Megvallom őszintén, még nem játszottam Rayman játékkal, mivel nem nagyon szeretem a platform (ugrálós, mászkálós, ügyeskedős) játékokat. Azonban a Raving Rabbids – bár rá lehet fogni a platformot is – valójában egy minijáték-gyűjtemény. Lehet gondolkodni azon, hogy mi is inspirálta ezt az új részt (szerintem a Wiire találták ki az egészet), azonban tény, hogy gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak vagy buliknak egyaránt felhőtlen kikapcsolódást jelent. És bár a cikk elsősorban a PC-s változatról szól, volt szerencsénk a szerkesztőségben Wiin és PS2-n is kipróbálni, ezért néha azokhoz is hasonlítani fogjuk.

Tehát a Rayman Raving Rabbids egy családi játék, melynek van egy Történeti módja, melyben sorra meg kell csinálnunk a játékban található minijátékokat, azonban ennek a története igen gyenge és a szerkezete is furcsa. Azonban mindenképpen végig kell ezt játszanunk, hogy felszabadítsuk a játékokat a kötetlen játszadozáshoz. (Alapból minden játék zárolva van, és csak azokat választhatjuk a szabad- vagy családi módban, amiket a történeti módban megnyitottunk). A pontszerző módban egyedül játszogathatunk szabadon a megnyitott minijátékokban, pontokat gyűjtve, melyekkel bónusz filmecskéket nyerhetünk (bár ezeket a webről is megszerezhetjük). Családi módban pedig többen is játszhatunk egymás ellen.
A játék szereplői – Raymanen kívül – az őrült nyulak, melyek kicsit buták és nagyon röhejesen óbégatnak, állandóan szívatnak minket és imádnak táncolni. Természetesen többfajta őrült nyúllal is találkozunk majd a játék során. Személyes kedvencünk a Sam Fisher nyúl, melyet össze nem téveszthető éjjellátójáról ismerhetünk fel, és a többi nyúllal ellentétben fedezéktől fedezékig osonva nehéz ellenfélnek bizonyul. Jó poén, hogy az Ubi Softban volt annyi humorérzék, hogy a tulajdonukat képező Splinter Cell márkát nem sajnálták a Rayman-től.
És akkor végre essen szó magukról a játékokról is: vannak sportjátékok, melyben például a futást a kontoller(ek) gyors mozgatásával kell elérni, vagy ügyességi játékok, ahol a kontollert finoman kell mozgatnunk, hogy megoldhassuk a feladatot. A kontroller PC esetében az egér, illetve esetenként a billentyűzet, PS2-n a legtöbbször a két analóg karra és a hátsó gombokra lesz szükségünk, Wiin pedig értelemszerűen a Wii Remote és a Nunchuk együttesen biztosítják a vezérlést. Vannak versenyek, melyben vaddisznóháton kell legyőznünk a nyulakat, hasonlóan egy autóverseny szimulátorhoz. Van, ahol egy őrült nyúl lyukas fogaiból kell kitépkednünk a kukacokat, vagy adott idő alatt minél többször fejbe vágnunk egy szerencsétlent. Illetve a strandi budin segíthetünk rajtuk, hogy nyugodtan végezzék dolgukat, szorgosan becsapkodva a kinyíló WC ajtókat. És vannak az FPS-szerű részek, melyben különböző díszletek között kell levadásznunk a legkülönfélébb nyulakat egy WC-pumpa-vetővel.

Mivel a legtöbben úgyis FPS-ekkel játszunk, ezért ez utóbbi részt találtuk a legizgalmasabbnak. Jó érzés volt, hogy nem nácikat vagy zombi szörnyeket kell levadásznunk brutálisabbnál brutálisabb fegyverekkel, hanem a vicces nyulakat kell kiütnünk egy mókásra tervezett fegyverrel. Illetve néha – ha túl közel érnek a nyulak – egy láncos kézzel torkon ragadhatjuk őket és hozzávághatjuk a többi nyúlhoz. A mozgás mindeközben olyan, mint a konzolokon, azaz nem mi mozgunk előre-hátra, hanem a kilövések után a program tol előre minket a következő lőállásba, ahol csak a célzásra kell ügyelnünk (hasonlóan a játéktermi fénypisztolyos játékokhoz). Illetve az újratöltésre, mivel – hogy legyen valami – ezt nekünk kell megtenni, ha kiürült a WC-pumpa tár, ami a nagy lövöldézésben sokszor megtörténik.
Szintén kedvencem – bár ez most már kezd unalmas lenni, hogy kedvenc, hiszen majd' mindegyik mini-játék élvezetes – a diszkó rész, amikor a felcsendülő zene ritmusában érkeznek a nyulak két oldalról és – ugyanebben a ritmusban – kell kezelnünk a kontrollert, ha mellénk ér egy nyúl. A szám közben pedig – ha ügyesek vagyunk – rengeteg nyulunk gyűlik össze a táncparketten, melyek – az egyébként is vicces pályát – még több humorral dobják fel. Mindez persze Wiivel kicsit jobb, hiszen akkor a kontroller mozgatása valójában egy tánc és így – a ritmus miatt – könnyebb is, meg hát jobban beleélhetjük magunkat a nyulas diszkóba... Azonban nem csak egy ilyen jellegű feladat van, és a vége felé brutál nehéz lesz, mert nagyon gyors számokra özönlik be rengeteg nyúl, és ha kiesünk a ritmusból, azonnal vesztünk.
Nem szerettem – ilyen is van! – azt a játékot, amikor a kontrollerrel ügyeskedve kellett időre átgurítani egy golyót a labirintuson, ami persze lyukcsapdákkal volt tele. Szintén béna voltam a tehén elhajítós részben is, bár tény ami tény, nagyon vicces volt, ahogy szegény bőgő Riskát forgatjuk a fejünk felett. (Köröket leírva az egérrel, a PS2 kontroller egyik analóg karjával vagy a Wii Remote-tal a fejünk felett, mintha lasszót pörgetnénk.) Ellenben nagyon tetszett a kapura rúgás pálya, ahol tizenegyeseket kell rúgnunk egy félelmetes óriás nyúlnak. Hogy mi volt benne poén, azt nem lövöm le, hiszen az első próbálkozás után ki kellett hagynom a másodikat a röhögés miatt.

Ez amúgy általában igaz a játékra – főleg ha többen játszunk –, hogy az igazi nehézséget a röhögés okozza benne. Persze van egy-két minijáték, ami nem mindenkinek megy, és ez – de csak a történeti módban – idegeskedésre adhatna okot, azonban ilyenkor át kell adni valamelyik barátunknak a pályát, és ő majd tovább viszi. Egyébként meg csak olyannal játsszunk, amit már próbáltunk és szerettük!
Nehéz betűkkel leírni, hogy mi az ami megfogja – a kisgyerektől a lányokon át a vérmes hardcore gamerig – az embert ebben a játékban. De tény, hogy a hangulata odakényszerít minket és piciny függőséget is okozhat. A játék humora – különösen ha társaságban, családdal játszunk – nagyszerűen feldobja az unalmas estéket vagy az esős hétvégéket. Mivel úgy érezzük, hogy a játék ötlete elsősorban Wiire készült, ezért a Rayman változatok közül nekünk is a Wiis tetszett a legjobban. Igaz, célozni kezdetben kicsit nehezebb volt vele, mint a PC-n egérrel, viszont kárpótlásul úgy kell Wiin újratölteni a WC-pumpa-vetőnket, ahogy a rossz filmekben a shotgunt húzzák fel a keményfiúk. Ez pedig önmagában is nagyon vicces. (Az értékelésben igazából nem egyedül a PC-s verziót pontoztuk, sokkal inkább magát a multiplatform játékot, melynek teljes fénye egyértelműen a Wiin mutatkozik meg.)