A magyar Neocore fejlesztőcsapat az utóbbi időben szerzett nevet magának stratégiai játékaival, amelyek ügyesen ötvözik a népszerű Total War játékokat híressé tevő 3D-s csatákat RPG és stratégiai elemekkel. A csapat eddigi leghíresebb játéka a King Arthur, amelyben értelemszerűen Arthur király bőrébe bújva egyesíthetjük Britanniát. Azonban nem ez volt az első ilyen típusú játékuk: ugyanezt a receptet használta a 2008-ban megjelent Crusaders: Thy Kingdom Come is. Ez az első keresztes hadjárat eseményeivel foglalkozott, ahol egy nemes bőrébe bújva szerezhettünk magunknak hírnevet (és birtokot). Harmadik játékuk, a Lionheart: Kings’ Crusade visszatér ehhez a vonalhoz, és egy újabb keresztes hadjáratot dolgoz fel, mégpedig a harmadikat. Ahogy azt a cím is sugallja, ezúttal I. Richárd angol király bőrébe bújva vezethetjük győzelemre seregeinket.
Fontos! Nem szabad összekeverni ezt a játékot, a hasonló című, de 2003-as Lionheart: Legacy of the Crusader RPG-vel, amely a Fallout rajongók számára igencsak ajánlott darab.
Egyjátékos módban két hadjáratot játszhatunk végig. Az elsőben Richárddal foglalhatjuk el a Szentföldet, míg a másodikban Szaladinnal visszacsinálhatjuk, amit az elsőben elértünk. Már az első küldetés elindításakor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ha ezt a játékot szeretni fogom, az biztos, hogy nem a történelmi hűsége miatt lesz. Rögtön az első pályán, Richárddal partra szállunk Akkónál, majd a városba berongyolva megszabadulunk annak védőitől. Először is, a várost már több mint két éve ostromolták a keresztesek, amikor Richárd megérkezett, másodszor pedig soha egy keresztes nem tudta betenni a lábát a városba, míg a védők meg nem adták magukat. Következik a második pálya: rohamozzuk meg Jeruzsálemet... Richárd soha még csak el sem jutott a város ostromáig, kétszer fordult vissza félúton. A további küldetésekről nem is beszélve, ahol Egyiptomot, Szíriát vagy éppen Bagdadot kell elfoglalni. Tekintsünk tehát el attól, hogy történelmi játékként viszonyuljunk a Lionhearthoz, hiszen a földrajzon és a karakterek elnevezésén kívül semmi köze nincs a valósághoz. Ezért talán szerencsésebb lett volna más témát választani, mint mondjuk Róma vagy Napóleon, ahol ténylegesen jelentős területi hódításokra került sor.
Ha játszott valaki a fejlesztőcsapat bármely korábbi játékával, nem lesz meglepő számára a játékmenet. Maguk a küldetések 3D-s terepen zajló csaták. Itt még az interface-t is a Total War "ihlette", nem csoda hát, hogy a játék kapcsán ez minden összehasonlítás alfája és omegája. Ezekben a csatákban különböző feladatokat kell végrehajtani, amelyek eredménye általában ugyanaz: az ellenség megtizedelése és a terület elfoglalása. Ez a rész a Total Waros csaták összegyúrása a klasszikus RTS-ek do-or-die típusú küldetéseivel, amelyekben nincs a megszokott nyersanyaggyűjtés, hanem maréknyi katonával, korlátozott erőforrásokkal kell az egész pályát teljesíteni. Ez itt is áll, mivel seregünk túlélőit visszük a következő pályára, érdemes tehát vigyázni rájuk. Az ellenség gyakran a térkép különböző pontjain elszórva, kisebb csapatokban vagy hullámokban támad ránk, ami kicsit széttördeli a játékmenetet, hiszen ha az egyikkel végeztünk, vonulhatunk a következő csoporthoz és állíthatjuk fel újra a sereget, ami TW-ban kicsit macerás lehet. Így elmarad az a katartikus élmény is, amikor egy sikeres bekerítéssel vagy a hadvezér megölésével megtörjük az ellenség derékhadát és lekergetjük őket a térképről. A városi pályákon való manőverezés kész rémálom, ami viszont TW sajátosság.
A csaták között következik az RPG rész. Verbuválhatunk új katonákat, a régieknek pedig eloszthatjuk a csatákban szerzett képességpontjait. Felszerelhetjük embereinket zsákmányolt fegyverekkel, páncélokkal, amelyek növelik bizonyos képességüket, vagy felbérelhetünk hozzájuk például papokat, akik növelik a morált vagy egyéb tulajdonságokat. Majd, ha mindennel elkészültünk, kiválaszthatjuk, merre tovább, melyik területet támadjuk meg legközelebb. Ahogy az alcím is sugallja, a harmadik keresztes hadjárat a "Királyok keresztes hadjárata" volt. Az angol király bőrébe bújva együtt kell működnünk a hadjáratban résztvevő egyéb hatalmakkal, úgymint a franciákkal, a németekkel, a pápával vagy a lovagrendekkel. Ők általában a küldetések elején különböző haditerveket javasolnak, amelyeket elfogadva bevágódhatunk az egyiknél, a többiek azonban neheztelhetnek. A térképen feltűnhetnek bizonyos eventek. Itt egy problémára kell megoldást találnunk, például Jeruzsálem visszafoglalása után visszaültessük-e Guidót a trónra, vagy inkább más jelöltet támogassunk. Ilyenkor döntésünktől függően szintén kivívhatjuk valamelyik frakció jóindulatát vagy rosszallását, szerezhetünk pénzt, ereklyét vagy akár új hősöket is. Minél jobb viszonyt ápolunk az egyes frakciókkal, annál nagyobb bónuszok válnak elérhetővé, például a templomosoktól sorozhatunk lovagokat a saját seregünkbe. A Szaladin hadjáraton ilyen gondunk nincsen, ott egy kutatási fára pontokat költve szerezhetünk új egységeket, vagy javíthatunk bizonyos tulajdonságokon sereg szinten.
Hadjáratonként kapunk 15 küldetést. Ezt úgy érték el, hogy a Közel-Kelet térképét felosztották 15 tartományra, amelyeket tetszőleges sorrendben foglalhatunk el. Ezt szerintem meg lehetett volna elegánsabban is oldani. A valós történelemtől való ilyen mértékű elrugaszkodás az olyan félig-meddig mitologikus korszakban, mint amiben a King Arthur is játszódik, még elmegy. Még a Crusaders: Thy Kingdom Comeban is jobban oldották meg, mert ott legalább a történelmi útvonalat végigkövetve kellett különböző csatákat megvívni. Itt is kezdhették volna egy kicsit hamarabb a történetmesélést: Szicílián vagy Cipruson is történtek Richárddal cifra dolgok, amelyekből simán ki lehetne hozni egy küldetést. Hogy az arszufi vagy jaffai csatákat meg se említsem, ami szintén hálás téma lehetett volna. Ezek sajnos még scenarióként sincsenek benne, hiszen ezen menüpont alatt csak egyéni csatákat vívhatunk, előre meghatározott pénzösszegből összeállított seregekkel.
Kicsit keserű a szám íze a Lionheart: Kings' Crusade-del kapcsolatban, mivel hozzám eléggé közel áll ez a korszak, így nekem nem nagyon jött be, hogy ilyen szabadon értelmezték a történelmet. Bár igyekeztem, mégsem tudtam túltenni magam ezen a problémán. De ennek ellenére sem rossz játék a Lionheart, sőt. Az RPG elemek kimondottan élvezetesek, az egyes küldetések alatt alig vártam, hogy a végén tovább képezhessem katonáimat, hőseimet, kíváncsi voltam milyen rendkívüli események várnak az újonnan meghódított területen és ezekért milyen jutalmat kaphatok. Az RTS résszel pedig egy jól bevált receptet használtak, amivel nagyon nem is nyúlhattak mellé. A Neocore-nak azonban hamarosan el kell gondolkodnia, hogy merre és hogyan tovább, hiszen akárhogy is nézzük, ez már a harmadik variációjuk volt ugyanarra a témára.
"Lapzárta" után érkezett: Jelen ismertetőnk befejezésével párhuzamosan kaptuk a hírt a Lionheartot is kiadó Paradox Entertainmenttől, hogy két kiegészítő jön a játékhoz ez év elején: a szaracénokat középpontba helyező Arabian Nights és a keresztes lovagokra fókuszáló Teutonic Knights. Ezzel együtt a játék is új nevet kap, mivel már nem csak Richárd a főszereplő, ezentúl The Kings' Crusade címmel fognak hivatkozni rá. - Dino
