2012-ben a Microsoft saját csapata, a Turn 10 Studios által fejlesztett, realiszikus autószimulátor-sorozat, a Forza Motorsport új irányt vett a Forza Horizon címet viselő mellékág megjelenésével. Ez az epizód, amelyet a műfaj veteránjaiból megalakult Playground Games készített el, Észak-Amerika, azon belül is Colorado állam útjaira vezette el a játékosokat, ahol a széria történetében először nyílt terepen – hegyeken, völgyeken, falvakon és városokon át – hajkurászhatták egymást a program nevét is adó, képzeletbeli nyári autósfesztivál keretein belül. El kell ismernem, hogy az akkori váltás nagyon is időszerű volt, és amellett, hogy igencsak kellemes vérfrissítést hozott az addigra már ha meg nem is fáradt, de kissé elsablonosodó sorozatba, olyannyira jól sikerült, hogy mindenképpen számítani lehetett egy újabb folytatásra. A szerény véleményem szerint minden idők egyik legjobb autós játékát követő második epizód, a Forza Horizon 2 hamarosan – idehaza október 3-án – meg is jelenik, és én abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy a világ szakújságíróival együtt már jó előre belepillanthattam az említett etalon méltó folytatásába.
Az idei fesztiválnak otthont adó vidékre rengeteg lehetséges helyszín között gondolkodtak a készítők, végül az olasz és a francia riviéra mellett döntöttek. Itt összesen hat kisebb-nagyobb – nem feltétlenül valódi – település (Montellino, Castelletto, San Giovanni, Saint-Martin, Sisteron és Nizza) szolgál versenyközpontként. Mindegyiken összesen tíz, különféle géposztályokra szabott versenysorozat közül választhatunk kedvünkre, amelyeken belül további kettő-négy bajnokság található. Ezeken a viadalokon a játékba alapból beépített mintegy kétszáz autócsoda egy-egy megfelelő minősítésű példányának volánja mögé pattanva vehetünk részt. A járművek a már említett géposztály mellett teljesítményük függvényében összesen hat alosztályba vannak besorolva. A Forza Horizon 2-ben az alapsorozattal ellentétben nem ez a betűkkel jelölt teljesítményosztály a mérvadó egy-egy bajnokságra való nevezés során, hanem a géposztály, vagyis teszem azt egy retro sportautóknak kiötlött viadalra bárki benevezhet, akinek van ilyen kocsija, annak teljesítményétől függetlenül, de ne lepődjön meg, ha ellenfelei is mind alaposan feltuningolt járgánnyal érkeznek. Mert bizony rengeteg fejlesztési, bütykölési lehetőségre kínál módot a játék a hozzáértők számára, amelyek során minden egyes főbb alkatrészcsoportot külön-külön állítgathatunk vagy upgrade-elhetünk, akár verseny előtt is, de aki nem konyít az ilyesmihez, az se csüggedjen: van egy megbízható szerelőhölgyünk, aki kérésünkre – no meg persze kreditünk terhére – a kívánt szintre tornázza fel masináinkat.
A játékmenet némiképp módosult az előző részhez képest, és a tartalom is valamivel bővebb az idei epizódban. Szerencsére a kliséktől hemzsegő sztorit most kihagyták. Helyette egy amolyan mentorféle, a fesztivál egyik ikonjának számító figura csapatának ígéretes tagjaként vághatunk bele a benzingőzös futamokba, amelyeken egyre feljebb tornázva magunkat végül eljuthatunk a fesztivál fináléjába, és mi lehetünk az új bajnok. Ehhez tizenöt, összesen négy-négy (illetve nagy ritkán csak három) különböző futamból álló bajnokságot kell megnyernünk. A futamok lehetnek különféle utakon rendezett vagy offroad versenyszámok is, amelyek közül a cross country talán a legszínesebb, ugyanakkor leginkább embert próbáló is – ekkor ugyanis szó szerint hegyen-völgyön át kell felfedeznünk és bevennünk minél előkelőbb helyen az időmérő kapukat. A mezőny a versenyeken tizenkét tagú, és hiába mi vagyunk a legígéretesebbek, valamiért mindig a nyolcadik helyről indulunk. Miután valamelyik városban a pódium megfelelő fokán végeztünk, irány a következő város egy újabb, még nem teljesített bajnoksága, amelyet a csapatvezetőnk által indított – és megszervezett – országúti túra során érünk el.
Miután mi lettünk a bajnokok, eddigi mentorunk nemes gesztusként kinevez minket utódjának, így ezek után mi tervezhetjük meg a csapat számára a versenynaptárat, a helyszínek közötti országúti túrákat, és újra mi lehetünk a bajnokok, már ha mindent jól csinálunk. Teljesítményünket a program pénzzel és tapasztalati ponttal jutalmazza, az utóbbiak segítségével pedig szintet léphetünk. Szintlépéskor minden alkalommal beindíthatunk egyfajta szerencsekereket, amely valamilyen pénz-, vagy tárgyjutalmat (autót) dob ki nekünk. Vezetői szintünket annak száma mellett karszalagunk színe is jelzi, amely kezdetben sárga, majd meghatározott szintenként változik. Versenyeredményünk mellett a vezetés során tanúsított trükköket és kunsztokat (ugratás, driftelés stb.) is jutalmazza a játék, amelyek másik típusú tapasztalati pontot adnak, és amelyek segítségével ügyességi pontokra tehetünk szert. Ezek terhére pedig összesen huszonöt perköt nyithatunk meg, amelyek különféle on- és offline bónuszokat biztosítanak számunkra. Összesen öt speciális kihívás is bekerült a programba, így versenyezhetünk sugárhajtású, kétfedeles vagy utasszállító repülők, léghajók, sőt, egy gyorsvonat ellen is.
A versenyzésen kívül is akad bizony látni- és tennivaló a játékban. Ezek egy része ismerős lehet az első epizódból, mint amikor időről időre felrepül egy pletyka, miszerint valahol egy autóroncsot vélnek sejteni, amelyet becses megtalálója felújíthat és bezsebelhet. Összetörhetünk különböző tapasztalati pontot adó táblákat, traffipaxokat aktiválhatunk, beizzíthatunk két ilyen mérőmasina közötti útszakaszokat, felfedezhetjük a program több száz útját, ellátogathatunk a közösségi funkciókat is betöltő autós találkahelyekre, kihívhatunk bárkit egy egymás elleni küzdelemre, vagy teljesíthetjük a kihagyhatatlan kihívásokat – már-már csínytevéseket – tartalmazó bakancslistánkon szereplő feladatokat. Ha ez még nem volna elég, könyékig turkálhatunk autóink minden egyes porcikájában, oda-vissza fejlesztgethetjük azokat, vagy pedig megváltoztathatjuk azok külső dizájnját, amelyeket el is menthetünk, fel is tölthetünk vagy csereberélhetünk barátaink között. És ez, kérem szépen még csak az offline mód volt.
Az online játékmódok különféle versenyeket, klubok alakítását, országúti túrák szervezését, kihívásokat és számos egyéb, az egyjátékos tartalomhoz hasonló lehetőségeket rejtenek magukban, így az Xbox Live Gold tagsággal rendelkezők egy újabb, gyakorlatilag végtelen játékmódözönnel is szórakozhatnak.
Mindezeken kívül pedig rendszeres tartalombővítésekre, heti kihívásokra is számíthatunk a fejlesztők ígérete szerint, így alkotásukkal valóban korlátlan időt tölthetünk el.
A játék grafikai megvalósítása egyszerűen szemkápráztató. A fejlesztők a tavaly megjelent Forza Motorsport 5 továbbfejlesztett motorját használták fel, amelynek segítségével a szó legszorosabb értelmében elénk varázsolták Dél-Franciaország és Észak-Olaszország panorámáját. Jómagam néhány éve jártam ezen a vidéken, és a játék tesztelése során nem kicsit volt déjà vu érzésem, mert szinte a tenger, a bor és a levendula illatát is éreztem, annyira élethű volt minden. A nem túl nagyszámú átvezető mozi alakjainak kidolgozottsága már kevésbé eget rengető az egyes kihelyezett és a legfőbb, központi fesztiválközpontokban egyfolytában tomboló, de mindössze néhány skinből álló közönségről nem is beszélve – még szerencse, hogy ez a játék nem róluk szól. Az effektek is nagyon rendben vannak, és szerencsére ismét minden autónak tökéletesen kidolgozott a pilótafülkéje. Régóta morgok az időjárási effektek hiányáról a sorozatban, ám imáim végre meghallgatásra találtak, ugyanis a dinamikusan változó napszakok mellett immár az időjárás is hasonlóan működik.
A készítők nagy hangsúlyt fektettek a motorhangokra, amelyek érezhetően másképp szólnak külső, mint belső nézetből játszva. A szinkron is rendben van, még ha kicsit repetitív is, de fura módon nem éreztem azt, hogy követné az eseményeket. Ez alatt azt értem, hogy mentorunk kb. ugyanannyira lelkesedik győzelmünk után a versenyszéria elején, mint egy karnyújtásnyira a fináléba való kvalifikációtól. A szöveg ezúttal egyáltalán nem kapott magyar fordítást, és az angol feliratok is csak az átvezető videók során jelennek meg, így például a versenyek előtt kapott instrukciókat az ékes, tősgyökeresen hétköznapi brit angolt kevésbé beszélők és értők csak maximum sejteni fogják – vagy azt se.
A zenéért fokozatosan felfedezhető rádióadók felelősek, amelyek közül én az olasz komolyzenét sugárzót hallgattam vezetés közben. Fenomenális érzés volt Rossini Tell Vilmos nyitányára beszáguldani a célba, vagy napfelkeltekor kelet felé tartva Wagnertől hallgatni A walkürök lovaglását. A ma divatosabb zenei irányzatok kedvelői is megtalálhatják a számukra megfelelő stílusokat, még ha azok repertoárja nem is túl hosszú.
A sok-sok jó dolog mellett akadt azért egy kevés bosszantó apróság is a játékban. A grafika, ha nagyon részletesen nézzük, hagy némi kivetni valót maga után. Külső területeken a motorháztetőn nem folyamatosan halad a táj visszatükröződő képe, hanem nagyon is darabosan. A házak általam korábban már sokat emlegetett papírmasé jellege továbbra sem javult, még ha a skinek igen élethűek is. A fények és az árnyékok – például egy fa vagy bokor lombozatán belül – igen furcsán váltakoznak, de ezt tényleg csak a hozzám hasonlóan szőrözős alakok vehetik észre. A játékban szinte minden felborítható, fellökhető vagy kidönthető, így egyfelől igen furcsa, amikor egy körverseny következő körében az előzőben kidöntött telefonfülke már újra a helyén áll, másfelől az is meglepő, hogy a nem mozdítható tárgyak hirtelen a semmiből felbukkanva tökéletesen rugalmatlan ütközést eredményeznek, legyen szó egy házsarokról, vagy akár egy fix pollerről. Esőben nem mi állítjuk az ablaktörlőt, mint ahogy a fényszórót sem éjszaka, azok automatikusan aktiválódnak és kapcsolnak ki. Átvezetőkkel csak igen ritkán találkozhatunk, akkor sincs túl nagy szerepük. Végezetül az MI vezérelte ellenfeleink azon furcsa tulajdonságát jegyezném meg, hogy egy verseny során a szépen haladó vetélytársak kizárólag bennünket képesek állandóan lökdösni, mi őket nem tudjuk felfordítani vagy kilökni, illetve csak igen nehezen, míg a versenyen kívül közlekedő autókat simán. Tudom, ezek inkább csak nüansznyi, de bosszantó, és mindenképpen megjegyzendő aspektusai ennek az egyébiránt csak szuperlatívuszokkal illethető játéknak.
És ha már szóba kerültek az MI ellenfelek, meg kell említeni egy érdekességet: a Forza Motorsport 5-ben debütált drivatarok itt is jelen vannak. Ez nem mást jelent, minthogy a játék folyamatosan tanulja/tanulmányozza vezetési stílusunkat (és persze az összes többi játékosét), és hogy merre mászkálunk az óriási játéktérben, és ez alapján a szervereken létrejön ún. drivatarunk, egy virtuális versenyző, aki a többiek ellenfeleként versenyez a különböző futamokban. Nyereményeit pedig legközelebbi belépésünkkor mi zsebelhetjük be.
A Playground Games ismét kellő alázattal és profizmussal nyúlt hozzá a Turn 10 Studios legendás autós sorozatához, és egy újabb kiváló alkotással rukkoltak elő az annak mellékágát képező, nyílt világú, országúti versenyeket előtérbe helyező szegmenséhez. A Forza Horizon 2 Xbox One változata kiaknázza a bivalyerős konzolban rejlő potenciált, így például a sorozat történetében először dinamikus időjárási effektekkel is találkozhatunk a már-már fotorealisztikus képi megvalósítás mellett, amely feature annak jóval kisebb kapacitása folytán az előző rész grafikus motorjára épülő, a Sumo Digital munkájaként készülő Xbox 360-as portból sajnos ezúttal is kimarad számos egyéb finomsággal együtt. A tesztelés során eltöltött hosszú órák során 15 bajnokságot nyertem, 200 utat derítettem fel, ellátogattam valamennyi helyszínre, teljesítettem néhány kihívást és bakancslista feladatot, megtaláltam tízből öt autóroncsot, én lettem az első finálé bajnoka, több mint ezer kilométert autóztam a versenyek között, kioldottam huszonötből nyolc perköt és huszonhét, többnyire feltuningolt autócsoda áll a garázsomban, és így tartok a játék összes tartalmának nem egészen tizenöt százalékánál. Ez pedig azt jelenti, hogy aki belevág ebbe a remek játékba, az rettenetes mennyiségű és kiváló minőségű anyagot kap a pénzéért, amellyel mind a régi veteránok, mind pedig a zöldfülű amatőrök remekül képesek szórakozni. Ez pedig nem kis szó, főleg manapság. Egy szó, mint száz: irány a horizont!
