem. Csak a jobb oldalán van egy olyan nyúlványa, amelyről azt hihetnénk, hogy a bal kezünk hüvelykujjának alátámasztására szolgál. De bal kézzel abszolút kényelmetlen a dolog. Jobb kézzel azonban egész kényelmes fogás esik rajta. Na de ha mégsem, és esetleg valaki túl keskenynek találja az egeret, akkor lehetősége van ezen állítani. Az alján található két jókora csavarral lehet kilazítani, aztán beállítjuk a nekünk megfelelő szélességet, majd visszacsavarozzuk. Ez sem tűnik nagyobb marhaságnak, mint az állítható tömegű Logitech egér, csak hát annak volt értelme, ennek meg nincsen. Pláne, hogy hüvelykujjnál még gomb sincs, hát igazán úgy támaszthatjuk meg, ahogy nekünk tetszik. Egyébként meg sokkal zavaróbb a kihúzott támaszték esetében a mellette tátongó fél centi széles rés, mint az, hogyha ugyanennyivel keskenyebb, mint ami nekünk esetleg a legkényelmesebb lenne. Arról nem is beszélve, hogy ha netán elfelejtjük visszatekerni a csavarokat, még jól össze is karistolhatjuk vele az alátétet. Végül megemlíteném még ergonómia címszó alatt az egér-egérpad együttes legjellegzetesebb vonását, az aURa egérpad kilométerekről felismerhető boltívét. Ez ugyebár azt a célt hivatott szolgálni, hogy a tetejébe becsíptetett vezeték – amely a rögzítési ponttól az egérig spirális „telefondrót” formájában lett megvalósítva – ne tudjon beakadni semmibe. Na nem is akad, ez tény, de ha belegondolunk, az egéralátét után két másik vezeték megy tovább. Egy a táphoz, merthogy külön táp kell neki, és egy a géphez. Így meg aztán nem biztos, hogy megéri nekünk ez a fajta óvintézkedés.
Ha még nem lett volna elég az extrákból és a beállítási lehetőségekből, hát itt van egy újabb: az egérgörgő és a boltív világítása. Nem elég, hogy a görgő és a boltív bal és jobb szárának világítását külön állítgathatjuk, de ráadásul mindnek tetszőleges színeket állíthatunk be az RGB ledek segítségével, sőt még azt is beállíthatjuk, hogy ezek milyen sebességgel villogjanak... Miközben ezeket a beállításokat próbálgattam, többen hangos nevetéssel kísérve figyelték az eseményeket. Nem is csodálkozom, ugyanis a fent említett marketingfotók határozott színeitől eltérően olyan visszataszító színeket lehet „kikeverni” hogy az tényleg röhejes. És akkor azt még nem is említettem, hogy ezeket valamiért ki sem lehet kapcsolni teljesen. Aztán mikor a villogást is bekapcsoltam, több kollegám agya ledobta az ékszíjat, eztán döntöttem úgy, hogy nem a munkahelyemen folytatom a tesztelést, nem borzolom tovább a kedélyeket.
Mire jó tehát a Heäd$h0t? Csak úgy szimplán egérnek? Annak egészen középszerű. Villantani a LAN-partikon? Hát ott meg inkább kiröhögnék. Ja, hogy viccnek? Annak meg egy kicsit drága...