Aligha kell bizonygatni, hogy a PC-s és konzolos játékiparnak sokáig csupán a perifériáján lavírozó LEGO kasszát robbantott a nem meglepő módon LEGO előtaggal megjelölt TPS-platformjáték hibrid sorozatával. Kezdődött mindez az idestova öt éve megjelent LEGO Star Warsszal, melyben megvalósult azon egyébként megnyugtatóan dilettáns ötlet, miszerint mi lenne, ha a nagy klasszikust LEGO köntösbe öltöztetnénk, és nyakon öntenénk némi könnyed humorral. Azaz egyszerre lenne velünk az Erő és az építőkocka is. A felvetés első, második, de még harmadik olvasatra is több mint bizarr, hiszen ugyan ki akarna animált LEGO figurákkal akciózni a monitor képernyőjén? A jelek szerint rengetegen, hiszen a LEGO Star Warst meglehetős gyorsasággal követte a LEGO Star Wars II, majd jött Indiana Jones, újfent visszavágott a teljes Star Wars sorozat (LEGO Star Wars: The Complete Saga), majd befutott Batman, s lőn, a jó öreg Indy – a hangsúly az öregen van – újfent csattogtatja ostorát.
Jones doktor visszatérésének apropója persze a 2008-ban megjelent Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, hiszen voltaképpen nagyobb vonalakban a film cselekményét kell végigjátszanunk, illetve a kampány végigvitele után újfent nekifoghatunk, hogy minden egyes LEGO darabkát összeszedjünk a már befejezett pályákon. Amikből persze sok van. Nagyon sok. A kristálykoponyán és az UFO-kon kívül azonban az eredeti trilógia cselekményeivel is találkozhatunk, igaz, erősen kompakt tálalásban; az már persze egy másik kérdés, hogy a trilógiához kötődően egyszer mintha már kaptunk volna egy játékot, ami rejtélyes módon LEGO Indiana Jones névre hallgatott...
A játékmenet alapvetően nem sokat változott az előző majd' féltucat részhez képest, azaz miközben legóvá csapjuk szét a LEGO rosszfiúkat LEGO fegyvereinkel, (s hullik a LEGO rendesen) minimális szellemi erőfeszítéseknek megfelelő logikai elemeket oldunk meg, illetve ehhez hasonlóan különösebben vérmesnek aligha nevezhető ügyességi részeken szaltózunk át.
Azonban nem csupán a már rém unalmassá bejáratottá vált játékelemekkel találkozhatunk az Indiana Jones legújabb felvonásában, hiszen kapunk itt kérem szépen autósüldözést és tömegmészárlást is, persze csakis legós szellemiségben, azaz itt még a gyilkolászás is maga a megtestesült humánum és cukiság.
Amennyiben végképp elunnánk (netán végigjátszanánk) az egyszemélyes, illetve kooperatív kampányt, akár megtervezhetjük a saját pályánkat is a beépített szerkesztővel. Túlzottan nagy kreativitást azonban mindebbe aligha vihetünk bele, lévén meglehetősen limitált számban pakolgathatjuk be az előre elkészített elemeket, és ehhez hasonlóan a környezetet is csak relatíve csekély mértékben alakíthatjuk. A kisebb és Duplo méretű hibáinkat azonban egyaránt elfedi az érthetetlen tény, miszerint alkotásainkat nem tölthetjük fel és oszthatjuk meg másokkal, hanem maximum a szomszédot hívhatjuk át, nézze már meg, micsoda fantasztikus alkotásokat "virtuálLEGOztunk" össze. Ez a megoldás már a '90-es évek végén is kissé ciki lett volna, de napjainkban már abszolút kimeríti a szarvashiba fogalmát.
Miközben az irányíthatóság olyan amilyen eddig is volt – értsd: gamepadra optimalizált, de szódával klaviatúrán játszva is elmegy –, sajnos a grafika is olyan, amilyen volt. Persze némileg élesebb, kicsit csinosabb, és jellegéből fakadóan szokás szerint harsány, de kiugró különbségeket nem fogunk észrevenni az első részhez képest. Maradt minden a maga pici-puha költséghatékony köntösében.
Hiba lenne azt állítani, hogy a LEGO Indiana Jones 2 rossz játék lenne. Mert nem az. Igaz,a fejlesztő Traveller's Tales hozott néhány kétes értékű döntést, aminek nyomán egyaránt csap fel az unalom és a bosszankodás, de ennek ellenére a LEGO sorozat legújabb tagjával a fő probléma nem ez. Hanem az, hogy már hatodjára akarják eladni nekünk szinte ugyanazt.