Valami izgalmassal akartam nyitni, és mivel a múltkor úgyis emlegettem Gollamot és a mozgását adó tornadresszes Andy Serkist, valahogy adta magát a dolog.
A Motion Capture dióhéjban azt jelenti, hogy digitálisan rögzítjük egy ember mozdulatait úgy, hogy a körülötte lévő érzékelők lekövetik és elraktározzák a színész testén elhelyezett kicsi fehér jelzőpontok mozgását. Szerencsére a DR-nek van saját mocap berendezése, így a War Fronthoz már igazi emberek adták a mozdulataikat. Kisebb részben ingame mozgásokat vettünk fel a gyalogos egységeinkhez, nagyrészt pedig az átvezető videók szereplőinek a mozgását. Ez legalább 20 különböző karakter mocapelését jelentette, a cingár franciától kezdve, a csinos femme fatalon át, a majd’ három méter magas szovjet hústoronyig. Ezzel jól feladtuk a leckét a mozgásszínészeknek. :-)Ám sok feladat volt még mielőtt bárkit is sokkolhattunk volna ezzel. A forgatókönyvet fel kellett dolgozni. Pontosan kitalálni és leírni minden mozdulatot, fejben előre megrendezni a jeleneteket. A mozgás pontos megtervezése nagyon fontos, mert a papír fölött még akkor is maximum a felét lehet kitalálni, ha az ember egész éjszaka ezt írja. A gyakorlatban úgyis felmerül egy halom olyan probléma, amire nem gondolt, és ilyenkor persze tökhülyének érzi magát.
Mivel a mozgások egy része ingame harci mozgás, ezért szükségünk volt fegyverekre is. Ezek egy részét replikákkal helyettesítettük, de készítettük pár fafegyvert is külön erre az alkalomra, hiszen több olyan fegyverünk is volt, ami a valóságban nem létezik (itt az Aleksei nevű karakterünk másfél méter hosszú giga-kéziágyújára gondolok). Volt még szükségünk bútorokra és „járművekre” is, amikkel a tankon ülős vagy motorozós jeleneteket vettük fel. Ehhez a DR helyiségeit fosztottuk ki. Azon a reggelen, amikor elindultak a mocap felvételek, a cég úgy nézett ki, mint valami költöztetővállalat. Állt egy teherautó az épület előtt az enyhe hóesésben és szinte az egész cég hordta bele a székeket, asztalokat, ruhafogasokat, fafegyvereket és azt az egy szem biciklit, amit attól tartok nem a legmegfelelőbb állapotban adtunk vissza a tulajdonosának.Mindezek előtt azonban színészeket is kellett szereznünk, ami nagyobb falatnak bizonyult, mint gondoltuk. Több meghallgatást is végigültünk, ahol engem nagyon zavart, hogy én ülök a „rossz”, bíráskodó oldalon. Mindjárt az első ilyenen zavarba is jöttem, és úgy viselkedtem, mint egy idióta. Igazi bf módjára hirtelen még a szerepet sem tudtam összefoglalni.
Végül találkoztunk egy remek társulattal (Síry János, Tarcsa Zoltán, Törőcsik Tamás, Karsai András, Kelenhegyi Olga, Karsai Veronika, Herdlicska László), akik nemcsak, hogy állati jól mozogtak és lelkesen álltak az egész munkához, hanem a társulat vezetője/koreográfusa (Karsai Gizella) az előkészületekben és a gyártásvezetésben is nagyon-nagyon sokat segített. Ő tömte be a forgatókönyv mozgásleírásában tátongó óriási lyukakat.
A terep a következőképpen nézett ki. A színészek egy pár négyzetméteres, néha szivaccsal, néha pedig valami tatamiszerűséggel borított részen mozogtak, körülöttük 8 méredrága infralámpával (ezek adják ki és érzékelik a színészek testén elhelyzett fehér markerekről visszaverődő fényt). A rendszer minden fényvisszaverődést adatnak vesz, ezért fontos, hogy minden más lehetőleg fekete és matt legyen a felvétel terében, hiszen egy fémesen csillogó fegyver is markernek látszódna a gépben.
A matracokra az esések miatt volt szükség, mint később kiderült, nagyon is. Egy alkalommal az egyik színész esését úgy tudtuk csak megoldani, hogy egy kötéllel jól kirántottuk alóla a lábát. A módszer bevált, viszont minden ilyen erőteljesebb mozdulatnál fennállt a veszélye annak, hogy leesik a színészről a marker. Ez a gépben úgy néz ki, mintha letörne a lábfeje, amihez a térde és a bokája között megnyúlt lábszárával továbbra is hozzátapad, ahogy lépdel elfelé.Látogatók sajnos nem jöhettek be, mivel nagyon fontos volt, hogy a lámpákhoz és a kábelekhez senki se érjen hozzá (ami azért nem túl egyszerű dolog, amikor a színészeknek egy iszonyatos hasraesést kell produkálniuk), ugyanis ha akár egy milimétert is elmozdul a berendezés, akkor az hazavág minden beállítást. Ebben az esetben újra kell kalibrálni a rendszert, ami egy óráig is eltarthat. Egy 6-7 munkaórás napon rendesen hazavághatja az ilyesmi az ütemtervet. Szerencsére készítettünk pár képet a többieknek. :-)
A legnagyobb fennakadást mégis egy csőtörés okozta. Hirtelen elárasztott mindent a víz, és mindenki rohant kimenekíteni a felszerelést. Végül szerencsésen megúsztuk, és folytatódhatott a munka, melynek eredményét az alábbi kis videó is bizonyítja. Egy mocap felvételt és a végeredményét láthatjátok a kész jelenetben. A mocap-során felvett adatok feldolgozásáról és jelenetbe illesztéséről még sokat lehetne mesélni, és fogok is, körülbelül két hét múlva. Ismét lesz sok kép és videó, tehát érdemes kivárni.Jövő héten egy ennél várhatóan rövidebb bejegyzés olvashattok majd, melyben azt próbálom megmutatni, hogy nagyjából hogyan készül el egy unit a játékunkban. A "megmutatni" szót nem véletlenül használtam, mivel a következő héten abszolút a videóé lesz a főszerep. Felgyorsítva nézhetitek majd végig, hogyan készül el egy második világháborús tank modellje 3D Studio Maxban az első kattintástól az utolsóig.
üdv,
Mz