Csurig van az internet "Tower Defense" típusú játékokkal, ezek nagy része Flash alapú és ingyenesen játszható. Én is elég sok időt elpocsékoltam az életemből a Gemcraftnak és az Onslaughtnak köszönhetően, így eléggé felkeltette az érdeklődésem, hogy a PopCap sokkal könnyedebb hangvételű Plants vs. Zombies játéka után most megjelent egy újabb, professzionálisan elkészített 3D-s TD játék. A Defense Grid visszatért a gyökerekhez, és bár nem sok újat hoz a többi játékhoz képest, viszont megvalósításban fényévekkel felülmúl minden eddigi próbálkozást.
A történet nem túl bonyolult, de egy ilyen játéknál az is ritkaság, hogy egyáltalán van. 1000 évnyi béke után a bolygónkat újra megtámadják az idegenek, és most rajtunk a sor, hogy megvédjük otthonunkat a hordákban érkező betolakodókkal szemben. Segítőtársunk az MI személyében egy öreg veterán, akinek a személyiségét annak idején letöltötték a védelmi rendszerbe, így most ő segít nekünk, hogy sikeresen védhessük meg a bolygót.
Aki játszott már TD játékkal életében, az már mindent tud a Defense Grid játékmenetéről. Aki még valamilyen rejtélyes oknál fogva nem látott ilyen játékot, annak dióhéjban itt a lényeg: az egyre erősebb hullámokban támadó ellenséges egységek egy bizonyos útvonalat követve próbálnak eljutni a bázisunkig. A mi feladatunk, hogy az út mentén lévő meghatározott pontokra védelmi tornyokat rakva megfékezzük őket. A Defense Grid sem akarja újra feltalálni a spanyolviaszt. Amit kapunk, az egy minőségi, letisztult és változatos, vérbeli tower defense játék.
Minden pályán adott egy energiaközpont, és ebben meghatározott számú energia-gömböcske. Ezeket a gömböcskéket akarják elorozni a támadó idegenek. A központhoz kezdetben egyetlen út vezet, amelyen az idegenek végigvonulnak, felkapják a gömböcskéket és ugyanazon az úton távoznak velük. Ha az összes gömböt sikerül elvinniük, vesztettünk. Az út mentén található rögzítési pontokra fegyvertornyokat kell építenünk, ezzel tudjuk megfékezni őket. Kezdetben összesen egyféle tornyot kapunk, a gépfegyvert, de a játék folyamán folyamatosan kapjuk az újakat, amíg meg nem lesz meg mind a tízféle. A már említett gépfegyver mellett kapunk lángszórót, ami folyamatosan perzseli a közelében lévőket, főleg nagy csapatokban érkező gyenge ellenfelek ellen jó. Aztán ott a lézer, ami felhevíti az idegeneket, így azok akkor is sebződnek, amikor kiértek a torony hatósugarából. Az ágyúval hatalmasat lehet sebezni és messzire elhord, viszont bitang lassan tölt újra, és így tovább. A tornyok sebezhetetlenek és nem fogy ki a lőszer sem, így mindössze arra kell figyelni, hogy jó helyre és megfelelő csoportokban pakoljuk le őket. A tornyokat fejleszteni is lehet, összesen három szinten, így a megfelelő pénzmagért cserébe igen ütőképes védelmet kreálhatunk. A pénzt a leölt ellenfelek után kapjuk, ami a megmaradt energiagömbök figyelembe vételével folyamatosan kamatozik is, így ha éppen nem égetően szükséges, ne költsünk feleslegesen, mert minél több pénz van a takarékban, annál többet kapunk az idő múlásával.
Természetesen az idegenek sem restek, folyamatosan újabb és erősebb fajtákat vonultatnak fel velünk szemben, így egy percig sem pihenhetünk. Vannak páncélozott ellenfelek, amelyeket nehéz kilőni, vannak kicsi, de gyors egységek, amelyek pillanatok alatt meglépnek a gömbökkel, ha nem figyelünk, aztán persze ott vannak a hatalmas boss egységek, repülő egységek, csapatban támadó fajták stb. Szóval a változatosságra egyáltalán nem lehet panasz.
Az idő múlásával nemcsak az idegenek száma és erőssége nő, hanem a taktikázás szükségessége is, ugyanis a későbbi pályákon már nem csak egy út vezet a központhoz, hanem nagy nyílt tereket kapunk. Mivel az idegenek mindig a legrövidebb úton mennek és jönnek, így a tornyok stratégiai elhelyezésével nekünk kell minél durvább útvesztőket kreálni számukra, hogy a tornyoknak legyen idejük ledarálni még a legerősebb egységeket is, és ez sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek hangzik. A nehézség a pályák múlásával egyre nő, míg az utolsó pályákon már a legdurvább tornyokkal és a legelvetemültebb labirintusokkal is éppen hogy csak ki tudjuk húzni az utolsó hullám végéig. A folyamatos adrenalin pumpáló akció garantált!
Ez eddig kb. bármelyik TD játék ismertetője is lehetne, viszont van néhány dolog, ami kiemeli az egyhangúság mocsarából a Defense Gridet. Az egyik legjobb dolog benne segítőtársunk és kommentátorunk, az MI, ami valami eszméletlen jóra sikerült, a maga kegyetlen Brit akcentusával együtt. Végigvezet minket minden pályán, tanácsokkal lát el, kommentálja a nagyobb sikereinket és a húzósabb helyzeteket, poénkodik, valamint a véres és borús háttértörténetet is rajta keresztül ismerhetjük meg. A másik pedig a valódi 3D-s grafika és a prezentáció, ami messzemenőkig jól sikerült. Persze nem egy UT3, de a műfajhoz mérten szinte feleslegesen részletes és kidolgozott grafika magáért beszél. Sajnos a kamerát nem lehet forgatni, csak zoomolni, és a célkeresztünk a képernyő közepére van rögzítve, így ha mozgatjuk, mozog az egész képernyő, ami elsőre elég furcsa, ezen kívül a menükben is előre meghatározott helyekre ugrál az egérmutató, ami valószínűleg a konzolos irányítás sajnálatos mellékterméke, de azért megszokható. A zene (amit egyébként a zeneszerző oldaláról bárki ingyenesen letölthet), a hangok és a játék egész atmoszférája totál hangulatosra sikerült. A tornyok és az idegenek animációi, az effektek és a pályák kinézete mind fantasztikus. A változatosságra sem lehet panasz, a dzsungeltől az ősi romokon és modern városokon át a hólepte tundráig mindenféle helyszínen megfordulunk a 20 egyedi pálya során. A pályák tervezésében is vannak újdonságok, például az, hogy nemcsak egyetlen síkon, hanem több szinten is folyhat a harc, a különböző magasságú platformokat pedig egymás alatt/fölött átívelő kacskaringós útvonalak kötik össze, így igencsak gondolkodni kell, hogy mit hova pakol az ember, hogy odalássanak a tornyok. Ja igen, a tornyoknak itt már beláthatósági mezője is van, tereptárgyakon és más tornyokon nem tudnak átlőni, így a lőtávolságnak és a tornyok elhelyezésének igen csak fontos szerepe van. A rengeteg lehetőség ellenére viszont egyáltalán nincs túlbonyolítva a játék, logikus és átlátható minden, a kezdőktől a vérprofikig mindenki megtalálja számítását a DG-ben.
Újrajátszhatóságban is kegyetlenül jól teljesít a játék, ugyanis a rövidke 8 órás, alapból nem túl nehéz sztori mód végeztével rengeteg lehetőség nyílik meg, amivel szinte végtelenné válik a játék. Egyrészt lehet igyekezni, hogy minden pályán elérjük az aranyérmet, ami igencsak nehéz feladat. Minél kevesebb tornyot használva, minél kevesebbet költve gyorsan végezni a hullámokkal úgy, hogy minden gömböcske megmaradjon. Ha ez nem lenne elég kihívás, akkor ott a többi, összesen 7 féle játékmód, pl. a 10 tornyos limit, a csak alaptornyos mód vagy a legelvetemültebbeknek ott a Grinder, ahol szünet nélkül folyamatosan ömlenek az ellenfelek egyre nagyobb mennyiségben 99 hullámon keresztül. Az online toplistán folyamatosan követhetjük, hogy mennyire vagyunk jók.
Kétség sem férhet hozzá, a Defense Grid: The Awakening az eddigi legjobb Tower Defense játék ami mind rövidtávon (pl. kávészünetekre), mind hosszútávon jó szórakozást nyújt. A játék Steam-en kapható, jelenleg 2500 HUF körüli áron, ami szerintem messze megéri mindenkinek, aki szereti a TD játékokat, de aki eddig nem szerette vagy nem ismerte őket, azoknak is melegen ajánlom, meg valószínűleg nekik is be fog jönni. Jó játékot!
