„Játékra fel, kedves barátaim! Irtsuk együtt Legóországban a legógonoszokat, legófegyverrel a kezünkben, mivel mi magunk is jófajta legóból vagyunk!” Akár ezen két mondat is lehetne a Bionicle Heroes mottója, hiszen a kisebbek és nagyobbak által jól ismert LEGO ezúttal az 1999-ben debütált Bionicle világába invitálja a játékosokat, hogy rendet tegyenek Voya Nui szigetén. A nevében erőteljes francia nyelvi hatást tükröző szigetre ugyanis befészkelték magukat a roppant gonosz Pirakák, és imigyen, jól nevelt übergonoszok módján meg akarják rontani az amúgy igen békés lakosságot. Ezt természetesen nem tűrhetik a rend, és minden tinilány szívének őrei, a jó oldalt képiselő Toák, így hát ellentámadásba lendülnek, mind a hatan, egyetlen testbe oltva.
Ez hát a körítése a legújabb LEGO játéknak, amely folytatja az elődei, a LEGO Star Wars első és második epizódja által megkezdett utat, igaz, ez esetben némiképpen az „egyet előre, kettőt hátra” szindrómáról beszélhetünk. A Bionicle Heroes számos ponton kapcsolódik az említett LEGO Star Warshoz, főként stílusában, és megvalósításában, amely kitételek alatt elsősorban azt kell érteni, hogy jelen eseten is egy akciójátékot kapunk, amely egy olyan világban játszódik, amelyben minden Legoból van. Pardon, Bionicle-ből. Legalábbis ami a különféle karaktereket illeti, amelyekben nem kell hiányt szenvednünk, köszönhetően a különféle maszkoknak, amelyek segítségével – mint arra már fentebb utaltam – nem egy, hanem összesen hat, eltérő képességű héroszt irányíthatunk. A pályákon különféle maszkokat találhatunk, amelyek segítségével a jó oldal bátor harcosa átalakulhat, és így teljesítheti az eltérő feladatokat. Az egyes hősök nemcsak eltérő vizualitással, hanem különböző képességekkel (például tűzön, vízen járás, építés), eltérő fegyverzettel, és mozgékonysággal bírnak. Az öt különféle helyszínen lévő küldetéseket szinte tetszés szerint választhatjuk ki központi barlangunkból, ahol tippeket avagy bónuszpályákat is vásárolhatunk, különleges felszereléseinket és képességeinket is csiszolhatjuk a meglévő bolt segítségével. Az össznépi teleshopban elszórható pénzneműt a pályákon szerezhető legóelemek adják, hiszen szinte minden szétlőhető, s az így kihulló legódarabkákat kell összegyűjtenünk.
Ellenfeleink a Pirakák és csatlósaik lesznek, kiknek likvidálása mérsékelt kihívást jelent abban az esetben, ha sáskaszerűen elborítják a képernyőt, viszont amennyiben ez nem következik be, úgy a nehézség foka igen alacsony szinten realizálódik. Némi színt a minden egyes pálya végén menetrendszerűen érkező főellenségek visznek a már-már unalmassá váló lövöldözésbe, hiszen a főgonoszok nemcsak egyedien animáltak, hanem lényegesen keményebb diót is jelentenek.
A helyszínek korrekten felépítettek, és változatosnak mondhatók, hiszen őserdőktől a tengerpartokon át a lávával borított területekig igen sokféle környezetben kalandozhatunk. Hogy egyhamar ne unjunk rá a játékra, arra biztosíték a rengetek elrejtett kincs, illetve a választható karakterek számának folyamatos bővülése, és akkor az alternatív útvonalak egész garmadájáról még nem is szóltunk.
Grafikailag a Bionicle Heroes kétségkívül nem döngeti az innováció nagy kapuját, azonban mindenképpen megérdemli az „elfogadható” jelzőt, főként az igen alacsony gépigény fényében. A mozgásanimációk jók – ha már élethűségről egy legóvilág esetében aligha beszélhetünk – a pályák mint említettem változatosak, és viszonylag egészen sokféle ellenséggel találkozhatunk. Ami az audio részt illeti, nos, erről a szekcióról túlzottan sok pozitívumot nem lehet elmondani, hiszen habár a zene a szituációktól függően dinamikusan változik, a hangeffektek igen gyatra minőségűek.
Összességében egy korrektül kivitelezett játék a Bionicle Heroes, amely tényre főként akkor jöhetünk rá, ha a megcélzott közönség szemüvegén keresztül szemléljük a játékot. Ezen közönség pedig a tízes éveiket nem sokkal meghaladó, avagy éppenséggel alatta lévők csoportja, akiknek kitűnő szórakozást jelenthet ez a teljességgel vértelen, barátságos akciójáték.
