Call of Duty: Modern Warfare 3

Az idei év nem volt túl bőkezű az FPS stílus kedvelőinek, egészen addig, míg ki nem jött a két – talán legnagyobb – cím a kategóriában. Nyilván szinte egyszerre, mert rivalizálni jó, egyik a másikat le akarja nyomni, és a többi, holott jórészt teljesen más a két játék célközönsége. Igen, a Battlefield 3 a másik játék, ha valaki eddig nem találta volna ki. Mint mondtam tehát, szerény véleményem szerint kár versengeni, gyanítom, már mindenki eldöntötte előre, hogy melyiket fogja megvenni, hacsak nem veszi meg mindkettőt. Én Modern Warfare fanboy vagyok, és jó okom van rá. Nem, semmiképpen nem állítom, hogy "azért, mert az a jobb", egész egyszerűen a Battlefield véleményem szerint sokkal inkább összeszokott csapatot, klánt igényel, de mivel én ilyen komolysággal sajnos nem tudok belemerülni egy-egy játékba, inkább azt részesítem előnyben, ha beugorhatok egy-egy multi meccsbe egy random csapattal, és még úgy is jól tudok szórakozni.
Nincs könnyű dolgom a cikk megírásával. Hogy miért is? Mert a játéktól pontosan azt kaptam, amit elvártam, amit mindannyian elvártunk, így tehát elég nehéz róla nagy újdonságokat írni. A recept nem változott, csupán néhány új fűszer került bele, amitől még finomabb a végeredmény.

Először is kóstoljuk meg az egyszemélyes kampányt: 5-6 órányi zseniálisan rendezett moziélmény, amelynek én vagyok a főszereplője. Változatos helyszíneken, különféle elit katonák bőrébe bújva kell megoldanunk a stratégiailag precízen megtervezett harci helyzeteket, amelyek valami váratlan esemény folytán valahogy soha nem úgy sikerülnek. Mert valami apróság mindig közbejön. (Például ránk omlik egy irodaház, vagy pár emeletet zuhanunk a parkolóházban a tankkal. Már elnézést a spoilerért, de lesz még bőven fordulat a játékmenetben...) Ismerős a formula? Természetesen! Ezt vártuk, meg is kaptuk!
A történet fonalát ott vehetjük fel, ahol a második részben letettük. Makarov "barátunk" továbbra is szabadlábon van, még mindig nem tett le róla, hogy világuralomra törjön – elég sokat sejtet a játék elején a WW3-ból kialakuló MW3 logó –, és ennek érdekében egyre mocskosabb húzásokhoz folyamodik, már azon túl is, hogy az egész orosz hadsereget mozgósítja. Márpedig, amint tudjuk, az oroszok annyian vannak, mint az... szóval értitek. Most főként Európa országai vannak terítéken – ez esetben nem tudom, hogy sajnáljam, vagy örüljek, hogy kis hazánk kimaradt a "jóból" –, de lesz küldetésünk Afrikában is.

A korábbi részek sok elemét láthatjuk viszont az új epizódban. Igaz ez először is a régi kedves ismerősökre: Cpt. Price köszöni szépen, jól van, Soap már kevésbé, a sztori jelentős hányadában sebesült, nekünk meg persze őt kell pesztrálni az új sráccal, Yurival, akit én magam kicsit jellegtelennek tartok az eddigi zseniálisan kialakított karakterek mellett, de mindenesetre jó katona, és Makarovot legalább annyira utálja, mint a kis csapat többi tagja. A régi szereplők mellett régi jeleneteket is újra átélhetünk, mint például a pripjatyi mesterlövész-akciót, csak ezúttal a túloldalról szemlélve a dolgokat. Aztán említhetném még kedvenc küldetésemet a Modern Warfare 2-ből, amikor egy AC-130 fedélzetéről oszthattuk az áldást. Ugyanez megjelenik itt is, természetesen egy kis csavarral, amitől még élvezetesebb lesz, és még inkább részesének érezzük magunkat a történéseknek. A lopakodástól a pörgős akcióig terjedő skála minden árnyalata megjelenik a játékban, olyan dolgokkal fűszerezve, mint amikor az előző rész "megállíthatatlan" Juggernautjainak páncéljába bújhatunk, hogy aztán ketten kiirtsunk egy kisebb hadsereget.
A Hollywood-feelinget olyan jelenetek erősítik, mint például a zuhanó repülőgépben lebegve lövöldözés vagy a metrószerelvény üldözése az alagútban. Nem szokásom egy kampányt többször végigjátszani, mert egyszerűen sajnálom rá az időt, amikor multizni is lehetne, de ez esetben kivételt fogok tenni, a kedvenc küldetéseimet már így is többször újrajátszottam.

Ahogyan tehát az lenni szokott a Call of Duty sorozatnál, a kampány csak egy kis bemelegítés az azt követő, éjszakába nyúló multiplayer játszmákhoz. Túl nagy változások – szerencsére – ezen a téren sem történtek. Persze rengeteg az újdonság az Modern Warfare 2-höz képest: új fegyverek, új killstreak rewardok stb., de a lényeg, és persze a feeling ugyanaz maradt. Egy kicsit mintha pörgősebb lenne a 16 új pálya, mert valahogy minden sarkon ellenfélbe botlunk, nem elég egy-két irányra koncentrálni, mindenfelé figyelni kell. Mondhatnánk, hogy csak szokatlanok az új pályák, de szerintem már éppen elégszer láttam mindegyiket ahhoz, hogy nyugodtan mondhassam, ismerem őket.
Ami komolyabb újdonságnak mondható, az a két új játékmód, a Kill Confirmed, és a Team Defender, bár ezek is csak kis eltéréseket mutatnak az eddigiekhez képest. Kill Confirmed módban nem elég az ellenfeleket lelőni, ilyenkor csak az alap pontszám felét kapjuk meg, be is kell gyűjteni a dögcéduláját, hogy a másik felét megkapjuk. A Team Defender kicsit már izgalmasabb téma. Ebben a módban egy zászlóért folyik a harc, de azt nem "egyszerűen" be kell vinni saját bázisunkra, hanem meg kell tartani minél tovább. Amelyik csapat a zászlót birtokolja, annál pörög a számláló, tehát nem fragek alapján lehet nyerni. A zászlót vivő páciens természetesen ilyenkor izgalmas másodperceket élhet át, mivel hatalmas vörös KILL ikonnal van megjelölve az ellenfél számára jól látható módon.
A "csak még egy szintet" szindrómában szenvedőknek valóságos terápiát fog jelenteni a multi, mert itt már tényleg minden mozdulatért XP-t kapunk, külön szintje van fegyvereinknek, és sok az átfedés a challenge-ek között. Nekem valahogy sikerült egyetlen lövéssel 30000 XP-t begyűjtenem: az egyik 10000 azért járt, mert az aktuális fegyverrel az volt az ötszázadik áldozatom, de hogy a másik 20000 honnan jött, azt magam sem tudom :-). A szerverkeresési algoritmus nem tudom, mennyiben változott, de most feltűnően több magyar játékossal futottam össze az online meccsek során.

A szintlépésekkel kiérdemelhető perkek és fegyverszerelékek között van egy kis kavarodás, de hamar megszokható. És most már van a fegyverekhez választható "szakértelem/jártasság" is. Így előfordul tehát, hogy mondjuk két régi perk tulajdonságai össze vannak keverve és egy harmadik nevet kaptak, vagy ami régen fegyverszerelék volt, mint például a falon áthatoló FMJ lövedék, az most a fegyverhez tartozó jártasság "Impact" néven. De a lényeg, hogy amit az előző részben használtunk előszeretettel, azt jó eséllyel itt is megtaláljuk, csak esetleg máshol kell keresni más néven.

A legjelentősebb változást a killstreak jutalmak terén találtam. Az előző részben egyetlen csoport volt, csak a fragek száma számított, ami alapján összeválogathattuk, amire szükségünk volt. (Na meg amire esélyesnek tartottuk magunkat, hogy esetleg elérhetjük :-) ) Itt most ez három csoportra (strike package-re) oszlik: vannak támadó, támogató és specialista rewardok. Az első két csoport lehet ismerős a Modern Warfare 2-ből, a csoport nevének megfelelő jellegű rewardokkal – értelemszerűen tehát a szőnyegbombázás például a támadó csoportban van –, de van még egy alapvető különbség: ha a support package-et választjuk, a számlálás nem nullázódik halálunk esetén. A Specialist strike package kicsit jobban kilóg a sorból, itt 2-4-6 frag után egy-egy új perket kapunk.

A Spec Ops rész ezúttal további két részre ágazik szét. Az egyik tartalmazza a Modern Warfare 2-ből már ismert küldetéseket, amelyeket egy barátunkkal együtt a legjobb játszani, de legtöbbjük egyedül is megoldható. A másik a Survival, azaz túlélő mód, amelyben, mint azt sejteni lehet, hullámokban jönnek az egyre erősödő ellenfelek. Eleinte csak tőlük tudunk fegyverhez és lőszerhez jutni, aztán lehetőségünk nyílik először kézifegyvereket és lőszert, majd egyéb felszereléseket, mint például gránátokat, sentry gunokat, majd végül légi támogatást venni összegyűjtött pontjainkból. Ez utóbbi érkezhet Predator rakéta, de akár helikopterrel bedobott Delta osztag formájában is. Spec Ops módban külön szinteket kell lépnünk, ez a rész független a multiban nyújtott teljesítményünktől.

A grafikáról mindenképp szeretnék pár szót ejteni, miután ez az a jellemzője a játéknak, amely leginkább megosztja a közönséget. Tudniillik a játék alatt dolgozó engine még mindig ugyanaz, így tehát elvileg a látványvilág sem lehetne feltűnően jobb az elődöknél. Mégis az... Akadnak azért igen szépen kidolgozott momentumok, említésre méltó például a homokvihar Afrikában, a kis gumicsónakunkat dobáló óceán hullámai vagy az utcán leülepedett ideggáz, ahogy a kommandósok léptei felkavarják. Persze – nyilván – ma már nem itt kéne tartania a színvonalnak, ha csak ezt az egy szempontot vennénk figyelembe az összehasonlításnál, egyértelműen a Battlefield 3 nyerne, de ha meg úgy nézzük, így legalább a gyengébb géppel rendelkezőknek is van lehetőségük játszani. És ahogy azt már számtalan esetben megfigyelhettük, egy igazán jó játék nem a grafikától lesz jó.

Amikor letöltöttem a Modern Warfare 3-at – Steamen, nem kell mindjárt rosszra gondolni... :-) – nem tudtam, mire számítsak. Egyrészt elindult egy gyűlölet-hullám – egyes pontozós oldalakon 2-es felhasználói átlagpontszám is látható volt –, másrészt az új epizód jó szokásához híven ismét megdöntötte az előző rész eladási rekordját. A fejlesztőcsapatok körüli mizéria is kisebb kételyeket keltett bennem. Azt ugye tudjuk, hogy az utóbbi részek esetében az Infinity Ward és a Treyarch felváltva fejlesztett egy-egy részt. A treyarch-os alkotások sem voltak rosszak, de érződött azért némi különbség az "eredetiekhez" képest. Míg végül az Infinity Ward majdnem teljesen szétesett, a maradék csapat meg nem volt már elég egy teljes játék elkészítéséhez, így nagy izgalommal vártam, hogy most akkor végül mi lesz. Az történt, hogy a csapat megmaradt része a Sledgehammerrel karöltve fejlesztette a játékot, némi külső segítséggel a Raven Software-től, a Neversofttól és a Treyarch-tól. Aggodalomra tehát semmi ok, szakértelemből bőven jutott a játéknak és ez meg is látszik rajta: az új epizód is megéri az árát, ugyanúgy, ahogy elődei.