MAG (PS3)

Mikor a Sony bejelentette, hogy egy olyan online FPS-t készít, melyben kétszázötvenhat játékos egyszerre harcolhat egymás ellen, bizony sokan nevettek csak az ötleten. Én is elég szkeptikusan fogadtam a dolgot, más játékok hatvannégy embernél is szenvednek, nem ekkora számnál. Aztán eltelt egy kis idő és megjött a MAG (Massive Action Game), így kiderülhet, mit is tartottak be az ígéretekből a fejlesztők.

2025-re a gazdasági válság már igen komoly gondot jelent mindenkinek, a kormányok ott próbálnak pénzt megtakarítani, ahol csak tudnak. Az olajkincsekkel még rendelkező országok próbálják beosztani a tartalékokat, ami csak fokozza a krízishelyzetet. Ekkor bukkannak fel különböző magánhadseregek (a továbbiakban PMC, azaz Private Military Company), melyek mindenféle országhoz való kötődés nélkül ajánlják fel szolgálataikat mindenkinek. A katonáknak nincs hazája, a támadásnak nincs felelőse, megkezdődik az ún. Árnyék Háború.

A játék három nagy PMC-re koncentrál, a Valor, a Raven és a SVER küzdelmét mutatja be. Mindegyik cég más felszerelésekkel látja el katonáit, így kicsit más stílust is igényelnek a harcok, de egyértelműen azonos az erősségük. A Valor Alaszkában székel, csapatait pedig szint kizárólag az Egyesült Államokból és Kanadából leszerelt zsoldosok teszik ki. Taktikailag is főként a régi módszereket részesítik előnyben. A Raven Ausztriában állította fel központját, főként Európában és az Egyesült Királyságból fogadja fel embereit, de nem ritka, hogy máshonnan jöjjön ide egy-egy katona. Technikailag a legfejlettebb PMC, katonáit is a legújabb módszerekkel képzik ki, de kevés az igazi harci tapasztalatuk. A Cseh Köztársaságban található SVER főként Kelet-Európából, Ázsiából és a Közel-Keletről szerzi be az utánpótlást. Épp az ellentéte az osztrák cégnek, kevés a tőkéje és a technológiai háttere, de az embereik mindig teljes odaadással harcolnak mindenfele.

Négyféle játékmód létezik, egyre növekvő játékosszámmal. A négy mód konkrétan a Suppression, Sabotage, Acquisition és Domination. A Suppression egyszerű Team Deathmatch hatvannégy fő részére, az a nyertes aki előbb meríti ki az ellenfél utánpótlását. A Sabotage is csak hatvannégy embert támogat, de már jóval komolyabb csapatmunkát kíván. A támadó csapatnak először el kell foglalnia két pontot és egy időben tartania egy rövid ideig, ekkor lesz csak elpusztítható a célpont. A védők persze szeretnék ezt megakadályozni. Az Acquisition már egy komolyabb játékmód, két hatvannégy fős csapatnak. A támadók feladata, hogy megszerezzék a védők bázisán elhelyezett APC-t. Mindkét oldalt jól felszerelték, légelhárító állások, aknavetők, járművek és bunkerek segítik őket. A Domination az a játékmód, mely annak idején is szerepelt az ígéretekben, kétszázötvenhat fő harcol egyszerre két csapatra osztva, a feladat elfoglalni két hűtőtornyot, majd két irányítópanelt egyszerre. Ha a támadók kezén vannak a panelek, a védők bázisa sebződik. Harminc perc áll a rendelkezésre, hogy elpusztítsák a bázist.

Egyszerre ilyen sok ember akár teljes káoszt is eredményezhetne, de jól felépített parancsnoki rendszer próbál gondoskodni a rendről. Persze ha az aktuális parancsnok nem jó semmire, az már nem a játék hibája. A játékosokat beosztják szakaszokba és osztagokba, melyeknek külön parancsnoka van. Egy osztagba nyolc fő kerül és négy osztag képez egy szakaszt. A vezetők választhatnak egy képességet is, mely segíti az embereiket, a Take the Pain a közelben lévő társak páncélját erősíti, a Silent Step lehetővé teszi, hogy könnyebben jussanak el észrevétlen az ellenfélhez, míg a First Aid folyamatos regenerációt biztosít.

A játékban egy jól megalkotott fejlődési rendszer is helyet kapott. Minden hasznos cselekedet tapasztalati pontot ér, az ellenfelek ártalmatlanítása, csapattársak megmentése, a feladatok teljesítése. Minden szintlépésnél kapunk egy pontot, melyből képzettségeket vehetünk. Első szinten is rendelkezünk már egy ponttal, így a maximális hatvanadik szinten hatvan pontunk lesz összesen. Kilenc különböző kategóriára osztották a fejlesztéseket: assault fegyverek, kézifegyverek, sniperek, nehézfegyverek, robbanószerek, felszerelés, közelharci fegyverek, mozgás és támogatás. Mindenhol sok választási lehetőségünk van, de ha nekünk a negyedik fejlesztés tetszik a sorban, meg kell természetesen venni az előtte lévő hármat is. Javíthatunk például a tárazási sebességen, a pontosságon, a fegyverváltás sebességén, különféle kiegészítőket rakhatunk a fegyverre, de az újabb pusztító eszközöket is itt érhetjük el. Lehetőségünk van a pontok újraosztására is, de bizonyos mennyiségű tapasztalati pont elérése után kapunk csak erre egy-egy lehetőséget.

A felszerelésünket is kellemesen testre szabhatjuk. Egy adott pénzösszegből gazdálkodhatunk, választhatunk egy fő- és egy mellékfegyvert, mindkettőt különböző kiegészítőkkel, két használati tárgyat (melyből az egyik mindig a gyógycsomag legyen), egy páncéltípust és egy nehézfegyvert. Attól függően, mit engedélyeztünk eddig a képzettségeknél más és más lehetőségek várnak itt is.

A játék grafikáján azért meglátszik, hogy a sok játékoshoz engedményekre voltak kénytelenek a zökkenőmentes futáshoz, de még így sem lett ronda a program. A pályák jól felépítettek és okosan szerkeszteték meg azokat, hogy minél kevésbé jelentkezzen a grafika visszafogása. A karakterek mozgásai természetesek, életszerűek. A hangokkal különösen remekeltek az alkotók, a fegyverropogás, a robbanások és a többi hanghatás szinte tényleg egy csatába repíti az embert. Az egyetlen negatívum, hogy a társak szinte ugyanazt a pár mondatot ismételgetik.

Összességében egy kellemes játék lett a MAG, melyet nyugodtan ajánlok minden FPS kedvelőnek, főképp, ha eddigi is konzolon játszotta őket, hisz nem támogatja a játék az egér-billentyűzet összeállítást. Jó pár órába kerül majd, mire sikerül elérni a maximális szintet.