A PopCap Games játékai

Kezdetben volt a Tetris. És aztán elérkezett a játékok azon kategóriája, melyet "casual games" néven illetnek, és melyre ma már gyakorlatilag külön üzletág épül a játékszoftver-iparon belül. Egyes fejlesztők és kiadók ugyanis rájöttek, hogy nemcsak a megszállott gamereket célzó AAA kategóriás játékokból lehet megélni, hanem az azoknál jóval egyszerűbb kivitelezésű, de mégis rendkívül ötletes kis programokból, melyek – akárcsak az ősréginek nevezhető Tetris tette annak idején – jóval nagyobb célközönségnek nyújtanak hosszan tartó szórakozási lehetőséget. És teszik mindezt úgy, hogy akár 5 percünk van, akár egy óránk, azt ugyanúgy ki tudjuk tölteni egy ilyen játékkal. A PopCap Games fejlesztőcsapat ezeknek szentelte munkáját: apró – mindössze 10-20 MB méretű –, de mégis ötletes, aranyos, és mindenekfelett hihetetlen módon addiktív játékokat készítenek mondhatni orrvérzésig. Cikkünkben ezek közül szemezgetünk.

Az egyik legnépszerűbb játékuk minden kétséget kizáróan a Zuma. Ennek pályái kanyargós vájatokat tartalmaznak, melyekben színes labdák haladnak az út végén lévő lyuk felé. Középen pedig egy kőbéka található – mi ez utóbbit irányítjuk. A béka szájában is egy színes golyó van, melyet a kurzorral meghatározott irányba lőhetünk ki. Ha eltalálunk másik labdát, akkor mellé csúszik be a sínre a kilőtt golyó, és ha ezáltal három egyforma színű került egymás mellé, akkor azok eltűnnek. A cél az, hogy a golyókat eltüntetve megakadályozzuk, hogy elérjék a süllyesztőt. A béka feje tetején láthatjuk azt is, hogy milyen színű golyó van a kilövésre váró után, így előre is tudunk tervezni. Speciális golyókat is találunk néha: ha ezek szerepeltek az eltűnő csoportban, akkor vagy valamilyen extra esemény történik – például felrobbanhatnak a közelben lévő golyók vagy egy darabig visszafele haladnak a labdák –, vagy különleges képességet kapunk és egy ideig kék sugár segíti a célzást. Természetesen folyamatosan kapjuk a pontokat, többek között attól függően, hogy mennyi golyó tűnt el egyszerre, illetve bónusz jár például azért is, ha egy láncon lévő résen keresztül lőve alakítunk ki azonos színű csoportot, vagy ha az eltűnő labdák két oldalán azonos színű golyókból szintén legalább három jön össze, és így azok is eltűnnek. Ez így leírva lehet, hogy nem hangzik túl izgalmasnak, azonban mindenképpen érdemes kipróbálni a játékot, hihetetlen módon magával ragadja az embert, és utána már csak azt vesszük észre, hogy több órája golyókat lődözgetünk...

A PopCap legújabb játéka a Peggle címet kapta, ennek kis tüskék a "főszereplői". Képzeljük magunk elé a fali parafatáblákat a színes tűkkel, valami ilyesmi itt is a helyzet. A cél az adott pálya narancssárga tüskéinek eltüntetése. Ehhez fentről egy golyót tudunk kilőni, mely a tüskéken pattog végig a fizika törvényeinek megfelelően. Amelyik tüskét még nem találtuk el, az a flipperekben lévő hengerekhez hasonló módon löki tovább a golyót, majd miután lent kiesett a golyó, az összes eltalált tüske eltűnik. A narancssárga tüskékért természetesen több pontot kapunk, mint a normál kékekért, a változó helyű lilát eltalálva pedig nagyobb ütemben nő pontszámunk. Bónusz labdát kaphatunk egy lövésből megfelelően sok pont eléréséért, vagy ha alul pont a jobbra-balra mászkáló kosárba esik bele a golyó. Minden pályán egy "segítőnk" is van, tőle függ, hogy milyen speciális képességet aktiválhatunk a zöld tüske eltalálásával. Például flipper-szerű karokat kaphatunk alulra, vagy tűzlabdát lőhetünk ki minél több tüske eltüntetésére. Ezek egy vagy néhány kör erejéig élnek, attól függően, hogy melyik bónuszról van szó. Eleinte az volt a bajom a Peggle-vel, hogy az ember nem érzi benne, hogy végig totális kontroll van a kezében, hiszen a golyó kilövése után annak kieséséig csak bámulhatjuk a képernyőt, és reménykedhetünk benne, hogy mázlink lesz és jó irányba halad a golyó. Az első mozdulat persze fontos, de hosszú távra nem tudunk tervezni a kilövésnél. Ennek ellenére mégis újra meg újra elindítottam a játékot, ha 5-10 perc kikapcsolódásra volt szükségem (hogy aztán fél óra játék után még 5-10 percet adjak magamnak... :-), és mindent megtettem, hogy a pálya teljesítésével megszólaljön az Örömóda dallama. Ha végigvittük a történeti módot, további kihívások várnak, például az alap pályák 25 narancssárga tüskéje helyett 35-45 kerül egy pályára, vagy meghatározott pontszámot kell elérnünk. Tehát ez is igen hosszú távon biztosít játéklehetőséget.

A Bookworm Adventures egy fokkal talán fiatalabb közönséget célzott meg. Kukac főhősünk lépésről lépésre mitológiai lényekkel találkozik, akiket úgy tudunk legyőzni, hogy a képernyőn lévő 16 betűből értelmes angol szót rakunk ki. Gyakorlatilag a Scrabble-höz hasonlítható az alapelv. Minél hosszabb szót rakunk ki, annál több életerőt veszünk el ellenfelünktől, aki utána viszonozza is a támadást, így érdekünk, hogy mielőbb legyőzzük őt, nehogy mi magunk halálozzunk el. Fejlesztések itt is várnak ránk, például a sérülésünket felező pajzs vagy az X, Y és Z betűket tartalmazó szavak erősebb sebzését biztosító tárgy. A program elfogadja a többes számú alakokat is, így sokszor egész egyszerűen egy S hozzáadásával növelhetjük eggyel a szó hosszát. A felhasznált betűk helyére pedig természetesen újakat kapunk. Az előbbi két játékhoz képest jóval egyszerűbb programot jelentenek a könyvkukac kalandjai, azonban egy ideig ez is szórakoztató tud lenni.

A játékok mindegyike demo verzióban elérhető a PopCap weboldalán (akár böngészőben játszhatóan is), valamint a Steam rendszerében, 19,95 dollárért pedig megvásárolható a korlátozás nélküli Deluxe változatuk.