Az előző évi E3-on a Nintendo sajtókonferenciáján prezentálta a legendás tervező, Shigeru Miyamoto a Wii legújabb vezérlőjét, a Wii Balance Boardot, valamint a hozzá készült első szoftvert, a Wii Fitet. Pár hónappal ezelőtt Európában is megjelent a csomag, és a napokban végre hozzánk is eljutott belőle egy tesztpéldány. Kipróbáltuk, és mi magunk is elég hamar meggyőződtünk arról, hogy egy újabb igen ötletes és szórakoztató dologról van szó.
A Balance Board leginkább egy szobamérleghez hasonlítható – mind megjelenését, mind használati módját tekintve. Egy terebélyes, négy lábon álló, lapos fehér műanyag szerkezet, melyre rá kell állnunk játék közben. A beépített érzékelők pedig amellett, hogy meghatározzák testtömegünket, folyamatosan figyelik tömegközéppontunkat. És ez a nagy trükkje az egésznek: a tömegközéppont helyének változtatásával irányíthatjuk a különböző játékokat. Jelen pillanatban ez a Wii Fit címen kiadott minijáték-gyűjteményt jelenti, mely egyúttal magába foglal egy jógaoktató, valamint izomerősítő és aerobic fitnesz részeket is.
Négy csoportra oszlanak tehát a Wii Fitben található játékok, gyakorlatok. A jógaoktatás keretében különböző pózokat tanulhatunk meg oktatónktól (egy izmos férfi és egy kismellű nő közül választhatjuk ki a szimpatikusabbat). Az erősítő gyakorlatok között lábemeléstől fekvőtámaszig találunk mindent, némelyik nem is igazán nézi a Balance Boardot (például a felülésnél csak sarkunk ér egyszer-egyszer hozzá), de fekvőtámaszozás közben például konkrétan rá kell tenyerelnünk. Az aerobic részleg könnyedebb testmozgást jelent: hulahopp karikázás, lépcsőzés, helyben futás, box. A helyben kocogásnál a zsebünkbe tett Wii Remote mozgását érzékeli a gép (nem szabad a Balance Boardon ugrálni!), a boxolásnál pedig a Wii Sports hasonló játékához hasonlóan a Wii Remote+Nunchuk kombóra is szükségünk lesz, amellett, hogy a Balance Boardon állunk, és megfelelő időben előrelépünk róla egyik lábunkkal.
A legszórakoztatóbb részt azonban egyértelműen a kis játékok jelentik. Síelés, snowboardozás, síugrás, fejelés, kötéltánc és más hasonló dolgok várnak ránk. Ezeknél is a megfelelő súlypont-elhelyezés a lényeg, síelésnél például jobbra-balra kell dőlnünk, ha pedig eközben egyúttal kicsit előre is rakjuk a testsúlyt, gyorsabban haladunk. Snowboardhoz stílszerűen 90 fokban el is kell forgatnunk a Balance Boardot, és úgy dőlni rajta előre-hátra. A kötélen való átkeléshez pedig felváltva kell bal majd jobb lábunkra helyezni testsúlyunkat.
A Wii Fit használata előtt mindenekelőtt Miinket kiválasztva egy profilt kell létrehoznunk benne, majd miután a program megmérte testsúlyunkat, megállapítja ún. Wii Fit korunkat. Ez tömegünk mellett valós életkorunktól és más paraméterektől függ, és majdnem ki is hajítottam a készüléket az ablakon, amikor közölte, hogy ez alapján engem 44 Wii Fit-évesnek sorol be. :-) Célt is tűz elénk a program, még akkor is, ha a testtömegindexet teljesen optimálisnak találja – ilyenkor szerencsére nem a lefogyás az alapvető feladatunk. Egy fura pirítósalakú malacpersely folyamatosan gyűjti, hogy egy nap mennyit játszunk: ha túl sokat, még ránk is szólhat, hogy most már pihenjünk egy kicsit. A számos feladat és játék közül azonban kezdetben csak néhány érhető el, és a játékkal töltött idő az egyik feloldási tényező: a számos jógapóz és fitneszgyakorlat megfelelő játékidő után lesz kipróbálható.
A játék grafikailag elég vegyes képet mutat. Az edzőtermi részek rettentően szegényesek, egy-két üres falon, egy tükrön és egy minimál-grafikájú edzőn kívül nem sok mindent látunk. Fakó, élettelen, ötlettelen az egész, igaz, a lényeg úgyse ezen van. Az aerobic és játék részleg már jobb, a Wii Sports játékaihoz hasonló színvonalon, avatarunkat szép színes környezetbe helyezve történik a megjelenítés, ez így már alapvetően megfelel az elvárásoknak. A regisztrációt kísérő beállítások (tehát elsődlegesen a testtömegindex megállapítása) során a képernyőn "életre kel" a Balance Board, és az "szövegel" nekünk, meg néha integet is – azonban a sok szövegelését az A gombbal kell továbbléptetnünk, és ez kicsit idegesítő lesz egy idő után. Kész szerencse, hogy az első 5-10 percet követően minimálisra csökken a vele való találkozás.
Annak ellenére, hogy a Wii egyik legfőbb kulcsszava a közösségi játékélmény, a barátainkkal közös játék, a Wii Fit egyjátékos módra lett kitalálva. Egyetlen minijáték van, melyben két fő részvétele szükséges, az pedig a kocogás, amihez viszont egyáltalán nem használhatjuk a Balance Boardot: a játék a zsebünkbe rakott Wii Remote mozgását érzékelve állapítja meg helybenfutási sebességünket. A program kialakítását elnézve akkor se játszhatnánk ketten vele, ha két Wii Fit csomag beszerzése mellett döntünk, de végülis felváltva is szórakoztató tud lenni a játék. Emellett pedig a másik fő Wii "célkitűzést" nagyon jól teljesíti: a pillanatok alatt, könnyen elsajátítható irányításával gyakorlatilag minden korosztálynak kitűnő kikapcsolódást biztosít, a család fiatalabb és idősebb tagjai egyaránt élvezhetik.
A Wii Fit alapvetően nem más, mint a hozzá járó Balance Board demonstrációs szoftvere, ennek ellenére egy jól összerakott programcsomag, edzésgyakorlatokkal és jópofa játékokkal. Látva, milyen lehetőségek nyílnak meg használatával, kíváncsian várjuk, hogy a fejlesztőcsapatok hogyan és mire fogják majd használni játékaikban az új vezérlőt. A Rayman Raving Rabbids fejlesztőcsapata mindenesetre már bejelentette az idei Ubi Daysen, hogy a következő nyulas epizódban lesz Balance Boarddal irányítható rész is (szánkózást demonstráltak belőle), de készül külön snowboard, sí és gördeszka játék is. A Wii Fit csomag népszerűségét jelzi, hogy sok országban hiánycikk, a beérkező szállítmányok pillanatok alatt elfogynak. Itthon szerencsére jobbnak tűnik a helyzet: ha valaki be szeretné szerezni, elég sok helyen találhat még a polcon belőle – talán a 25 ezer forint körüli ára lehet, ami visszatartja a hazai terjedését. De ha azt nézzük, hogy – például a Guitar Herohoz hasonlóan – kapunk hozzá egy később még más játékokhoz is használható kontrollert, hosszú távon remekül megtérülhet.
