Na úgy látszik közben fejlesztgetik a cuccot és jönnek ki a frissítések, mert most már számít az aksi lemerülése. :)
Viszont már nem működik az, hogyha benyomom tempomatra az előre gombot, akkor (mivel a kerekek úgyis beszarnak és félre húz az egész rover) nem igazíthatom ki az irányt a kurzorral, mert ha megnyomom, akkor átveszi az irányítást és leáll a rover. :(
Meg azért vannak elég idegesítő hibák. Most a Kaiser kráternél nem tudok lefényképezni egy sziklát, mert bárhova megyek, mindig piros marad. Próbáltam távolról, közelről, egyik kamerával, másik kamerával, de nem lehet lefotózni és emiatt az a mission nem zárul le.
Amióta az utóbbi évtizedben felpörgött a Mars-kutatás, sok hozzám hasonló férfiú gondolatait ragadta meg a vörös bolygó felfedezése hosszabb-rövidebb ideig. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal sem, ha a marsjárókról szóló hírekre mindig rákattintok, megnézem az összes NASA filmecskét és a NatGeo-szerű csatornákon is kiemelt figyelmet kapnak a Mars kutatásáról szóló dokumentumfilmek. Unokaöcséimmel órákig tudjuk lapozgatni a roverekről készült magazinokat, és beszélgetni arról, hogy mi micsoda a képen, milyen technikai bravúr a kutatóegység, vagy esetleg arról, hogy miket fog találni... Hasonlóan járhattak a cseh Bohemia Interactive vezetői is, így belekezdtek a Take On Mars fejlesztésébe.
Utoljára talán ZX Spectrumon játszottam holdraszálló játékkal, ahol aprólékosan, óvatosan kellett irányítani a fúvócsöveket, hogy ne csapódjunk a felszínbe, de el se szálljunk. Így aztán nagyon felcsigázott a hír, hogy az amúgy is szívem csücske fejlesztők egy Mars-kutató-szimulátorba kezdtek. Tulajdonképpen mindenük megvolt már hozzá, mindenekelőtt egy remek, sok próbát megélt engine. Ezen kívül csak ötletekre van szükség egy ilyen játékhoz, hiszen nagyon sok minden mást nem kell tudnia. Fontos a fizika és ennek két alesete: a gravitáció meg a rombolhatóság. De ezek valamennyire már megvoltak a Take On Helicoptersben is. És mivel a helikopterek is függőlegesen le- és felszálló eszközök, ahogy a Marsra is függőlegesen juttatják el a felszíni kutatóegységeket, így ebben a sorozatukban jelent meg a játék. Amely – az Arma 3-hoz hasonlóan – már alfa verziótól elérhető a kíváncsi játékosoknak és azoknak, akik segítenének a fejlesztőknek: egyrészt anyagilag a megvásárlással, másrészt a hibák jelentésével.
A játékot elindítva egy nagyon egyszerű és szegényes help fogad minket, amely a kezelőfelületről ad némi tájékoztatást (amit azért józan paraszti ésszel ki lehet találni). Aztán, amikor komolyra fordul a játék, a tutorial elfogy, és elég elhagyottnak érezzük magunkat azon a távoli bolygón. Szóval aki az alfa verzióval kezd el játszani, jobban teszi, ha előbb elolvas néhány fórumot és játékosok által írt oktatóanyagot, mert hamar elveszítheti a fonalat. Elkezd fényképezgetni a Marsról, amivel néha beletalál oda, ahova kell, és ilyenkor kap is Steam achievementeket, de a komolyabb feladatokat már lövése sincs, hogyan teljesítse. Sőt, sok játékos arról panaszkodik, hogy még csak nem is lát semmit (mert mondjuk fel kéne kapcsolni egy lámpát vagy bekapcsolni az éjjellátót). Ráadásul az első kutatóegységeinkben elég gyenge minőségű kamerák vannak, így tényleg nem sokat látni...
Ahogy az előzetes hírek is ígérték, kampány módban egymás után kell különböző tudományos küldetéseket teljesíteni, amelyekért pénzt kapunk, így újabb missziókat finanszírozhatunk. Ez alapvetően nem hangzik túl izginek, és igazából az egész játék nem túl izgalmas – legalábbis a hagyományos értelemben. Hiszen órákig csak haladunk előre, néha pedig megállunk, hogy feltöltsük a napelemekkel az akkumulátort. Még 100 méter is idegtépően lassan tehető meg, de amikor kiírja a HUD-ra, hogy a következő pont, ahol körül kell nézni 1 km-re van, akkor már a gondolattól is megőszülünk. Mégis van benne valami magával ragadó: ott vagy iszonyat messze egy nagyon érdekes bolygó felszínén. Ott kell megoldanod különböző feladatokat. Vannak könnyűek, triviálisak és vannak összetett és nehéz feladatok. És amikor megoldasz egy ilyet, még mindig működőképes az egységed és kérhetsz újabb feladatokat anélkül, hogy milliárd dollárból új egységet kéne küldeni... na, ezek az izgalmas részek. Kibírja-e a motor vagy a kerekek azt a meredek kráteroldalt? Elférek-e két kő között vagy meg kell kerülnöm az egészet? Ki tudom-e hajtani a robotkart, hogy hozzáférjek ahhoz a sziklához úgy, hogy ne sérüljön semmi? Megtalálom-e az előző expedíció elromlott vagy felborult járművét? Elhiszem, hogy nem tűnik izgalmasnak, de valahol belül a felfedezők szelleme ott él mindenkiben, és ezért mégis izgalmas a játék.
Nem tudom, hová fejlesztik majd a bohemiás fiúk a játékot, de biztos, hogy sok minden kerül még bele. Például most az alfában minden Marsra szállás automatikus, azaz nem nekünk kell szerencsétlenkedve letenni a járművet a felszínre (ami nagy szerencse, mert én még a helikopter-szimulátorokkal is földhöz tudom verni a gépet csúnyán). De ez a feladat szinte biztos, hogy ránk vár majd. Aztán ott van a felszíni egységek, roverek megtervezése, amire már most lehetőség van, de gondolom ez később komolyabb szerepet kap. És azt sem tudom, hogy mernek-e nagyot lépni képzeletben a fejlesztők, és ahelyett, hogy végig csak sziklákat analizálgatnánk, rátalálunk esetleg egy vizes barlangra, egysejtűekre vagy esetleg másra... Ezekkel még eléggé fel lehetne turbózni a játékélményt. Mindenesetre csak olyanoknak ajánlom a Take On Marsot, akiknek sok idejük van, nem adrenalinfüggők, érdekli őket a Mars-kutatás és él bennük a felfedezők kíváncsisága.
