Myrtana világa újra veszélyben van. Nem mintha ez nagyon meglepő lenne, ugyanis az előző két részben is veszélyben volt, de persze mind a kétszer meg is menekült. Ez mind egy névtelen börtöntölteléknek köszönhető, akiről szinte semmit sem tudni. Ez néhány embernek nagyon ismerős lehet... igen, a The Elder Scrolls sorozatról beszélek. A Gothic világa eddig is sokban hasonlított a TES sorozathoz, de most végre grafikailag is felveszi a versenyt a nagy vetélytárssal.
Myrtana földje ork megszállás alá került, és az emberek rabszolgasorba kényszerültek. A fővárost ugyan sikerült mágikus burokba vonni a maradék varázsérc felhasználásával, de így onnan se ki, se be. A lázadók maroknyi csapata elkeseredett gerillaharcot vív a megszállók ellen, de a remény egyre fogy. Itt érkezik meg kis csapatunk a helyszínre, hősünkkel és a régi ismerősökkel. Szokatlan módon egyenesen a katlanba. Eddigi kalandjaink során az első lépéseket mindig nyugodtan tehettük meg, legalább szétnézhettünk egy kicsit, megismerkedhettünk az irányítással, ez ugyanígy volt a TES sorozatnál is. Most azonban más a helyzet, itt a legelső pillanatban egy nagyobb hirig közepében találjuk magunkat, és az első tutorial tipp is arról szól, hogyan vegyük elő a kardunkat. Ez egy kicsit szokatlan egy ilyen játékban, de meglepő módon nem is olyan rossz kezdésnek. Egy megszállt falut kell megtisztítani a zöld szörnyektől, ami kezdetnek nem is annyira könnyű feladat, de még ez is csak ízelítő abból, ami ránk vár későbbi kalandjaink során.
A Gothic sorozat harmadik részére sok dolog változott. Első ránézésre a grafika tűnik fel, ugyanis rengeteget csiszoltak rajta fejlesztők. Letisztult és gazdag grafika, frankó animációk, gyönyörű effektek. A már megszokott részletes kidolgozás csak növeli az amúgy is fantasztikus összhatást. Nagyszerű volt nézni, ahogy a lemenő nap eltűnik a tenger habjaiban. Az ég kidolgozása mindig is elsőrangú volt a Gothicban, csak állni és nézegetni a csillagképeket és a hullócsillagokat. Az állatok és egyéb szörnyek is szépen megmunkáltak és egész élethűen viselkednek, bár néhányszor összeakadtam egy-két szerzettel, akikből hiányzott az útkereső szkript, vagy egész egyszerűen csak beakadtak valahova. Mindent összevetve a grafika csak négyest érdemel, ugyanis nincs optimalizálva. Az egyébként sem kicsi gépigényt a csillagos egekig rugdossa a grafika, és ez ellen nem sok mindent lehet tenni, minthogy venni új hardvereket karácsonyra. Sajnos ez is az egyik végterméke a rövid határidőknek, a programozóknak nincs ideje befejezni a játékot rendesen.
A játékélmény fantasztikus – a kisebb hibákat leszámítva. A bejárható terület ugyan kisebb, mint az Oblivionnél, de még így is hatalmas. A nagy testvérnél viszont sokkal kidolgozottabb, sokkal élettel telibb a Gothic 3 világa. Nem tehetünk meg úgy pár lépést a pályán, hogy ne találkozzunk valami érdekessel, legyen az egy épület, természeti képződmény vagy valami hasonlóan érdekfeszítő dolog. Az Oblivionben az egyik legjobb és egyben legfárasztóbb dolog is a hatalmas bejárható térkép volt. Ott akár kilométereket is megtehettünk anélkül, hogy bármi fontos történt volna velünk, leszámítva néhány éppen arra bóklászó monsztát. Habár hatalmas fíling volt lovon vagy anélkül elmenni túrázni, és órákig mehettünk egy irányba anélkül, hogy elfogyott volna alólunk a pálya, de éppen ezért nagyon steril is volt a környezet. A Gothic 3-ban viszont még a legutolsó kődarab is lélegzik, és szerves része a pályának. Minden városban és településen zajlik az élet. Reggel az emberek felkelnek és elmennek a dolgukra, a kovács kovácsol, a vadász vadászik, az őrök őrködnek. Mindeközben az NPC-k egymással is kommunikálnak, mindenkinek megvan a másikról a véleménye, és ha van szerencsénk néha elcsípni egy-egy beszélgetést, érdekes dolgokat hallhatunk. Ezen kívül az NPC-knek rólunk is megvan a saját kis véleményük. Reagálnak ránk, és a tetteink befolyásolják a hozzánk való viszonyukat is. Ha például felcsapunk rabszolga-kereskedőnek, a szökött rabok rettegni fognak tőlünk, a többi rabszolga-kereskedő barátként fog tisztelni, a lázadók pedig mélységesen utálni fognak.
Igen, ebben a játékban tőlünk függ, hová állunk, és itt tényleg mi irányítjuk a dolgokat. Ha akarunk, csatlakozhatunk a lázadókhoz és felszabadíthatjuk Myrtanat az ork megszállás alól. De állhatunk az orkok oldalára is, és rabszolgasorba dönthetjük a maradék emberi erőket. A játék befejezése rajtunk áll. A többi kaszt tagjait is más célok vezérlik, mi dönthetjük el, melyikhez pártolunk. A játék elején kipróbálhatjuk mindegyiket, ha úgy döntünk, ugyanis a végső pártválasztás csak a játék közepe táján van. Érdemes megszemlélni minden oldalról a játék sztoriját ugyanis érdekes dolgokat fedezhetünk fel.
Ezzel el is érkeztünk a játék egyik legjobb részéhez. Rengeteg dologhoz foghatunk már a játék elejétől kezdve. Az alap classokon kívül (harcos, íjász, tolvaj, varázsló) van néhány egyéb foglalkozás is. Valami furcsa oknál fogva hősünk újra amnéziás, és újfent a nulláról indulunk képzettségek szintjén. Azt hinnénk, hogy amit a Gothic 2-ben megtanult, az meg is maradt, de sajnos nem ez a helyzet. A kettőben még elnéztük a dolgot, mert az első rész végén rázuhant egy fél hegy, és az azért elég indok volt egy kis emlékezetkieséshez, de hogy most megint mitől ment el az esze kedvenc hősünk, azt nem tudni. Valami eredetibbet is kitalálhattak volna a fejlesztők, na mindegy. Így hát most itt az idő, hogy újra hőst faragjunk magunkból. Megtanulhatunk például rendesen vadászni, megnyúzni és zsigerelni állatokat, így a levadászott zsákmányból sok fontos és értékes alapanyagot nyerhetünk ki, amit máshogy nem tudnánk megszerezni, vagy csak nagyon drágán és nehezen. Elszegődhetünk kovácsnak is, és készíthetünk saját fegyvereket, páncélokat és egyéb kiegészítőket kalandjainkhoz. A meglévő fegyvereinket is érdemes néha kiélezni, ugyanis nagyon elhasználódhatnak a harcok során, és egy életlen kard vajmi keveset ér. Az alkimista mesterségnek is hódolhatunk, ha kedvünk úgy tartja, és mindenféle életet adó és elvevő italokat kotyvaszthatunk. Ha jobban beletanulunk a mesterségbe, akár olyan varázslöttyöket is alkothatunk, amelyek véglegesen megnövelik a statjainkat. A többi mesterség is nagyon érdekes és hasznos, ezeket tapasztaljátok ki magatoknak. Még egy dolog: az egyik mesterség nem zárja ki a másikat, szóval egyszerre több mesterséget is űzhetünk ha van elég TP.
A TP-t megszerezni küldetések teljesítésével és a véget nem érő ellen-áradat kitartó kaszabolásával lehet. A küldetések nem túl változatosak. Vidd el ezt ide, öld meg ezt, hozd el ezt. Egy idő után kicsit uncsi, viszont nincs meghatározott sorrend. A küldetéseket akkor csináljuk meg, amikor kedvünk tartja, és olyan sorrendben, ahogyan csak akarjuk. Egy idő után elég XP összejön, hogy magasabb szintre lépjünk. Ha szintet léptünk, kapunk tanuláspontokat, amelyeket azonban nem lehet csak úgy egy menüben elosztani, és nem a tevékenységeink fejlesztik a skilleket, ahogy azt a TES-nél megszokhattuk. Itt mestereket kell találni, akik tanítanak minket. Ha vívni szeretnénk megtanulni, egy jó harcművészt kell keresnünk, aki némi pénz és TP fejében kiképez minket. Ugyanígy, ha kovácsolni szeretnék, egy kovácsot kell találnunk, és ha vadászni, akkor pedig egy jó vadászt. De az alap tulajdonságainkat, mint például erő, mozgékonyság, azokat is csak mestereknél, vagy alternatívaként oltároknál is fejleszthetjük az istenek segítségét kérve.
Ez eddig mind szép és jó, de sajnos sötét oldala is van Gothic 3-nak. A legrosszabb dolog, amit már a kezdetektől nem sikerült orvosolni, az az irányítás. Kegyetlenül nehéz és idegölő kezelése van ugyanis a játéknak, ami még a hardcore RPG fanokat is megizzasztja. Valamicskét csiszolgattak ugyan rajta a fejlesztők, de még mindig messze van attól a szinttől, amit elvárna az ember egy ilyen kategóriás játéktól. A Gothic 1-ben forradalminak szánt irányítás a sorozat fekete bárányává nőtte ki magát az évek során, amit a fejlesztők nem látnak, vagy csak nem akarnak látni. Ugyan a három egérgombra kiosztott harci kombók igen változatos játékmenetet kölcsönöz(né)nek, mégis nehéz és fáradságos a használatuk. Néha nagyon bele lehet gabalyodni a dologba, és nem csoda, ha néha már csak a halott hősünk teteme árulkodik arról, hogy valamit bizony félrenyomtunk. Nem lehetetlen megtanulni az irányítást, de bizony sok időbe, energiába és visszatöltögetésbe kerül, és így elég sokat elvesz az amúgy fantasztikus játékélményből. A másik dolog a horribilis gépigény. Akinek nincs legalább 1 GB RAM-ja és egy izmosabb videókártyája, az ne is álmodjon róla, hogy Gothic 3-azni fog. 512 MB RAM-mal próbálkoztam először, de kegyetlen diavetítés lett a vége. Már a menüben is majdnem elaludtam, amikor kb. 10 percig szórakozott a játék betöltésével. Amikor betöltötte az adott pályarészletet semmi baj nem volt vele, azon a kis részen nagyon jól futott, de ha elindultam túrázni, szerencsétlen vinyóm kegyetlenül megizzadt, hogy betöltse a következő 20 centit a pályából, és ez hosszútávon nagyon frusztráló tud lenni. Főleg harc közben, amikor a töltögetés miatt, egyszer még messze van az ork, a következő képen pedig már a véres hulládat zsebeli ki. Szóval egy izmosabb vas nélkül neki sem érdemes állni.
Mindent összevetve, a megfelelő hardveres háttér beszerzésével igen sokáig képes lekötni a Gothic sorozat legújabb tagja. Sok fejlődésen ment át a játék, és igen szemrevaló darab kerekedett belőle a harmadik részre, ami még az Oblivionnal is felveszi a versenyt jó néhány téren. Bár néhány gyermekbetegséget, a bug-tengert, néhány buta játékelemet és az ostoba irányítást még nem sikerült levetkőzni, de talán a negyedik részre az is megoldódik. A gyönyörű tájak, az érdekességekkel és jó sztorival megfűszerezett játékmenet, a kellemesen hosszú játékidő magáért beszél. A zene nagyon jól illik a játékhoz, és az effektek is tűrhetőek. Aki szereti az RPG műfajt, az ne hagyja ki a Gothic 3-at.
