A PlayStation 4 debütálása óta tudjuk, hogy a Sony az autós játékok szerelmeseinek eddigi etalonja, a Gran Turismo helyett egy vadonatúj franchise, a DriveClub segítségével kívánja újgenerációs asztali konzolját eladni. A szóban forgó alkotást tavaly még nyitócímnek szánta a japán mamutcég, a játék piacra dobását azonban közel egy évvel elhalasztotta. A WRC sorozatot, majd a Motorstorm szériát készítő brit Evolution Studios egészen mostanáig csinosítgatta, pofozgatta legújabb, minden eddigitől eltérő alkotását, amelynek kezdőtartalma napokon belül landol a boltok valós és virtuális polcain. A világ számos magazinjával együtt mi is már jó előre megkaptuk a tesztpéldányt, ráadásul rögtön három példányban, hogy a játék egyik fő multiplayer funkcióját, a klubokban versenyzést is kipróbálhassuk. Így aztán rajtam kívül Dino és GeryG is beülhetett a lóerőhegyeket tartalmazó autók virtuális pilótafülkéibe egy alapos tesztszéria erejéig. Cikkem végén az ő véleményük is olvasható lesz.
Az egyszemélyes játékmód mintegy ötven futamot/bajnokságot foglal magába, amelyek mindegyikében meghatározott számú csillagot gyűjthetünk be különféle kritériumok és feladatok teljesítéséért (például végezzünk a dobogón, érjünk el meghatározott köridőt vagy jobb driftelési pontszámot egy adott kanyarkombinációban). Ez egyébként nem rossz elgondolás, garantálja ugyanis a folyamatos visszamenetelt, és mind jobb eredmények elérésére sarkallja a játékosokat, akik így észre sem veszik, de előbb-utóbb urai lesznek a különféle, teljesen más vezetési tulajdonságokkal rendelkező monstrumoknak. Kezdetben csupán néhány, viszonylag lassú, de ugyanakkor könnyebben kezelhető kocsihoz férünk hozzá, mint például a Mini Cooper vagy az új Beetle, de előrehaladásunk és folyamatos szintlépésünk során egyre újabb és erősebb gépek is megnyílnak számunkra. Ezek rendszerint meghatározott tapasztalati szint vagy XP elérésekor kerülnek be garázsunkba, amihez elengedhetetlenül szükséges az állandó gyakorlás, mert bizony a játék nem mondható könnyűnek, még az egyszerűbb botok ellen versenyezve sem. A single kampányban bizonyos új versenyek csak meghatározott számú csillag összegyűjtésekor válnak teljesíthetővé, ami szintén az állandó újrapróbálkozást, végső soron pedig a játék nagyobb szavatosságát biztosítja.
A DriveClubba összesen ötven darab, öt különféle géposztályba tartozó autó került be, amelyekkel a világ öt országának vadregényes tájain és versenypályáin száguldozhatunk. A szumma ötvenöt pálya körversenyeknek, országúti futamoknak, illetve időmérő és drift próbáknak ad otthont. Száguldás közben – amennyiben azt a beállításokban megengedtük – véletlenszerű, plusz pontok gyűjtését lehetővé tévő feladatok jelennek meg, amikor két meghatározott pont között kell minél nagyobb átlag-, illetve végsebességet elérnünk, az ideális íven minél tovább haladva pontokat elérnünk, vagy driftelnünk. Az ilyen kis kihívásokat amúgy a játék más játékosok teljesítményének rögzítése után dobja elénk, azaz gyakorlatilag másokkal szállhatunk szembe egy-egy rövid feladat teljesítésekor, hogy aztán a futam végén ezért is plusz pontokat kaphassunk.
A pálya- és járműfelhozatalt amúgy jövő júniusig 9 autóval és 11 pályával bővítik ki ingyen, aki pedig beruház egy Season Passra, az további 38 autóhoz és egyéb kiegészítésekhez jut hozzá ezen időszakban.
A single rész mellett nem titkoltan a közösségi, online játékélményre próbáltak koncentrálni a fejlesztők. Összesen legfeljebb hat pilótából álló klubot alakíthatunk, és amellett, hogy csapattagjaink idejéhez hasonlíthatjuk sajátunkat, a klubok között is folyik a folyamatos versengés. Saját versenyzőnk szintje mellett a klubnak is külön szintet ad a program, amely szintén a folyamatos pontgyűjtés hatására növekszik, és ez is kihatással van például a feloldott autókra. Klubunk teljesítményét pedig a világranglistán is megtekinthetjük, összehasonlítva barátaink vagy bárki más klubjával.
Kreálhatunk kihívásokat is, amelyben játékostársainkat szerte a világon kihívhatjuk a mi időnk túlszárnyalására, egyéni vagy klub szinten. Megadhatjuk a kihívás időtartamát, amely harminc perctől több napig terjed – ennyi ideig lesz lehetőségük próbálkozniuk a többieknek –, és meghívókat küldhetünk az egyes versenyzőknek vagy kluboknak, a próba jellegétől függően. Természetesen mi is rendszeresen kapunk hasonló kihívásokat, így minden programindításkor számos értesítéssel találjuk magunkat szemben.
Az online játékmódok tesztelése sajnos nem ment zökkenőmentesen a tesztfázis során, amelyet a rendszeres szerverkarbantartások sem könnyítettek meg, még ha azok a játék tökéletesítését is szolgálták a közelgő nagy megnyitóra. A valódi multiplayer részben – tehát amikor nem szellemautók vagy mások ideje ellen versenyzünk – folyamatosan kb. 6-8 különböző versenyre jelentkezhetünk, ezek gyakorlatilag a lobby-k, és ha egy-egy futamra összegyűlik megfelelő számú jelentkező, elindul a verseny. A versengés lehet egyéni vagy csapat alapú is, utóbbi esetén a piros vagy kék színnel jelzett versenyzők pontszáma összeadódik a végén, és ez alapján osztja az XP-t a játék, mind nekünk, mind klubunknak.
Amúgy az egyes autókkal produkált teljesítményünket is jutalmazza a játék, így én például a VW Bogár esetében a legfelső szintre jutottam, de például Bentley-m szintje még messze van az elérhető maximumtól.
A DriveClub egyik legnagyobb erőssége a játék képi világa. Az autók részletesek, műszerfaluk is tökéletesen kidolgozott, és az egyes helyszínek is gyönyörűen néznek ki. A versenyek előtti légifelvételek és egyéb bejátszások nagyon jól sikerültek, az ember már-már valóban az adott helyen érzi magát. A motorhangok szintén maximálisan élethűek, és azok másképp szólnak belső és külső nézetben. A zene nem rossz, de egy ilyen játék esetében azt hiszem, ez gyakorlatilag irreleváns, hiszen az ember rendszerint nem arra figyel száguldozás közben. A vezetési élmény szintén erős eleme a programnak, és mind kormánnyal, mind pedig a DualShock 4-essel remekül kivitelezhető. Az egyes kocsik nagyon eltérően viselkednek, így force feedbackes kormányt használva a vezetési beállításokat szinte gépenként újra és újra be kell állítani, főleg az erővisszacsatolás mértékének tekintetében. Egy Golf például remekül kezelhető 50%-os force feedback mellett, míg egy erősebb masina lehet, hogy szinte kezelhetetlen lesz, és le kell menjünk akár 20-30%-ig. Ez persze kinek-kinek egyéni képességeitől függ, így a fentiek csupán az én véleményemet tükrözik. Erővisszacsatolás nélküli kormánnyal is jól irányítható a játék, sőt, sok tekintetben talán még könnyebben is, mint nagyobb tudású társával, de számos információról lemaradunk a folyamatos visszajelzések híján, így a profi játékosok biztosan inkább az előbbire szavaznak.
A játékkal kapcsolatos, leginkább objektív ismertető végére érve következzen most a szubjektív mondandó. Számomra nagyon szegényes a játék tartalma, még ha a fejlesztők állandó bővítést ígérnek is. Egy autós játékba szerintem ma már több kell ennél. Kevés a kocsi, nagyon karcsú a géposztályok száma, és úgy egyáltalán, az egész tartalom borzasztóan szűkös. Nincs tuning, nincs visszajátszás, az autókon azok matricázásán kívül semmit nem változtathatunk, így egy futamban totál egyforma tudású kocsik állnak rajthoz. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy amennyiben az ember valamiért kisodródik vagy fejre áll (néha egy a fűben elbúvó kavics jóvoltából), szinte esélytelen utolérnie társait. Nem szerettem azt sem, hogy a legkisebb kanyarlevágást vagy ütközést azonnal büntette a program, ami annyit tett, hogy hiába nyomtam a gázt, a vétség mértékétől függő ideig egyszerűen lekorlátozta a sebességet a játék.
A napszak- és időjárásváltozás ugyanakkor remekül kidolgozott, és azt is ötletesnek találtam, hogy az idő múlását mi állíthattuk be, így volt olyan három körös versenyem, amikor délután indulva hajnalban értem célba, mert hatvannégyszeres sebességgel telt az idő.
A pontozás szisztémáját nem sikerült megértenem, és az internetes funkciók is nagyon furcsák, gyakran kezelhetetlenek voltak a tesztelés során, de azt remélem, ez utóbbiak legalább stabilizálódnak a debütálás után. Az azért nagyon fájt, hogy online csaták során, amennyiben egy, a számunkra még egyébként nem elérhető autóval versenyeztünk, akkor az elért pontokat nem írta jóvá a játék, mondván, hogy ez egy kölcsönzött kocsi volt. A beviteli eszköz (nevezetesen a versenykormányok) támogatottságának szűkösségére most nem szeretnék kitérni, arról nemzetközi szinten folynak szinte vérre menő viták már jó ideje.
Összességében élveztem is a játékot, de számos aspektusát tekintve nagy csalódást is jelentett nekem, így bármennyire is szeretném, nem tudok több pontot adni a DriveClubnak, legalábbis jelen formájában. Szerencsére a PlayStation Plus előfizetők pénzkiadás nélkül bírálhatják felül véleményemet a megjelenés napjától ingyenesen letölthető, egy helyszínt (India), az ottani tizenegy pályát és tíz autót, valamint valamennyi játékmódot tartalmazó változatban.
Végül pedig következzen a tesztelésben segítő két kollégám saját véleménye.
GeryG:
A DriveClub, mint a PlayStation 4 első platformexkluzív autós játéka, belőlem is kissé vegyes érzéseket váltott ki. A látványvilág és az irányítás a játék legnagyobb erőssége, amelyhez egy sor jó ötlet is társul (például a futam alatti tetteink pozitív és negatív pontozása). A többjátékos módot viszont feleslegesen bonyolították túl, így az a barátainkkal közös szórakozást teszi szinte lehetetlenné, hiszen nem mi dönthetjük el, hogy milyen autókkal, hol és milyen körülmények között szeretnénk versenyezni. A DriveClubban így az egyetlen dolog, amellyel ki tud emelkedni a tömegből, talán a grafikája és nem a többjátékos mód, amelyre egyébként az egész koncepciót alapozták.
Dino:
Autós játékok terén inkább csak műkedvelő vagyok, főleg az arcade irányzat – Split/Second, Burnout Paradise és Blur – az, amivel sok időt töltöttem el az elmúlt évek során. Ezek után én személy szerint nem éreztem kevésnek a DriveClub tartalmát, az egyszemélyes mód megfelelően nagy kihívás is volt számomra a csillagok gyűjtésével, és folyamatosan tornásztam fel szintemet is (meg az online rész elérhetővé válása után a klubét is). A különböző kihívások – mind a versenyek, mind a futamokon belüli kisebb feladatok – jópofa ötletek, ezekkel is rengeteg időt töltöttem el az utóbbi egy-két hét során. Az elénk táruló látvány pedig egyszerűen pazar. Az viszont kollégáimhoz hasonlóan engem is váratlanul ért, hogy a multiplayer mód sokkal inkább hasonlít a Call of Duty újabb részeinek lobbyjához, amikor véletlenszerűen sorsol be mások közé a játék, de ott legalább az összes mód közül választhatunk, míg itt minden nap csak néhány különböző pálya/játékmód áll rendelkezésre az online multi játékhoz, arra, hogy ténylegesen barátainkkal játsszunk az általunk preferált pályákon és autókkal, semmilyen lehetőség nincs. Kár érte, mert így inkább marad számomra a DriveClub leginkább egy egyszemélyes játék, mint a fejlesztők tervei szerinti komplex online élmény.
