Nyár végén nagy örömmel vetettem bele magam egy izgalmasnak és érdekesnek ígérkező könyv olvasásába. Izgalmasnak, mert a középkor egyik legszebb és legváltozatosabb korszakába kalauzolt el a történet, ráadásul az adott kor Itáliájába. És érdekesnek, mert egy olyan történetről volt szó, amelynek minden betűjét előre ismertem, hiszen korábban már volt alkalmam egy egészen más formában megismerkedni vele. Az Assassin's Creed: Reneszánsz könyvről volt szó, amely a Ubisoft sorozatának második epizódját dolgozta fel, s tette ezt kifejezetten kellemes színvonalon. Már akkor tudni lehetett (ha másból nem is, hát a játéksorozatból), hogy érkezni fog a könyv folytatása, mely a Brotherhood című kiegészítő történetét meséli el. Most meg is érkezett, s én ugyanakkora örömmel vettem kezembe Ezio Auditore da Firenze történetének folytatását.
Oliver Bowden az első könyvvel már bizonyított számomra. Ugyanis sikerült véghezvinnie azt a bravúrt, hogy folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet egy olyan kaland iránt, amelyben tulajdonképpen már semmi újdonság nem volt számomra. Nem tett hozzá szinte semmit a játék történetéhez, sőt, inkább elvett belőle, mégis sikerült úgy megírnia Ezio küzdelmét, tragédiáját és felemelkedését, hogy az méltó legyen a játék színvonalához.
Így nem volt kérdéses számomra, hogy a Brotherhood azonos című feldolgozása (magyarul természetesen Testvériség címen jelent meg a könyv) sem okoz majd csalódást, és kijelenthetem, hogy valóban nem okozott. Ismét ugyanazt a dinamikus történetvezetést kaptam, ugyanolyan részletes leírásokkal, s érzelemdús dialógusokkal, mint az előző könyv esetén. Tény, nem kell Victor Hugo mélységű dologra gondolni, hiszen az Assassin's Creed könyvek egy pillanatig sem akarnak többek lenni mint a játékok: egyszerű, de szórakoztató alkotások, melyekkel szívesen tölt az ember egy-két órát délután.
A Testvériség – a játékhoz hasonlóan – ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész befejezte. Ezio leereszkedik a kamrába, ahol találkozik egy letűnt, felsőbbrendű nép utolsó képviselőjével, akiket az ókori emberek istenekként imádtak, s aki figyelmezteti, hogy az emberiség bukásra van ítélve. Miután kikecmereg a kamrából, Ezio visszavonul barátaival nagybátyja városába, ahol igyekszik új erőre kapni, ám ekkor a Borgiák megtámadják a várost, és földig rombolják, nagybátyját pedig kivégzik. Ezio újból bosszút esküszik a templomosok és a Borgia család ellen, ám mindezt már az Orgyilkosok Krédójának szolgálatában teszi, s bár minden porcikája tiltakozik ellene, egyetlen percig sem feledkezik meg a Testvériség szent küldetéséről. Útja ezért Rómába vezet, ahol újra kell kovácsolnia az Orgyilkosok szövetségét, s felvennie a küzdelmet az óriási túlerőben lévő Borgia családdal szemben. Az Assassin's Creed: Testvériség remekül festi le az egykor a világ közepének tekintett Róma középkori hanyatlásának következményeit. Mindenfelé mocsok és nyomor, amelyben azért az elnyomó Borgia család hathatós közreműködési is jelentős szerepet játszik, az emberek terror alatt élnek. Ezio itt kezdi meg partizánkodását, titkos szövetségeket köt a helyi kurtizánokkal és tolvajokkal, akikből saját sereget toboroz.
A könyv az előző kötethez képest sokkal kisebb hangsúlyt fektet az Assassin's Creed játékok védjegyéül szolgáló falon mászkálásra, mindössze néhány jelenet van, amikor Ezio nyaktörő mutatványokat mutat be. Ez nem is gond, hiszen előtérbe kerültek a csaták, amelyeket az író parasztos egyszerűséggel ír le. Szinte fröcsög a vér a könyv lapjairól, ahogy Ezio brutálisnál brutálisabb módon végez – többnyire tök esélytelen – ellenfeleivel, s az olvasó egy idő után azon kapja magát, hogy egy percig sem aggódik a főhősért, még akkor sem, ha épp egy kisebb hadosztállyal veszi fel a harcot egyedül. Mert Ezio mindig és mindenhol ellentmondást nem tűrően győz, a vereség halovány esélye nélkül, s ez már-már a nevetségesség határát súrolja. Kicsit talán túlzásba esett az író, mikor Ezio szinte emberfeletti képességeit ecsetelgette, de hát végül is a játékban is folyamatosan lehetetlen dolgokat hajtunk végre szemrebbenés nélkül.
Az Assassin's Creed: Testvériség ezzel együtt remekül írja le Ezio római kalandjait, s ismét kellemes kikapcsolódást nyújt a szürke, borongós délutánokon. És ami a legfontosabb egy ilyen jellegű könyv esetében: ismét sikerült úgy elmesélni az orgyilkos történetét, hogy az mind a játékok rajongóinak, mind a kívülállóknak érthető és szórakoztató legyen. Mivel már megjelent a játék legújabb része, a Revelations, várhatóan előbb-utóbb érkezik az újabb könyv is, amelyben lezárul majd Ezio Auditore da Firenze története. (Előtte pedig a kiadó tájékoztatása alapján jön egy kötet Altair főszereplésével is.) Hogy a későbbiekben milyen irányba, milyen helyszínen és korban folytatódik majd a játék, még nem lehet tudni, így erősen kérdéses, hogy Oliver Bowden a trilógia után folytatja-e a sorozatot. Ez még a jövő zenéje, addig is sok szeretettel várjuk a harmadik könyvet.