The Elder Scrolls Online

Nehéz helyzetben vagyok, amikor kedvenc számítógépes szerepjáték-sorozatom legújabb, immár MMO formájában visszatérő epizódjáról kell értékelést írnom. Ez a nehézség kettős: egyfelől azért nem egyszerű a helyzetem, mert, mint minden frissen debütáló online alkotás, ez is meg van áldva a maga kezdeti nehézségeivel és gyerekbetegségeivel. A másik ok, amiért nem könnyű értékelnem ezt a játékot az, hogy az ezt megelőző, kizárólag egyjátékos tartalommal bíró The Elder Scrolls epizódok is kivétel nélkül óriási méretű, már-már az online szerepjátékokra jellemző tartalommal bírtak. Hatalmas, szabadon bejárható területek, több játékra is elegendő történetlánc, számtalan mellékküldetés, korlátozásmentes karakterfejlesztés, szinte összeszámlálhatatlan felderítésre váró rom és egyéb labirintus, kézművesség, különféle céhek és frakciók, megvásárolható házak, élettől nyüzsgő világ, sőt, a legutolsó epizódban már családalapítási lehetőség is jellemezték a széria első öt részét. Mivel tud ezeknél akkor többet a The Elder Scrolls Online? Mi a létjogosultsága egy sokadik MMO-nak az amúgy is túltelített piacon, ahol a nagyobbnál nagyobb nevek mennek csődbe, vagy válnak a reményteli indulást követően kisvártatva ingyenesen, havidíj nélkül elérhetővé? Nehéz erre egyértelmű választ adni, de én azért megpróbálkozom vele jelen ismertető keretein belül.

Első ránézésre ez is „csak” egy szokványos The Elder Scrolls epizód, amely kaphatta volna a VI-os sorszámot is. Ennek is megvan a maga fő története, amely egy évezreddel játszódik a Skyrimben, és hozzávetőlegesen nyolcszáz esztendővel a Morrowindben taglalt sztori előtt. Tamriel másodkorában járunk, amikor a Septim háznak még se híre, se hamva nem volt. A sorozat hagyományaihoz híven újfent egy ismeretlen eredetű fogoly bőrébe bújunk, aki – szintén szokás szerint – meg kell mentse a birodalmat a teljes káosztól, és nem mellesleg hozzá kell segítenie az igazi sárkányszülöttet ahhoz, hogy elfoglalja méltó helyét a trónon. Ebben a Próféta lesz segítségünkre, akitől megtudjuk, hogy mi, ki okozta mindazt a katyvaszt, amit rendbe kell hozzunk, és aki időről időre továbbdelegál bennünket utunkon. Ennyi volna nagyon röviden a fő történeti szál lényege. Természetesen emellett ismét borzalmasan nagy mennyiségű küldetés, vagy egész küldetésláncokból kibontakozó melléktörténet áll a rendelkezésünkre. Tennivalónk akad épp elég, hiszen bármerre is vezessen utunk, mindig van kit megmenteni, akad mit felderíteni, vagy ha éppen nincsen kedvünk kalandozni, kézműveskedhetünk, vagy csak szimplán kószálhatunk a vidéken. A játékmenet nagyon sokban hasonlít az előző epizódokban megszokotthoz, így azt nem írnám le részletesebben. Az eddigiek alapján tehát elmondható, hogy az egyjátékos módot kedvelő „magányos hősök” is a sorozattól megszokott tartalommal találkozhatnak, azzal a különbséggel, hogy a bejárható területek nagysága sokszorosa valamennyi eddiginek – és az még messze nem teljes, hiszen Tamriel térképére kattintva láthatjuk, hogy mennyi tartomány nem került még bele a játékba.

Egyetlen dolog alakult át lényegesebben az eddigiekhez képest, mégpedig a karaktergenerálási és karakterfejlesztési rendszer. Egy felhasználónak egyszerre összesen nyolc különféle szereplője lehet. Megalkotásukkor ki kell válasszuk azok faját a megszokott eddigi tíz közül, majd azok frakcióját is. Tamriel üresen álló trónjáért ugyanis három, különféle népeket magába tömörítő csoportosulás küzd: az Aldmeri Uradalom (tagjai a high elfek, a wood elfek és a khajiitok), a Daggerfalli Szövetség (tagjai a redguardok, a bretonok és az orkok), valamint az Ebonhearti Paktum (tagjai a nordok, a dark elfek és az argoniaiak). Cyrodiil lakosai, az imperialok pártfüggetlenek, és a trón fizikai birtokosaként a három tömörülés harcának kereszttüzében állnak. A készítők attól nem tértek el, hogy mindenki olyan karaktert alkothasson most is, amilyet csak szeretne, vagyis az én nord harcosom minden gond nélkül lehet az Aldmeri Uradalom lakosa, nem éri ezért semmiféle hátrány. A választott frakció egyik legfőbb kihatása a játékra az, hogy ki hol kezdi a tutorialként funkcionáló első, börtönből való szökésünket bemutató pálya után a kalandozásait (és persze ki milyen mellékszálakkal találkozik a különböző helyszíneken). Fajunk, nemünk, küllemünk (The Sims rajongók előnyben, minden apróság szabadon állítgatható) és frakciónk mellett meg kell válasszuk alapkasztunkat is, amely jelen esetben négyfélét jelent. A dragon knight a harcos típusú szereplők kedvelőinek kitalált karakterosztály, a nightblade főleg a settenkedés, tolvajlás kedvelőknek kedvez, a sorcerer a varázshasználó figurák szerelmeseinek szánt alaptípus, végezetül pedig a templar gyakorlatilag egyfajta harcos-paladin keverék a játék világában. Ez a négy alapvető osztály választható, de hogy ki merre, melyik irányba fejlődik, csak rajta múlik. Szintlépéskor (ami most nem a főbb képességeink alkalmazásáért vagy trénerektől pénzért vett tudásért kapott, hanem ellenfelek legyőzéséért és küldetések teljesítéséért elnyert XP jóvoltából történik) kapunk egy tapasztalati pontot, amelyet három alaptulajdonságunk (mágia, életerő, erőnlét) egyikére költhetünk. Emellett kapunk egy perk pontot is, amelyet valamelyik képességünk fejlesztésére áldozhatunk. Ezek a képességek egyfelől a választott karakterosztályunk, másfelől fegyverzetünk, fajunk és más egyebek tükrében mások és mások; részben aktívak, részben pedig passzívak, és egy bizonyos szint (úgy, mint tapasztalati szint és/vagy az adott alapképesség szintje) elérésekor nyithatók meg. Számos képességlánc akkor nyílik meg, ha belépünk valamelyik céhbe (mert azok bizony itt is jelen vannak). Perk pontokat egyébként küldetések sikeres teljesítéséért is kaphatunk. A rengeteg képesség fejlesztése kinek-kinek a játékstílusára van bízva, így számtalan különféle karakter képezhető egyazon alaposztályból is, és különféle jártasságaink azok használatának gyakorisága mellett bizonyos könyvek elolvasásakor is fejlődnek.

Az egyszemélyes játékelemek mellett a program jellegéből fakadóan nagy hangsúlyt kaptak a közösségi események is. Vannak kifejezetten 2-4 játékos számára kitalált küldetések (dungeonök), amelyek egyedül gyakorlatilag teljesíthetetlenek. Ezekben mindenki megválaszthatja, milyen szerepet kíván betölteni a csapaton belül: tank lesz, gyógyító vagy egyéb. Az első kettő nélkül nem is érdemes ezekbe belevágni, és mindegyiknek megvan a minimum kívánalma, ami a résztvevők tapasztalati szintjét illeti. A kézművességet kedvelők rendre árulhatják portékáikat: fegyverkovácsok, bőrcserzők, faművesek, páncélkészítők, kukták, horgászok, gyógyitalkészítők hirdetéseitől „hangos” a chatablak. Emellett persze megy a toborzás, alakulnak a guildek (amelyek közül egyszerre maximum ötben lehet tag valaki), és a szokásos adásvétel is zajlik rendszeresen. Az egyes küldetések – amellett, hogy nagyon változatosak – többnyire közös erővel is legyűrhetők. Ez azért is jó, mert ha több ismeretlen ismerőssel esünk neki egy combosabb főbossnak, mindannyian teljesítjük az adott feladatot. Mindazonáltal néhány, a fő avagy fontosabb mellékküldetéslánc utolsó harcát csak egyedül teljesíthetjük, csapatban nem enged be a program az adott helyszínre. Ezt egyébként nem jelöli a játék, így rendszerint a meglepetés erejével éri az embert. A questek színe sárga, ha a mi karakterünk már nekieshet (+/- 2-3 szintű ellenfelekkel hozzánk képest), zöld, ha az túl könnyű már nekünk és narancssárga, avagy piros, ha az meghaladja a képességeinket. Az egyes tartományokba, szigetekre érkezve a kiindulási ponttól távolodva egyre nehezedő küldetésekkel találkozunk, és minden kis településnek, romnak, nagyvárosnak megvan a maga problémája, amelyen segíthetünk, akár barátainkkal közösen is. A hatalmas, nyitott világ időnként az utazást meggyorsító szentélyekkel van tarkítva, amelyekhez bármikor szabadon odateleportálhatunk jó pénzért bárhonnan, illetve amelyek között ingyen is gyorsutazhatunk.

A tízes szintet elérve megnyílik egy újabb közösségi játékmód, mégpedig a háború, avagy ostrom. Ebben Cyrodiilben, a császári provinciában vethetjük bele magunkat a frakciók harcába, amelynek során ki-ki a maga erődjeit kell megtartsa, az ellenfélét elfoglalja és végső soron új császárt kell emelnie a trónra. Van itt ostrom, várrenoválás, ostromgépek kezelése, PvP illetve PvE küzdelmek, vagyis minden, ami szem szájnak ingere egy MMO-ban. Itt elért eredményeinket külön jegyzi a program, megkülönböztetve a fő történeti száltól. Ez utóbbi egyébként bizonyos időközönként folytatódik, amely történhet amolyan trigger események (pl. egy bizonyos melléktörténeti szál befejezése) vagy adott tapasztalati szint elérése után. Ilyenkor megjelenik egy küldetés, hogy a Próféta üzent értünk, így menjünk gyorsan hozzá, mert dolog van. A dolog végeztével aztán ismét magunkra maradunk a számos küldetéssel, mígnem újra mehetünk öreg mentorunkhoz további ukászért. Szintén MMO-kra jellemző feature-ként hátast (a TES széria hagyományai szerint lovat) tarthatunk (amelyet nem árt naponta megetetnünk egy istállóban), lehet házi kedvencünk és vásárolhatunk tárgyaink tárolására bankfiókot is, amelybe elhelyezett cuccainkat minden karakterünk eléri. Esetleg a guildünk (ha van) bankját is használhatjuk, ahova bedobhatjuk a „közösbe” felesleges holmijainkat.

A játék megvalósítása szerény véleményem szerint az eddigi legprofibb, amit MMO-ban láttam, sőt, túltesz számos offline csodán is. A grafika egyszerűen szemkápráztató! Nagyon könnyű elveszni ebben az eleven világban, az pedig már csak hab a tortán, hogy olyan helyszínek kerültek kidolgozásra, amelyeket a húsz esztendős első rész óta nem járhattunk be. A vízfelületek parádésak, a fények és az árnyékok gyönyörűek, és nagyon jók az időjárási és napszakokkal kapcsolatos effektek is. A grafikai részletesség meglehetősen széles skálán állítható, ami nem is csoda, hiszen egy ilyen jellegű alkotás sikerének egyik alappillére a minél nagyobb optimalizálhatóság. A zenéről és a világsztárokat felvonultató szinkronról szintén csak szuperlatívuszokban beszélhetek. A sorozat muzsikája minden idők egyik legszebb videojátékos szerzeményeként van számon tartva, amelyet számos díj is alátámaszt. A mindjárt a kezdőképernyőn felcsendülő ismerős motívumok azonnal sejtetik: igen, hazaértünk! Ez megint egy TES csoda lesz! Jeremy Soule halhatatlan dallamait két másik szerző, Brad Derrick és Rik Schaffer nem kevésbé kiváló tónusai egészítik ki. Az illusztris szinkrongárda olyan neveket vonultat fel, mint John Cleese, Bill Nighy, Kate Beckinsale, Lynda Carter, Alfred Molina, Michael Gambon, Jennifer Hale, Malcolm McDowell és Peter Stormare. A vezérlés az RPG-kben megszokott módon, vagyis egér és jó sok billentyű segítségével zajlik (MMO-khoz kifejlesztett gamer egerek tulajdonosai előnyben). Az interfészen kezdetben öt plusz egy képességünk, valamint a gyorsmenübe helyezett tárgyaink jelennek meg és alkalmazhatók egy gombnyomással. Ez a későbbiekben, ahogy fejlődünk, bővül, így aktuális buildünk is színesedik és egyre összetettebb lesz.

Sajnos a játék az eddig részletezett számtalan remek tulajdonsága mellett rendelkezik jó néhány kisebb-nagyobb hibával is. Ezek egyike a kihelyezhető minitérkép hiánya (bár állítólag erre már létezik valamiféle felhasználói add-on). Nagyon zavaró az is, hogy nem tudni, mikor fog a játék rákényszeríteni bennünket arra, hogy egymagunk vágjunk neki egy-egy főgonosz legyőzésének, mert ezeket a küldetéseket semmiféle megkülönböztető jelzéssel nem látja el a program. A fő történet meg-megszakítása is igen kaotikusnak hat. Zavaró az is, hogy sok küldetést gyakorlatilag bármelyik arra járóval együtt végezhetünk el. Ez persze egyfelől sokat tud segíteni, de volt olyan is, hogy az általam elkezdett harcot egy időközben érkező banda fejezte be, én pedig valamiért nem kaptam meg érte a jutalmat, így várhattam, amíg egyszer végre nem zavart meg senki annak befejezésében. Akad jó néhány grafikai bug (sziklába belógó emberek stb.) és egyéb játékmenetbeli baki is. Volt nem egyszer, hogy az iránytűm „beakadt”, vagyis bármerre fordultam, ugyanazt mutatta. Olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem csinálta azt a játék, amit kellett volna (nem tudtam interakcióba lépni egy-egy küldetés során mindenképpen használandó tárggyal stb.). Ezen esetekben egy ki-, majd bejelentkezés segített csupán. Akadt olyan küldetés is, amelyet elvégeztem ugyan, de a térkép szerint még mindig elvégzetlen (fekete a jele, nem pedig fehér). Az egyes feladatok nehézsége is aránytalan: néha 2-3 szinttel erősebb karakterek számára ajánlott questeket is simán le lehet nyomni, míg vannak olyanok is, amelyek 4-5 szinttel az ajánlott fölött is kifognak az emberen. Az viszont nagyon ötletes, hogy miután rendet raktunk valahol, láthatjuk a hely újjáépítésének megkezdését (például egy tűzvész sikeres megfékezése után egy faluban). Remélhetőleg ezek a hibák már javítás alatt állnak (megjegyzem, a Skyrim sem volt bugmentes a megjelenésekor), és az sem mellékes, hogy a legtöbb bakival a korai hozzáférés lejártakor találkoztam, amikor minden nem előrendelő is megkezdhette a játékot. A program szerverei (egyelőre egy amerikai és egy európai megaszerver) fizikailag még az USA-ban vannak, de az európai hamarosan áttelepül az öreg kontinensre, ami okozhat majd némi fennakadást (bár remélem, tévedek ez ügyben).

A The Elder Scrolls Online MMO létének ellenére a The Elder Scrolls sorozat legújabb, kanonikus folytatásának tekinthető. Megtalálható benne minden, amitől ez a széria a világmindenség egyik (ha nem A) legnagyobb, egyjátékos számítógépes szerepjáték-sorozatává nőtte ki magát, ám ezúttal már közösségi játékmódok és funkciók is belekerültek. Sajnos egyelőre 4000 forint körüli összegért játszhatunk vele havonta, ami sokakat visszatart a kipróbálásától, de én személy szerint azonnal előfizettem a játékhoz kapott 30 nap ingyenes játékidő mellett további egy hónapra (és elő is fogok a későbbiekben is), mert ez a játék egyszerűen lenyűgöző. Minden megvan benne, amitől igazi klasszis lehet. Kicsit még ugyan bugos, kicsit kezdeti stádiumban van, de látható rajta a készítők hatalmas rutinja és a beleölt nem kevés forrás, valamint energia. Aki csak egyetlen MMO-ra akar életében benevezni, és aki megengedhet magának havi 4000 forintot, az ne habozzon: a The Elder Scrolls Online lehet az az egyetlen online játék, amire mindig is várt! Számomra minden hibája ellenére ez az!