Talán nem esek túlzásba, ha azt mondom, hogy az Assassin's Creed annak idején stílusteremtő játéknak indult. Pontosabban az is volt, csak a ziccert nem sikerült kihasználni a Ubisoftnak: a jó ötletek és a kiváló megvalósítás végül egy monotonitásba forduló végeredményhez vezettek. Az első rész által feladott magas labdákat a folytatásnak végre sikerült lecsapdosnia, az Assassin's Creed 2-ből már kihoztak mindent, amit az első résztől vártak. Az új epizód mindenhonnan pozitív reakciókat kapott, igen szép eladási példányszámot termelt, sok helyen az év játéka is lett. Az aranytojást tojó tyúkot pedig butaság lenne levágni, ezt még a Ubisoftnál is így gondolják, tehát az Assassin's Creed 2-nek rövidesen folytatása is érkezett, Brotherhood néven. Az őszi konzolos megjelenés után márciusban végre PC-re is megérkezik egy játék, amelyből egy véglegeshez közeli példányt próbálhattunk ki.
A szentföldi kalandozás után immár végérvényesen áttettük a HQ-nkat a korabeli Itáliába – akárcsak az AC2, a Brotherhood is itt játszódik. Ismét a talján Pókember, Ezio Auditore da Firenze szerepét kaptuk meg, persze mindezt csak az Animus 2.0 vízióin keresztül, hiszen alaphelyzetben továbbra is a XXI. századi Desmond látomásait játsszuk végig. Kiindulásként tehát nem sok újdonsággal találkozunk, a sztori ott folytatódik, ahol az AC2 abbamaradt. Ugyan az ACB nem kiegészítő, hanem teljes értékű, önálló játék, de a játékmenet szempontjából mégis inkább amolyan Assassin's Creed 2.5-ként lehetne aposztrofálni, hiszen az előző részhez szinte minden téren hozzásimul. Viszont a (szerencsére) igen tartalmas játékidő, és az alapvetően kisebb, de mégis komoly hatással bíró újítások, fejlesztések miatt megérdemli az önálló státuszt az ACB.
Az Assassin's Creed mindig is konzolos programnak készült, de nekem véresszájú pécésként naná, hogy a számítógépes verzióra fájt a fogam. Az első kérdés a PC-re való átportolás sikeressége. Ezen a téren mindegyik rész kiválóan teljesít, ráadásul a billentyűzetkiosztás és a funkciók az első epizód óta változatlanok. Elsőre persze mindig egy kissé polipnak érzi magát a játékos, de a megszokott kombinációk hamar kézre állnak. A játékmenetben érdemi változást kapásból nem sokat találunk, de ahogy haladunk előre, egyre több kisebb vagy nagyobb horderejű újításokra lelünk. Bővült valamelyest a fegyvertárunk, brutálisabb lett a harcrendszer, és a lovaglás, illetve a lovas támadások is hangsúlyosabb szerepet kaptak.
A Brotherhoodban megszűntek a városok közötti utazgatások, ez a rész ugyanis kifejezetten Rómára koncentrál (noha rövid kitérő erejéig megfordulunk Nápolyban, Spanyolországban, és a már jól ismert Monteriggioni birtokon is). Igaz, ennek érdekében Róma olyan nagy kiterjedésű lett, amekkora város egyik korábbi epizódban sem volt. Tehát a lovas közlekedés nem véletlenül lett kihangsúlyozva, ezen kívül a csatornahálózat segítségével is könnyen át lehet jutni a város egyik szektorából a másikba.
Természetesen ez a játék sem arról szól, hogy „Lóma a balátotok”. Nagyszámú ellenséges őr fogja lépten-nyomon megkeseríteni az életünket, belőlük is több fajtát találunk, mint eddig (lovasok, muskétások, pápai gárdisták, stb.). Viszont nem vagyunk már egyedül a harcban, ez az ACB egyik legnagyobb újítása. Olyan már a 2. részben is volt, hogy ideiglenesen felfogadjunk pár rosszcsontot az ellenség megtévesztésére ill. a harcban való közreműködésre, de most egy egész klánt szervezhetünk magunk köré (ahogy a valóságban is így szerveződött a játék névadójául szolgáló muszlim Hassassin rend a középkorban).
Társakat az örök ellenség Borgia család őrtornyainak elfoglalása után tudunk toborozni. Őket különféle küldetésekre küldhetjük okulni, illetve a saját magunk számára is kérhetjük a segítségüket a feladataink során. Az orvgyilkos tesók újabb képességekkel és fegyverekkel gazdagodhatnak, ha sikeresen szerepelnek, de persze el is hullhatnak. Az ő szereplésük tovább könnyíti az amúgy sem túl nagy kihívást jelentő harcjeleneteket – Ezio eddig is könnyedén le tudott gyűrni sokszoros létszámfölényben lévő csapatokat (az ACB újításnak számító „kivégzés-hullámmal” meg pláne), a testvériség tagjaival vállvetve pedig még inkább kikezdhetetlenek vagyunk. Mindenesetre a csatajelenetek továbbra is látványosak, akciódúsak, de legalább ritkán fogjuk vörös fejjel püfölni a billentyűzetet.
Az eddig megismert NPC-k természetesen most is visszaköszönnek: a középkor világában Machiavelli, Caterina, a Borgia család, a saját családunk, és Leonardo, aki megint elmés szerkezetekkel lát el minket, például ejtőernyővel. A XXI. században Desmond továbbra is számíthat Lucy, Rebecca és Shaun segítségére.
És hogy a legnagyobb újításról is szóljunk: az ACB-ben immár multiplayer lehetőség is van! A sztorija érdekes: a játékosok modern kori templomosokat alakítanak, akik az Abstergo szervezet Animusait használva (amiket egy pillanatra az AC2-ben is láthattunk egy teremben) próbálják az orvgyilkosok bőrébe bújva, azok képességeit elsajátítani. Feladataink a célpontok levadászása, miközben minket is ki akarnak iktatni mások. Játékmód persze többféle van (Wanted, Alliance, Manhunt, Chest Capture nevekre hallgatnak), a térképeket pedig már ismerhetjük a jelen- és az előző részből. Több karakterosztály is van. Ha jól szereplünk, perkeket és streakeket nyerhetünk (nincs normális magyar szó ezekre sajnos), ahogy manapság egy valamirevaló multiplayer játékhoz illik. Izgalmas lehetőség, végre most már egymás ellen is nyomulhatnak az „ácések”.
Még sok finomságba bele lehetne menni, de azt hiszem az eddigiek alapján is egyértelmű: a kvázi tökéletesnek mondható Assassins Creed 2-re a Brotherhood rátett még egy lapáttal. A PC képességeit maximálisan kihasználva, a játék talán még látványosabb is a konzol verziónál, a zenéről pedig továbbra is Jesper Kyd gondoskodott. A szinkronok megvalósítása továbbra is zseniális. A játékidőre se lehet panaszunk, és mivel a változatosság a 2. epizódhoz hasonlóan ennek a résznek is az erénye, garantáltan a monitor elé fogja szegezni a játékosokat az ACB. És még egy fontos dolog: ebben a részben megszüntették a sokak által gyűlölt, folyamatos online kapcsolatot igénylő DRM védelmet, csak egyszeri internetes ellenőrzés történik.
Az Assassin's Creed Brotherhood PC verziója nem okoz csalódást. Minden téren kiváló lett a megvalósítás, a vadiúj multiplayer lehetőség pedig még egy új ízt ad a játéknak. Ráadásul a Ubisoftnak továbbra sincs eszében levágni az aranytojást tojó tyúkot – még szinte ki se jött a játék, de már bejelentették: számíthatunk a következő Assassin's Creed részre!
