Sok-sok éve, egy messzi-messzi galaxisban... A távoli EA bolygón egy szaki úgy döntött, hogy ideje romlásba kergetni a PC-s futball híveit, s elsőszámú játékuktól megvonni az évenkénti normális fejlődés képességét. Mert bizony erről van, vagy inkább volt szó, hiszen a FIFA széria neve ellenére az elmúlt időszakban a padlón ücsörgött. Az eladások ugyan kedvezően alakultak, ám a kritikai visszhangok rendszeresen a porba nyomták a játék fejét (PC-n), mivel a sorozat azon pofátlan elképzelés alapján haladt előre útján, hogy nincs szükség előrelépésre. Mind grafikailag, mind a meccsek hangulatában, de még az irányítás kapcsán is évről évre ugyanazt kaptuk. S amit először még erős négyesnek mondtunk, az mindegy egyes sorszám után egyre vérszegényebbé, sőt idővel már kínossá vált... Eddig. Az idei év ugyanis kivétel, az EA már az előzetes ígéretekben is sietett közölni: 2010-ben a FIFA PC-s verziója is next-gen motorra vált, annak minden külső és belső szépségével. És láss csodát: tényleg! A FIFA 11 ugyanis teljesítette óhajunkat, és ha nem is hibátlan mértékben, de végre hozott némi újdonságot magával, na meg magában.
A menübe belépve egyből egy új, elsőre jópofa újítás fogad. Konkrétan egy pálya, egy kapus, na meg egy türelmesen várakozó csatár, akivel a labdát elkapva azonmód be is célozhatjuk a hálót, aztán uccu neki. Én az elején az irányítás tesztelésére használtam, de első körben szinte mindenki ki fogja próbálni, hiszen már itt látszik, hogy az új epizód elkezdett felnőni a régebben saját maga által felállított szinthez. Néhány kapura lövés után aztán a Space-t megnyomva bejön a valódi, erősen "konzolszagot árasztó" menü is, ahol választhatunk a különböző játékmódok és persze a beállítások között. Igaz, utóbbiak lényegi részét még a játék indítása előtti ablakban találjuk meg, de néhány apróságot itt is megbabrálhatunk, hogy aztán átnézhessük a lehetőségeket karrierünk előtt.
Játékmódok
Az EA által birtokolt licencek és a valóságos bajnokságok lemodellezése miatt a FIFA egyedül a játékmódokban verte mindig is a nagy riválist, a Pro Evolution Soccert. Épp ezért túl sok újdonságot nem várhattunk tőle, mivel alapvetően már így is minden ott volt, amit kívánhattunk. Az egyetlen új kihívás így a "Virtuális profi", mely elsőre igen hasonlít a "Légy profi" funkcióra, ám annál bőségesebb és átfogóbb lehetőségeket nyújt. Egy teljesen új játékost kreálhatunk, akit azonban sokkal részletesebben állíthatunk be a "Be a pro"-nál megszokottnál – elsősorban külsejét tekintve. Gyakorlatilag mintha átemelték volna a The Sims tervezőjét: és ugyan nem mindenki fog elmerülni benne, de ha valaki szeret pepecselni, az tényleg teljesen egyéni külsőt szabhat felfedezettjére. Az itt megalkotott játékos amúgy abban is eltér testvérétől, hogy bármelyik játékmódban, és persze az online mókában is használhatjuk. Emellett persze megmaradt a már említett Légy profi menüpont, kimaradt viszont az egyelőre csak konzolokon elérhető karrier és a "Be a Goalkeeper" lehetőség – előbb-utóbb persze ezek is bekerülnek majd a PC-s verzióba.
Next-gen!
Játékmódok, menedzselés – ugyan fontosak, alapvetően mégsem ezek döntik el, hogy mennyire kapja el az embert egy foci-szimulátor. Ráadásul, mint már írtam, a FIFA a felsorolt funkciókban eddig sem szűkölködött, mégsem dicsértük agyon... A meccsek miatt. De végre, végre, az EA-s fiúk teljesítettük ígéretüket és egy next-gen motort építettek be a FIFA 11 alá, amely igen látványosan megdobja a széria új részét. A grafika végre méltó a sorozathoz, a játékosok nagyon szépen kidolgozottak, a stadion, s annak minden kelléke a helyén van és csillog. Igaz, ezt úgy istenigazából egy játékost irányítva, a közelített kamerával sasolva láthatjuk, de azért a klasszikus "toronyból" nézetnél is feltűnő a változás. Nem mondom, hogy "a napra lehet nézni, de a FIFA-ra nem" helyzet állna fenn, de el kell ismerni, a fejlesztők végre odatették magukat. Az ember persze gyorsan megszokja a változásokat, igazán viszont akkor érzékeli a különbségeket, ha valamilyen indokból kifolyólag elindít egy korábbi részt, s ott meghökkenve szalad ki a száján, hogy "ez meg mi a..."
Persze a next-gen jelző korántsem csak a külsőre vonatkozik, sőt. A következő generációs motorok ugyanis nemcsak a szép effektekért, hanem a karakterek mozgásáért is felelnek. És szerencsére idén itt sem némulnak el. Számomra a FIFA talán legidegesítőbb, vagy inkább leglehangolóbb tulajdonsága az elmúlt években a dinamikát, izgalmakat nélkülöző mérkőzések, a madzagon húzott labdák és a botrányosan, meg persze kiszámíthatóan mozgó játékosok voltak. És ez az, amiben a 11-es epizód a leginkább előrébb lépett. Az új passzrendszer csodákra képes – na jó, a tengert azért nem választja szét, de legalább hasonlít a valóságos futballra, végre. Ezzel együtt pedig minden javult egy picit: a gép erősebbé, taktikusabbá vált, a bíró pedig Bede Ferenc bajszot ragasztva néha csúnya szavak suttogására kényszerít, mégis élvezzük, hogy végre egy új játékot kaptunk. Persze nem mondom, hogy a klasszikus, és roppantul unalmas FIFA-s gólszerzési lehetőségeket kipucolták, viszont végre tényleg úgy tűnik, hogy játékosaink minden lövése más és más, így akár távolról, akár közelről esélyes lehet a gólszerzés. Hasonló a helyzet a védekezéssel is, hiszen a gép kevésbé sablonosan tör előre, mint régebben, a szereléseknél pedig tényleg fontos a megfelelő pillanatot kivárni, különben az ellen vagy elrántja a labdát, vagy a földre terül, utóbbi esetén pedig a bíró szeret azonnal fújni.
Sajnos, vagy nem sajnos, de az új irányítással az is együtt jár, hogy aki komolyabb szinten szeretné a gép, vagy emberek ellen tolni, az most már tényleg kénytelen lesz elfelejteni a billentyűzetet. A bekerülő rengeteget apró és finom cselt ugyanis lehetetlen a keyboardot ütve végrehajtani, s főleg emberi ellenfél ellen nyomulva érezhetjük, hogy egyik kezünket hátrakötve nehézkes Tyson ellen boxolni.
Végeredmény
Az eddig leírtak gyakorlatilag csak pozitívumokat tartalmaztak az új FIFA-val kapcsolatban, ami nem meglepő, hiszen az EA idén tényleg hajlandó volt újítani és ez jól látható. Ráadásul amiben a sorozat hagyományosan erős volt már az elmúlt években is, a kommentátorállásban (Hajdú B., Faragó páros) és az online módokban, azok most is tökéletesek. Mégsem lehet azt mondani, hogy a FIFA 11 tökéletes lenne. A hiba viszont nem az, "ami van", hanem inkább "ami nincs" kategóriában keresendő. A next-gen ellenére nekem még mindig hiányoznak azok a finom kis részletek, animációk, ötletek, amelyek a '90-es években éltették a szériát, s ami miatt a FIFA az lett, ami. Néhol még mindig sok a sablon, néha még mindig dróton futnak a játékosok, ostoba a gép, csak kevésbé, mint amit az elmúlt öt (tíz?) évben megszokhattunk. Épp ezért nem is kesergek tovább, hanem örömmel jelentem, a FIFA 11 bár nem tökéletes, de méltó a név viselésére, s az EA idén PC-n is felnőtt a Konami által fejlesztett riválishoz. Csak aztán ne ezt együk még tíz évig...
