Most másoljam ide Richie kolléga tavalyelőtti ismertetőjének bevezetőjét? Inkább nem teszem, bár frappánsabb nem nagyon jut az eszembe. Maradjunk annyiban, hogy a finn Colossal Order helyi közlekedési vállalat szimulátora ha nem is robbantott bankot, azért relatíve sokan jól elvoltak vele – jöttek is sorjában a DLC-k, most pedig elérkezett a második rész.
Előkerültek a napszakok, sőt, hétvége is van.
Nem mondhatjuk, hogy csak egy újabb rókabőrről van szó, hiszen előkerültek a napszakok, sőt, hétvége is van. Miért fontos ez? Szerintetek hányan mennek dolgozni mondjuk hajnali kettőkor? Bizony, a menetrendet keményen át kell gondolni, hogy a villamos éjjel tényleg aluszikáljon (legalábbis a nagy részük), és csak álmában csöngessen egy picit... Hess innen, Kiss Balázs, ez most nem magyaróra!* Városunkat feloszthatjuk zónákra is, valahogy úgy, mint mondjuk Londont, így sokrétűbbé téve a jegyek, bérletek árazását – ezzel szisztematikussá téve utasaink pénztárcájának kiszipolyozását. Ezen felül (kezdetben) szerény vállalkozásunk kihatással van a városra: általunk tényleg új munkahelyek jöhetnek létre, miáltal a lakosság is növekszik – aztán a mi nyakunkba kerül a város közlekedésének átszervezése is (értsd: ahová eddig elég volt egy sima utca, egy idő után többsávos utat kell építsünk, hogy járműveink ne a dugóban főzzék puhára utasainkat). De talán ami a legfurcsább: van többjátékos mód is! Ráadásul választhatunk is: kompetitív vagy kooperatív módon szeretnénk másokkal egy élhetőbb várost építeni (de költői voltam... vagy a valóság is erről szólna? :D ). Az ötlet remek, de némi fenntartásom van a dologgal kapcsolatban: alapesetben az ember elég hosszan elmolyol egy menedzserjátékkal, és eléggé nehezen tudom elképzelni, hogy több ember is így össze tudja egyeztetni az idejét (szegényes a fantáziám, na). Véletlenszerű idegenekkel történő játékra pedig minimális az esély – a teszt alatt nem találtam játékot, és a cikk írásának pillanatában nincs benn a Cities in Motion 2 a Steam Top 100 játszottak listájában (a Farming Simulator 2013 bezzeg benne van...). A lehetőség mindenesetre adott, és hogy még szebb legyen a dolog, állást is lehet menteni. Fejlődött a térképszerkesztő is, és ha van egy kis eszük a finneknek, integrálják a Steam Workshopot is, így tobzódhatunk a remélhetőleg jobbnál jobb térképekben. Pontosítok: rajongói oldalakon már most is vannak házi térképek, de úgy csak kényelmesebb volna. Került bele in-game bolt is, ahol az előrendelői bónusz járműveket tudjuk megvenni – nem rosszak, de igazából sok pluszt nem adnak.
* Minden Kiss Balázstól töredelmesen elnézést kérek – csak vicc volt.
Relatíve pofásan néz ki, ahogy bealkonyodik, és kigyúlnak a város fényei.
Ami viszont változatlan maradt, az a nehézsége a játéknak. Három fokozat közül választhatunk, de még a legkönnyebben is meg kell gondoljuk, miben fektetünk pénzt, mert az gyorsan fogy. A lassú megfontolt terjeszkedés lehet a sikerünk kulcsa, illetve a különböző igények és fizetőképesség egyensúlyban tartása (például a diákok hajlamosabbak tömegközlekedni, mint a menedzserek, cserébe sokkal érzékenyebbek a jegy- és bérletárakra). Ha csak egyfajta terepasztalként szeretnénk a programot használni, annak sincs akadálya, sandbox módban akár a végtelen pénzt is bekapcsolhatjuk. Apropó, sandbox mód: ha akarjuk, itt is lehetnek teljesítendő feladatok; ebben is előrelépés történt az előző részhez képest.
Két év alatt a grafika nem fejlődött sokat – értem én, hogy ebben a műfajban nem ez a fontos, de azért illúzióink ne legyenek: az elvárható minimumot megüti, de annál nem többet (azért az relatíve pofásan néz ki, ahogy bealkonyodik, és kigyúlnak a város fényei). A hangok sem különlegesek: minden a helyén van, semmi extra. A zene aranyos, a trailerekben már hallhattuk, de egy idő után – ilyen játékoknál szokás szerint – úgyis megunja az ember.
Ami viszont nekem nem tetszett, az az irányítás kissé nehézkes mivolta. Nehéz megfogalmaznom, mi is pontosan vele a bajom, de valahogy nem olyan gördülékeny, mint ahogy azt szeretném. Pepecs munka a sínek és trolivezetékek építése is: kattintgatni kell, mint a varrógép (vagy mint az egyszeri Diablo 1 játékos), mert csak saroktól sarokig lehet építeni (ami még logikus is), húzni egy szakaszt nem. Kár érte, könnyebb lenne az építkezés. Metrót viszont bárhogy próbáltam, nem sikerült építenem, pedig az oktatóvideó alapján próbálkozom. Sebaj, az úgyis drága mulatság... A forgalom sem igazán életszerű: az autósok intelligenciája a lemmingekével egyenértékű, emiatt pedig bárhogy igyekszünk, járműveink késnek, cimjeink (igen, itt így hívják a városlakókat) pedig elégedetlenek – ezért is a sok :-( jel a képeken... Illetve ahogy már említettem, a játék piszok meredek tanulási görbével rendelkezik, így egy jól működő közlekedési vállalat kiépítése és üzemeltetése nem egy ősz hajszálunkba és újrakezdett karrier/sandbox játékunkba fog kerülni...
A Cities in Motion 2 előnye egyben a rákfenéje is: gyakorlatilag konkurencia nélkül van a piacon (vagy csak én vagyok figyelmetlen, de nem hiszem), de rétegjáték mivolta miatt hangos sikerre nem számíthat. Az ára viszont jelenleg sem vészes, így leendő közgazdászpalánták és hobbi BKV-vezérek számára ajánlott vétel.
