Na vége, legalábbis a fő sztorinak. Húúúú, apáááám!!! Nagyon jól megírt kis script volt! Az egyik eddigi legjobb, amit játékban (sőt, filmen, könyvben) láttam, olvastam! Le a kalappal!!!
Lacko kolléga: igen, PS3-on is a Complete Edition-t tolom, addig neki se láttam, amíg az meg nem jelent :-)! Hát én másképp játszok, mint az igazi "Hardcore Gamer"-ek. Nem tolom übergigabrutál nehézségi szinten a játékokat, és ha valami folyamatosan megakaszt, és elhasalok rajta újr meg újra, az megöli a hangulatot. Sok játékot hagytam félbe emiatt már (pl. a másik nagy kedvenc Mafia 2-t is a vége előtt nem sokkal, de azt befejezem majd még, csak akkor elég volt belőle). Csak a fő szálra koncentráltam, nem válaszoltam hívásokra. Azokat majd most teljesítem. Meg a gyatrán sikerült küldetéseken javítgatok ezután. Idővel szeretném mindegyiket 5*-gal lezárni. Rengeteg tartalom van még, amit nem fedeztem fel. Úgy is benne van eddig 35-órám kb., hogy rendszerint nem én vezettem benne. Nekem az ilyen "GTA típusú játékokban" mindig a vezetés a leggyengébb láncszem. Fel nem tudom fogni pl. azt, hogy abban mi a pláne, ha a kocsi előbb kanyarodik, mint az egy szem választható kamera utána? Azt persze pontozza a játék és minősíti, hogy eközben minek/kinek mész neki és mennyire... Ez nekem nagyon nem fekszik, nem is vezettem, ha nem volt muszály. Tudom, sok mindenről lemaradok így (pl. bejövő hívások, meg utána olvastam, hogy van eset, ami csak így teljesíthető tökéletes eredménnyel), de a sztori érdekelt a legjobban! Az vitt mindent!!! A végével nem vagyok 100%-kig megelégedve (és NEM azért!), de így életszagú, ezt belátom.
Az esetek később valóban változatosabbak lettek (a Homicide esetek után írtam az előző postot),de azért maradt benne "kaptafa effekt" utána is, az ÉN véleményem szerint, tehát totál szubjektíven szemlélve. A párbeszédek és a szinkron az eddigi legjobb volt játékban, és a zene is brutál jól illik hozzá!
Azt tudtam, hogy sok ügy valóson alapszik, de nem ismertem őket (kivéve a BD-t), így nem zavart. Most nézek utána a háttérnek (esetek, személyek, helyszínek, események), mikor már nem fog spoilerezni nekem :-).
Nekem is voltak logikai hézagok benne, főleg a gyilkosságiaknál. Lehet második végigjátszásnál majd kicsit kerekebb lesz minden.
Remélem követi még sok hasonló kiválóság ezt az alkotást! Respect!
Gyorsan meg is néztem az L.A. Confidential-t utána :-)! Aki még vacillál a játék tekintetében, az nézze meg előtte. A hangulata egy az egyben ugyan az, és a kor is stimmel (6 év a különbség, ennyivel játszódik később a film). Eddig is imádtam ezt a mozit, most meg még annyira szeretem!
A Rockstar Games neve mára fogalommá vált, és ez a fogalom egyet jelent a minőséggel, a legmagasabb szintű játékélménnyel. Nem, nem csaptam fel a cég marketingesének, és nem is utaltak nagyobb összeget a számlámra (hmm, bár az ötlet nem is rossz...! :) ), egyszerűen csak be kell látni, hogy a fejlesztőcég a nevéhez kapcsolódó játékokkal (Grand Theft Auto sorozat, de a Red Dead vagy a Max Payne sorozatot is említhetnénk) nagyon magasra állította a mércét, és egyik sem okozott csalódást. A GTA jól bejáratott világát és játékmenetét most egy ügyes csavarral kiforgatta a sarkából Rockstar, az L.A. Noire ugyanis hasonlít is a nagy sikerű sorozatra, meg nem is...
1947-ben járunk, a II. világháború utáni Amerikában, azon belül is az "angyalok városában", Los Angelesben. Sajnos azonban nem csak angyalok élnek itt, hanem a bűnözés is napi szintű problémát jelent. Ez ellen harcol Cole Phelps rendőr, a háborút megjárt fiatalember, neki fogjuk végigkövetni az életútját. Phelps sima mezei Kovács II. őrmesterként indul, de megteszik nyomozónak, és innentől egyre feljebb tornázhatja magát a ranglétrán. Közlekedési ügyek, gyilkosságok, gyújtogatások osztályába kerül, és immár nem az alkoholszonda lesz a legfőbb fegyvere, hanem a szeme és a füle...
A PlayStation 3 verzió már korábban a játékosok karmai közé került az év folyamán, mostanra viszont a PC-sek is örülhetnek. Első ránézésre az L.A. Noire nem sokban különbözik a GTA nyomvonalától – hasonlóan third person nézet, autókázás a jól kidolgozott városban, élénk forgalom, civilek, meg ami kell. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. Az L.A. Noire-ban nem az akción van a hangsúly, hanem a körültekintő nyomozáson, a bűnjelek kutatásán, a tanúk kihallgatásán. És ha ügyesek vagyunk, akkor jutunk előrébb az ügy felgöngyölítése érdekében. Vannak persze autós üldözős részek, tűzpárbajok, de nem ez teszi ki feladataink javát (ahogy egy valódi nyomozó életét sem).
A játékmenet kissé egy sablonra épül, de persze az ügyek és a körülmények mindig mások. Megkapjuk a feladatot a kapitányságon és már autózhatunk is ki a tett színhelyére. Itt nyomokat, bizonyítékokat kell gyűjtenünk, amelyeket később a gyanúsítottaknak és a tanúknak kell elővillantanunk, hátha ettől hirtelen megelevenedik a memóriájuk. :) A játék segít a nyomozáskor, hiszen a sejtelmes zene vagy egy ikon jelzi, ha épp releváns nyomot találtunk (a konzolos rezgés itt felejtős), de Columbo posztumusz reinkarnációi ezeket a segítségeket akár teljesen ki is kapcsolhatják.
Az L.A. Noire igazi csúcsmegoldása a tanúk kifaggatása. Az illetőket felkeresve kérdéseket tehetünk fel nekik, amelyekre ők reagálnak valahogy. A legtöbb embernek van valami vaj a füle mögött (nem feltétlenül a konkrét üggyel kapcsolatban), így megpróbálnak olykor kitérő válaszokat adni, vagy nem felfedni a teljes igazságot. Kihallgatás közben igazából az a feladatunk, hogy ugrásra készen figyeljük a tanúk reakcióját, és rögtön lecsapjunk az ellentmondásokra vagy biztatólag ösztökéljük őket a segítségnyújtásra.
Amikor a tanú válaszol egy kérdésünkre, három válaszlehetőségünk van. Vagy elhisszük, amit mond és ösztönözzük a további tényfeltárásra, vagy kételkedünk a szavában. Ezt vagy nyomatékosan, rádörrenve fejezzük ki, sokéves börtönt és számos jóképű kisebbségi lakótársat emlegetve, vagy konkrét bizonyítékkal cáfoljuk a hazugságot (amelyek a feltárt nyomok illetve kapott infók közül kerülnek ki). Ez a rész kissé nehéz és itt-ott logikátlan(nak tűnik), hiszen csak egy választ számít helyesnek a játék, és hiába látszik ésszerűnek döntésünk vagy a felmutatott bizonyíték, ha a Rockstarnál nem erre gondoltak, akkor nem jutottunk előrébb. Ritka azért az ilyen kétséges helyzet, de néhány ilyenbe belefutottam.
Hogy eldöntsük, megbízhatunk-e az illető válaszában, a mimikáját és a mozdulatait kell erőteljesen figyelnünk. Ezek kihangsúlyozása az L.A. Noire legfőbb ismérve. Soha ennyire élethű és részletgazdag mimikát és tökéletes ajakszinkront nem láttunk még számítógépes játékban. A MotionScan technológia segítségével csak a szereplők arcát 32 kamerával rögzítették, így a részletesség és a legkisebb arcizomrezdülés is elképesztő módon ki van dolgozva. A szereplők ruganyos, életszerű mozgása is példaértékű.
Talán a saját életünkből is tudhatjuk, hogy a legtöbb ember nem túl jó a hazudozásban. Csak a legelvetemültebbek állják tiszta tekintettel a legordenárébb svindlizést, a legtöbben idegesen matatnak, kerülik a szemkontaktust, harapdálják a szájukat, remeg az arcizmuk, egyszóval lerí róluk, hogy valami nem oké. Na az ilyen jeleket kell figyelnünk, és ezekből következtetnünk a tanú szavahihetőségére.
A faggatózás során számos további kérdés csak akkor jelenik meg, ha azok témáját sikerült már kierőszakolnunk az illetőből. Szóval sikertelen vallatás esetén kevésbé gördülékenyen lehet tovább haladni, de valahogy azért mindig lesz, szóval ritka hogy véglegesen elszúrjunk valamit. Az automatikus mentések miatt így a visszatöltés sem olyan kézenfekvő, ez egyrészről bosszantó lehet, másrészről kicsit rákényszerít a körülmények elfogadására. A sikeres szerepléseinkért ún. intuíció pontokat kapunk, amelyeket a nyomozás vagy a kérdezz-felelek során tudjuk felhasználni, súgásként. Az előrehaladásunk során különféle öltönyöket is megnyerünk, amelyeket viselve Phelps valamely tulajdonsága kicsit hatékonyabb lesz (bár ennek gyakorlati szerepét én annyira nem figyeltem meg).
A XX. század közepének Amerikáját és annak hangulatát nagyon jól sikerült elcsípni a Rockstar új játékának, talán csak a Mafiánál találkoztunk ennyire szuper noire atmoszférával. A jóféle korhű autók (amelyek között egészen különlegeseket is találhatunk), az emberek öltözködése, hajviselete, gesztusai, szóhasználata mind a korabeli filmek világát idézi. A látványvilág is igazodik ehhez, akár teljesen fekete-fehérben is játszhatjuk a játékot. A mindvégig hallható kellemes jazz zene és az autóban szóló rádióműsorok szintén tökéletesek az élményhez, sőt utóbbiak terén ténylegesen létező, akkoriban rögzített műsorok szólnak.
A mozgalmas városban szabadon autózhatunk, sőt olykor (főleg akció-orientált) mellékküldetéseket is felvehetünk. Vannak elszórt kincsek (spéci autók, nevezetes objektumok, arany filmtekercsek), amelyeket megpróbálhatunk összegyűjtögetni. Azt azonban ne felejtsük el, hogy rendőrök vagyunk és nem holmi garázdák, mint a GTA-ban. Fegyvert előhúzni csak a meghatározott eseményeknél lehet, illetve a karambolok, gázolások elég csúnyán érintik a küldetés végi értékelésünket. Szóval inkább feladatainkra koncentráljunk, annál is inkább, mert a viszonylagos szabadság ellenére eléggé lineáris a játékmenet, szóval még ha kedvünkre mászkálhatunk is, végül mindent ott és úgy kell megoldanunk, ahogy a készítők elképzelték.
Méltattam már a zseniális grafikát és zenei élményt, azt is tegyük még hozzá, hogy a szereplők megszemélyesítésében számos többé-kevésbé ismert filmszínész vett részt. A PC verzió neve mellett tündöklő Complete Edition felirat arról tanúskodik, hogy a pécések minden eddig megjelent anyagot megkapnak a pakkban, DLC küldetéseket és pár új ruházatot egyaránt. A multiplayer mód nem adja magát ebben a játékban, a vallatás során maximum az „Ask community” opcióval fordulhatunk ki a világhálóra.
A tökéletes élményhez azért nem árt egy erős vas, de a L.A. Noire PC verziója is magabiztosan tartja a Rockstartól megszokott nívót. Az újszerű koncepció kiváló, talán még a játékos szabadságfoka kaphatott volna kisebb engedményeket, de ez már csak szőrszálhasogatás. Ha azonban teljes mértékben élvezni kívánjuk a játékot, ahhoz kb. felsőfokú angol nyelvtudás szükséges, hiszen értenünk kell minden elköpött infót, szlenget, hogy abból következtetéseket tudjunk levonni.
