Aki ismeri a Turok sorozat eddigi tagjait, netán a képregényt, az már jól tudja, mi következik. A modernizált kiadás ismét elvisz minket dínókat aprítani egy elhagyott bolygóra. Az előző részek viszonylagos sikereire építő mostani változat elég vegyes fogadtatásra talált, konzolon és PC-n egyaránt.
A történet most sincs túlbonyolítva. Adott egy őslényekkel és ellenséges katonákkal teletömött bolygó, ahová mi jól lezuhanunk, és ki kell onnan jutnunk, legalább nagyjából egy darabban. Tovább nem is ragoznám, mert le kéne lőnöm pár poént, de a lényeg, hogy a legfőbb cél minél előbb elhagyni ezt az átkozott bolygót. Ha már itt tartunk, az "átkozott bolygó" fogalma itt új értelmet nyer. Aki nem ismerné a sorozatot, annak új lehet, hogy a katonákon kívül bizony élő, mozgó, és nagyon sok foggal rendelkező dinoszaurusszal is meg kell mérkőznünk. Hogy miért és hogyan is kerültek ezek az újraéledt őskövületek a bolygóra, az nem teljesen világos, viszont annál kínosabb. Nem mindennap találkozik szembe az ember egy Velociraptorral az erdőben sétálva, és nem sűrűn menekülünk gigászi T-Rexek elől a prérin.
A játék kétség kívül egyik legerősebb oldala az őslénypark. Remekül meganimált, kidolgozott és kellőképpen hihető intelligenciájú hüllőkkel találkozhatunk a játékban. A raptorok általában falkában vadásznak, és nagyon mozgékonyak. A T-Rexek elég ostobák, viszont annál nagyobbak és erősebbek, elfutni előlük pedig szinte képtelenség, így jobb, ha egyáltalán észre sem vetetjük magunkat velük. De eme két fajon kívül is elég sokféle dínóval akadunk össze kalandjaink során, így a változatosságra nem lehet panasz. Aki látta a Jurassic Parkot, az találkozni fog néhány ismerőssel. :-)
A nem mindennapi ellenséghez pedig nem mindennapi fegyverzet dukál, és mint a korábbi részekben, itt is ezen a fronton erősít a játék leginkább. Gépfegyverek, sörétesek, gránátvetők, gatlingek és még néhány különlegesség, mint Turok barátunk karbon bevonatú, csigás vadászíja. Indián gyökereinek hála a vérében van az íjászat, így szinte bármit csendben le tudunk szedni vele. A csendes vadászat pedig nem is hátrány, ha nem akarjuk magunkra szabadítani a bolygó élővilágát és egy hadseregnyi zsoldost. A felvett fegyvereket külön kézben használhatjuk, és kedvünkre kombózhatjuk is őket, így például az egyik kezünkben shotgunt lengetve a másikban gépfegyverrel irthatjuk a hideg- és melegvérű ellenáradatot. Ezen felül minden fegyverünknek van másodlagos funkciója is, például a gránátvetőnél mini-aknákat telepíthetünk, a gépfegyverre hangtompítót tehetünk, a shotgunnal pedig jelzőrakétát lőhetünk, amivel elcsalhatjuk a dínókat máshová, jobbik esetben éppen a katonák arcába. A legtöbb játékban teljesen elhanyagolt kést itt nagyon is eredményesen használhatjuk, ugyanis ha csendes gyilokról van szó, Turok barátunk ezen a téren is remekel. Ha elég közel tudunk merészkedni riválisainkhoz, akár egyetlen mozdulattal az örök vadászmezőkre küldhetjük őket, igencsak látványos animáció keretében. De nemcsak erre jó a bökő, hanem önvédelemre is a dínók ellen, akik előszeretettel vesznek minket a szájukba ebéd gyanánt. A Velocirapor például fellök, majd ránk ugorva megpróbál megrágni, amit ajánlatos gyorsan meghiúsítani, ha nem akarjuk dínótöltelékként végezni. Ezt a többek között a nemrég bemutatott Beowulfból is ismert billentyűverő (QTE) manőverrel tudjuk véghezvinni. Ha letámadnak, a képernyőn megjelenő gombot nyomkodva szépen lassan felülkerekedünk, de ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor bizony kajaként végezzük. A Beowulfban ez a rendszer nem jött be igazán, de a Turok játékmenetét meglepően jól kiegészíti.
Ez eddig mind nagyon szép, és igen, itt jön az a bizonyos "de". Ugyanis a Turoknak is megvannak a maga hibái. Először is a játék rettentően lineáris, még a mostanság divatos "interaktív mozikhoz" képest is (mint például a Gears of War). Elég kevés mozgásteret kapunk, és a küldetések sem valami ötletesek. Másodszor a grafika eléggé lapos. A meghekkelt Unreal motor egész szépen muzsikál, viszont maga a grafika és a látványvilág néhol elég monotonra sikerült. A véget nem érő dzsungel és szürke épületek váltakozása egy idő után elég kedélylohasztó tud lenni, de azért megteszi. Az ellenségek sem lettek túl okosak, viszont ezt azzal ellensúlyozták a készítők, hogy hordákban küldi ránk őket a játék. Ez még önmagában nem lenne gond, viszont a fegyvereink ereje, az bizony nagy gáz. A katonák és a dínók ugyanis több mázsányi lőszert képesek magukba nyelni a legkisebb vállrándítás nélkül, Turoknak viszont pár egyenes találattól kisimul az EKG-ja még Normal fokozaton is, ami elég sportszerűtlen. A spártaian üres HUD már nem új dolog manapság, de egy játékban, ami lopakodásra, közelharcra és nagy tömegek lemészárlása van kiélezve, jól jönne egy HP és egy láthatósági mutató, de mi mindössze egy lőszerjelzőt kaptunk, osszuk be. Az irányítás egy kicsit eltér a megszokottól, és a többi FPS-hez képest sokkal vontatottabb is a kezelés, de ezt nem rónám fel negatívumként, inkább különlegességként. Nem annyira pörgős, viszont sokkal valószerűbb érzetet kelt így.
A Story mód nem lett tökéletes, viszont a multi egész pofásra sikerült. A kooperatív pályákon kívül a szokásos játékmódokat találjuk, mint FFA, DM, CTF, amelyeket természetesen interneten és LAN-on is élvezhetünk. Elég nagy királyság egy sűrű dzsungelben vadászni egymásra, miközben a helyi dinoszaurusz-horda is szeretne elfogyasztani reggelire. :-)
Hogy ajánlanám-e a Turokot? Aki szeretne dupla-shotival Rambo módjára dzsungelharcolni dínók ellen, vagy esetleg csendben osonva íjászkodni, annak mindenképpen. Remekül eltalált harcrendszer és fegyverek vannak a játékban, és persze a Jurassic Park érzést máshol nem találjuk meg. De aki csak a sztori miatt venné meg, az talán jobban jár valami mással.
